Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-10-25 / 43. szám
II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Október 25. 43. szám. f Me®flen * m f Előfizetési dU: * minden gay ! Vasárnap. n jjlj.ijm mmmm «JE» Egész évre 5 frt — kr. Szerkesztő lakása: Negyedévre^! »'»I KECSKERIET. te: kiadó . . n ... .. . . 1 LJ huvejk tér egyszer Szűcs Ferenc, , 1 • 1 *1 igtatva 17, kétszer: 13. VrrrE“ Politikai és társalmi hetilap. “ro“8k" 0 alatt, a törvényszék épu- t1 iá lete átellenében. a.‘ nísSF* Bélyegdíj: 30 kr. Nehány szó a megyekikerekítés kérdéséhez. Kecskemét, 1874. október 22. Mióta 1869-ben a jelenlegi honvédség felállíttatott s 1872-ben a törvényszékek mostani alakjukban szerveztetek, és pedig úgy egymástól, valamint a régi vármegyékétől teljesen elütő hatósági területekkel , azóta az ország célszerű beosztásának kérdése, illetőleg ennek egészséges megoldása mind sürgetőbb alakban lép előtérbe. Igen kevés község van az országban , melyek ne éreznék azon felette nagy hátrányokat, hogy különböző ügyekben különböző központú és területű hatóságok kiegészítő részeit képezik. Ezen akadályok elhárítása követelte és sürgeti, hogy az egyes minisztériumok a területi beosztás ügyét együttesen tárgyalják, s közös megállapodásaik eredményét az érdeklett területek polgáraival közöljék, már csak azért is, hogy az ily tárgyalás kölcsönös egyetértésre vezessen , de légióként azért, hogy : „semmit rólunk nélkülünk!“ A jelenlegi belügyminiszter dicséretes szorgalommal kezdett hozzá e nehéz feladat megoldásához, s hogy a kezdet nehézségein egy év után ma sincsen túl, onnan van, mert nem a fentebb leírt úton haladt. Tervet készített az érdeklett minisztériumok határozott közreműködése nélkül, tervet készített az ország polgárainak meghallgatása nélkül, és ezért a terv se kielégítő nem lett, se kölcsönös megelégedésre a nemzet és kormány közt nem vezetett. Ezért támasztott oly éles ellenhatást az országban, oly kevés védelmi kedvet a kormányban. Ezért kellett azt visszavonnia tárgyalás előtt, a biztos bukásnak előérzetében. Azon út, melyre a miniszter első tévesztett lépése után indult, eleget tett ugyan már a „semmit rólunk nélkülünk“ elvének az által, hogy terveit előlegesen a törvényhatóságokkal tanácskozás végett közölte, de még mindig nem látjuk a terveket az összes minisztérium által megvitatva, sőt hogy az egyes tárcák úgy a tervet, mint a törvényhatósági tanácskozásokat figyelembe sem veszik, eléggé illustrálja a honvédségnek legújabb területi alakítása. A miniszter első tervezete kecsegtető kilátást nyújtott Kecskemét városának egy nagy terjedelmű megye központjává lehetni, azonban e combinatio az első javaslattal eltemettetett, anélkül, hogy a másodikkal feltámadt volna. Maga a miniszter ejtette el utóbb, s az érdeklett községek is az új megyének ellene nyilatkoztak. A hangulat még ma sem kedvező rá, hogy itt új megye alakíttassák. Még egy lehetőségnek csilláma tűnt fel futólag, hogy Kecskemét megyei központ lehessen , azonban ennek ára oly magasra lett szabva, mit elfogadni nem lehet: Kecskemét törvényhatósági önállásának feladása. Ebbe beleegyezni semmi szín alatt sem lehet. Mit nyerne ugyanis Kecskemét, mint új megye központja? Semmit egyebet, mint a megye tisztikarát. Mert aminek központja voltunk eddig és vagyunk ma is, annak az iparnak, kereskedésnek, törvényszéknek, katonaságnak stb. központja leszünk ezután is, egyedül is. Szóval, nem nyernénk semmit sem, de elvesztenénk mindent. Azért ne ámítsa magát senki, és ne adja fel önállóságát a város, mely több hatóságot központosítván kebelében, oly kedvező helyzettel dicsekedhetik, mint igen kevés városa a hazának. Azt kívánjuk még röviden megemlíteni végül, miszerint azon esetben , ha Kecskemétváros törvényhatósági testületének azon óhaja, hogy önállóságának megtartása mellett jelöltessék ki egy síj megye székhelyéül, illetékes helyen netán figyelmen kívül hagyatnék és mellőztetnék, —a területi kikerekítés megoldásának azon módozatát tartjuk egyedül célravezetőnek , minden egyéb tervezések között, melyet a miniszter második javaslatában proponál, t. i. hogy Pest megyének és a Kiskunság és Jászságnak Kecskemét és Szeged között egymásba szögellő kerületei Pest és Csongrádvármegyék között megosztassanak. Célravezetőnek látjuk ezt azért, mert ami a népet leggyakrabban és legközvetlenebbül érdekeli, a már tényleg létező és eddigelé meg nem támadott törvényszéki s katona beosztással ezen kikerekítés egészben összevág , — tehát elkerültetnék általa azon beosztási zűrzavar, melyet egy Kis-Kun megye alakítása nézetünk szerint minden tekintetben csak növelne. Végül, miként értesülve vagyunk , az érdeklett községek polgárainak többsége is ezen tervet támogatja, azon határozatai ellenében, melyek a belügyminiszter kikerekítési terveit szász szempontból visszautasíták. „Az eddigi fundus régius fentartása — végzi a felirat — hátralépés volna az ország három nemzetének időszakába, s egyenes tagadása a modern alkotmányban nyugvó jogegyenlőség tanának.“ Részevetett tehát a szászok mindent benyelni vágyó telhetetlenségén, és pedig annál sérelmesebben, hogy ezt önmaga kezdte meg. A külföld politikai életében még mindig a régi nóta járja. Az élénk, tettekre vágyó Franciaországot folyvást a nyavalyás septenatus határozatlansága tartja tétlenül lenyűgözve. Valóban hihetetlen csuda lenne, ha a pezsgő francia szellem még hat hosszú éven át bele nem unna ebbe a gyöngyéletbe. Spanyolország régi drága vendégével, a karlistákkal kacérkodik. Csak játszik , — azt mondjuk, — mert egyébb címet nem adhatunk azon eljárásnak , hogy vezéreik teljes keleti kényelemmel folytatják a csetepatét. Mint két unalmas sakkjátszó, akik közül az marad győztesnek, kinek véletlenül több lesz a vágott dohánya. Nem így Törökország, mely jellemét megtagadó lázas sietséggel fegyverkezik, mintha határain már az ellenség őrtüzei csillámlanának fenyegető lobogásukkal. Poroszországban Arnim gróf ellen egyre foganatosítják a rendszabályokat. Október 15-kén Berlinben Arnim gróf anyósánál Pick rendőrinspektor s hat hivatalnok vezetése alatt motozás tartatott, mely még a félszerekre is kiterjedt, hol a bútorokon kívül Harry Araimnak számos ládái is voltak azon felbontatlanul, amint Párizsból érkeztek. 14 láda lefoglaltatott, s a félszer rendőrbiztos által őriztetett. Araimot neje október 14-kén látogatta meg először, de azon engedélyt, hogy mindennap meglátogathassa, visszavonták. Senkit sem bocsátanak hozzá. Politikai szemle. Kecskemét, 1874. október 22. Csakugyan nem hiába vajúdtak a miniszteri hegyek , a törvényjavaslatok száma gomba szaporasággal nő. Legalább vigasztalódhat e bő termés felett a szegény ember, kinek hónapok óta porban sínylődő vetése arra úgy is kevés reményt enged, legalább lesz mivel bíbelődnie az országgyűlésnek , melynek megnyitása f. hó 24-dik napjára tűzetett ki. Hír szerént rászánta magát a kormány, hogy még ezen megnyitandó ülésszak alatt törvényjavaslatot terjesszen elő a felsőház átalakításáról, habár oly későn is, hogy annak tárgyalása már az újonnan választandó parlament feladata lenne. Nem is hisszük, hogy erre a sürgősebb teendők halmaza miatt hamarabb sort keríteni lehessen, sőt őszintén szólva nem is bánjuk ha jobb időkre elhalasztatik. Hiszen tudjuk, hogy a jelenlegi kormány és többség mennyire rabja azon magukat túlélt és lejárt individiumoknak, melyekből felső házunk összerakva van. A szász nemzeti egyetemben, mely annyi vakmerőséggel és dicstelen szenvedélyességgel lépett síkra a magyar állam eszméjével szemben, Szeben város s szék bizottságának kisebbsége erélyesen s behatólag tiltakozik ugyan e hatóság többségének Ostromállapot Kecskeméten. Az 1867 : XII. t. c. 12. §-a szerint, a katonaság elhelyezését s élelmezését stb. illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn. Azonban fájdalom ez is csak írott malaszt, mint sok egyéb a kiegyezési törvényekből. Mert a katonaság elhelyezését még jelenleg is a katonai hatóságok kényük kedvük szerint eszközük, s a mi alkotmányos kormányunk vagy nem tesz, vagy nem is tehet semmit annak meggátlására. A magyar korona országai területén a cs. k. katonaságnak állandó elhelyezése iránt, a közös hadügyministériummal egyetértőleg megállapított s ő felsége által is megerősített, és a magyar kir. ministerium által 1871. évben az ország törvényhatóságaihoz megküldött rendelet szerint, városunkra nézve azon intézkedés létetett, hogy itt a 38. sz. gyalogezred tartalék parancsnoksága, a 4. és 5. zászlóalj és egy kiegészítő zászlóalj kerettel, a 8. sz. huszárezred kiegészítési kerete és raktárai, továbbá egy gyalogtiszti lovagló iskola, egy élelmezési raktár és egy kórház állandóan helyeztessék el. Már az itt előszámlált katonai állomány elhelyezése is tetemes megterheltetéssel jár városunkra nézve, mert nemcsak a városnak e célra felhasználható minden középülete a csekély hálapénzek és raktárdíjak stb. fizetése mellett — melyek ezen épületek folytonos jókarban tartási költségeire sem elegendők — teljesen elfoglalvák, hanem még ezeken kívül, a békelétszám fölemelése óta mintegy 300 ember a lakosságnál van elszállásolva. A tisztek szállásbéreit pedig, miután a kát. kincstár