Női felsőkereskedelmi iskola, Kecskemét, 1938
n ság ereje. Megnyílt számunkra a rajtunk elkövetett példátlan igazságtalanság jóvátételének útja. A megcsonkított, megnyomorított trianoni Magyarország végre egy kis levegőhöz jutott. Véráldozat nélkül viszszakaptuk a magyarlakta Felvidéket. Ezt követte márciusban Kárpátalja visszacsatolása, amely földet honvédeink kihullott vére szentelte fel. Húsz évi szenvedés után újra keblünkre ölelhettük megkínzott, megsanyargatott magyar testvéreinket s örömtől könnyező szemekkel ülhettük meg lengyel testvéreinkkel a magyar-lengyel határ megteremtésének, valamint hű ruszin testvéreink visszatérésének ünnepét. Hála érte a magyarok gondviselő istenének, aki ismét oltalmába vette sokat szenvedett magyar népét! Hála Magyarország kormányzójának, nagybányai vitéz Horthy Miklósnak, aki oly nagy bölcseséggel és céltudatossággal vezette népét a magyar jövő sorsdöntő napjaiban a magyar lélet rögös utjain! És hála a magyar nemzeti hadseregnek, amely ebben a minőségben a kárpátaljai harcokban mutatkozott be először s oly derekasan kiállotta a tűzpróbát. Harci készségével, felkészültségével nemcsak barátaink előtt szerzett hírt a magyar névnek, hanem megbecsülést, tiszteletet parancsolt ellenségeinknek is. Erős a hitünk, hogy a trianoni tragédia szerencsés megoldású első felvonása után a következő felvonások is gyors ütemben és eredményesen fognak leperegni. Hisszük, hogy ezeréves történelmi határainkat ismét mielőbb magunkénak vallhatjuk s azokat többé sem nyelvi, sem egyéb elméleti szempontok meg nem zavarhatják. Hisszük, hogy Magyarország, amely annyi sorscsapás és megpróbáltatás közepett ezer éven át fennállott, a jövőben is őre lesz Nyugatnak, a nyugati kultúrának. Addig pedig tovább ápoljuk szívünkben a revízió gondolatát. A tanítási órák előtt, a tanítási órák után tovább imádkozzuk: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örökigazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.“