Kecskemét és Vidéke, 1928. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal, Kecskemét és Vidéke 1. szám. rü­ltek, tüdőbajosok képében a föltámadásra váró magyar erő, de ott van beágyazva az életet adó, feltámasztó bal­zsam is, amely föloldja a gúzsba kötött magyar erő kötelékeit, felkölti, életre, munkára serkenti a beteg emberek, apák, anyák, gyer­mekek százezreit, hogy vissza­állítsa őket a munkahelyekre, a kalapácshoz, vagy pedig, ha a Rothermerék, Bethlenek, Vassok, a magyar milliók kiáltása nem lesz elég: a kardhoz, a szuronyok erdejé­hez, melyek egykor, ha az idő int, el fognak indulni a szélrózsa minden irányában, a minden magyar hegyek, erdők, völgyek, folyók, bá­nyák visszaszerzésére. Olvassátok ] ! M Kánlf I lapját ] ' a 100 millió­­ magyart N követelő j j ,Ki$ Mi-t j i o poco r-jrxar.xra tzxsrao Serédi Jusztinián „Magam is testi munkával kezdtem, ásó­kapa volt a kezemben ... A Rómában élő magyar munkások meglátogatták a hercegprímást. A Rómában élő magyar munkások vasárnap tisztelgő látogatást tettek Serédi Jusz­tinnál. A munkások vezetője elő­adta, hogy itt egyszerű em­berek hozzák szeretetüket és hódolatukat az új herceg­prímásnak. Úgynevezett kér­ges tenyerek ezek, mert az eléjejárulók közül szinte va­lamennyien kezük munkájá­val keresik meg kenyerüket. Serédi Jusztin arca ezekre a szavakra meleg és örven­dező kifejezést kapott. Leir­­hatatlan közvetlenséggel vá­laszolt : — Annak örülök különö­sen — mondotta, — hogy a munkások jöttek el s azok üdvözölnek, mert magam is munkás voltam s a legegy­­szerűbb testi munkával kezd­tem. Ásó-kapa volt ám a ke­zemben. A munka nekem a legrégibb barátom. Csak ké­sőbb léptem át szellemi mun­kára — s amiről a mai na­pon meg kell emlékeznem: édes, jó szüleimnek köszön­hetem, hogy a munkát úgy megszerettem . . . Ezt az utolsó mondatot könnyes szemmel mondta és küzdött, hogy elfojtsa meg­hatottságát. Pillanatig szüne­telnie kellett s csak azután tudta folytatni: — Dolgozzatok, mert a legszebb és legjobb foglal­kozás a földön a munka. Különösen a külföldön kell igyekeznünk, hogy Magyar­országnak becsületet szerez­zünk. Ezelőtt Magyarország volt nagy, hazánk vetett re­ánk fényt. Most minden ma­gyarnak igyekeznie kell, hogy ő vessen fényt hazájára. Min­den bizonnyal, rokonszenvvel ma is találkozik Magyaror­szág. De 48 ban is nagyon sok rokonszenvet éreztek iránta, mégis elvesztette a szabadságát egy időre .... Lengyelország is rokonszen­ves volt a külföldnek, azért mégis fölosztották . .. Tehát nemcsak arra kell töreked­nünk, hogy kedveljenek ben­nünket, hanem, hogy tekin­télyünk legyen és erőhöz jussunk a munkával. A ter­melő munkában legyen nagy Magyarország, hogy politikai­lag számottevő tényező le­gyen Európában és keresse­nek bennünket, mint szövet­ségeseket. Ezután közvetlen szavak­kal megköszönte az ajándé­­kot, amelynek főként azért örül, mert magyar kéz készí­tette és sorban kezet fogott mindenkivel. „ A Horthy-kollégium kecs­keméti szobájának adakozni szívesek voltak: özv. Soós Józsefné 6 pengőt, a Csorba, Farkas, Tóth István, Paul és Kígyó gyógyszertárak, a Mint­sek, Hornyák és Hattyú dro­gériák piperedolgokat, miért ezúton is hálás köszönetet mond a MANSz. A sárvári választók búcsúszavai Huszár Károlyhoz Abból az alkalomból, hogy Huszár Károly, a Kis Újság főszerkesztője az Országos Munkásbiztosító Intézet el­nöki székébe kerül és lemon­dott sárvári mandátumáról, a Sárvári Hírlap a követke­zőket írja: Mióta csak az új munkás­­biztosítási törvény az ország­gyűlést foglalkoztatja, mindig gyakrabban és gyakrabban hallottuk emlegetni Huszár Károly nevét, mint olyan szo­ciálpolitikusét, aki 25 éves szociális munkálkodása révén hivatott arra, hogy ezen nagy horderejű szociális intézmény elnöki tisztét betöltse Nem­csak azok, akik ezen törvényt megalkották, hanem úgy a munkaadók tábora, mint a munkások milliós tömegei is e felé tekintettek, mert az ő kezében látták egyetlen ga­ranciáját annak, hogy ezen intézmény, melynek célja kétségtelenül nemes, mert a dolgozó munkásság jobb jö­vőjét célozza, nemcsak a törvénykönyvben, hanem künn az életben is tényleg jólétet fog szolgálni. Kétségtelenül jól válasz­tottak. Rátermettebb embert, mint ő, aki a dolgozó nép helyzetével oly alaposan fog­lalkozott volna, aki szívét, lelkét, munkaerejét jobban be tudná vinni ebbe a szo­ciális alkotásba, aki életet is tud lehelni majd ebbe a tör­vénybe, aki nem fogja az irodák ingoványaiba sülyesz­­teni a lényeget — nem ta­lálhattak volna. Mi sárváriak és az egész választókerület mindig büsz­kén tekintettünk Huszár Ká­rolyra s méltán büszkék le­hetünk ma is, mikor még az ellentétes gazdasági érdekű osztályok bizalma is , benne összpontosul, abban az em­berben, akiben mi immár 17 éven át összpontosítjuk bi­zalmunkat és akiben e hosz­­szú idő alatt soha, egy pil­lanatra sem csalódtunk. Most, midőn a nemzet bizalma őt ismét egy újabb felelősségterhes munka élére állítja, az új munkakör kü­szöbén hűséges választóinak ezrei és ezrei kívánnak neki erőt, kitartást és nemes tö­rekvéseire is Isten áldását. Akkor azonban, amikor őszinte örömmel állunk a gratulálók sorai közé, nem titkoljuk, hogy az örömnap ürmöt is kever hűséges vá­lasztóinak poharába, mert Huszár Károlynak az Orszá­gos Munkásbiztosító Intézet elnökévé való kinevezése egy­úttal azt is jelenti nekünk, a sárvári kerület választóinak, hogy kerületünk képviseleté­től meg kell válnia. Hogy ki nekünk Huszár Károly, azt tudja, azt érzi és érezte mindig a választóke­rület. — 1910-ben, mikor a faluk keresztény népének bi­zalma őt a parlamentbe kül­dötte, még nem sejthette, hogy az akkor 24 éves ifjú politikus pályája mily ívelést fog mutatni, de bízott benne. Az idő megmutatta, hogy nem volt érdemetlen a biza­lomra, hogy vállalt köteles­ségeinek becsülettel megfe­lelt, hogy a kezébe adott zászlóhoz hűtlen nem volt s kerületéhez hű maradt még akkor is, mikor fővárosi man­dátumokat tálcán vittek elébe. .Ha most 17 év után meg kell majd válnia hű kerüle­tétől, tudjuk jól, hogy nem hűtlenségből, nem örök vá­lási szándékkal teszi, hanem mert nemzetének érdeke kí­vánja igy, mely magasabb érdekeknek minden igaz ha­zafi engedelmeskedni tarto­zik. Kik az ő szivét, lelkét ismerik, tudják jól, de ő sem titkolja, hogyha a parlament­ben nem is lehet képviselőnk, de a 17 év hűséges barát­ságnak és szeretetnek szálai már oly kötelékké fonódtak, melyeket elszakítani többé nem lehet s ő hű kerületé­nek hűséges szószólója lesz a parlamenten kívül is. Még nem tudhatjuk, kit hoz utódjának számunkra a jövő, de bárki legyen az, itt csak az ő szívével, csak az ő puritán gondolkozásával, az ő szociális érzékével és készségével, az ő tántorítha­tatlan keresztény lelkületével, szóval csak az ő jellemével találhat majd talajra. Mint értesülünk, Huszár Károly január 30-án részt fog venni Sárváron pártjának ér­tekezletén. A kecskeméti vitézek­hez! Értesítem a kecske­méti vitézeket, hogy a kis­­kunfélegyházai járás vité­zei, a székkapitányság véd­nöksége alatt 1928. évi január hó 3-án, este fél­­kilenc órai kezdettel, Kis­kunfélegyházán, a Korona­szálló dísztermében tánccal egybekötött műsoros estélyt rendeznek. — Az estélyen Nemzetességetek számos megjelenését kérem. Szék­kapitány.

Next