Református gimnázium, Kecskemét, 1939
1920—1940 március 1. Amikor Kormányzó Urunk bölcs országlásának huszadik évfordulója alkalmából megköszönjük a Gondviselésnek, hogy et adta nekünk, visszaemlékezünk. Négyéves világháború, a magyar lélektől a legtávolabb álló, nemzetrontó forradalom és megmaradt értékeinket is ebek harmincadjára vető idegen megszállás után 1919. év egy esős, borús novemberi napján kezdett derülni újra a magyar égbolt. Az ifjú nemzeti hadsereg várva várt fővezére, vitéz Nagybányai Horthy Miklós csapatai élén bevonult a fővárosba, hogy az élet útjára vezesse vissza mármár a nyitott sír szélén álló nemzetét. A fővezérből az egyetemes nemzet bizalmából csakhamar az ország kormányzója lett s hűséges magyar népe szeretetétől körülvéve, acélos akarattal, a szebb, boldogabb magyar jövőbe vetett rendíthetetlen hittel megkezdte az országépítés heroikus munkáját, amely a bölcs kormányzói irányítás mellett immár húsz éve folyik. Hiába volt az ellenséges acélgyűrű, a kisantant fojtogató gyűlölete, csonka hazánk szinte emberfeletti kitartó munka után helyet kapott a nap alatt. A magyar igazság napjának sugara áttört az irigység, gyűlölet, félelem és rosszakarat jellegein, s nemzetünk újra elfoglalhatta méltó helyét a népek nagy társadalmában. Hogy az igazságunk melletti szilárd kitartás, a jogainkról semmi körülmények között való le nem mondás, a bölcs, céltudatos bel- és külpolitikai irányítás, amelyet ott fenn, a budai várban székelő Kormányzó Urunk képvisel a legméltóbban, hogyan hozta meg a magyar reménységek részbeni beteljesülését s hogyan bátorít fel bennünket új reménységekre, — erről mindennél ékesebben beszél a feléjük táruló édesanyai karokba hazatért millió drága magyar testvérünk, a Felvidék, a Kárpátalja és a 300 km hosszúságban újra magyarrá lett Kárpátok. A hálás visszaemlékezésnek ezekben a napjaiban újra „megnehezült az idők viharos járása“ felettünk. Ha valaha elmondhattuk, most igazán elmondhatjuk, hogy „történelmi időket“ élünk. Hogy mit hoz a jövő számunkra, nem tudhatjuk. De egyet tudunk. Azt, hogy az isteni Gondviselés jósága nemzetünk sorsának legfőbb irányítását olyan férfiúra bízta, akinek megfontoltsága, bölcs előrelátása az elmúlt húsz esztendő minden válságos helyzetében megtalálta a nemzetünk érdekét szolgáló leghelyesebb utat. Mikor a húszéves évfordulón minderre visszaemlékezünk ?