Kecskemét, 1875. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
III. évfolyam. Kecskemét, 1875. November 21. 47. szám. ----------iSk f Megjelent? ElSömtési díj: 1 mm I Egész évre . 6 frt — kr. minden __________ ______ _ ^^mm. MM Fél évre. . 3 „ — „ l| ggg IBM| jgpp8Bl|| mg*gOm fJjPtegS« Negyed évre 1 „ 50 „ ___ mW Wm * * BBifr jjf Jg pMlW fjlj «L B Egyes szám ára 15 „ .. . . Öj n ifi JH jlE ül vflk Ijlj ® fff IBel Sl jj ill 1 II hiivejk tér egyszer I *ia IU:HD Mm Wml fSaH Trf SEmI IwuSSn WKaul SS igtatva 15, kétszer: 10, Szűcs Ferenc, - - háromszor: 7 kr. hivatalos helyisége: Hivatalos bird. díja alatt, a törvényszék épit -I Politikai és társalmi hetilap. I SUTII?! | a lete átellenében. vj Jj Bélyegdij: 80 kr. ffi - Tornaegylet érdekében. Az emberiség történelmében fel vannak jegyezve az események , melyek életének századait jellemzik, — mert minden időnek meg voltak s meg lesznek uralkodó eszméi. Mint ilyen föltűnik a tizenkilencedik században a társulás eszméje is, azaz az erők, a tehetségek egyesítése valamely célszerű és hasznosítható vállalat keresztülviteléhez. Látunk ma egyleteket alakulni ezen vagy azon célból, nevezetesen a testi szervezet edzése érdekében is. Midőn minden állam ityit nemzedékét erre szorítja, nem tesz egyebet, mint erős kifejezést ad ama meggyőződésről, hogy a testnek mozgás által való edzése csak jó és hasznos valami. Nem szükséges orvosi tekintélyekre hivatkoznom , mindenkinek tiszta és szilárd ebbeli meggyőződése. A gyakorlat a legilletékesebb bizonyíték itt! Hisz fővárosi és vidéki lapjaink egyaránt hoznak érdekes tudósításokat holmi athletikai klubbok versenyeiről, melyekben a klubb tagjai kézzel-lábbal győzve le egymást, önelégülten veszik a nagyközönség elismerését. És ezen klubbok száma csak szaporodik, a pártolótagok száma is nőttön nő. Mi egyebet jelentsen ez, mint az eszme életrevalóságát? — Szolgáljon ez érvül a testedzés nagy fontossága mellett! Nem lehet célom az e fajta testgyakorlati rendszert meghonosítani itt, — van ennél solidabb, tehát általánosabb rendszer is, melyet tornának hívunk. Nem fog ellenmondhatni senki, ha kimondjuk azt is, mikép erre nem csak az ifjú nemzedéknek , de a már meglett egyéneknek is van szükségük, habár többé nem is a test szervezetének helyes fejlesztése, mint inkább egészségi állapotának helyes kezelése végett. Tudhatja mindenki, hogy mily beteg az, ki megszokott testi munkáját nem végezhetve, tétlenségre van utalva. Foszd meg a kézművest szerszámjától ne engedd meg neki szokott testmozgását, oly büntetés ez reá , melytől — ha szerét teheti — igyekszik is megszabadulni , mert különben beteg lesz lelkében , testében Megengedem, mikép e város lakosságának legnyomatékosabb osztálya nem fog szoruni arra, hogy enemű testmozgást keressen magának, a minőről itt szó van; van ahhoz egyéb alkalma is, hit ő azért nem áldozna. Vannak azonban olyanok, kik mindennél többre becsülve jó egészségi állapotukat, készek férménél áldozatra is, csak lelhetnének valahol helyet hol ezen — mondhatni — élvezetet megszerezhetnék. Vegye föl tehát ezen elejtett fonalat egy hivatottak közöl, mert tudtommal vannak e városban ilyenek, bocsásson közzé nyílt felhívást mi pedig, kik lelkesedve ez ügyért az intézmény létrejöttét óhajtjuk, sorakozzunk azon egy körül, hadd jöjjön létre nálunk is az egylet, melynek jelszava csak az lehet: „Az egészség mindenek fölött.“ Egy ügybaját. _________________________________^ — .»! Tapasztalatok, az országos kertipar terménytárlat alkalmából. (Vége.) Kár volt nekünk oda menni! Mit vár ott az ember, ahol a szakbizottság csak ínyencekből, és nem termelő szakemberekből áll, kiknek gyümölcs ismerete nincs. Képesek ugyan a vidékről bemutatott gyümölcs elnevezését drastikusan „hamisnak”1 declarálni; de ha a vidéki kertész és termelő a valódi nevét kérdi tőlök — rövid szóval elküldik „Lucas Eduard director pomologus“hoz Reutlingenbe — Németországba — ennyit azonban már ithon is tudtunk! Egyébbiránt én ott bíráló bizottságot nem is láttam, pedig nyolc napot töltöttem a tárlat körül; észre vettem ugyan, hogy vasárnap délután négy órakor néhány ismeretlen úr körül sétálta asztalainkat , kik nézték gyümölcseinket és úgy látszott bíráltak — „szemmértékre,“ kóstolás nélkül. — Azután bementek a nagy terembe és másnap reggelre a bírálat eredménye kihirdettetett. Egy férfiút azonban fel kell említenem , a jeles enyingi kertészet veterán pomológusát, Glocker Károlyt ; ő volt az egyetlen, ki a gyűjteményeket tanulmányozta , és mint bíráló bizottsági tag véleményes jelentést nyújtott is be, de hát — ahol a méltóságos kertész érdekek parancsolnak — szerényebb nevek gyűjteménye csak a nagy márvány asztalt megtölteni valók. Nehezen esik e sorokat megírnom , de ahol a gyümölcs kereskedelem és kivitel hátráltatik, meg kell mutatni hol rejlik a hiba. Először is: ha már a tárlat Budapesten „országos“ név alatt szerepel, és oda nem csak egyes gyümölcs példányokat — mit bárhol is lehet kapni — de kiviteli gyümölcsöket is tömegesen szállít fel a termelő, legyenek ott figyelemmel a tulajdonjogra , őriztessék a tárlatot szakavatott emberekkel, nem hölgyekkel, kik kóstolni ugyan a gyümölcsöt jóllakásig — és beszéddel tartani a fiatal látogatókat egész a „platánfa melletti fürdőig“ képesek, de mellettük a mesze földről tömegesen felszállitott gyügyümölcsnek — mint ott történt — egy harmada elpárolog. Másodszor: ha már gyümölcspiacot akarunk Budapesten, óvakodjunk a tárlat helyiségén oly nemtelen nyerészkedést és szószegést megtűrni, aminőt a protegált Mauthner Ödön váczi utcai gyümölcskereskedő elkövetett, ugyanis ő , a tárlat előtti napon saját szemeivel látott 1000 db. gyümölcsnek százát — concurensek jelenlétében — tőlem 5 forintért megalkudta; — én bíztam a tárlat rendezői által kitüntetett egyén firmájába — és foglalót nem vettem. Ezen úr, midőn már Pestről eljönni szán- I dékoztam — cudarul meg csalt, nem fizetett ki, — és ekkor, valószínűleg tudva, hogy jönni szándékozom haza, 242 forintot akart fizetni csak. Én, hogy jöhessek haza, még ezen alkut is kénytelen voltam elfogadni; pár óra alatt Mauthner kereskedő úr azonban ezen alkuját is megtörve, gyümölcseimet nem vette által. — Talán azt vélte, hogy ingyen kell ott hagynom, és majdnem igaza lett, mert Kecskeméten 50 forintot érő gyümölcsömet elvesztegettem Budapesten a köztelken 15 írtért. Ily eljárás után szívesebben beszélek „Molnárné“ kecskeméti kofaasszonynyal — ki még nem játszott ki, és aki bizonyára jobban tudja hol van almáink számára a piac, — legalább tapasztalatom erről győzött meg. Miért kellett hoszabbítani a tárlat idejét? azért-e, hogy a vidékiek a végeladást be nem várhatván , tulajdonukat ott hagyják — vagy olcsó pénzért kényzerüljenek azt eladni? Vagy talán későn vették észre, hogy a megnyitásról a közönség kevéssé értesült? ez is a rendező bizottság hibája volt. Országos tárlat rendezéséhez ne fogjon az , kinek erélye, mindenre kiterjedő figyelme nincs, mert itt gyengeséggel, feledékenységgel mindnyájunknak árt, árt különösen a termelőnek. Végre, vegyék tudomásul a rendezők, hogy csak a bizalmat nevelték volna maguk iránt, ha a bíráló bizottságba oly férfiakat megválasztanak, mint az Andrásy Manó-féle gyűjtemény kezelője, Gőzer Vitusz és Sebestyén Antal; igaz , hogy ifjabb emberek a tárlaton feltűnt embereknél, de a cselekvés terén inkább óhajtom látni őket, mint a névleges matadorokat. Mindezekből az a tanúság: nemenjünk mi Budapestre ily nemű „országos tárlatra“ kitűnt most mennyivel inkább hivatva van vidékünk a gyümölcsészet központjául országosan elismertetni; teremtünk mi itt messzebbre kiható tárlatot mindennap — óriásit — Harkai boltjától egész a Szentháromság teréig terjedő piacunkon; megszerezte a kecskeméti szakértelmes munkás nép nekünk már a külföldet is, ismert gyümölcseink egyenesen mennek Szt. Pétervár, Varsó, Bécs , Prága, Drezda, Berlin, sőt néha Párisba is. — Ez tény, aki nem hiszi, nézze meg termés idején piacunkat lámpással éjfél után már, és olvassa meg a teherkocsik számát, melyeket munkánk eredményével már napfeljövetkor szét hord a gőzkocsi. Egybevonva Budapesten tett nyolc napi tapasztalataimat , bátran hangsúlyozom, hogy még a legjobb hangzású cím is gyenge kezekben csak árt az ügynek; erélyes, szakavatott, gyakorlati emberekből álló rendezőség biztosít eredményt csak, kis dolgoknak, magánérdekeknek el kell némulni nagy célok előtt; Kecskemét rendezzen a maga és vidéke érdekében ezután is kertészeti tárlatot, mert ezzel kereskedelmünk útját mindenesetre egyengeti; — más részről pedig alkalmat ad bemutatni nagy termelésünk kiválóbb fajait és remek példányait tanulmányozás végett, ez által pedig ösztön adatik és tér nyittatik a termelőnek a haladásra. — Ha gyümmölcsészetünk ekként ismertetve és fejlesztve lesz, rövid időn általános vélemény lehet az , amit én tapasztalataim folytán állítani merek, hogy „Kecskemét és vidéke“ az ország első gyümölcsöskertje. Búza Kiss Lajos, Kecskemét város fő kertésze. A „magyarországi protestáns egylet“ a hó 16-kán tartott vál. üléséről. Fördős Lajos elnök üdvözli a szép számmal egybegyült választmányi tagokat. Mindenekelőtt a múlt évi utolsó vál. ülés és közgyűlés jegyzőkönyvei hitelesítettek. Második és fontos tárgy volt a múlt közgyűlésen indítványozott mű, a „Magyar protestáns egyháztörténet“ megiatásának módozata. Dr. Vécsei Tamás egyetemi tanár kérdésbe teszi: „Miként érti a választmány a „protestáns“ jelzőt, vajon e szónak történeti jelentménye szerint csak az ágostai és helvét hitvallású protestánsok vagy pedig az unitáriusok is értendők és befoglalvák-e ? E kérdés hosszabb vitát támasztott. Kovács Albert titkár a szónak szűkebb értelme szerint csak az evangyéliumi és reformált magyar egyházak történetét óhajtja ezúttal megiratni, míg Ballagi Mór hatályosan sürgeti , hogy a megírandó egyháztörténetben az unitáriusok , szombatosok, sőt a nazarénusok története is adandó legyen. Szóltak a kérdéshez Dobos J., Fehér P., Farkas J., és Török Pál püspök , mindannyian Ballagi nézetét támogatva , mire a kérdés Ballagi indítványa szerint egyhangúlag eldöntetett és a pályázati út bizonytalan lévén, Szeremley Samu hódmezővásárhelyi református lelkész bizatott meg a mű elkészítésével; tiszteletdíjul nyomatott ívenként harminc forint állapíttatott meg. Jelentés létetett az új biblia fordításáról. Eddig csak 800, nyolcszáz előfizető gyűlt; fordító er . kiadásának elhalasztását ajánlja, és panaszolja az eddig megjelent mutatványok iránti csekély mérvben nyilvánult szakértői figyelmet; egyébiránt ígéri és