Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

III. évfolyam. Kecskemét, 1875. November 21. 47. szám. ----------iSk f Megjelen­t­­? ElSömtési díj: 1 mm I Egész évre . 6 frt — kr. minden __________ ______ _ ^^mm. MM Fél évre. . 3 „ — „ l| ggg IBM| jgpp8Bl|| mg*gOm fJjPtegS« Negyed évre 1 „ 50 „ ___ mW Wm * * BBifr jjf Jg pMlW fjlj «L B Egyes szám ára 15 „ .. . . Öj n ifi JH jlE ül vflk Ijlj ® fff IBel S­l jj ill 1 II hiivejk tér egyszer I *ia I­U:­HD Mm Wml fSaH Trf SEmI IwuSSn WKaul SS igtatva 15, kétszer: 10, Szűcs Ferenc, - - háromszor: 7 kr. hivatalos helyisége: Hivatalos bird. díja­ alatt, a törvényszék épit -I Politikai és társalmi hetilap. I SUTII?! | a lete átellenében. vj Jj Bélyegdij: 80 kr. ffi - Tornaegylet érdekében. Az emberiség történelmében fel vannak je­gyezve az események , melyek életének száza­dait jellemzik, — mert minden időnek meg vol­tak s meg lesznek uralkodó eszméi. Mint ilyen föltűnik a tizenkilencedik században a társulás eszméje is, azaz az erők, a tehetségek egyesí­tése valamely célszerű és hasznosítható vállalat keresztül­viteléhez. Látunk ma egyleteket ala­kulni ezen vagy azon célból,­­ nevezetesen a testi szervezet edzése érdekében is. Midőn minden állam ityit nemzedékét erre szorítja, nem tesz egyebet, mint erős kifejezést ad ama meggyőződésről, hogy a testnek moz­gás által való edzése csak jó és hasznos vala­mi. Nem szükséges orvosi tekintélyekre hivat­koznom , mindenkinek tiszta és szilárd ebbeli meggyőződése. A gyakorlat a legilletékesebb bizonyíték itt!­­ Hisz fővárosi és vidéki lap­jaink egyaránt hoznak érdekes tudósításokat holmi athletikai klubbok versenyeiről, melyekben a klubb tagjai kézzel-lábbal győzve le egymást, önelégülten veszik a nagy­közönség elismerését. És ezen klubbok száma csak szaporodik, a pártolótagok száma is nőttön nő. Mi egyebet jelentsen ez, mint az eszme életrevalóságát? — Szolgáljon ez érvül a testedzés nagy fontossága mellett! Nem lehet célom az e fajta testgyakorlati rendszert meghonosítani itt, — van ennél soli­­dabb, tehát általánosabb rendszer is, melyet tornának hívunk. Nem fog ellenmondhatni senki, ha kimond­juk azt is, mikép erre nem csak az ifjú nem­zedéknek , de a már meglett egyéneknek is van szükségük, habár többé nem is a test szerveze­tének helyes fejlesztése, mint inkább egészségi állapotának helyes kezelése végett. Tudhatja mindenki, hogy mily beteg az, ki megszokott testi munkáját nem végezhetve, tétlenségre van utalva. Foszd meg a kézművest szerszámjától ne engedd meg neki szokott testmozgását, oly büntetés ez reá , melytől — ha szerét teheti — igyekszik is megszabadulni , mert különben beteg lesz lelkében , testében Megengedem, mikép e város lakosságának legnyomatékosabb osztálya nem fog szoruni arra, hogy enemű testmozgást keressen magá­nak, a minőről itt szó van; van ahhoz egyéb­ alkalma is, hit ő azért nem áldozna. Vannak azonban olyanok, kik mindennél többre becsül­ve jó egészségi állapotukat, készek férménél áldozatra is, csak lelhetnének valahol helyet hol ezen — mondhatni — élvezetet megszerez­hetnék. Vegye föl tehát ezen elejtett fonalat egy­­ hivatottak közöl, mert tudtommal vannak e vá­rosban ilyenek, bocsásson közzé nyílt felhívást mi pedig, kik lelkesedve ez ügyért az intéz­mény létrejöttét óhajtjuk, sorakozzunk azon egy körül, hadd jöjjön létre nálunk is az egy­let, melynek jelszava csak az lehet: „Az egész­ség mindenek fölött.“ Egy ügybaját.­ ­_________________________________^ — .»! Tapasztalatok, az országos kert­ipar termény­tárlat alkalmából. (Vége.) Kár volt nekünk oda menni! Mit vár ott az ember, a­hol a szakbizottság csak ínyencekből, és nem termelő szakemberekből áll, kiknek gyümölcs ismerete nincs. Képesek ugyan a vidékről bemutatott gyümölcs elnevezését drasti­­kusan „hamisnak”1 declarálni; de ha a vidéki ker­tész és termelő a valódi nevét kérdi tőlök — rövid szóval elküldik „Lucas Eduard director pomologus“­­hoz Reutlingenbe — Németországba — ennyit azon­ban már ithon is tudtunk! Egyébbiránt én ott bíráló bizottságot nem is láttam, pedig nyolc napot töltöttem a tárlat körül; észre vettem ugyan, hogy vasárnap délután négy órakor néhány ismeretlen úr körül sétálta asztala­inkat , kik nézték gyümölcseinket és úgy látszott bíráltak — „szemmértékre,“ kóstolás nélkül. — Azu­tán bementek a nagy terembe és másnap reggelre a bírálat eredménye kihirdettetett. Egy férfiút azonban fel kell említenem , a jeles enyingi kertészet veterán pomológusát, Glocker Ká­rolyt ; ő volt az egyetlen, ki a gyűjteményeket tanul­mányozta , és mint bíráló bizottsági tag véleményes jelentést nyújtott is be, de hát — a­hol a méltósá­­gos kertész érdekek parancsolnak — szerényebb ne­vek gyűjteménye csak a nagy márvány asztalt meg­tölteni valók. Nehezen esik e sorokat megírnom , de a­hol a gyümölcs kereskedelem és kivitel hátráltatik, meg kell mutatni hol rejlik a hiba. Először is: ha már a tárlat Budapesten „or­szágos“ név alatt szerepel, és oda nem csak egyes gyümölcs példányokat — mit bárhol is lehet kapni — de kiviteli gyümölcsöket is tömegesen szállít fel a termelő, legyenek ott figyelemmel a tulajdon­jog­ra , őriztessék a tárlatot szakavatott emberekkel, nem hölgyekkel, kik kóstolni ugyan a gyümölcsöt jóllakásig — és beszéddel tartani a fiatal látogatókat egész a „platánfa melletti fürdőig“ képesek, de mel­lettük a mesze földről tömegesen felszállitott gyü­­gyümölcsnek — mint ott történt — egy harmada elpárolog. Másodszor: ha már gyümölcs­piacot akarunk Budapesten, óvakodjunk a tárlat helyiségén oly nemtelen nyerészkedést és szószegést meg­tűrni, a­minőt a protegált Mauthner Ödön váczi utcai gyü­mölcskereskedő elkövetett, ugyanis ő , a tárlat előtti napon saját szemeivel látott 1000 db. gyümölcsnek százát — concurensek jelenlétében — tőlem 5­ forin­tért meg­alkudta; — én bíztam a tárlat rendezői által kitüntetett egyén firmájába — és foglalót nem vettem. Ezen úr, midőn már Pestről eljönni szán- I dékoztam — cudarul meg csalt, nem fizetett ki, — és ekkor, valószínűleg tudva, hogy jönni szándé­kozom haza, 242 forintot akart fizetni csak. Én, hogy jöhessek haza, még ezen alkut is kény­telen voltam elfogadni; pár óra alatt Ma­uthner kereskedő úr azonban ezen alkuját is meg­törve, gyümölcseimet nem vette által. — Talán azt vélte, hogy ingyen kell ott hagynom, és majdnem igaza lett, mert Kecskeméten 50­ forintot érő gyümölcsö­met elvesztegettem Budapesten a köztelken 15 írtért. Ily eljárás után szívesebben beszélek „Molnárné“ kecskeméti kofaasszonynyal — ki még nem játszott ki, és a­ki bizonyára jobban tudja hol van almáink számára a piac, — legalább tapasztalatom erről győzött meg. Miért kellett hoszabbítani a tárlat idejét? azért-e, hogy a vidékiek a végeladást be nem várhatván , tulajdonukat ott hagyják — vagy olcsó pénzért kény­­­­­zerüljenek azt eladni? Vagy talán későn vették­­ észre, hogy a megnyitásról a közönség kevéssé érte­sült? ez is a rendező bizottság hibája volt. Országos tárlat rendezéséhez ne fogjon az , kinek erélye, mindenre kiterjedő figyelme nincs, mert itt gyenge­séggel, feledékenységgel mindnyájunknak árt, árt különösen a termelőnek. Végre, vegyék tudomásul a rendezők, hogy csak a bizalmat nevelték volna maguk iránt, ha a bíráló bizottságba oly férfiakat megválasztanak, mint az Andrásy Manó-féle gyűjtemény kezelője, Gőzer Vitusz és Sebestyén Antal; igaz , hogy ifjabb embe­rek a tárlaton feltűnt embereknél, de a cselekvés terén inkább óhajtom látni őket, mint a névleges matadorokat. Mindezekből az a tanúság: ne­­menjünk mi Budapestre ily nemű „országos tárlatra“­­ kitűnt most mennyivel inkább hivatva van vidékünk a gyü­­mölcsészet központjául országosan elismertetni; te­remtünk mi itt messzebbre kiható tárlatot mindennap — óriásit — Harkai boltjától egész a Szentháromság teréig terjedő piacunkon; megszerezte a kecskeméti szakértelmes munkás nép nekünk már a külföldet is, ismert gyümölcseink egyenesen mennek Szt. Pétervár, Varsó, Bécs , Prága, Drezda, Berlin, sőt néha Párisba is. — Ez tény, a­ki nem hiszi, nézze meg termés idején piacunkat lámpással éjfél után már, és olvassa meg a teher­kocsik számát, melye­ket munkánk eredményével már napfeljövetkor szét hord a gőzkocsi. Egybevonva Budapesten tett nyolc napi tapasz­talataimat , bátran hangsúlyozom, hogy még a leg­jobb hangzású cím is gyenge kezekben csak árt az ügynek; erélyes, szakavatott, gyakorlati emberek­ből álló rendezőség biztosít eredményt csak, kis dolgoknak, magán­érdekeknek el kell némulni nagy célok előtt; Kecskemét rendezzen a maga és vidéke érdekében ezután is kertészeti­ tárlatot, mert ezzel kereskedelmünk útját mindenesetre egyengeti; — más részről pedig alkalmat ad bemutatni nagy terme­lésünk kiválóbb fajait és remek példányait tanulmá­nyozás végett, ez által pedig ösztön adatik és tér nyittatik a termelőnek a haladásra. — Ha gyümmöl­­csészetünk ekként ismertetve és fejlesztve lesz, rö­vid időn általános vélemény lehet az , a­mit én ta­pasztalataim folytán állítani merek­, hogy „Kecskemét és vidéke“ az ország első gyümölcsöskertje. Búza Kiss Lajos, Kecskemét város fő kertésze. A „magyarországi protestáns egylet“ a hó 16-kán tartott vál. üléséről. Fördős Lajos elnök üdvözli a szép számmal egybegyült választmányi tagokat. Mindenekelőtt a múlt évi utolsó vál. ülés és közgyűlés jegyzőkönyvei hitelesítettek. Második és fontos tárgy volt a múlt közgyűlé­sen indítványozott mű, a „Magyar protestáns egy­háztörténet“ megi­atásának módozata. Dr. Vécsei Tamás egyetemi tanár kérdésbe teszi: „Miként érti a választmány a „protestáns“ jelzőt, vajon e szónak történeti jelentménye szerint csak az ágostai és helvét hitvallású protestánsok vagy pedig az uni­táriusok is értendők és befoglalvák-e ? E kérdés hosszabb vitát támasztott. Kovács Albert titkár a szónak szűkebb értelme szerint csak az evangyéli­­umi és reformált magyar egyházak történetét óhajtja ezúttal megiratni, míg Ballagi Mór hatályosan sür­geti , hogy a megírandó egyháztörténetben az uni­táriusok , szombatosok, sőt a nazarénusok története is adandó legyen. Szóltak a kérdéshez Dobos J., Fehér P., Farkas J., és Török Pál püspök , mind­annyian Ballagi nézetét támogatva , mire a kérdés Ballagi indítványa szerint egyhangúlag eldöntetett és a pályázati út bizonytalan lévén, Szeremley Samu hódmezővásárhelyi református lelkész bizatott meg a mű elkészítésével; tiszteletdíjul nyomatott íven­ként harminc forint állapíttatott meg. Jelentés létetett az új biblia fordításáról. Eddig csak 800, nyolcszáz előfizető gyűlt; fordító e­r . kiadásának elhalasztását ajánlja, és panaszolja az eddig megjelent mutatványok iránti csekély mérvben nyilvánult szakértői figyelmet; egyébiránt ígéri és

Next