Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1875-05-30 / 22. szám
III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Május 30. 11. szám. jp*—— — - ^ Megjelent Előfizetési díj: V y minden Egész évre _ 5 frt _ kr I JW BPKTBI I Egye» Mind.» háromszor: 7 kr. Szűcs Ferenc, Hivatalos Mrd. díja: i “A.- Politikai és társalmi hetilap. E-TI.1: l alatt, a törvényszék epu- w I v -----lete átellenében. &) Bélyegdíj: 30 kr.V ------------«r — -..r Kecskemét 1875. május 30. Wenckheim Béla miniszterelnök, mint királyi biztos, a muzeum dísztermében összegyűlt felső- és alsóház tagjai előtt f. hó 24-én felolvasta a trónbeszédet, melylyel az 1876-ki országgyűlés feloszlattatok. E tény szerfelett kedvező alkalmat nyújt a lefolyt országgyűlés többsége elleni támadásokra, amely a haza ügyeinek kormányzását annyira tehetetlen, terv nélkül, rendszer nélkül cselekvő, határozatlanul ide-oda ingadozó egyének kezébe tette le, hogy maga a trónbeszéd is, az elért eredményekkel való megelégedés kijelentése helyett, a jövő reményébe kapaszkodék, abban vélvén a szomorú jelen vigasztalanságát elfedező varázs eszközt feltalálhatni. De mi a gyakorlatiasság elvét tartván szem előtt, a legkevésbbé sem szándékozunk az elég térrel rendelkező nagy napilapok példáján indulva el, az 1875-ki országgyűlés mulasztásai s bűnei fölött elmélkedni. A lefolyt országgyűlés, most már a történelem jogos birtoka. Méltassa, ítélje el vagy dicsérje az. A mi elmúlt, azon változtatni úgy sem lehet vén — mi a jövőre irányozzuk tekintetünket, így reánk nézve az országgyűlés feloszlatása különösen annyiban bír fontossággal, amennyiben az természetes előfutára, megelőzője s lehetségesítője az új képviselő választások elrendelésének. Erre, a belügyminiszter kijelentése szerint nem sokáig kellvén várnunk : — igen természetes, hogy a képviselő jelölést elodáznunk nem lehet. Mert bármily biztosnak lássék is a függetlenségi párt győzelme városunkban — az kétségtelen, hogy a kijelölés időpontja az eredmény milyenségére befolyást gyakorol. Ne tétovázzunk tehát, hanem tekintsünk körül s a kiben elveink bű és legméltóbb képviselőjére ismerünk — jelöljük ki képviselőnküt s idejekorán határozott mellé csoportosulásunkkal adjunk példát azoknak, a kiket az ingadozás, a jobbra-balra tekintés gyöngesége kisért. A kijelölésnél nekünk úgy sincs szükségünk sok fejtörésre. Felső-kerületi volt képviselőnk elveinket képviselte, s el merjük mondani, hogy nem volt képviselőnk, aki várásunk érdekében az országgyűlésen buzgóbban, lelkesebben szólalt volna fel, mint é s azért nem lehet semmi kétségünk a felett, hogy majd midőn beszámoló beszédét megtartja, fog akadni választó polgártársaink között, aki őt újra kijelöli s alig fog találkozni olyan választója, aki teljes lelkéből ne kiáltaná: éljen Mocsáry Lajos Kecskemét felső kerületének képviselőjelölte! Igen, mert Mocsáryhoz minket nem csupán a fényes tehetség iránti elismerés fűz s nem csupán elveink képviselőjét látjuk benne, hanem oly férfiút, akiben városunk érdekeinek hatályos védőjét, leghűbb képviselőjét találtuk fel. De van nekünk jelöltünk az alsó kerületi képviselőségre is. Hogy, ki az, ha meg nem neveznek is eltalálná minden alsó kerületi , hazája függetlenségének kivívását óhajtó választópolgár, mert bizalma nyilvánulatát , szavazatát nem először adja reá. Rajta kivül mi másra gondolni sem tudunk. Oz, akit a közbizalom a polgárnagyi állásra emelt, ez a bizalom bizonynyal elkíséri a képviselőségre is. Eddig olyan képviselőink voltak, akik egymással szemben álltak. Válaszszunk most Bagi László és Mocsáry Lajosban olyanokat, akik hazánk függetlenségéért egyenlő hévvel , egyenlő szent akarattal, a valódi szabadelvű intézmények létrehozásában egyenlő buzgósággal, vállvetve küzdjenek !tt Politikai szemle. Kecskemét, 1875. május 27. Az országgyűlés, — miután a trónbeszédet a két ház együttes ülésén a miniszterelnök, királyi biztosi minőségben felolvasta, — folyó hó 24-én feloszlattatok. A trónbeszéd, a lefolyt ülésszak nevezetesebb eseményeinek rövid felsorolásán túl, a külhatalmakkali békés viszonyokat hangsúlyozza, melyre a szintén hangsúlyozott takarékossági elv foganatosíthatása végett valóban felette nagy szükségünk van. A házon kívül nevezetesebb eseményt képez a pártoknak a választások tartamával szervezkedése. A „függetlenségi párt“ országos végrehajtó bizottsága következő tagokból alakult meg: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Madarász József, Helfy Ignácz és Csávolszky Lajos. A „jobboldali ellenzéki párt“ f. hó 22-ei gyűlésén Lipthay Béla elnöklete alatt hat tagú központi bizottságot választott. Végül a „szabadelvű párt“ szintén ugyanaznap estéjén tartott ülésén egy végrehajtó bizottságot és egy nagy választmányt alakított. Ausztriában legközelebb két új miniszter neveztetett ki. Chlumeczky földművelési miniszter Banhans helyére kereskedelmi ügyérré, földművelési miniszter pedig gr. Mansfeld Jeromos lett. Spanyolországban — miként az onnan érkező hírekből látszik — az alkotmányos pártok a jelenlegi zűrzavaros helyzet megszüntetése céljából s az alkotmányos helyzet megszilárdítása végett egyesülni törekszenek. F. hó 23-án a volt képviselők és senatorok — összesen 600-an — gyűlést tartottak Madridban. A gyűlés egyhangúlag elhatározta a legközelebb behívandó cortes elé egy alkotmány törvényt terjeszteni, mely a birodalom szabadelvű pártjainak választottai által szerkesztetet. Belgiumban a minisztérium beadta lemondását. E lemondás ugyan még nincs hivatalosan elfogadva, a német lapok azonban már előre örülnek, hogy e nyíltan klerikális kormány egy szabadelvűbbel fog helyettesíttetni. okszerű munkafelosztás volna a legjobb rendszer; hadd csinálna mindenik nemzet azt, amit ő képes legnagyobb bőségben s legolcsóbban előállítani, aztán cserélné ki árait az egész emberiség szabadon. Igen, de a világ sorsa nem így alakult, a közgazdászai fejlődés különböző irányban, különböző fokon áll. Tehát a tapasztalástól kell tanácsot kérni. Márpedig tény, hogy nincsen egyetlen egy nemzet sem, melynek műipara védvámok oltalma nélkül fejlődött volna ki életerőssé. Tény, hogy nincs egyetlen egy nemzet is, mely hamarább fogadta volna el a szabad kereskedés elvét mint akkor, midőn a védvámok oltalma alatt a kezdet nehézségeit már leküzdötte s magát életerősen , versenyképesnek érezte. Tény, hogy még oly hatalmas, előretörő nemzet is mint az északamerikai nagyköztársaság, mai napig sem véli elérkezettnek az időt, hogy a mérsékelt védvámrendszerről lemondhasson. És tény, hogy ezen rendszer mellett a nemzeti vagyon tőkéje óriási mérvben növekszik, a közjólét bámulatos fokra emelkedett s a rabszolgatartók szakadársága által előidézett irtózatos belháborúból eredeti adóságait száz meg száz millió dolláronként képes évenként — a védvámrenszer segítségével apasztani, míg mi a vámterületi közösség piócarendszere mellett, rendes kiadásainknak béke idején fedezhetése végett, száz meg száz millióként növeljük adósságainkat. E tények tanúságával szemben miként lehetne kétségbe vonni, hogy nálunk a mérsékelt védvámrendszer parancsolólag indikálva van, miután a hazai műipar felvirágoztatása — a mi védrendszer nélkül soha és sehol e világon el nem éretett, — minálunk nemcsak jobblét kérdése, hanem valóságos élethalál kérdés. Ha az osztrák monopólium önző ügyvédei azzal akarják Magyarországot megrettenteni, hogy a magyar földművelést repressáliákkal fenyegetik, ez merő üres hólyagpuffogatás. Semmi nemzet nem oly bolond, hogy puszta dacból ne vegyen tőlünk élelmiszereket és gyártási nyersanyagokat, ha nálunk hasonló árért jobb minőségben , vagy hasonló minőségben olcsóbban kaphatja; — ha másutt kaphatja így, most sem oly bolond senki, hogy tőlünk vegye. Sőt egyenesen a magyar földmívelésnek van legnagyobb, speciális érdekeiben, hogy a magyar műipar felvirágoztassák, mert ez neki élénk és biztos belpiacot nyújt, míg most bő termés idején nem talál vevőre , hacsak (mint mondani szokás) a világ valamely részét az Isten éhségcsapással nem látogatta meg. És ezen élénk és biztos belpiac — amint a tapasztalás mindenütt bebizonyította — bizony bő kárpótlást nyújt azon csekély áremelésért, mely a mérsékelt védvámrendszer folytán az iparárakat érhetné , mely azonban saját magunk javára bizonyosan nem volna olyan nagy, mint a melylyel most magunk kárára az osztrákot gazdagítjuk. Most későn veszem észre, hogy az eszmeláncolat fejtegetésekbe vitt bele, melyekre önnek sem tőlem, sem más senkitől semmi szüksége. Bocsánat! — reményem nem fogja ön a pár percnyi unalmat, melyet ezzel okoztam oly nagyba venni, miszerint megneheztelne, hogy e szükségtelen fejtegetések kihagyása végett egy új levél írására nem vállalkoztam. Végre a harmadik sarkalatos pont: az önálló magyar pénzügy, mely nélkül a magyar ipar idegen kegytől, idegen féltékenységtől nem feltételezett olcsó és könnyű hitellel el nem látható. Én e három pontot írnám fel a célzott szervezkedés speciális zászlójára (mely szervezkedést én egyszerűen „szövetségnek“ vagy „üzletérdeki szövetkezésnek neveznék); ezen zászló alá tömörítve állítanám be az iparos- és kereskedőválasztókat azon politikai párt soraiban, amely a „nemzet önrendelkezési jogát írta lobogójára“, mint önök mondják. — E három cardinális pontot semmi mással nem komplicálnám, még az önálló kereskedelmi politikát is csak incidentalizer a második pontban említeném, de külön pontul nem tenném, részint azért, mert a politika concret esetekkel foglalatoskodván , kimerítőleg bajosan generalizálható , részint azért, mert ez a külön pontban felvett vámszabályzatban találja legpregnánsabb nyilvánulását, Kossuth Lajos levele. (Folytatás.) Ha az egynemű civilisatió keretébe foglalt világ egy tabularusa volna, mely csak most rendezné be nemzetgazdászati háztartását, kétségtelenül az