Kecskemét és Vidéke, 1940. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1940-01-02 / 1. szám

2 oldal KECSKEMÉT ÉS VIDÉKE 1940. január 2. tele lesz a lelkünk úgy Krisztus békéjével, mint az első apostoloké, akkor szóval és tettel azt fogjuk mondani: mi nem zárkóz­hatunk be, mi nem hallgathatunk arról amivel a lelkünk tele van!!! Dicsőség a magasságban Istennek és (b ékesség a földön a jóakaraté citleneknek! Állj be Testvér ebbe a gyönyörű Istenszol­gálatba ! A naragossai Mária-hegy helye október utolsó napjaiban különös zarándoklatot lá­tott. A zarándoklat 2400 személyből állott. Barcelonából jött és csak olyanok vehettek rajta részt, akiket a spanyol vörösök halálra ítéltek, de valami úton-módon a haláltól megszabadultak. Ezek a halálraítéltek ren­deztek hálaadó istentiszteletet a kegyhelyre. Ma is a halálraítéltek indultak el Bet­lehembe! Arra voltunk ítélve, ha Krisztus megváltása nem jön. De arra akar ítélni a gonoszság, amely Luciferi gőgjében minden jogot,"becsületet lábbal akar tiporni. — Nekünk ezért van szükségünk a béke Fe­jedelmére! Ezért megyünk Betlemebe! Kö­szönni és könyörögni... Megköszönni, hogy a magyar gyermeknek békés karácsonya van. De könyörögni, hogy az igazságon épü­lő békéje megmaradjon. Könyörögni azok­ért, a gyermekekért, akik szülői otthontól elszakadva a háború borzalmaitól kivetve hontalanul vergődnek. Békesség Fejedel­me ... nyújtsd id teremtő kezedet, szégye­­nítsd meg az Ellened lázadókat, a kis népek elnyomóit és adj békességet ennek a bol­dogtalan világnak! Öt békepont XII. Fiús pápa karácsonyi nyilatkoza­tában kifejtette, hogyan lehetne megszün­tetni Európa torzsalkodását és megterem­teni az egymás megbecsülésén alapuló vég­leges békét, öt pontban jelölte meg a béke megteremtésének lehetőségét. Ez az öt pont — hisszük — meg fogja váltani a világot az örökös háború veszedelmétől: 1. Biztosítani kell minden népnek a függetlenséghez és az élethez a jogot, amely a becsületes és igazságos béke alap­vető követelménye. Egy nemzet élniakarása sohasem vonhatja maga után egy másik nemzet halálos ítéletét. Ha ez a jogegyen­lőség eltűnik, vagy veszélybe kerül, a jog­rend annak helyreállítását követeli, de nem tőrrel, hanem igazságosság és az egyenlőség szabályai által. 2. Hogy az így helyreállított rend hosz­­szú ideig tarthasson, a nemzeteket fel kell szabadítani a fegyverkezés nyomasztó rab­szolgasága alól, valamint az anyagi erők uralmának, mint a jog­zsarnok megsértő­jének veszélye alól. 3. A nemzetközi életnek közös újjá­szervezésében minden félnek számot kell vetnie a múlt hézagaival és hiányosságai­val. Nemzetközi intézmények alapításánál és újjáalakításánál figyelembe kell vevni a hasonló intézmények régi kezdeménye­zései­t és tapasztalatait. Az emberi gyengeségnél fogva lehetetlen mindent előre megmon­dani és a béketárgyalások idején mindent biztosítani, a megállapodások hű és igaz­ságos alkalmazását biztosító jogi intézmé­nyek felállítása döntő fontosságú egy béke­­szerződés tisztességes elfogadására és annak elkerülésére, hogy a békeszerződések felté­teleit egyoldalúan és önkényesen értelmez­zék. 4. Ha Európa jobb megszervezését akarjuk, különös figyelemmel kell lennünk a nemzetek és népek, valamint a népi ki­sebbségek szükségleteire és jogos kívánsá­gaira. Ezek mindenképpen jóakarati vizs­gálatot érdemelnek, meg kell kísérelni jo­gos kielégítésüket békés úton és ha szük­séges, a­­szerződések igazságos bölcs és összhangban történő revíziója által. Ha a nemzetek között így az igazi egyen­súly és a kölcsönös bizalom alapjai helyre­­állottak, akkor sok olyan okot sikerülne kiküszöbölni, amely erőszakra ösztönzött. 5. A legjobb szabályok is tökéletlenek és nem vezethetnek sikerre, ha a népek vezetőit és a népeket nem hatja át mind­jobban a felelősségnek az a szelleme, amely az emberi jogokat az isteni jog egyszerű és rendít­hetet­len szabályai szerint mérlegeli, ha nem hatja át az igazságszámj, amelynek az erkölcsi igazság a lényeges alapja, valamint az egyetemes szeretet. Veszprémben Az ezeréves magyar élet forrásánál - Árpád-vi­tézek nyomában - Hegyek, magyar sóvárgások, amelyeket kopaszra fújt a bakonyi szél - Utijegyzetek magyar városokról (IV.) - VARGA KÁLMÁN ÚTI JEGYZETE. Kecskemét messze esik Veszprémtől. Mindkét város azonban nagyon hasonlít egymáshoz. Kecskemét ezer éven át harcolt a magyar élet szolgálatában, verejtékezett a futóhomok ellen, onta vérét a török ellen. Veszprém helyét a bakonyi szelektől ko­paszra fújt dolomitokon Szent István, az első magyar király jelölte ki, ettől a pilla­nattól kezdve Veszprém a magyar kultúra fellegvára lett és igen sokszor a veszélyben forgó magyar élet utolsó mentsvára, vára ellen két évszázadon át indított rohamot az idegen ármádia, majd az idegen uralkodók tervszerűen akarták a magyar életet szám­űzni belőle. Mindkét város áll: Kecskemét a törö­köktől feldúlt Duna—Tisza tipikus városa lett, Veszprém pedig belülről, kívülről, kö­zelről, messziről megmaradt annak, ami ezer éven át volt: döbbenetesen pontos ki­csinyített vetülete az egész magyar életnek. Ezer éven át harcolni a sziklák ellen, azonkívül teljesíteni Szent István parancsát, mely most a gyönyörű márványkút oldalán olvasható annak ellenére, hogy a figurákra, az e­gész magyar életforrásra vastag jég­csapokat ragasztott a bakonyi szél: Civitas, ubi olim fonites uberrimi culturae gentis, Hungarorum eruperant... Nagykarácsony napján — a MÁV­ jó­voltából — a pásztorok miséjét a székes­­fehérvári Prohászka bazilikájában hallgat­hattam meg, hogy azután másfél óra múlva a legmagyarabb magyar városban, Vesz­prémben a romámstílű székesegyházában szaladjanak végig pórusaimon a Gloria örö­mei és a mellékoltár többszázéves betle­hem-figuráit megcsodáljam és áldjam azt a névtelen, XIV . században élő magyar faszobrászt, aki a Biblia leg­felségesebb je­leneteit ilyen híven, magyar szemmel meg­látva véste fába. Az élettér-elméletek korában jó, ha az alföldi ember egyszer-kétezer ellátogat Du­nántúlra, hogy agyába villámként lássék meg, mit mulasztott el a magyar élet év­századokon át, hol kell segíteni, mit kell j­óvátenni. A v­eszprémi várhegy tövében folyó Séd patak tükrében megláthatjuk a magyar múltat, a város Árpádok­ korabeli templo­main, várromain, omladozó emlékein. Ár­pád-vitézek nyomában megrajzolhatja lel­künk, mi a magyar múlt, a kétségbeesetten egymásba kapaszkodó elnyűtt utcák és vá­rosszéli nyomortelepek, majd a Bonyhád felé épülő villasorok levetítik a magyar jelent, azt az utat, amíg a középkorból a magyar élet átgyalogolt a jelenkorba.' Veszprém népe lélekben azonos a kecske­métivel: a futóhomoknál még nagyobb asz­­kézisra inti a testet a dolomit, a szikla és a szikla tetejére hordott sovány homok, lélekszám­ valós a, jövőért imádságra buzdít. —­­— Van-e a magyar életnek jövője? A sziklákra épített Veszprém Kecskeméttel megadja a választ: a kanyargó, hepe­hupás utcák­­­é­lek vesztő­j­élj­en valahogy ki fog jutni a magyar élet és újra az Árpádok korabeli szárnyalásra indul egy Új Vesz­prém, egy Új Kecskemét, egy új, szociáli­sabb Nagymagyarország vissza­hódí­tisára. Két éven keresztül építették Veszpré­men keresztül a budapest—grazi betonútat. Veszprém két hegyén — a legrövidebb irányban — kellett az útnak keresztülfut­nia. A betonút mérnökei Európa legnagyobb viaduktját építették meg, közel 150 méter átmérőjű betoníveken fut keresztül a mo­dern betonút. Ez a viadukt a magyar akarat és az erő legcsodálatosabb megnyilatkozása az utolsó évszázadban. Olyan csoda, melyre nemcsak a magyar nép, hanem egész Euró­pa büszke lehet. Az új útra a veszprémi hegyek között három magyar munkás vére fröccsent. Vér­áldozatuk emlékére a 150 méter mélyen kivájt hegyben örökmécses ég, alatta ösz­­csekulcsolt kezekkel néz az utasra a Ma­gyarok Nagyasszonya. Mikor ezt a viaduktot negyedórákon át csodáltam, hirtelen eszembe jutott Pro­­hászka Ottokár püspök szivárvány-híd el­mélete. A beton­szivárványhíd már meg­épült Veszprémből a főváros felé, most már csak a telkek szivárványhídját kell meg­építenünk. Nekünk alföldi és dunántúli magyaroknak, akiknek legelső feladatunk magyar élettért teremteni és véglegesen biztosítani a Kárpátok övezetében. —o— —o— A szél szétszaggatta a 70 pengős Országzászló Pótlására fedezetet keresnek Megírtuk lapunk legutóbbi számában, hogy a városháza előtti kertben, a csupasz, eb­kertben állított Országzászló-póznáról el­tűnt a lobogó. Most megtudtuk, hogy a rendkívül légjáratos helyre állított pózná­ról valósággal letépte, szétszaggatta a lo­bogót a szél. Az első Országzászló 70 pengőbe ke­rült, most a város a zászló pótlására fede­zetet keres. Addig bizony üresen, csupaszon áll a pózna... FUTÓSZŐNYEG, LINOLEUM, LÁBTÖRLŐ, PAPLAN, SEZLON, MATRAC LEGOLCSÓBBAN BESZEREZHETŐ A Ifj. Szánd János kárpitos cégnél, Ó-Kollégium mellet. OLVASSA ÉS TERJESSZE á­­Kecskemét és Vidékét.

Next