Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1921-02-26 / 46. szám

Kecskemét, 1321! fef­t­*uár 26. §1 SIS€5311 ill«Ifi !L é’ssi­ssa'^rntj 46« ssaszám. Tifivillii tiiiiT előfizetési árak s FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC, szerkesztőség és kiadóhivatal* Égé®* évre 480 K. Negyedévre 120 K. ; ;­­*“15 . ; Kires Stem­ét, Ili., Arany János«u. 6. az. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a róm.kath­.bérfiás átjáró udvarában. Telefon: 135. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket fölvesz a f­iadóhivatal. «nwaasvw-aotw*u®rcrc338Cfl» ■ lüerénylef. A destrukciónak ez egyszer kemé­nyen a körmére koppintottak. Az ütés úgy látszik a legérzékenyebb ponton találta el a minden kurzushoz alkal­mazkodó pajeszos sajtóhinta lovago­kat. Rombach­ utcai árvás stílusban sivalkodnak. S a liberalizmust és a szabadságot hívják szörnyű nagy szo­rultságukban segítségül. Jajgató nótá­juknak mindig a sajtószabadság vesz­­szőparipája volt a refrain-je. Hogy mire kell a szenny­forradalmakat elő­készítő orgánumoknak még további szabadság, az igazán érthetetlen? Eddig is hazudhattak kedvük sze­rint. Beszámolhattak soha meg nem történt gyilkosságokról sok hasábos ordító cikkekben, hogy a külföld mi­nél inkább lássa, hogy milyen jogrend van Magyarországon. Másnap egy kis alig észrevehető helyreigazítás végig simogatta aztán azt a rúgást, amit a sajtó jól számító destruktívjai a ke­resztény Magyarország jó hírneve ellen elkövettek. Mit akarhattak még ezek után is a társadalom igazságos bot­ütései elől szűkülve sarokba bújó hold­világot is megszóló sajtókuvaszok? A zsidóság örömére és a szállító magyar királyi posta nagyobb dicső­ségére egy kék födélű, de belül disz­­nóságoktól piruló füzet jött át a ma­gyar határon, a zsidó szabadság mos­tani eldorádójából Bécsből. Abban az itthon szűkötök édes testvérei a faj­­sorsos emigráltak elárulják, hogy a további szabadsággal mit akarhatnak az itthon (?) maradtak. A bujdosó zsidó kurucok ebbe a füzetbe öntik minden keservüket és főképp ebben dorongolt­ják le ami magyar. Már Kecskeméten is megjelent e szennyfüzet, ott dísze­leg a zsidó könyvkereskedők kira­katában. Ebben a füzetben egyik perver­zitásban fölülmúlhatatlan írásaival a Dob­ utcai delnok érzékiségét csiklandó irodalmár nekirohan a legnagyobb élő magyar írónak, Gárdonyi Gézának, csak azért, mert keresztény és magyar. A közeli napokban összeülő th. bizottság tagjaihoz fordulok. Vállalja közülök valaki magára, hogy a des­truktív sajtó köpködési merényleteit szóvá teszi a városi közgyűlésen. Hoz­zon a közgyűlés határozatot az ország többi törvényhatóságai és társadalmi egyesületeihez hasonlóan a destruktív sajtó ellen. Ne csak a hazai fölbuj­­tókra vonatkozzék ez a határozat, ha­nem követeljen behozatali tilalmat az emigráltak szennylapjai ellen is. A dohánytőzsdék revíziója. Az előmunkálatok Kecskeméten befeje­ződtek.­­ Összesen 22 tőzsde lesz. Tudvalevő, hogy a kormány a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák meg­élhetése biztosítása érdekében a dohány­eladási engedélyek revízió alá vételét ren­delte el. Az ebbeli előmunkálatokat Kecskemét város területére nézve a helybeli pénzügy­­őrség már elkészítette s igazgatóságához be­terjesztette, ahol bizottság fog dönteni afe­lett, hogy ki részesüljön trafikengedélyben. Döntés után a pénzügyigazgatóság az igény­­jogosultaknak az enge­délyeket kiadja. Enge­délyben csakis az arra érdemes és vagyon­talan hadirokkantak és hadiözvegyek fognak részesülni. Úgy van tervbe véve, hogy Kecskemé­ten egyelőre 22 kizárólagos kistőzsde állít­ható fel, amely létszámba a már meglevő 10 kistőzsde is beleszámít. Minthogy a mai vi­szonyok között megfelelő helyen üzlethelyi­­séget szerezni lehetetlenség, ennél fogva a tőzsdék a város területén egyelőre nem lesznek arányosan felállíthatók. A helyzet azonban e tekintetben remélhetőleg rövide­sen javulni fog. Ha folyamodó hadi igényjogosultak részére az engedélyek ki lesznek adva, a néhány kereskedő birtokában még meg­levő régi trafikengedély be lesz vonva úgy, hogy csupán kizárólagos tőzsdék fogják a a fogyasztó közönséget kiszolgálni. Bár a kereskedőket az engedélyek be­vonása érzékenyen fogja érinteni, ezt az ál­dozatot j a hadi igényjogosutak megélhetés biztosítása érdekében meg kell hozniok. Vi­szont a jövedék is el­várja a hadirokkant és hadiözvegy kizárólagos kis tőzsdésektől, hogy a fogyasztó közönség igényeit arány­­lagosan elégítsék ki s ne adják a bohlány­­nemzít viszonteladóknak és zugszivarkagyá­­rosoknak tovább, mert ilyen visszaélés meg­állapítása esetén az engedélyt tőlük meg­vonják. Már lehet arra gondolni, hogy az ország el­vesztett területeit visszaszerezzük. Az ország csak akkor lesz erős, ha erősek lesznek a munkásai. A megszállt fe­lületek munkásai is inkább fognak igyekezni az elszakított területek visszakapcsolását előmozdítani, ha itt javulnak a dolgozók megélhetési viszonyai. A napirendet, melynek fő pontjai a bér­viszonyok javítása és a drágaság letörése volt, Székely János államtitkár adta elő. „Csonka-Magyarország hű fiai — szólt a megjelentekhez — mi hat évig koplaltunk, de ezt nem vagyunk hajlandók tovább tűrni, mert amíg mi szenvedtünk, egy idegen faj hazát nyert nálunk.“ Az idegen most sem szenved. Például felemlíti, hogy egyetlen­egy báli mulatságon 200.000 ezer koronát köl­töttek gazdag zsidók csak cukrász­süte­ményekre. A központi választmányi gyűlés ezután elfogadta azt a határozati javaslatot, amelyet a helybeli keresztény szocialista párt drága­ság ellenes tüntető gyűlése alkalmából már közöltünk. A javaslathoz még hozzáfűzték, hogy követelik a munkabéreknek átlag 50 százalékos emelését az egész vonalon, úgy azonban, hogy egy segédmunkás minimális napibére 80 koronánál kevesebb nem lehet. Ezután izgalmas felszólalások követ­keztek. A vasmunkások szónoka azt fejte­­gette, hogy a keresztényszocialista mozga­lom azért nem halad előre, mert a választá­sok után a keresztényszocialista képviselők nagy része cserben hagyta választóit. Élesen kikelt a gazdák ellen is. Az országos földműves szövetség fő­titkára azt a véleményét nyilvánította, hogy a földmunkások is rossz helyzetben van­nak, csak a munkaadó birtokosok élnek jól. A fővárosi közüzemi alkalmazottak szó­noka a határozati j­avasla­ban foglalt kérések nem teljesítése esetére felvette az aktív cse­lekvések terére lépés kérdését s ezért a munkássággal nem törődő vezető körökre hárítja a felelősséget. A tisztviselők kiküldöttje a közalkalma­zottak nyomorára mutatott rá. Felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a tisztviselők tervezett tömeges elbocsátása szaporítani fogja a fizikai munkát kereső dologtalanok számát és rontó hatással lesz az általános munkásviszonyokra. Kérte a munkásságot, hogy támogassák ezért a tisztviselőosztályt e javaslat elleni küzdelmében. Tudósítónk este kilenc órakor zárta le jegyzeteit, az ülés még akkor nem ért véget. a tasztu­ly szociálista izgalmas ülése a régi országh­ázb­an. Első a testi integritás. — Saját tudósítónktól. — Budapest, 1921. február 24. Csütörtökön este 6 órakor izgalmas ülést tartottak a régi országházban a keresz­tény szocialista párt központi választmányá­nak tagjai. Az országház gyűlésterme zsa­rolásig megtelt Csonka Magyarország 38 keresztény­szocialista szakszervezetének ki­küldötteivel. Az elnöki tisztet Szabó József nemzetgyűlési képviselő töltötte be. Megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a keresztényszocialista munkásság föl­adta az osztályharcot, azonban a másik tá­bor, a termelők és eladók nem tették meg ezt. A munkásság legális magatartásáért kö­vetelheti a tisztességes megélhetést. Hadat fognak mindenkinek üzenni, aki e törekvé­sek útjába áll. Óva inti az illetékeseket, hogy ne késlekedjenek tovább megadni a munkásnak azt, ami jár. Az ország területi épségének helyreállításáról beszélnek ő azon­ban azt mondja, hogy „első a testi in­tegritás!“ A munkást kell erőssé tenni, ak­ A valuta stabilizálása. A pénzügyi kibontakozás egyik legfon­tosabb alapfeltétele a valuta stabilizálása és javítása. Ezek eléréséhez pedig először is valutánknak az osztrák valutától való teljes elkülönítése szükséges. A javítást pedig he­lyes pénzügyi műveletekkel kell elérni. Egy belső nyilvános kölcsön kibocsátásával és a mérsékelt vagyondézsma kivetésével. A sokat emlegetett devalváció nem volna helyes. Téves hi­­sztelés, hogy egy újabb devalválási folyamattal lényeges javu­lás állhat be valutánkban. A névleges érték leszállításával a pénzt és az árviszonyokat régi színvonalára leszállítani máról-holnapra lehetetlen. A névérték leszállítása óriási zavart és nagy visszaéléseket okozna az áru­piacon.

Next