Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1876-12-03 / 49. szám
1876. — 49. szám. „KECSKEMÉT.“ Hogy majd ha ismét önmagába lesz Áttörve a sötét gőztárlaton Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már: Inkább csodálják, mert nélkülözők. E férfiú senki más, mint a költők királya , a tragicum és comicum nagymestere Shakespeare Vilmos, kinek életrajzát főbb vonásaiban adni szándékozunk. Shakespeare született 1564. ápril 23-kan Stratfordban, Avon mellett, Warwick grófságban. Atyja János jómódú, de egyszerű iparos, kesztyűs volt. Anyja az ős Ardenek ivadéka — egy hajdan nagybirtokú , nemes családé — de mely idővel teljesen elszegényült s így Arden Mária, nagy költőnk anyja, csak igen szerény vagyont birt tulajdonul. De annál nagyobbat birt fiában anélkül , hogy csak sejtette volna. Vilmos gyermekkori éveiről — igen keveset, mindössze annyit tud az utókor, hogy elemi iskoláit szülővárosában kezdte meg. Hogy felsőbb tanintézetet, egyemet látogatott volna, erre nézve nincsenek adataink, de azért, hogy ezen hiányt magán után, önképzés folytán igyekezett helyrepótolni, azt kétségbe vonnunk nem lehet; valamint el nem vitatható az sem hogy a latin és görög nyelvben — melyek elemeit még a stratfordi u. n. freeschool-ban tanulta — később önszorgalma által némi előhaladást tett, ha mindjárt távolról sem hasonlítható ebben a tudós Ben Jonsonhoz — ki neki kortársa és féligmeddig versenytársa is volt s ki nagy költőnknél többnek érezte magát e részben , midőn kicsinyőleg ekként nyilatkozik róla: „Keveset értett a latinhoz, de még kevesebbet ám a göröghöz." Aubrey, Shakespeare egy életírója azt állítja , miszerint fiatalabb korában tanítóskodott volna. S ha ezt elfogadjuk tény gyanánt, úgy valószínű, hogy inkább mint segédtanító lehetett alkalmazva volt tanítója Jenkins iskolamester mellett — mi egyébiránt már tanuló korában is megtörténhetett; — az ügyes — mindent gyorsan felfogni képes kis Shakespearenek az iskolamester sokszor hasznát vehette s a kisebb gyermekek oktatását reá bízhatta. Hogy valószínűnek vehetjük , miként nem sokkal az iskola bevégezése után tanítással már rendesen foglalkozott — feljogosít erre azon körülmény, hogy atyját ezen időben már szerfelett kedvezőtlen vagyoni viszonyok közt látjuk. Mesterségével felhagyva, gazdálkodni kezdett. Éhez — lehet — hogy nem sokat értett. Meglehet : az időjárás nem kedvezett. Bármi lett légyen az ok, vagyoni helyzete napról napra reménytelenebbé vált. Elzálogosítni kénytelen neje kis birtokát, egy másik kis szántóföldet pedig 4 S'-ért (40 frt.) eladni.— Szegénységét mutatja az, hogy midőn 1578- ban mindenik aldermanre egy alig említésre méltó csekély összeget szegény adó fejében vetnek ki, az öreg Shakespeare egy másik stratfordival együtt ennek fizetése alól fölmentvék, így aztán nem valószínűtlen, hogy fia neveltetésére s taníttatására sem jutott alkalom; sőt a monda szavainak is hitelt adhatunk , mely szerint a fiatal fiú, gazdálkodásában atyjának segítségére volt — s midőn nem volt min gazdálkodni, tanítónak, a monda szerint Íródeák-félének — valami ügyvédhez — szegődött el, hogy így a család föntartásához hozzájáruljon. Ezen utóbbi foglalkozásáról biztos tudomásunk nincs, de a sok jogi műszó, melyeket darabjaiban székiben használ — némileg valószínűvé teszi ezt. Talán az irás külcsínját is ügyvédi irodában léte alkalmával szokta meg, mert — mondják — a csínra, tisztaságra nagy gondot fordított s maga Ben Jonson is megjegyzésre méltónak tartja, azt hogy kézirataiban alig volt javítás, vagy valami törlés látható. Életrajzírói, ifjúságáról szólva nagy költőnknek, egy körülményről szoktak emlékezni még, bár azt kétségbevonhatlannak tekinteni nem lehet s ez az : valyon a fiatal Shakespeare jelen volt-e Erzsébet királynőnek a kenilsworthii kastélyban történt azon nagyszerű fogadtatásánál, melyben Leicester gróf magas vendégét részesité? Valyon az ottani fény és pompa, a királyi apródok, udvaroncok csillogó serege; a nagyszerű szebbnél szebb fogatok és hintók nem tettek-e élénk hatást fogékony keblére? Sokan állítják: költőnk nem lett volna jelen ez ünnepélynél. De többen viszont a Szt. Iván-éji álomban egyenesen rámutatnak a helyre , mely a kenilsworthi ünnepélylyel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ha meggondoljuk, hogy atyja stratfordi baillis és fe alderman s akkor még tekintélyes földbirtokos , nem lehetetlen hogy , ezen minőségében a királynő tiszteletére a környékből küldött bandériumok s küldöttségnek tagját képezte s mint ilyen tehát kötelességszerűleg jelent meg: fiának, a kis Vilmosnak, örömet akart szerezni azzal, hogy oly fényes esemény színhelyére vitte, mint a környéken sem az előtt, sem azután nem történt. Lehet, hogy a gyermek szivébe e felséges látvány mélyen bevésődött s hogy későbben egyebek mellett, ez is egyik oka lett Londonba költözésének, hová őt vágya vonta: a vágy megláthatni a nagy királynő fényes udvarát színről színre, s ahol, mint az ország központjában, inkább vélte céljait megvalósíthatni. (Folytatjuk.) Az Isten keze. (Folytatás.) Haraszti Péter — mert hiszen ő volt — mint egy hazajáró lélek ült ott az asztalnál. A lámpa bágyadt fényt vetett arcára, melytől az élet, egészség s a régi erő nyomai eltűntek. Csak árnyéka volt a hires turista Haraszti Péternek. Arca halotthalvány az éhség s nyomor miatt, szája kicserepesedve a hidegtől ; hosszú haja kuszált csomókban borult vállára , ruhája megszaggatva, úgy nézett ki, mint egy elszalasztott proletárius, vagy mint egy kisértet, vagy mint egy üldözött gonosztevő. Hosszú bujdosásában eső, ha megverte, galy megtépte, hideg, vagy elcsigázta; az otthon orzott pénzt mindjárt kezdetben elvesztő, azóta úgy tengődött, hol az emberek könyörületéből, hol saját élelmessége folytán. Mohón ette meg az elébe adott étket. Látszott, hogy édes kevés volt az, de legalább csillapító éhségét. Aztán leborult az asztalra, kevés idő múlva megszólalt: „Vendéglős úr, engedje meg, hogy itt töltsem az éjszakát. Csak itt az asztalon , vagy a földön. — Semmi sem kell nékem, csakhogy fedél alatt lehessek , látja , kegyetlen idő van odakinn s nekem nics hova mennem.“ „Itt hálni ? — mond a vendéglős — „az nem lehet... ez ebédlő ... szobát sem lehet nyitni, mert azok hidegek ... aztán meg mindenféle embernek nem is adok szállást.“ „Hát kinek tart engem?“ — kérdező Péter reszkető alakkal — „azt hiszi, hogy mivel rongyos vagyok.... én tán?... Vendéglős , vigyázzon szavaira!!“ — és elkékült dühében. — Aztán , mintha megbánta volna hevességét, — szelíden folytatá: „Édes vendéglős úr, az istene kérem, szánakozzék rajtam , — lassa iszonyú idő van odakin , — ne hajtson el, — engedjen itt lefeküdnöm, csak itt e széken, vagy a földön. Ne féljen tőlem, nem vagyok én rosz ember. — Csak a nyomorúság vitt ennyire!“ „Ejd, hagyjon fel a fecsegéssel, vegye a sátorfáját, — menjen dolgára, ez nem kurta korcsma — itt nem hál senki, Marci! — kisérd ki ezt az embert, s zárd be a kaput utána.“ A szolga kikisérte. A kapu bezárult mögötte és Péter ment neki a feneketlen sötétségnek, a rengeteg éjszakának, ment, a dermesztő hidegben, ment azon reményben hogy tán az emberek megkönyörülnek rajta. Hjah, de az idő későre volt, a könyörületes emberek már lefeküdtek, csak a szél süvöltött vadul a néma városka utcáin, csak egy pár csillag diderget fenn az égen, csak Péter botorkált a nagy éjben. Végre a templomhoz jutott, annak előtornácán nem volt ajtó, oda húzta magát, körül tapogatott. Oldalt egy lépcső vezetett fölfelé, leült mellé, fejét ráhajtotta a legalsó lépcsőfokra, ruháját erősen magához szorítá, a szél ellen védve volt s a hideg? — az már neki régi jó ismerőse. — Aztán ha megfagy?!— legalább tisztességes helyen találják holttestét, még el is temetik. — Hiszen kilenc hét óta úgy is csak ötször hált ő vetett ágyban. Legalább innen nem hajtja el senki.... Ilyenféle gondolatok közt hunyta le szemét és elaludt az istenháza pitvarában a gonosztevő__az apa gyilkos.............. Másnap reggel a harangozó még ott találta , felkelté s tudakozá, hogyan került ide , — itt töltötte-e az éjét, — mi járatban van ?___ „Jó ember, — mond Péter — idegen vagyok e városban, e vidéken, késő este érkeztem — a lakosok már lefeküdtek. — Egy vendéglősnél kértem szállást... nem adott... elutasított... félt, hogy nem fizetek neki.... igazsága volt, mert nekem nincs pénzem ... aztán úgy jöttem ide s szerencsére nem fagytam meg.“ „Oh boldogságos szűz ! — mond a harangozó — „itt töltötte az éjszakát ?! A kutyát kár volt kiverni. — Mért nem jött az én házamhoz ? szívesen láttuk volna__ Lássa, ilyenek a vendéglősök... nincs azoknak szívük... pénz az istenük.... Hogy is maradt meg azon a fergeteges éjszakán?! Boldogságos szűz !... a gyilkosnak is helyet kéne adni olyan időben!“ Péter csak lesütő szemeit e szavakra s elkezdte ruhájáról a port verni.... aztán szólt: „Jó ember , látom , hogy szánakozó szíve van .... az éjszakát már kiállottam , hanem tegyen velem most egy szívességet, engedjen házában megmelegednem, mert borzasztóan fázom.“ „Hogyne tenném meg ? — megteszem biz én, — keresztyéni kötelesség ittas emberen segíteni, de el sem eresztjük, mig egészen helyre nem jön, -- majd az anyjok készít egy kis meleg bort, az nagyon jó lesz. — Boldogságos szűz! — ilyen éjszaka után !... mindjárt haza megyünk, csak elhúzom a hajnalt. ... Boldogságos szűz , —mit nem kell megérni az embernek , — mindjárt elmegyünk, — csak a hajnal“........és felszaladt a lépcsőkön , egyet kettőt konditott a hajnal elé, hogy igyekezzék s hozza minél előbb a reggelt , aztán visszajött s haza vezette talált vendégét, még az udvaron elkezdvén kiabálni: „Anyjok —nézd csak embert találtam , ... egy ittas embert, ott hált a feljárónál, csak a boldogságos szűz őrizte a megfagyástól ,... ezt a borzasztó éjszakát a feljárónál töltötte.“ „Oh, oh mi atyánk Isten !!“ — szánakozott az asszony — szegény ember ! — de mindjárt is gondoskodom én egy kis melegítőről. Boriska ! — igazítsd kis lányom a tüzet szaporán! Egy bogárszemű lányka suhant e szavakra keresztül a szobán, oldalról félénk pillantást vetve a különös jövevényre. Péter aztán a szíves háznép körében, a jó meleg szobában egészen magához jött,, jól lakott s elfelejtő egy percre a jó emberek közt kiállott szenvedéseit. Azután megköszönve szívességüket, ment a kitűzött helyre az igazgatóhoz; előbb azonban Csíbor uramnak — így hívták a harangozót — meg kellett ígérnie, hogy ebédre okvetlen visszajön. „Boldogságos szűz, hiszen egy krajcárja sincs ennek a szegény embernek, pedig ez nem is valami vándorló ám anyjok ! — okoskodék Csíbor uram — meglásd valami szerencétlen úri fajta.“ Péter pedig kezébe vette a felhívást, melyben a társulat helyzete kősziklát megindító módon volt előterjesztve, („Az árva lány“ monológja kis módosítással) melyre azt mondta az intrikus, hogy az embernek a térde kalácsát is megkönnyezteti, aztán nyakába vette a várost egy szolga kíséretében és könyörgött, rimánkodott s oly szerencsés sikerrel tért meg, hogy a társulat existentiája ezúttal biztosítva volt egy bérlet tartamára. Melynek is örvendetes megünneplésére este a kék báránynál vacsora rendeztetett, a múlt heti adósság kifizettetett , s jövőre új adósság szereztetett. Az igazgató nem mulasztó el megjegyezni, hogy fiatal művész barátunk bizonyosan burokban született s denique fényes jövőnek nézhet elébe az isteni pályán. Péter aztán ott is maradt az isteni művészet terén. A begyűlt könyör-adományokból kapott bizonyos részt, hanem az első hónapot, mint próbát, fizetés nélkül kelle szolgálnia. Szerencsére Csíbor uramnak anynyira megesett a szíve a sokat szenvedett ifjún, hogy házában adott neki szállást. „Majd megfizet, ha pénze lesz.... A teátrumhoz tartozik, akik olyan szép játékot tudnak, tenni,... boldogságos szűz ! — hiszen csak nem lakhatik az ég alatt.“ (Folytatjuk.) Törvényhatósági rendes közgyűlés. 1876. évi novemb. 27. 28. Polgármester Bagi László úr 9 óra után a gyűlést megnyitván , a septemb. és okt. havi nevezetesebb eseményekről jelentését következőkben terjeszti elő : I. Az ügyforgalmat illetőleg. F. é. septemb. hóban az igtatóba befolyt 839 ügydarab. Elintéztetett: a) közgyűlésben 91 db. b) 11 tanácsülésen 247 db. c) ülésen kívül 521 db. összesen: 859 db. Elnöki igtatóba adatott s elintéztetett 6 ügydarab. Október hónapban az igtatóba befolyt 862 db. Elintéztetett: a) közgyűlésben 4 db. b) 10 tanácsülésben 238 db. c) ülésen kivül 584 db. összesen : 826 db. Elnöki igtatóba érkezett s elintéztetett 6 ügydarab. II. A városi pénztárak forgalma sept. hóban : a) bevétel.................... 45,197 Irt. —kr. b) kiadás....................43,513 ,23 „ Pénztári maradv. 1,683 frt. 97 kr. Október havi bevétel, a pénzt, maradvány és kamatokkal együtt 42,312 frt. 80 kr. kiadás..................................41,591 , 27 „ Pénztári maradvány 721 frt. 53 kr. A septemb. havi bevételekből fizettetett: 1. Országos adóba . . . 18,480 frt. 66 kr. 2. Kölcsön törlesztésre : 2,403 „ 34 „ összesen: 20,884 frt. — kr. Az október havi bevételekből fizettetett: 1. Országos adóba . . . 12,152 frt. 93 kr. III. Az adópénztár forgalma: September hónapban . . 42,177 frt. 45 kr. Október hónapban . . . 32,077 „ 59 „ összesen: 74,255 frt. 4 kr. IV. A közegészségi állapot septemb. hónapban kedvezőtlen volt, mert ámbár kevesebb volt is úgy a betegek, mint a halottak száma mint aug. hónapban, ugyanis augusztusban volt a halottak száma 198 septemberben 173, ez még mindig oly nagy, mely a lakosság négy százalékát haladja, következőleg a népesedésre nézve, igen káros befolyással van. Október hónapban azonban a közegészségi állapot már jelentékenyen javult, menynyiben mind a beteg forgalom kevesbült, mind a halottak száma fogyott, ugyanis a halottak száma csak 150 volt, tehát 23-mal kevesebb mint septemberben. A hasznos házi állatok között ezen két hónapban sem ragályos sem járványos betegség elő nem fordult. V. A közbiztonsági állapot sept. és okt. hónapokban teljesen megnyugtató volt, miután sem a személy, sem a vagyonbiztonság veszélyeztetve nem volt. VI. Az időközben fölmerült nevezetesebb eseményeket és törvényhatóságunkat érdeklő lényegesebb mozzanatokat illetőleg : 1- szer. Törvényhatóságunk közigazgatási bizottsága f. é. sept. 30-kán első, alakulási gyűlését megtartván , működését oktob. 1-ső napján megkezdette és novemb. 11-kén rendes havi ülését megtartotta, 2- szer. Az 1875. évi népesedési mozgalom , a f. é. aratás és szüretre vonatkozó adatokat f. hó 18-kán a statistikai bizottság megvizsgálván, a kimutatásokat elkészítette; s ezek a városi hatóság utján az országos statistikai bizottsághoz már beterjesztettek, 3- szor. A Köncsög, Matkó és Bugaci pusztáknak városunk törvényhatósági területéhez leendő csatoltatása iránt an. m. minisztériumhoz a fölterjesztés megtétetvén, miután azonban Bugacra nézve Pest-Kiskunmegye ezen csatoltatásnak ellene nyilatkozott ; ez ügyben egy újabb kimerítő és indokolt fölterjesztésünk Pest-Kiskunmegyéhez ujabbi nyilatkozat végett beküldetett, melynek f. hó 19-kén tartott közgyűlésében ezen fölterjesztés tárgyalás alá vétetvén, elhatároztatott , hogy Bugacpusztának a megyébeli kikebeleztetését és Kecskemét város hatósága alá helyezését a megye nem ellenzi , s erről a n. m. belügyminiszter urat annak felemlítésével rendelte tudósíttatni, hogy az említett puszta városunk határával nincs contiguitásban. Ezen jelentés tudomásul vétetvén Bugacpusztának városunk törvényhatósága alárendeltetése tárgyában, utasíttatott az eljáró December 3. bizottság, hogy belügyminiszter úr őnagyméltóságánál személyesen közbejárván a szükséges felvilágosító jelentést tegye meg. Ezután napirendre térvén a következő közérdekű tárgyak intéztettek el. (Folytatjuk.) A színházban. November 25. „Hála Istennek, csakhogy csalódtam eddigi hiedelmemben!“ Én úgy voltam meggyőződve saját magunkról, — mint közönségről , — hogy nekünk nincs érzékünk a valóban művészi, par excellence tartalmas darabok iránt, hogy a színmű erkölcsi, eszthetikai hatása egészen túl esik a mi felfogásunkon , hogy egyátalán nem érezzük hiányát a szellemileg képző, bizonyos lelki szükséget kielégítő nemesebb daraboknak s nem azért járunk színházba, hogy valamely művészi, magasabb gyönyört s lelki élvezetet találjunk ott, (szinte hallom, hogy mondják: ahol nincs, ott ne keress) hanem pusztán azért, hogy szemünket, ezt a betelhetetlen Danaidák hordóját e legeltessük. Legalább a múlt ezt látszott bizonyítani. Ott lehetett azon a színlapon, hogy ezt meg ezt a darabot az a híres Sardou, vagy az az ügyes Szigligeti írta, nem adtunk rá semmit, hanem ha rengeteg betűkkel oda volt nyomtatva, hogy: „Szamárbőr“ arra azt mondtuk , hogy ez már nekünk valós tele lett a színház. Vagy ha el volt mondva a színlapon, hogy lesz „óriási ágyú.“ „Nautilus hajó.“ „Hullámzó tenger.“ „Vak-vik“ tánc stb. vagy, hogy végül az ördög a szabó inast görög tűzben viszi el, ennek már volt ránk hatása, és tele lett a színház. Mindezek a feljebb elmondottakat látszottak bizonyítani. „Hála Istennek, csak hogy csalódtam eddigi hiedelmemben.“ Mert hiszen most is azon az 500 deciméter területű színlapon minden kigondolható specialitás fel volt sorolva, amit Keletindia és Amerika produkálhat — és a közönség mégis elmaradt, olyan üres volt az a színház, mint egy bukott gazda gránáriuma. Mégsem egyedül a szemét akarja hizlalni ez a mi közönségünk, mégis lehet abban valami vagy magasabb, szellemibb élvezet iránt is .... azért nem jött el. Míg így töprengek magamban, megszólal hátam mögött egy bizonytalan rangú subjectum : „Ejnye no , jobb lett volna nekem is a bálba mennem !“___ „Hát bál van?“ „Igen bizony a nőegylet bálja.“ — Oh, hogy szét lett riasztva közönségünkről táplált minden fényes illusiom. Lám, hát ez az oka, hogy sokakat látunk, akik nincsenek itt---- Gondolkoztam ... s végre rájöttem , hogy ha a kettő között választanom kellett volna: aligha én is nem a közönségnek adtam volna igazat. Igaz ugyan, hogy ez a „Földkörüli utazás“ 12 tarka képet tár a szemlélő elé, de hát mennyivel több, és mennyivel tarkább kép lehet ott a bálban ? — Aztán míg itt Havasi fő festő (?) ecsetje alól kikerült holmik képezik a díszítést, ott eleven , mozgó alakokból áll a dekoráció. Az is bizonyos , hogy a veres bőrű indiánok