Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
III. évfolyam. Kecskemét, 1875. Augusztus 1. 31. szám. ============ '·3^ 1 Megjelent Sj! Előfizetési díj: ? minden tSf Egész évre. 5 frt — kr. Vasárnap. ■■■■ HBH JM gBm SH» t^HJHtt HM TM ! Szerkesztő lakása: MM Wj fi O WM jjj® |H aj |g| igi*^ X1 ] a nyitó Tas utcábanr0 8*1 ]S M gg^8| IjHk JF* , VT* |§ fhirdetés-díj: 229. sz. a. JSI JSjj Jp|jjjl ggk Ja« i® fi IO fat IBI JwLjB JH, 1 II hiivejk tér egyszer Mini mm m n hm h üim hé mi « is-10. kiadó háromszor: 7 kr. S/.ŰCS Ferenc, Hivatalos Mrd. d(ja: I*“».. Politikai és társalmi hetilap. ETíí?» " alatt, a törvényszék épu f a __ ____ a iá lete átellenében. o M Kjf* Bélyegdíj: 30 kr. $£ ----- Intézeteink és a betétek kamata után fizetendő 3%-os bélyegilleték. „A törvényt tisztelni minden alkotmányos polgárnak első kötelessége.“ Ezen tétel teljes öntudatában hoza e sorokat, nem azért, mintha ezen adónem jogosultsága felett akarnék elmélkedni, hanem inkább azért, hogy a pénzintézetek folyton növekvő ilynemű terheltetésének következményeit, teljesen helyi szempontból megvilágítsam. Tudjuk, hogy az 1875: XXVI. t. e. a takarékbetéteket kezelő intézeteket illetőleg akként intézkedik, miszerint kötelesek ezek a betétektől kifizetett folyó, valamint a betétek után tőkésített kamatok összegétől 3% bélyegilletéket fizetni. Ez talán az első tekintetre csekélységnek látszik, de ha közelebbről számot vetünk a dologgal, csakhamar meggyőződünk arról, hogy a 3%ben megszabott bélyegilleték, igen lényeges neme az adónak, ennek bebizonyítására vegyük helybeli intézeteink múlt évi zárszámadását , s azok alapján számoljunk. A kecskeméti takarékpénztár által 1874-ben kifizetett folyó és tőkésített kamatok összege .... 58096 frt 28 kr. Ugyanezen intézet évi adója volt .... 2174 frt 88 kr. A kecskeméti kereskedelmi ipar-hitelintézet és népbanknál a múlt évben kifizetett és tőkésített kamatok összege . . . 13992 frt — kr. Ugyanezen intézet évi adója volt .... 680 frt 05 kr. A központi takarékpénztárnál a múlt évben kifizetett és tőkésített kamatok összege 4286 frt 99 kr. Ugyanezen intézet évi adója volt .... 774 frt — kr. Összesen kamat: 76375 frt 27 kr., adó: 3628 frt 94 kr. Tehát a három intézetnél kifizetett és tőkésített kamatok összege 76,375 frt 27 kr., és az évi adó 3,628 frt 94 kr. volt. Ezeket a tételeket számításomnál alapul veszem, mert az arány , a betétek emelkedése vagy csökkenése esetén, tökéletesen egyenes marad. Ha már most 76,375 frt 27 krra menő kamattételnek a 3 %-os bélyegilletékét kiszámítjuk, úgy találjuk, hogy e címen intézeteink adója, mely eddig 3,628 frt 94 kr. volt, most 2,291 frt 25S1 krral emelkedik, vagyis jövőre 5,920 frt 19S1 kr. lesz. Ezen adótöbblet, természetes dolog, hogy nem egyenletesen oszlik meg az intézetek között, mert minél több betétet kezel egy intézet, annál több esik reá az új adóból, így például a helybeli 3 intézet között következőkép oszlik meg: A kecskeméti takarékpénztárra, mely a múlt évben adó címen . . . . 2,174 frt 89 krt fizetett. Esik a 3 %-es bélyegilletékböl . . . 1,742 frt 884 kr. A népbankra, mely eddig adó címen 680 frt 05 krt „ Esik a 3 % -os bélyegilletékből . . . 419 frt 76 kr. A központi takarékpénztárra, mely a múlt évben adó címen.................... 774 frt — krt fizetett. Esik a 3 ,%-os bélyegilletékből . . 128 frt 6097 kr. Ez így van, s az intézetek adóterhének növeléséből természetesen következik az, hogy a nálunk már különben is magas kamatláb még magasabbra emeltetik, úgy , hogy végre lehetetlenné válik megérteni azt, hogy mibe lehet az ilyen drága pénzt productive befektetni. Most ezzel összefüggésben vizsgáljuk meg, hogy mi történik intézeteink ügyvezetésében? az, hogy a folyton növekedő terhekhez még az eltévesztett concurrentia is hozzájárul, ugyanis én azt hiszem, hogy nálunk, miután már egy intézet megkezdte, csak idő kérdés az, hogy a betététi kamatláb fölebb vitessék, — éspedig általában, és így oda jutunk, hogy az egész országban csak egy pár hely lesz, ahol annyi fizettetik betétek után , mint nálunk; természetesen és éppen ezért csak egy pár hely lesz az egész országban, ahol oly magas kamatláb mellett lehessen kölcsönt szerezni, mint nálunk. Kérdem már most, lehet e ez célja teljesen helyi érdekű intézeteknek? E kérdésre könnyű válaszolni, s én azt hiszem, hogy Kecskeméten a jövő Augusztus hó 1-jő napjától kezdve már 12 %-os kölcsön kamatlábnak szomorú következményei lesznek. És ha valaki azt hiszi, hogy már most, miután a betétektől 8°/0 fog fizettetni, majd az intézetek pénztárai megtellenek betett tőkékkel , az nagyot fog csalódni, mert ez a jelen viszonyok között lehetetlen. Azt azonban már tudjuk, hogy ha egy piacon több intézet van , azoknak egyike többet ígér, mint concurrensei, teszi ezt azért, mert ezen az úton gondolja a betéteket saját forgalmi alapja növelésére megszerezhetőknek, azonban ez a calculus szinte csal, mert a többi intézetek is megígérik a magasabb kamatot, és így marad minden in statu quo, azon egy és igen lényeges kivétellel, hogy a kölcsönt keresők szenvednek, mert tölök vezetik be a betevők részére fizetett kamattöbblet. De még én úgy tapasztalom, hogy nálunk a betéteket két csoportra lehet osztani, és pedig az első csoportba esnek azon betétek, amelyek intézeteink bármelyikébe azért adatnak be, mert az illető betevő, mint részvényes van ugyanott érdekelve, s az intézet iránt kiválóan bizalommal viseltetik, és habár egy másik intézet több kamatot ígér is betéte után, mégsem mozdítja azt ki régi helyéből. A második csoportba tartoznak azon betétek, melyek minél kedvezőbb elhelyezést keresnek, s oda vizetnek , ahol legtöbb kamat fizettetik, és éppen ezért nem bírnak sehol az állandóság jellegével, hanem ismételten visszavonatnak az intézetektől, hogy csak időközileg is előnyösen szerepeljenek a magánforgalomban, ezért nevezik aztán az ilyen betéteket a takarékpénztári üzlet theóriásában „futó betéteknek“, s ha ezeknek összege csekély, bármely intézet ígér is több kamatot, nem sokat segít magán ezeknek megszerzése által; és ha sok van ilyen, tehát nagyobb összegről van szó, ez esetben nem engedi azokat elvinni a kezelő intézet, hanem megadja a több kamatot, hogy továbbra is kezelése alatt hagyassanak, és így az ilynemű kamatemelés csak az intézet passiv clienseit sújtja. Hogy visszatérjek tehát oda, ahonnan kiindultam, amint látjuk intézeteink terhei úgy is növekednek, hogy miért kell több adót fizetni azt mindnyájan tudjuk, s hazafias kötelesség e terheket békével eltűrni, azonban annyi bizonyos , hogy az intézetek fentartási költségeinek növekedése, mindig a kölcsön kamatlábra bír visszahatással, és éppen ezért azt hiszem, hogy nem járunk el helyesen, ha intézeteink igazgatása körül oly elveket alkalmazunk, melyek, mint a tények bizonyítják, lesodornak bennünket azon útról, melyen haladni, célul tűztük ki magunknak, s melyet elhagyva csak árthatunk, és a kezeinkre bízott ügy tekintélyét veszélyeztetjük. Ne akarjunk betéteink után olyan nagy kamatot fizetni, hogy végre még az uzsorások is nálunk helyezzék el tőkéiket, hanem ragadjuk meg a legközelebbi kedvező alkalmat arra, hogy a betétek kamatlábát s ezzel együtt a kölcsönök kamatát csökkentsük. Én meg vagyok győződve, hogy nem találok ellenmondásra, ha azt állítom, hogy csak egy olyan intézet felel meg hivatásának, a mely képes forgalmi alapját olyan áron összegyűjteni és összetartani , hogy kölcsönei hasznothajtólag forgathatók legyenek. Kecskemét, 1875. Julius 26. Mádi János: Adományok a budai vízkárosultak részére. (4-ik közlés.) A szabó ipartársulat 10 frt; Hankovszky Pál 2 frt. (A 3-ik közlés zárösszegével, 20 frt 50 krral együtt, összesen: 32 frt 50 kr.) Törvényhatósági közgyűlés. 1815. évi julius 21. és 22-én. (Folytatás.) Ezek után városunk közönségét és törvényhatóságát érdeklő nehány nagy fontosságú ügyre nézve kéri fel a közgyűlés figyelmét és intézkedését; u. m.: a) A népiskolai közoktatás tárgyában alkotott 1868. 38. t. ez. 118. §-a értelmében, a községi iskolaszék tagjai 3 évre leven választandók, mihezképest az 1872. évi sept. 11-kén választott tagok megbízása letelik; nehogy tehát az idézett törvény 119. §-a értelmében azok a tankerületi iskolatanács által neveztessenek ki, szükséges, hogy a választásra nézve a közgyűlés intézkedjék. Az iskolaszék tagjainak száma az 1872. évi