Református gimnázium, Kecskemét, 1913

A képes beszédről. — Részletek Klein Gyula tanár székfoglaló értekezéséből. — Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyház- és Igazgatótanács! Tekintetes Tanári Kar! Nemes Tanuló Ifjúság! Ez ünnepélyes alkalom, melyen székfoglaló értekezésemet felolvasom, mindenek előtt arra indit, hogy kifejezzem mély tiszteletemet és őszinte hálámat egyfelől a Nagytiszteletű és Tekintetes Egyház- és Igazgatótanácsnak, másfelől a Tekintetes Tanári Karnak azért a kitüntető megtisztelésért és meleg szeretetért, mellyel engem ez ünnepi órában az ősi hagyományhoz híven e régi, híres iskola rendes tanárává felavatni méltóztatnak. Fogadja még egyszer mélyen érzett hálámat és köszönetnyilvánításo­mat a Nagytiszteletű és Tekintetes Egyház- és Igazgatótanács azért is, hogy engem ezelőtt két évvel, mint nem is helvét, hanem ágostai hit­vallását e református főgimnázium tanárává megválasztani méltóztatott. Fogadja igaz hálámat és köszönetemet a Tekintetes Tanári Kar, Szere­tett Kartársaim, hogy mint fiatal tanítványukat méltónak tartottak díszes körükbe fogadni. Ez a kitüntetés és szeretet mindig büszkeségem leend, de egyúttal ösztönzöm is, hogy azt becsületes és szorgalmas működéssel, kötelességeim lelkiismeretes teljesítésével, az iskolaügynek minden erőmmel való szolgá­­lásával, valamint minden cselekedetemmel mindék­ig kiérdemeljem. A mindenható Isten hallgassa meg kegyesen buzgó óhajtásaimat és áldja meg ezt a dicső Alma Matert és áldja meg az én bejöttömet e szent falak közé, adjon nekem munkásságomhoz erőt, kitartást, képességet és szeretetet!*

Next