Kecskemét, 1873. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1873-10-25 / 43. szám

43. szám. Első évfolyam.KECSKEMÉT. Politikai, széph­almi és közgazdasági hetilap. Megjelen hetenként egyszer, Vasárnap. Szerkesztő lakása: Széchenyi-utca 4. sz. a. K­iadó-h­ivatal: Plebánia-utca 262. sz. a. Egyes számok 15 krért kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési árak, vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre...............................5 frt — kr. Félévre....................................3 „ — „ Negyedévre...............................1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek a kiadó­hivatalba küldendők. Hirdetésdíjak: 1 négyszög-hüvejy tér, petittől fölfelé tetszés szerinti nagyságú betűvel szedve, egyszer 10 kr., kétszer 15 kr., többször 10 kr. * Bélyegdíj : minden beigtatáskor külön 30 kr. A nyilt térben minden 3 hasábos garmond sorért 10 kr. fizetendő. | K*csk»méH 1 I Allem’ k­féltlf I ' ■ i­­mm r**gai,Wq n%«|jw J Kecskemét, 1873. Okt. 25. Az „önálló magyar jegybank“ ügye. Előre bocsátott két cikkünk után térjünk át a „bécsi kiváltságolt osztrák nemzeti bank“ (Privilegierte oesterreichische National­bank in Wien) történetének vázolásához. A magyar királyság határai között is sza­badon uralkodó s idáig kizárólag gazdálkodó „bécsi osztrák nemzeti bank“ egy 1816-ban Jan. 1. kelt császári rendelet alapján létesült az 1762-ben alapított „Wiener Stadt-zettelbank“ (Bécsvárosi jegybank) című magánbank rom­jain. Ezen „bécsvárosi jegybank“ eleinte lefelé 5 forintig terjedő cédulákat adott ki és azokat pontosan­­beváltogatván nagy hitelre és ha­szonra tett szert, mígnem a török, majd fran­cia háborúkban kimerült állam ezen magán­banknál akkora kölcsönöket eszközölt, hogy a bankjegy-kibocsátások összege messze túlha­ladta a bank érc­készletét. Az állam azon ked­vezménye, hogy ezen jegybank 1797-ben föl­mentetett pénzjegyeinek, bankóinak készpénzre beváltási kötelezettsége alól, mind hasztalan volt; hasztalan volt azon intézkedés is, hogy 1 forintos jegyek is bocsáttattak ki, mert már 1811-ben 100 forint készpénzért ezerhárom­száz — 1300 forintot adtak ilyen bankjegyek­ben és a banknak forgalomban volt jegyei 1060 — ezerhatvan millió forintot tettek. Ezen jegyek voltak az értéktelen úgynevezett fe­kete bankók, melyek 1811-ben a Február 20-diki rendelet szerint a „bécsi értékű“ (Wie­ner Währung) „beváltási jegyek“-kel (Einlö­­sungs­scheine) váltattak be úgy, hogy 500 frt. bankjegyért 100 forint adatott „beváltási je­gyekében , vagyis az 5 forint egyszerre 1 forinttá sülyedett, devalválódott. Ezen időből maradt ránk a bankó , a legrégibb papiros­pénz, és a „váltó“ ~ Sebeni­tz Sájn forint ma­gyar elnevezés. Ezen pénz­zavart még el sem feledte az állam kizsebelt népe, midőn az 1813. és 1815-diki francia háborúk ezen „váltó“ zz sáji papirforintok értékét is annyira leapasz­­ták, hogy az állam a tehetlen „bécsi bank“-ot a mostani „osztrák nemzeti bankká“ volt kény­telen átalakítani, mely bank, mint magáninté­zet az állam fő­felügyelete alatt azon kötelezett­séggel indult meg, hogy a készpénznél ismét 150 százalékkal roszabb, értéktelenebb papír­pénzt, harmadfél forint váltó- vagy sám­­pénzért 1 forint készpénzt, sajátlag annyi értékű új bankjegyet számítva, volt köteles beváltani; ez új beváltás által a régi bankó értékének csökke­nését úgy értjük meg legjobban, ha kifejezzük, hogy 100 régi bankóért csak 8 forintot adtak e második devalvatio, értékleszállítás után. Az 1817. júl. 16-kán kelt rendelet szerint egy bank-részvényért betétül 1000 forint papír­pénz és 100 forint készpénz szabatott meg és a részvények száma 100.000-ben állapíttatott meg, vagyis az új „osztrák nemzeti bank“ alapja eredetileg százmillió forint papírpénz és 10 millió forint készpénz (aranyban és ezüst­ben) volt. E bank engedélye 1841-ben újabb 25 évre, vagyis 1866-ig, legújabban ismét 10 évre, vagyis 1876-ig hosszabbíttatott meg. Az 1841-diki intézmény szerint az összes részvé­nyesek képezik a banktársulatot; a bank köte­les a maga alapjait a beálló szükséglethez képest szaporítani és fizetéseit ezüst pénzben (20 forint — 60 ezüst huszas egy kölni márk) teljesíteni. Innen van a magyar ezüst vagy pengő forint elnevezés. A részvények a bank könyveiben a tulajdonosok nevére jegyezték és csak az így bejegyzett bankrészvény-tulaj­donosok bírnak szavazattal a bank ügyeiben. Az évi nyereségből a szabályszerű osztalék a részvényeseknek fizettetik ki, így indult meg és működött ezen dús pénzintézet 1848-ig, pontosan teljesítvén fizeté­seit ezüstben; volt is addig elég ezüst a köz­forgalomban, midőn 1848. Május 22. a bécsi kormány kényszer­folyamot enge­dett az általa nagyban igénybe vett bank pénz­jegyeinek és megszül­tek a bank ezüst-fizetései és egyszerre eltűnt a forgalomból az ezüst vagy pengő pénz, elértéktelenült ismét a kényszerfolyamú osztrák bankjegy. Ekkor je­lentek meg az „első független, felelős magyar kormány“ aegise alatt az első magyar pénzje­gyek, összesen 61 millió forint értékben, me­lyek részben a „pesti magyar keresk. bank“ két millió forintnyi alapjára, nagy részben pedig Magyarország állami közjavaira lettek kibocsátva és ezen magyar papírpénz a hábo­rús idők dacára is, majdnem az 1848/9-diki szabadságharc végéig értékesebbek, kapósab­­bak voltak Magyarországban, mint az osztrák bankók. A szabadságharcnak Magyarországra nézve gyászos befejezésével az ismét fölegyenesedett osztrák császári kényuralom (absolutismus) megsemmisítette a magyar bankjegyek értékét, pedig azok egy része alapítva volt, a másik része pedig Magyarország közjavaira volt kibo­csátva; a magyar papír­pénz hatalomszóval be­­kivántatott, azonban a kárpótlásban hívők nagy serege hitében teljesen megcsalódott: a beszol­gált magyar pénzért egy krajcár kárpótlást sem nyert a harcok dúlása által kimerült és törvényes papírpénzétől megfosztott Magyaror­szág a bősz megtorlás rövidlátó politikájától vezetett egységes osztrák császár-államtól. Ellenben az 1846-diki harcok folyama alatt elértéktelenült s a kényszer­folyam alatt nagy mennyiségben kibocsátott osztrák bankjegyek eltaposott vetéseire ugyancsak kedvező idő járt, nemcsak e bankjegyek, hanem a bécsi kor­mány által a szabadságharc vége felé Magyar­­ország közjövedelmeire kibocsátott „Utalvá­nyok“ a magyar nép nyelvén „Utalványok“ is ugyancsak szárnyra keltek megtépett, de mégis röpülni képes szárnyakon. Ha az orosz beavat­kozás által megmentett osztrák császári állam a pénzügyileg majdnem egészen megmeztele­­nített, eltaposott, elárult Magyarországot azon jogosan várt kegyelemben részesítő vola, hogy a beszedett magyar pénzt az úgy is bőségben lé­tező osztrák bankjegyekkel vagy utalványokkal beváltja, a dölyfös Bach-rendszerről mégis je­gyezhetne föl v­a­l­a­m­i j­ó­t Magyarország törté­nete. Magyarország népeinek e jogos várakozása meghiúsult akkor és meghiúsult az 1867- diki kiegyezés alkalmával is. 1849. végén az elárult, elerőtlenü­lt Magyarország nem bírta, az 1867-diki kiegyező többség pedig nem akarta vagy nem merte a még létező vagy beszedett magyar papírpénznek beváltását követelni, pedig a magyar papír­pénznek beváltása az osztrák financiális pa­­pírözönt értéktelenebbé alig tehette volna, ellenben az ínséges évek által is elszegényített Magyarország epedő népe jelentékeny üdülés­ben részesült volna beszedett vagy még foly­vást rejtegetett magyar pénzének érték­feltámadása által. A merev Bécs és az engedé­kenysége által bölcsősé vált Magyarország megalkuvásának az lett a vége, hogy Austria 3 ezer milliónyi adóssága közössé lett, de Magyarország alig félszáz milliónyi papírpénze ezentúl is csak értéktelen rongy maradt. 1848/9. után a politikai nap kedvező világa és melege alatt sütkérező és egyedül vásároskodó „Osztrák nemzeti bank“ e mai napig sem bírta a valatát, bankjegyeinek teljes értékét helyre­állítani úgy a túlsó állam, mint különösen a mostohán dotált Magyarország majdnem helyre­­hozhatlan kárával. A pengő forint értékű bankjegyeknek piros vagy zöld színű, oszt­rák értékű papírokkal lett becserélésén és a saját jó­ üzletek csinálásán kívül ezen dús, egyedárulkodó pénzintézet — úgy látszik — egyéb érdemmel nem bír; nem ok nélkül indult meg tehát a magyar királyság határain belül, pártkülönbség nélkül, a bátrabb és józanabb pénzügyi politika és Magyarország financiális ínsége által keltett országos mozgalom az „önálló magyar jegybank“ szorgalmazását, gyors felállítását illetőleg. Hazafiúi örömmel tölthet el minden magyar kebelt azon egyetértés, melylyel ez égető kér­désben , a főváros Nagyváraddal és Kecske­méttel, Zemplén­ vármegye Baranya-várm­egy­é­­vel stb. együtt és egyhangúan szavazván, az egész ország egy szívvel és szájjal kérelmezi az egybegyűjtendő országgyűléstől a pénzügyi nyomor megörökítésére — s a mitől isten mentse meg sokképen és sokféleképen sújtott hazánkat — és egyetemes állami recsre vezető „osztrák nemzeti bank“ ellenében az „önálló magyar jegybank“ haladéktalan fölállítását. Semmi kétség, hogy az ország akarata

Next