Kecskemét, 1876. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

1876. — 49. szám. „KECSKEMÉT.“ Hogy majd ha ismét önmagába lesz Áttörve a sötét gőztárlaton Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már: Inkább csodálják, mert nélkülözők. E férfiú senki más, mint a költők ki­rálya , a tragicum és comicum nagymestere Shakespeare Vilmos, kinek életrajzát főbb vonásaiban adni szándékozunk. Shakespeare született 1564. ápril 23-kan Stratfordban, Avon mellett, Warwick gróf­ságban. Atyja János jómódú, de egyszerű iparos, kesztyűs volt. Anyja az ős Ardenek ivadéka — egy hajdan nagybirtokú , nemes családé — de mely idővel teljesen elszegé­­nyült s így Arden Mária, nagy költőnk anyja, csak igen szerény vagyont birt tulaj­donul. De annál nagyobbat birt fiában anél­kül , hogy csak sejtette volna. Vilmos gyermekkori éveiről — igen keve­set, mindössze annyit tud az utókor, hogy elemi iskoláit szülővárosában kezdte meg. Hogy felsőbb tanintézetet, egyemet látoga­tott volna, erre nézve nincsenek adataink, de azért, hogy ezen hiányt magán után, önképzés folytán igyekezett helyrepótolni, azt kétségbe vonnunk nem lehet; valamint el nem vitatható az sem hogy a latin és görög nyelvben — melyek elemeit még a stratfordi u. n. freeschool-ban tanulta — később önszorgalma által némi előhaladást tett, ha mindjárt távolról sem hasonlítható ebben a tudós Ben Jonsonhoz — ki neki kortársa és féligmeddig versenytársa is volt s ki nagy költőnknél többnek érezte magát e részben , midőn kicsinyőleg ekként nyilat­kozik róla: „Keveset értett a latinhoz, de még kevesebbet ám a göröghöz." Aubrey, Shakespeare egy életírója azt állítja , miszerint fiatalabb korában taní­­tóskodott volna. S ha ezt elfogadjuk tény gyanánt, úgy valószínű, hogy inkább mint segédtanító lehetett alkalmazva volt tanítója Jenkins iskolamester mellett — mi egyébiránt már tanuló korában is megtörténhetett; — az ügyes — mindent gyorsan felfogni képes ki­s Shakespearenek az iskola­mester sokszor hasznát vehette s a kisebb gyermekek ok­tatását reá bízhatta. Hogy valószínűnek ve­hetjük , miként nem sokkal az iskola bevé­­gezése után tanítással már rendesen foglal­kozott — feljogosít erre azon körülmény, hogy atyját ezen időben már szerfelett ked­vezőtlen vagyoni viszonyok közt látjuk. Mes­terségével felhagyva, gazdálkodni kezdett. Éhez — lehet — hogy nem sokat értett. Megle­het : az időjárás nem kedvezett. Bármi lett légyen az ok, vagyoni helyzete napról napra reménytelenebbé vált. Elzálogosítni kénytelen neje kis birtokát, egy másik kis szántóföldet pedig 4 S'-ért (40 frt.) eladni.— Szegénységét mutatja az, hogy midőn 1578- ban mindenik aldermanre egy alig említésre méltó csekély összeget szegény­ adó fejében vetnek ki, az öreg Shakespeare egy másik stratfordival együtt ennek fizetése alól föl­­mentvék, így aztán nem valószínűtlen, hogy fia neveltetésére s taníttatására sem jutott alkalom; sőt a monda szavainak is hitelt adhatunk , mely szerint a fiatal fiú, gazdál­kodásában atyjának segítségére volt — s midőn nem volt min gazdálkodni, tanítónak, a monda szerint Íródeák-félének — valami ügyvédhez — szegődött el, hogy így a család föntartásához hozzá­járuljon. Ezen utóbbi foglalkozásáról biztos tudomásunk nincs, de a sok jogi műszó, melyeket darabjaiban székiben használ — némileg valószínűvé teszi ezt. Talán az irás külcsínját is ügy­védi irodában léte alkalmával szokta meg, mert — mondják — a csínra, tisztaságra nagy gondot fordított s maga Ben Jonson is megjegyzésre méltónak tartja, azt hogy kézirataiban alig volt javítás, vagy valami törlés látható. Életrajzírói, ifjúságáról szólva nagy köl­tőnknek, egy körülményről szoktak emlé­kezni még, bár azt kétségbevonhatlannak tekinteni nem lehet s ez az : valyon a fia­tal Shakespeare jelen volt-e Erzsébet király­nőnek a kenilsworthii kastélyban történt azon nagyszerű fogadtatásánál, melyben Leicester gróf magas vendégét részesité? Valyon az ottani fény és pompa, a királyi apródok, udvaroncok csillogó serege; a nagyszerű szebbnél szebb fogatok és hintók nem tettek-e élénk hatást fogékony keblére? Sokan állítják: költőnk nem lett volna jelen ez ünnepélynél. De többen viszont a Szt. Iván-éji álomban egyenesen rámutatnak a helyre , mely a kenilsworthi ünnepélylyel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ha meggon­doljuk, hogy atyja stratfordi baillis és fe­ al­­derman s akkor még tekintélyes földbirto­kos , nem lehetetlen hogy , ezen minőségé­ben a királynő tiszteletére a környékből küldött bandériumok s küldöttségnek tag­ját képezte s mint ilyen tehát kötelesség­­szerűleg jelent meg: fiának, a kis Vilmos­nak, örömet akart szerezni azzal, hogy oly fényes esemény színhelyére vitte, mint a környéken sem az előtt, sem azután nem történt. Lehet, hogy a gyermek szivébe e felsé­ges látvány mélyen bevésődött s hogy ké­sőbben egyebek mellett, ez is egyik oka lett Londonba költözésének, hová őt vágya vonta: a vágy megláthatni a nagy királynő fényes udvarát színről színre, s ahol, mint az ország központjában, inkább vélte céljait meg­valósíthatni. (Folytatjuk.) Az Isten keze. (Folytatás.) Haraszti Péter — mert hiszen ő volt — mint egy hazajáró lélek ült ott az asztalnál. A lámpa bágyadt fényt vetett arcára, mely­től az élet, egészség s a régi erő nyomai eltűntek. Csak árnyéka volt a hires turista Haraszti Péternek. Arca halotthalvány az éhség s nyomor miatt, szája kicserepesedve a hidegtől ; hosszú haja kuszált csomókban borult vállára ,­­ ruhája megszaggatva, úgy nézett ki, mint egy elszalasztott proletárius, vagy mint egy kisértet, vagy mint egy ü­l­­dözött gonosztevő. Hosszú bujdosá­­sában eső, ha megverte, galy megtépte, hideg, vagy elcsigázta; az otthon orzott pénzt mindjárt kezdetben elvesztő, azóta úgy tengődött, hol az emberek könyörüle­­téből, hol saját élelmessége folytán. Mohón ette meg az elébe adott étket. Látszott, hogy édes kevés volt az, de legalább csil­­lapító éhségét. Aztán leborult az asztalra, kevés idő múlva megszólalt: „Vendéglős úr, engedje meg, hogy itt töltsem az éjszakát. Csak itt az asztalon , vagy a földön. — Sem­mi sem kell nékem, csakhogy fedél alatt lehessek , látja , kegyetlen idő van odakinn s nekem nics hova mennem.“ „Itt hálni ? — mond a vendéglős — „az nem lehet... ez ebédlő ... szobát sem lehet nyitni, mert azok hidegek ... aztán meg mindenféle embernek nem is adok szállást.“ „Hát kinek tart engem?“ — kérdező Pé­ter reszkető alakkal — „azt hiszi, hogy mivel rongyos vagyok.... én tán?... Ven­déglős , vigyázzon szavaira!!“ — és elkékült dühében. — Aztán , mintha megbánta volna hevességét, — szelíden folytatá: „Édes ven­déglős úr, az istene kérem, szánakozzék rajtam , — lassa iszonyú idő van odakin , — ne hajtson el, — engedjen itt lefeküdnöm, csak itt e széken, vagy a földön. Ne féljen tőlem, nem vagyok én rosz ember. — Csak a nyomorúság vitt ennyire!“ „Ejd, hagyjon fel a fecsegéssel, vegye a sátorfáját, — menjen dolgára, ez nem kurta korcsma — itt nem hál senki, Marci! — kisérd ki ezt az embert, s zárd be a kaput utána.“ A szolga kikisérte. A kapu bezárult mögötte és Péter ment neki a feneketlen sötétségnek, a rengeteg éjszakának, ment, a dermesztő hidegben, ment azon reményben hogy tán az emberek megkönyörülnek rajta. Hjah, de az idő későre volt, a könyörületes emberek már lefeküdtek,­­ csak a szél süvöltött vadul a néma városka utcáin, csak egy pár csillag diderget fenn az égen, csak Péter botorkált a nagy éjben. Végre a templomhoz jutott, annak előtornácán nem volt ajtó, oda húzta magát, körül tapoga­tott. Oldalt egy lépcső vezetett fölfelé, leült mellé, fejét ráhajtotta a legalsó lép­csőfokra, ruháját erősen magához szorítá, a szél ellen védve volt s a hideg? — az már neki régi jó ismerőse. — Aztán ha meg­fagy?!— legalább tisztességes helyen ta­lálják holttestét, még el is temetik. — Hi­szen kilenc hét óta úgy is csak ötször hált ő vetett ágyban. Legalább innen nem hajtja el senki.... Ilyenféle gondolatok közt hunyta le szemét és elaludt az istenháza pitvarában a gonosztevő__az apa gyilkos.............. Másnap reggel a harangozó még ott ta­lálta , felkelté s tudakozá, hogyan került ide , — itt töltötte-e az éjét, — mi járatban van ?___ „Jó ember, — mond Péter — idegen va­gyok e városban, e vidéken, késő este érkeztem — a lakosok már lefeküdtek. — Egy vendéglős­nél kértem szállást... nem adott... eluta­­sított... félt, hogy nem fizetek neki.... igazsága volt, mert nekem nincs pénzem ... aztán úgy jöttem ide­­­ s szerencsére nem fagytam meg.“ „Oh boldogságos szűz ! — mond a ha­rangozó — „itt töltötte az éjszakát ?! A kutyát kár volt kiverni. — Mért nem jött az én házamhoz ? szívesen láttuk volna__ Lássa, ilyenek a vendéglősök... nincs azoknak szívük... pénz az istenük.... Hogy is maradt meg azon a fergeteges éjszakán?! Boldogságos szűz !... a gyilkosnak is helyet kéne adni olyan időben!“ Péter csak lesütő szemeit e szavakra s elkezdte ruhájáról a port verni.... aztán szólt: „Jó ember , látom , hogy szánakozó szíve van .... az éjszakát már kiállottam , hanem tegyen velem most egy szívességet, engedjen házában megmelegednem, mert borzasztóan fázom.“ „Hogyne tenném meg ? — megteszem biz én, — keresztyéni kötelesség ittas emberen se­gíteni, de el sem eresztjük, mig egészen helyre nem jön, -- majd az anyjok készít egy kis meleg bort, az nagyon jó lesz. — Boldog­ságos szűz! — ilyen éjszaka után !... mind­járt haza megyünk, csak elhúzom a hajnalt. ... Boldogságos szűz , —­mit nem kell meg­érni az embernek , — mindjárt elmegyünk, — csak a hajnal“........és felszaladt a lép­csőkön , egyet kettőt konditott a hajnal elé, hogy igyekezzék s hozza minél előbb a reg­gelt , aztán visszajött s haza vezette talált vendégét, még az udvaron elkezdvén kia­bálni: „Anyjok —nézd csak embert talál­tam , ... egy ittas embert, ott hált a feljá­rónál, csak a boldogságos szűz őrizte a megfagyástól ,... ezt a borzasztó éjszakát a feljárónál töltötte.“ „Oh, oh mi atyánk Isten !!“ — szánako­zott az asszony — szegény ember ! — de mindjárt is gondoskodom én egy kis mele­gítőről. Boriska ! — igazítsd kis lányom a tüzet szaporán­! Egy bogárszemű lányka suhant e szavakra keresztül a szobán, ol­dalról félénk pillantást vetve a különös jö­vevényre. Péter aztán a szíves háznép körében, a jó meleg szobában egészen magához jött,, jól lakott s elfelejtő egy percre a jó embe­rek közt kiállott szenvedéseit. Azután meg­köszönve szívességüket, ment a kitűzött helyre az igazgatóhoz; előbb azonban Csí­­bor uramnak — így hívták a harangozót — meg kellett ígérnie, hogy ebédre okvetlen visszajön. „Boldogságos szűz, hiszen egy krajcárja sincs ennek a szegény embernek, pedig ez nem is valami vándorló ám any­jok ! — okoskodék Csíbor uram — meglásd valami szerencétlen úri fajta.“ Péter pedig kezébe vette a felhívást, melyben a társulat helyzete kősziklát meg­indító módon volt előterjesztve, („Az árva lány“ monológja kis módosítással) melyre azt mondta az intrikus, hogy az embernek a térde kalácsát is megkönnyezteti, aztán nyakába vette a várost egy szolga kíséreté­ben és könyörgött, rimánkodott s oly sze­rencsés sikerrel tért meg, hogy a társulat existentiája ezúttal biztosítva volt egy bér­let tartamára. Melynek is örvendetes meg­ünneplésére este a kék báránynál vacsora rendeztetett, a múlt heti adósság kifizette­tett , s jövőre új adósság szereztetett. Az igazgató nem mulasztó el megjegyezni, hogy fiatal művész barátunk bizonyosan burokban született s denique fényes jövőnek nézhet elébe az isteni pályán. Péter aztán ott is maradt az isteni mű­vészet terén. A begyűlt könyör-adományok­­ból kapott bizonyos részt, hanem az első hónapot, mint próbát, fizetés nélkül kelle szolgálnia. Szerencsére Csíbor uramnak any­­nyira megesett a szíve a sokat szenvedett ifjún, hogy házában adott neki szállást. „Majd megfizet, ha pénze lesz.... A teát­­rumhoz tartozik, a­kik olyan szép játékot tudnak, tenni,... boldogságos szűz ! — hi­szen csak nem lakhatik az ég alatt.“ (Folytatjuk.) Törvényhatósági rendes közgyűlés. 1876. évi novemb. 27. 28. Polgármester Bagi László úr 9 óra után a gyűlést megnyitván , a septemb. és okt. havi nevezetesebb eseményekről jelentését következőkben terjeszti elő : I. Az ügyforgalmat illetőleg. F. é. septemb. hóban az igtatóba befolyt 839 ügydarab. Elintéztetett: a) közgyűlésben 91 db. b) 11 tanácsülésen 247 db. c) ülé­sen kívül 521 db. összesen: 859 db. Elnöki igtatóba adatott s elintéztetett 6 ügydarab. Október hónapban az igtatóba befolyt 862 db. Elintéztetett: a) közgyűlés­ben 4 db. b) 10 tanácsülésben 238 db. c) ülésen kivül 584 db. összesen : 826 db. Elnöki igtatóba érkezett s elintéztetett 6 ügydarab. II. A városi pénztárak forgalma sept. hóban : a) bevétel.................... 45,197 Irt. —­kr. b) kiadás....................43,513 ,2­3 „ Pénztári maradv. 1,683 frt. 97 kr. Október havi bevétel, a pénzt, maradvány és kamatokkal együtt 42,312 frt. 80 kr. kiadás..................................41,591 , 27 „ Pénztári maradvány 721 frt. 53 kr. A septemb. havi bevételekből fizettetett: 1. Országos adóba . . . 18,480 frt. 66 kr. 2. Kölcsön törlesztésre : 2,403 „ 34 „ összesen: 20,884 frt. — kr. Az október havi bevételekből fizettetett: 1. Országos adóba . . . 12,152 frt. 93 kr. III. Az adópénztár forgalma: September hónapban . . 42,177 frt. 45 kr. Október hónapban . . . 32,077 „ 59 „ összesen: 74,255 frt. 4 kr. IV. A közegészségi állapot septemb. hó­napban kedvezőtlen volt, mert ámbár keve­sebb volt is úgy a betegek, mint a halottak száma mint aug. hónapban, ugyanis augusz­tusban volt a halottak száma 198 septem­­berben 173, ez még mindig oly nagy, mely a lakosság négy százalékát haladja, követ­kezőleg a népesedésre nézve, igen káros befolyással van. Október hónapban azonban a közegész­ségi állapot már jelentékenyen javult, meny­nyiben mind a beteg forgalom kevesbült, mind a halottak száma fogyott, ugyanis a halottak száma csak 150 volt, tehát 23-mal kevesebb mint septemberben. A hasznos házi állatok között ezen két hónapban sem ragályos sem járványos be­tegség elő nem fordult. V. A közbiztonsági állapot sept. és okt. hónapokban teljesen megnyugtató volt, miután sem a személy, sem a vagyonbiz­tonság veszélyeztetve nem volt. VI. Az időközben fölmerült nevezetesebb eseményeket és törvényhatóságunkat érdeklő lényegesebb mozzanatokat illetőleg : 1- szer. Törvényhatóságunk közigazgatási bizottsága f. é. sept. 30-kán első, alakulási gyűlését megtartván , működését oktob. 1-ső napján megkezdette és novemb. 11-kén ren­des havi ülését megtartotta, 2- szer. Az 1875. évi népesedési mozgalom , a f. é. aratás és szüretre vonatkozó adato­kat f. hó 18-kán a statistikai bizottság megvizsgálván, a kimutatásokat elkészítette; s ezek a városi hatóság utján az országos statistikai bizottsághoz már beterjesztettek, 3- szor. A Köncsög, Matkó és Bugaci pusztáknak városunk törvényhatósági terü­letéhez leendő csatoltatása iránt an. m. minisztériumhoz a fölterjesztés megtétetvén, miután azonban Bugacra nézve Pest-Kiskun­megye ezen csatoltatásnak ellene nyilatko­zott ; ez ügyben egy újabb kimerítő és in­dokolt fölterjesztésünk Pest-Kiskunmegyéhez ujabbi nyilatkozat végett beküldetett, mely­nek f. hó 19-kén tartott közgyűlésében ezen fölterjesztés tárgyalás alá vétetvén, elhatá­roztatott , hogy Bugacpusztának a megyé­­beli kikebeleztetését és Kecskemét város hatósága alá helyezését a megye nem ellen­zi , s erről a n. m. belügyminiszter urat annak felemlítésével rendelte tudósíttatni, hogy az említett puszta városunk határával nincs contiguitásban. Ezen jelentés tudomásul vétetvén Bugac­pusztának városunk törvényhatósága aláren­­deltetése tárgyában, utasíttatott az eljáró­­ December 3. bizottság, hogy belügyminiszter úr őnagy­­méltóságánál személyesen közbejárván a szükséges felvilágosító jelentést tegye meg. Ezután napirendre térvén a­ következő közérdekű tárgyak intéztettek el. (Folytatjuk.) A színházban. November 25. „Hála Istennek, csakhogy csalódtam eddigi hiedelmemben!“ Én úgy voltam meg­győződve saját magunkról, — mint közön­ségről , — hogy nekünk nincs érzékünk a valóban művészi, par excellence tartalmas darabok iránt, hogy a színmű erkölcsi, eszthetikai hatása egészen túl esik a mi felfogásunkon , hogy egyátalán nem érezzük hiányát a szellemileg képző, bizonyos lelki szükséget kielégítő nemesebb daraboknak s nem azért járunk színházba, hogy vala­mely művészi, magasabb gyönyört s lelki élvezetet találjunk ott, (szinte hallom, hogy mondják: ahol nincs, ott ne keress) hanem pusztán azért, hogy szemünket, ezt a be­­telhetetlen Danaidák hordóját e legeltessük. Legalább a múlt ezt látszott bizonyítani. Ott lehetett azon a színlapon, hogy ezt meg ezt a darabot az a híres Sardou, vagy az az ügyes Szigligeti írta, nem adtunk rá semmit, hanem ha rengeteg betűkkel oda volt nyomtatva, hogy: „Szamárbőr“ arra azt mondtuk , hogy ez már nekünk való­s tele lett a színház. Vagy ha el volt mondva a színlapon, hogy lesz „óriási ágyú.“ „Nautilus haj­ó.“ „Hullámzó ten­ger.“ „Vak-vik“ tánc stb. vagy, hogy végül az ördög a szabó inast görög tűzben viszi el, ennek már volt ránk hatása, és tele lett a színház. Mindezek a feljebb el­mondottakat látszottak bizonyítani. „Hála Istennek, csak hogy csalódtam eddigi hie­delmemben.“ Mert hiszen most is azon az 500 deci­méter területű színlapon minden kigondol­ható specialitás fel volt sorolva, a­mit Ke­­letindia és Amerika produkálhat — és a közönség mégis elmaradt, olyan üres volt az a színház, mint egy bukott gazda grá­­náriuma. Még­sem egyedül a szemét akarja hizlalni ez a mi közönségünk, még­is lehet abban valami vagy magasabb, szellemibb élvezet iránt is .... azért nem jött el. Míg így töprengek magamban, megszó­lal hátam mögött egy bizonytalan rangú subjectum : „Ejnye no , jobb lett volna ne­kem is a bálba mennem !“___ „Hát bál van?“ „Igen bizony a nőegylet bálja.“ — Oh, hogy szét lett riasztva közönségünk­ről táplált minden fényes illusiom. Lám, hát ez az oka, hogy sokakat látunk, a­kik nincsenek itt---- Gondolkoztam ... s végre rájöttem , hogy ha a kettő között választa­nom kellett volna: aligha én is nem a kö­zönségnek adtam volna igazat. Igaz ugyan, hogy ez a „Földkörüli uta­­zás“ 12 tarka képet tár a szemlélő elé, de hát mennyivel több, és mennyivel tar­kább kép lehet ott a bálban ? — Aztán míg itt H­a­v­a­s­i f­ő f­e­s­t­ő (?) ecsetje alól ki­került holmik képezik a díszítést, ott ele­ven , mozgó alakokból áll a dekoráció. Az­­ is bizonyos , hogy a veres bőrű indiánok

Next