Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1887
o zása csak az utolsó évtizedekben vett lendületet. A múlt századokban még a legkiválóbb franczia tudósoknak sem volt sejtelmük azon kincsekről, melyek a por emésztette és egészen elfelejtett ó-franczia kéziratokban el valónak temetve, így p. o. Boileau (1636—1711), a kitűnő kritikus és a franczia Parnassus törvényhozója, nagyon tökéletlenül ismerte a franczia irodalom ókorát. Froissard-t, Joinville-t, Charles d’ Orléans-t, Marguerite de Navarre-t, Rabelais-t névről sem ismeri vagy nem akarta ismerni,1) a Chanson de Roland-ról pedig azt sem tudta, hogy létezik, és így röviden végezvén a „Г art confus de nos vieux romanciers-nek nevezett ó-franczia irodalommal, azaz azt teljesen ignorálván, Villon-nal kezdi csak a franczia irodalmat. Körülbelül egy évvel Boileau halála után, 1712-ben egy kitűnő tudós, Malézieu, a maine-i és burgundi herczegek nevelője igy szól a Voltairehez, ki éppen a Henriade-dal volt elfoglalva: „Vous entreprenez un ouvrage qui n’ est pas fait pour votre nation; les français n’ont pas la tété épique“.2) Sejtelme sem volt tehát azon körülbelül 200 hőskölteményről, mely a 11—14. századig a franczia népet, s nem kevésbbé a többi Európát is, bámulatra ragadta. E tekintetben a viszonyok csakis századunk második harmadában változtak. És pedig igen meglepően. A franczia nép teljesen szakított vala irodalmi múltjával; a régi franczia-keresztény hősök teljesen eltűntek vala az irodalom színteréről és classicus szabású herosoknak adták át helyöket. Már Villon is így kiált föl: „Ballade des seigneurs de temps jadis“ czímű költeményében: „Mais oil est le preux Charlemagne ?“ A nemzetek szemei a jelen század elején kezdtek a múlt felé fordulni, különösen a porig alázott németekéi. Tudjuk, hogy a jénai csata után megjelent Nibelung-ének kiadása valóságos nemzeti tett volt. Önnön régibb irodalmukat tanulmányozva, a németek ez irodalom fő mintájára és forrására is kénytelenek voltak alkalmazni a történelmi és nyelvészeti kutatás azt a termékeny módszerét, melyet azóta egész Európa eltanult és még folyton tanul tőlök. A németek fedezték fel nagyobbrészt a régi franczia irodalmat. Részletes kutatásaik bámulatot gerjesztenek; a francziák, olaszok, dánok és mások csakhamar nyomukba léptek s mit a németek nem igen adtak, általá n) L. Victor Fournel, De Malherbe ä Bossuet; études littéraires et morales. Pag. 18. Nagyon helyesen teszi fel Boileau-ra nézve ugyanott ezt a kérdést: rEst-ce parce qu’il la dédaigne qu’il cette litterature épique conuait si mai, ou parce qu’il la connait si mai qu’il la dédaigne?“ 2) L. M. E. Talbot, Extraits de la Chanson de Roland et de Mémoires de Joinville. pag. 1. et sequ.