Polgári és elemi leányiskola, Kecskemét, 1939
I. Vitéz Orbán Nándorné Wilier Gizella nyugalomban. Régen volt. Mikor egy rövidke kis emberpalánta bátortalanul, szepegve, betette a lábát az iskola kapuján — és megkezdte az életet. Iskolánk akkori igazgatója Pásthy bácsi, üdvözölte a kis Wilier Gizellát, s nem sejtette, hogy a pici lélek evvel a lépésével máris egybeforrt az ő imádott iskolájával, Csoba azóta tőle el nem szakadt, vele örült, vele sírt, tanult, fejlődött mint növendék, hogy aztán mint kész tanár visszakerülve, komoly kötelességérzettel, nagy tudással, betölthesse azt a szerepet, melyre hívatva volt. Az elemi és polgári után magánúton a tanítónő-, majd a tanárképzőkövetkezett is így történt, hogy a továbbtanulás évei alatt is, helyettesítések az eleminél, majd a polgárinál, folytonossá tették a kapcsolatot az iskolával. Néhány év a közfel.iskolánál is visszanéző lelki szemeinkkel ott látjuk talár a mi Gizikénket, a növendékek szeretett Gizi nénijét a polgári iskola katedráján. Tele tudással, paedagogiai érzékkel, lelkesedéssel, sok-sok szeretettel s azzal az olthatatlan vággyal, hogy növendékei tudjanak, oktassa, nevelje őket. Collégéi közül akár a régiek, akár az újak, úgyszólván abban a pillanatban, mikor belekapcsolódtak iskolánk életébe, megérezve nemesen érző szívét , a legmelegebb szeretettel fordultak feléje. Mindjárt működése elején Gizike megkezdte az élet iskoláját is, az akkor még tanár-collega Orbán Nándor oldalán. Milyen szép, verőfényes minden! A sok melegség, szeretet csak úgy árad a kedves otthonból és a kis Nándor megjelenése csak fokozza azt. A jóság lebilincselő hatása odavonz mindenkit, akinek arra szüksége van. Csak, aki átélte, tudja igazán értékelni, mit tesz az, ha azonnal mellette áll valaki, mikor a bánat könnyei égetik a szemét, — hogy azt letörölje. Csak annak a szíve tud megtelni irántuk csordultig, soha el nem múló hálával és szeretettel, aki érezte a simogatást és a segítő kezet, amikor baj volt — és már nem látott kivezető utat. Pedig a verőfény náluk is elborult. Jött a háború. És Gizikó élte a hős magyar asszonyok életét, dolgozott, helytállt családban, iskolában, társadalomban egyaránt. Sokan és sokat tudnának mesélni a csüggedők, aggódók és elesettek, hogy mit jelentett nekik válságos időben végtelen jóságú szíve.