Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

II. évfolyam. Kecskemét, 1874. Október 25. 43. szám. f Me®flen * m f Előfizetési dU: * minden gay ! Vasárnap. n jjlj.ijm mmmm «JE» Egész évre 5 frt — kr. Szerkesztő lakása: Negyedévre^! »'»I KECSKERIET. te: k­iadó . . n ... .. . . 1 LJ huvejk tér egyszer Szűcs Ferenc, , 1 • 1 *1 igtatva 17, kétszer: 13. VrrrE“ Politikai és társalmi hetilap. “ro“8k" 0 alatt, a törvényszék épu- t­1 iá lete átellenében. a.‘ n­í­­sSF* Bélyegdíj: 30 kr. Nehány szó a megyekikerekítés kérdéséhez. Kecskemét, 1874. október 22. Mióta 1869-ben a jelenlegi honvédség fel­állíttatott s 1872-ben a törvényszékek mostani alakjukban szerveztetek, és pedig úgy egy­mástól, valamint a régi vármegyékétől teljesen elütő hatósági területekkel , azóta az ország célszerű beosztásának kérdése, illetőleg ennek egészséges megoldása mind sürgetőbb alakban lép előtérbe. Igen kevés község van az ország­ban , melyek ne éreznék azon felette nagy hát­­rányokat, hogy különböző ügyekben különböző központú és területű hatóságok kiegészítő ré­szeit képezik. Ezen akadályok elhárítása köve­telte és sürgeti, hogy az egyes minisztériumok a területi beosztás ügyét együttesen tárgyalják, s közös megállapodásaik eredményét az érdek­lett területek polgáraival közöljék, már csak azért is, hogy az ily tárgyalás kölcsönös egyet­értésre vezessen , de légióként azért, hogy : „semmit rólunk nélkülünk!“ A jelenlegi belügyminiszter dicséretes szor­galommal kezdett hozzá e nehéz feladat meg­oldásához, s hogy a kezdet nehézségein egy év után ma sincsen túl, onnan van, mert nem a fentebb leírt úton haladt. Tervet készített az érdeklett minisztériumok határozott közre­működése nélkül, tervet készített az ország polgárainak meghallgatása nélkül, és ezért a terv se kielégítő nem lett, se kölcsönös meg­elégedésre a nemzet és kormány közt nem ve­zetett. Ezért támasztott oly éles ellenhatást az országban, oly kevés védelmi kedvet a kor­mányban. Ezért kellett azt visszavonnia tár­gyalás előtt, a biztos bukásnak előérzetében. Azon út, melyre a miniszter első tévesz­tett lépése után indult, eleget tett ugyan már a „semmit rólunk nélkülünk“ elvének az által, hogy terveit előlegesen a törvényhatóságokkal tanácskozás végett közölte, de még mindig nem látjuk a terveket az összes minisztérium által megvitatva, sőt hogy az egyes tárcák úgy a tervet, mint a törvényhatósági tanácskozáso­kat figyelembe sem veszik, eléggé illustrálja a honvédségnek legújabb területi alakítása. A miniszter első tervezete kecsegtető ki­látást nyújtott Kecskemét városának egy nagy terjedelmű megye központjává lehetni, azonban e combinatio az első javaslattal eltemettetett, a­nélkül, hogy a másodikkal feltámadt volna. Maga a miniszter ejtette el utóbb, s az érdek­lett községek is az új megyének ellene nyilat­koztak. A hangulat még ma sem kedvező rá, hogy itt új megye alakíttassák. Még egy lehetőségnek csilláma tűnt fel futólag, hogy Kecskemét megyei központ le­hessen , azonban ennek ára oly magasra lett szabva, mit elfogadni nem lehet: Kecskemét törvényhatósági önállásának feladása. Ebbe beleegyezni semmi szín alatt sem lehet. Mit nyerne ugyanis Kecskemét, mint új megye központja­? Semmit egyebet, mint a megye tisztikarát. Mert a­minek központja vol­tunk eddig és vagyunk ma is, annak az ipar­nak, kereskedésnek, törvényszéknek, katona­ságnak stb. központja leszünk ezután is, egye­dül is. Szóval, nem nyernénk semmit sem, de elvesztenénk mindent. Azért ne ámítsa magát senki, és ne adja fel önállóságát a város, mely több hatóságot központosítván kebelében, oly kedvező helyzettel dicsekedhetik, mint igen kevés városa a hazának. Azt kívánjuk még röviden megemlíteni végül, miszerint azon esetben , ha Kecskemét­­város törvényhatósági testületének azon óhaja, hogy önállóságának megtartása mellett jelöltes­­sék ki egy síj megye székhelyéül, illetékes helyen netán figyelmen kívül hagyatnék és mellőztetnék, —a területi kikerekítés megol­dásának azon módozatát tartjuk egyedül célra­vezetőnek , minden egyéb tervezések között, melyet a miniszter második javaslatában pro­­ponál, t. i. hogy Pest megyének és a Kiskunság és Jászságnak Kecskemét és Szeged között egymásba szögellő kerületei Pest és Csongrád­­vármegyék között megosztassanak. Célravezetőnek látjuk ezt azért, mert a­mi a népet leggyakrabban és legközvetlenebbül érdekeli, a már tényleg létező és eddigelé meg nem támadott törvényszéki s katona beosztással ezen kikerekítés egészben összevág , — tehát elkerü­ltetnék általa azon beosztási zűrzavar, melyet egy Kis-Kun megye alakítása nézetünk szerint minden tekintetben csak növelne. Végül, miként értesülve vagyunk , az érdeklett közsé­gek polgárainak többsége is ezen tervet támo­­gatja, azon határozatai ellenében, melyek a belügyminisz­ter kikerekítési terveit szász szempontból visszau­­tasíták. „Az eddigi fundus régius fentartása — végzi a felirat — hátralépés volna az ország három nem­zetének időszakába, s egyenes tagadása a modern alkotmányban nyugvó jogegyenlőség tanának.“ Rés­zevetett tehát a szászok mindent benyelni vágyó telhetetlenségén, és pedig annál sérelmesebben, hogy ezt önmaga kezdte meg. A külföld politikai életében még mindig a régi nóta járja. Az élénk,­ tettekre vágyó Franciaországot foly­vást a nyavalyás septen­atus határozatlansága tartja tétlenül lenyűgözve. Valóban hihetetlen csuda lenne, ha a pezsgő francia szellem még hat hosszú éven át bele nem unna ebbe a gyöngyéletbe. Spanyolország régi drága vendégével, a karlis­tákkal kacérkodik. Csak játszik , — azt mondjuk, — mert egyébb címet nem adhatunk azon eljárásnak , hogy vezéreik teljes keleti kényelemmel folytatják a csetepatét. Mint két unalmas sakkjátszó, a­kik kö­zül az marad győztesnek, kinek véletlenül több lesz a vágott dohánya. Nem így Törökország, mely jellemét megta­gadó lázas sietséggel fegyverkezik, mintha határain már az ellenség őrtüzei csillámlanának fenyegető lobogásukkal. Poroszországban Arnim gróf ellen egyre foga­natosítják a rendszabályokat. Október 15-kén Ber­linben Arnim gróf anyósánál Pick rendőrinspektor s hat hivatalnok vezetése alatt motozás tartatott, mely még a félszerekre is kiterjedt, hol a bútoro­kon kívül Harry Araimnak számos ládái is voltak azon felbontatlanul, a­mint Párizsból érkeztek. 14 láda lefoglaltatott, s a félszer rendőrbiztos által őriztetett. Araimot neje október 14-kén látogatta meg először, de azon engedélyt, hogy mindennap meglátogathassa, visszavonták. Senkit sem bocsáta­nak hozzá. Politikai szemle. Kecskemét, 1874. október 22. Csakugyan nem hiába vajúdtak a miniszteri hegyek , a törvényjavaslatok száma gomba szapora­­sággal nő. Legalább vigasztalódhat e bő termés felett a szegény ember, kinek hónapok óta porban sínylődő vetése arra úgy is kevés reményt enged, legalább lesz mivel bíbelődnie az országgyűlésnek , melynek megnyitása f. hó 24-dik napjára tűzetett ki. Hír szerént rászánta magát a kormány, hogy még ezen megnyitandó ülésszak alatt törvényjavas­latot terjesszen elő a felsőház átalakításáról, habár oly későn is, hogy annak tárgyalása már az újon­nan választandó parlament feladata lenne. Nem is hisszük, hogy erre a sürgősebb teendők halmaza miatt hamarabb sort keríteni lehessen, sőt őszintén szólva nem is bánjuk ha jobb időkre elhalasztatik. Hiszen tudjuk, hogy a jelenlegi kormány és többség mennyire rabja azon magukat túlélt és lejárt indi­­vidiumoknak, melyekből felső házunk összerakva van. A szász nemzeti egyetemben, mely annyi vakmerőséggel és dicstelen szenvedélyességgel lépett síkra a magyar állam eszméjével szemben, Szeben város s szék bizottságának kisebbsége erélyesen s behatólag tiltakozik ugyan e hatóság többségének Ostromállapot Kecskeméten. Az 1867 : XII. t. c. 12. §-a szerint, a kato­naság elhelyezését s élelmezését stb. illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében, az ország magának tartja fenn. Azonban fájdalom­ ez is csak írott malaszt, mint sok egyéb a kiegyezési törvényekből. Mert a katonaság elhelyezését még jelenleg is a kato­nai hatóságok kényük kedvük szerint eszközük, s a mi alkotmányos kormányunk vagy nem tesz, vagy nem is tehet semmit annak meggátlására. A magyar korona országai területén a cs. k. katonaságnak állandó elhelyezése iránt, a közös hadügyministériummal egyetértőleg megállapított s ő felsége által is megerősített, és a magyar kir. ministerium által 1871. évben az ország törvény­­hatóságaihoz megküldött rendelet szerint, váro­sunkra nézve azon intézkedés létetett, hogy itt a 38. sz. gyalogezred tartalék parancsnoksága, a 4. és 5. zászlóalj és egy kiegészítő zászlóalj kerettel, a 8. sz. huszárezred kiegészítési kerete és rak­tárai, továbbá egy gyalogtiszti lovagló iskola, egy élelmezési raktár és egy kórház állandóan helyez­tessék el. Már az itt előszámlált katonai állomány elhe­lyezése is tetemes megterheltetéssel jár városunk­ra nézve, mert nemcsak a városnak e célra felhasz­nálható minden középülete a csekély hálapénzek és raktárdíjak stb. fizetése mellett — melyek ezen épületek folytonos jókarban tartási költségeire sem elegendők — teljesen elfoglalvák, hanem még eze­ken kívül, a békelétszám fölemelése óta mintegy 300 ember a lakosságnál van elszállásolva.­­ A tisztek szállásbéreit pedig, miután a kát. kincstár

Next