Református gimnázium, Kecskemét, 1939

1920—1940 március 1. Amikor Kormányzó Urunk bölcs országlásának huszadik évfor­dulója alkalmából megköszönjük a Gondviselésnek, hogy et adta nekünk, visszaemlékezünk. Négyéves világháború, a magyar lélektől a legtávolabb álló, nem­zetrontó forradalom és megmaradt értékeinket is ebek harmincad­­jára vető idegen megszállás után 1919. év egy esős, borús novemberi napján kezdett derülni újra a magyar égbolt. Az ifjú nemzeti had­sereg várva várt fővezére, vitéz Nagybányai Horthy Miklós csapatai élén bevonult a fővárosba, hogy az élet útjára vezesse vissza már­­már a nyitott sír szélén álló nemzetét. A fővezérből az egyetemes nemzet bizalmából csakhamar az ország kormányzója lett s hűséges magyar népe szeretetétől körül­véve, acélos akarattal, a szebb, boldogabb magyar jövőbe vetett ren­díthetetlen hittel megkezdte az országépítés heroikus munkáját, amely a bölcs kormányzói irányítás mellett immár húsz éve folyik. Hiába volt az ellenséges acélgyűrű, a kisantant fojtogató gyűlölete, csonka hazánk szinte emberfeletti kitartó munka után helyet kapott a nap alatt. A magyar igazság napjának sugara áttört az irigység, gyűlölet, félelem és rosszakarat jellegein, s nemzetünk újra elfog­lalhatta méltó helyét a népek nagy társadalmában. Hogy az igazságunk melletti szilárd kitartás, a jogainkról semmi körülmények között való le nem mondás, a bölcs, céltudatos bel- és külpolitikai irányítás, amelyet ott fenn, a budai várban szé­kelő Kormányzó Urunk képvisel a legméltóbban, hogyan hozta meg a magyar reménységek részbeni beteljesülését s hogyan bátorít fel bennünket új reménységekre, — erről mindennél ékesebben beszél a feléjük táruló édes­anyai karokba hazatért millió drága magyar testvérünk, a Felvidék, a Kárpátalja és a 300 km hosszúságban újra magyarrá lett Kárpátok. A hálás visszaemlékezésnek ezekben a napjaiban újra „meg­nehezült az idők viharos járása“ felettünk. Ha valaha elmondhat­tuk, most igazán elmondhatjuk, hogy „történelmi időket“ élünk. Hogy mit hoz a jövő számunkra, nem tudhatjuk. De egyet tudunk. Azt, hogy az isteni Gondviselés jósága nemzetünk sorsának legfőbb irányítását olyan férfiúra bízta, akinek megfontoltsága, bölcs előre­látása az elmúlt húsz esztendő minden válságos helyzetében meg­találta a nemzetünk érdekét szolgáló leghelyesebb utat. Mikor a húszéves évfordulón minderre visszaemlékezünk ?

Next