Kecskemét, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-15 / 28. szám

V. évfolyam Kecskemét, 1877. Július 15. 28. szám Megjelen minden Va­sárnap. Szerkesztő­és kiaflóh­ivatal , hova a lap szellemi és anyagi részét illető kül­demények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra­­ , 60 , Egyes szám­ára: 15 kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magán­hirdetéseknél: 1 centiméter magas ha­sáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ • • 12 „ Hivatalos hirdetések:­­ Minden beiktatásért kü­lön 3 frt. Bélyegi­íj : minden iktatásnál külön 30 kr. Kecskemét, 1877. julius 13. Kiadásaink napról napra szaporod­nak. Költségeink egy részét oly cikkek veszik igénybe, melyek éltünk fentar­­tására szükségesek, másik­­- és pedig igen tettemes — részét azon kiadások nyerik el, melyek nem tulajdonképi életszükségletekre tétetnek, hanem vagy személyes megszokásból származnak, vagy környezetünk diktálja ránk. A kö­zönség kivétel nélkül alá­veti magát ezen költekezésnek, kiki ahogy bírja, mert igy volt ez szokásban mióta társa­dalom létezik. De minden dolognak meg van az ő határa! Polgártársaink nagy része odajutott már, hogy a folyó költ­ségeket is alig bírja már fedezni, és kiadásaink napról napra szaporodnak. Hová vezet ez bennünket? Minden gon­dos családapát aggodalommal tölti el ezen kérdés. Nem célom azon költségek ellen szót emelni, melyeket a divat, a fény­űzés ró ránk. Ez olyan bálvány, melyet napjainkban a nagy tömeg imád, mely­nek szívesen áldozza utolsó fillérét; sőt ha erszénye ki nem adja e bálvány igé­nyelte áldozatokat, oda adja éji nyugal­mát, feje velejét, szive vérét, becsüle­tét és gyermekei jövőjét. Volt idő, mi­dőn Herkules egy Hydrát legyőzhetett. A divat és fényűzés Hydrája milliónyi gyenge kezek által tápláltatik és hizlal­­tatik és a 19-ik század fogalmai szerint lovagiatlanság volna ellene szót emel­ni. A vakmerőt, ki ezen elkényeztetett idol ellen kikelne, tébolydába való kü­löncnek tartanák. Nem szándékom tehát a lehetetlenséget megkísérteni. Köves­sük a világ bohóságait. Szó nélkül hajt­suk magunkat az igába , melyet a di­vat és szokás számunkra készít, és min­dennap új terhet ró ránk. Mondjunk le ellentállás nélkül olcsó, tartós és ké­nyelmes ruháinkról, és cseréljük fel cifra, sallangos, kényelmetlen és egész­ségrontó foszlányokkal. Labóinkból száműzzük az egyszerű, de századokra készített kényelmet adó bútort, és sze­rezzünk helyette drága és csak rövid időre haszonvehető limlomot. Az üveg­szekrényben csillogó s valódi értékkel biró családi ereklyék helyét, melyeknek ára a takarékpénztárba letéve, gyakran kisegíthetné a családot a zavarból, — foglaltassuk el holmi értéktelen csecse­becsével. Mondom ez ellen nem szándékom szólni, mert a korszellem azt megkí­vánja, és a korszellemnek szívesen hó­dolunk a­nélkül, hogy megvizsgálnék ezen zsarnok eredetét és kilétét. Ha jól szemébe nézünk , úgy találjuk , hogy az a valami, a­mit korszellemnek nevez­nek , egy a múltban és jelenben számta­­lan okos és bolond gondolatból szőtt rablánc, melyet a civilizatió jellegéül mindenkinek viselnie kell. A országos adó ellen zúgolódunk , majd mindenki panaszosan fizeti, de csak kevesen merik nyíltan bevallani, hogy a divat és fényű­zés által rájuk rótt százszorta nagyobb adó mily terhes, már-már elviselhetlen, mert tudják, hogy ezen adónemnél rek­lamációnak nincs helye, abból nem en­gednek, így szaporodnak kiadásaink a vég­telenig, és a komolyan gondolkodó csa­ládapa számot vetvén magával látja, miszerint a két rendbeli szükségletnek nem lehet megfelelni. A fényűzés költ­ségeiből a korszellem egyáltalán nem enged leróni semmit, tehát azon költsé­geket kell szűkebb körbe szorítani, melyeken élelmiszereinket szerezzük meg.­­ Ámde már annyira meg van­nak ezek szorítva, hogy csak testi nél­külözések árán csíphetnénk el belőlök egy-egy morzsányit, a­mivel csak keve­set lenne segítve a bajon. Bátorkodom tehát polgártársaimnak egy módot ajánlani, mely által háztar­tásunkban tetemes megtakarítást tehe­tünk annélkül, hogy szokásos élveze­­tünkben csorbulást lássunk. Jól tudjuk, hogy minél nagyobb a háztartás, minél tömegesebb a fogyasztás , annál olcsób­ban lehet az élelmi cikkeket megsze­rezni. A szegény ember ellenben, ki napról napra kicsinyben vásárolja élelmi­szereit, sokkal drágábban kéntelen azo­kat fizetni. Egyesüljünk tehát egy családdá, ké­pezzünk egy háztartást, azaz alakítsunk fogyasztó egyletet, amelylyel semmi egyéb kötelezettség nem jár, minthogy öszszesen, 3 — 400 család megígéri egy kereskedőnek, és egy mészárosnak, miszerint az egylet tagjai nála vásárol­ják a szükséges élelmiszereket, ha ju­tányos­) áron szolgáltatja ki, mint kö­zönségesen. A kereskedő erre szívesen rá­áll, és háztartásainkban tetemes meg­takarítást eszközölhetünk. Ilyen egyletek már számos helyen léteznek, és sok kecskeméti polgártár­sunknak volt alkalma ezen egyletek jó­tékony hatását tapasztalni. Honosítsuk meg ez üdvös eszmét nálunk, és nem kételkedem, hogy hasznossága nálunk is bebizonyul. S. I. Még egy szó a népiskolai igazgató­ságról. Felteszem az igen tisztelt olvasó közön­ségről , hogy ezen nagyfontosságú ügynek többszöri megbeszélése nem fogja őt untatni, annál kevésbé, minthogy a népnevelés édes mindnyájunké, melynek előre mozdításához nemcsak joga, de kötelessége is mindenki­nek tehetségéhez képest közre­működni. Felvilágosodott napjainkban, hol külön­böző elvek és nézetek vívnak egymással a szellemi küzdtéren, mindeki meggyőződhe­tik a felől, miszerint épen a nézetek külön­böző volta teszi a vitának valódi ízét, va­lódi fűszerét.­­ Midőn tehát a fent jelzett címről én is néhány szót kockáztatnék, ki kell jelentenem, miszerint a józanság paran­csolta mértékletesség modorát szem előtt tartván, csakis szerény egyéni nézetemet óhajtom itt elmondani, az eddig e tárgyról írt úgy a pró-t, mint a contrá­t tekintetbe nem veszem. Most tehát a dologhoz ! Azon kérdésre, hogy váljon szükséges-e nálunk népiskolai igazgató ? úgy hiszem már a tapasztalás — az emberek legjobb tanító­mestere — is azt felelte, hogy igenis s­zükséges. Mert a­ki városunk tanügyét figyelemmel kíséri, csakhamar észre fogja venni, hogy iskoláinkban egyöntetűségről szó sincsen. Míg az egyik osztályban szigorúan az iskolaszék által kiadott tan­rend szerint taníttatik, addig egy másik osztály azt tekintetbe nem veszi, tanít a­mit jónak lát. Meg akarom itt jegyezni , hogy ezt távol sem vadképen hozom fel, mert az iskolaszék által ez évben kiadott tan­rend csakugyan minden paedagógiai kellék hiányában szenved. No de erről máskor. Most csak azt akarom itt konstatálni, hogy iskoláinkban egyöntetűség nincsen. Már­pe­dig azt csak minden tanférfiú el fogja is­merni, hogy az oktatásban — különösen nálunk az egyöntetűség okvetlen szükséges! A tapasztalás továbbá azt is mutatá, hogy iskoláink szerelvényei is nagyrészben hiányosak. Mind az iskolai padok, mind a taneszközök még igen sok kívánni valót hagynak, dacára annak, hogy van derék iskolaszékünk , melynek élén szintoly derék elnök áll. Hogyan van az hát? Egyszerűen onnan, mert iskolaszékünk tagjai bizony csak kevés időt szentelhetnek ezen „nobile O­ffi­ciu­m“-nak, a tanító maga pedig restell minduntalan alkalmatlankodni az is­kolaszéki elnöknek, inkább úgy hagyja, a­mint van. Városunk tanügye megérdemli végre azt is, hogy annak hű képébe bárki és bármikor is betekinthessen. Az iskolai statistikát pon­tosan és lelkiismeretesen kell vezetni. Ki kell tudni mutatni, hogy a városban meny­nyire emelkedett, vagy hanyatlott iskoláink látogatása; az iskoláztatási törvényt kell végrehajtani. És mindezt az iskolaszékre akarjuk ruházni ? Ez nem lehet! Ezt józa­nul nem is kívánhatja senki. Egy oly kom­plikált tanügynél, mint a miénk , a k v e t-r e­n szükséges , hogy egy ember annak éllén álljon, ki egész idejét kizárólag az itt említett ügyeknek szentelje , szóval, ki az iskolát mind belügyeire, mind kül­­ügyeire nézve képviselje. A tanító tekintélye úgy hiszem ez­által csorbát nem fog szen­vedni , mert hát hál Istennek városunk taní­tói elég nagykorúak, és nem fogják engedni, hogy az illető igazgató felsőbbségé­­nek hatalmát éreztesse tanító­társaival. Bebizonyítván e szerint a népiskolai igaz­gatóságának szükséges voltát, magától érte­tődik , hogy az fungens tanító egyáltalában nem lehet, mivel, mint említem, a helyi viszonyoknál fogva elég teendője lesz az igazgatónak, a­nélkül is, hogy tanítson. De azért kötelességei közé fog tartozni az is , hogy esetről esetre a tanítót suplikálja és ha kell, huzamos­ időre is. Bízom iskolaszékünk bölcs belátásában , és hiszem, hogy meg fogja nézni jól azon egyéniséget, kit az igazgatósági állomásra majdan megválasztana, mert halomra dön­tené városunk nagy áldozattal fentartott tanügyét, ha itt a legkisebb hiba is elkö­vettetnék. Sapienti....... Klauber János: A rovarok — Insecta — szaporodása. (Folytatás.) A lárvák általában kétfélék ; vagy lá­bakkal és fejjel bírók vagy pedig fejnélküli­ek , ahol aztán a lábak is hiányoznak. — Az előbbieknél a fej rendesen három ízből áll és szarunemű állománynyal van burkolva; a fej után a mellkas következik, amelyen rendesen három pár tagolt, egy vagy két karmban végződő láb foglal helyet. — E lábakon kívül még a hasi rész minden ízein vagy gyűrűin is találunk igen soknál lábat, de ezek soha sem tagoltak és nem egyebek mint a bőr húsos kinövései. — Ha egy ily lárva teste tizenegy vagy tizenkét gyűrűből áll, akkor a lábak száma legnagyobb szám­ban 22 lehet.­­ Az oly lárváknál, melyek ivarérett korban szívó szájjal birnak, álca állapotban rendesen igen erős rágó szájjal vannak fegyverezve, melylyel tápanyagukat szét­zúzhatják. A legtöbb lárva belsejében fonó vagy szövő mirigyek fordulnak elő, amelyek két kis mikroskopiai nyílással az alsó állkap­cson nyílnak , e mirigyek készítik azon sa­játságos anyagot, mely a nyilásokon kifolyva megszilárdul és egy finom pókhálószerű szállá alakul, melyen az álca himbálhatja magát. —E szálak a fiatal lárvánál rende­sen védelmi eszközt képeznek, sőt későbbi időben is, a­mint ezt a lakon levő, közön­ségesen pókháló hernyóknak nevezett lár­váknál láthatjuk, de kiváltképen meg arra szolgálnak, hogy báb állapotban őket vé­delmezze. Midőn már a lárvák elég sokat faltak , midőn már jól megnőttek, mintegy kihíztak : ekkor áll be az átváltozás egy másik phásisa, amelyet bebábozásnak, báb állapotnak ne­veznek. — Ilyenkor a lárva nyugtalanul jár körül, tekintget mindenfelé, keresni látszik valamit. — Midőn föllelte az alkalmas he­lyet , amelyért oly nyugtalan volt, ott meg­állapodik , e hely rendszerint megóvja őt kisebb nagyobb mértékben a külső káros behatások ellen. A báb állapot alatt azon egy néhány na­pig vagy hétig tartó időt kell érteni, a­míg az illető lárva mintegy meghaltnak lát­szik , a­míg egészen más alakot vesz föl, szárnyakkal és három pár lábbal lesz ellát­va. — Ez átváltozás sajátszerű módon tör­ténik ; t. i. a lárva minden mozgását elve­szíti , egy helyhez köti magát és vagy be­burkolja magát valami védburokba , vagy pedig szabadon marad test felülete. — Amelyek véd­burok nélkül maradnak, leve­lek alá , üregekbe vagy a földbe húzódnak, ahol elegendő védelemben részesülnek. A többiek pedig, mint a lepkék lárváinál lát­juk , fonókészülékük segélyével egy védbur­­kot készítenek , mint pl. a selymer — bam­­bix . És ezen burok szerint a báboknak igen sokféle alakja lehet, toboz, henger vagy hordó alakú. Midőn ez meg van, a lárva egész teste egy kocsonyanemű gyurmává lesz, elveszítve minden addigi szervét; e gyurma csakha­mar három részre különül, mintegy jelezve, hogy a leendő állat testén is három főrészt lehet megkülönböztetni, t. i. a fejet a ta­pogató és rágó szervekkel , a tort — thorax — a rajta levő hárompár lábbal és szár­nyakat , s végre a potrohot — abdomen — az ivarkészülékkel és soknál peterakó cső­vel. — Midőn az említett gyurmából e három rész kifejlődött, bevégződik a bábállapot, a létrejött imágó, ivarérett állat kibontakozik a védburokból, és megkezdi azon édes éle­tet , mit Swammerdam a mi túlvilági éle­tünkkel hasonlít össze.­­ A báb már min­dig ott található, ahol a feltámadott állat legkönnyebben megtalálja tápanyagát, kivé­ve egynémelyiket, mint pl. a cserebogarat — (melilonta vulgaris), melynek a földből kell kimászni és úgy felszállni a fákra, ahol meglelheti táplálékát.­­ Az oly rovarok, amelyek társaságban élnek, mint méhek , darazsak , hangyák , maguk gondoskodnak az új nemzedék kifejlődéséről, azok számára maguk készítenek alkalmas helyiséget, és ők táplálják egész a kifejlődésig. — Pl. a méhek úgynevezett sejteket építenek , azok­ba rakja a királyné a petéket; a dolgozó méhek egy része a királynét minden lépten nyomon követi, várva annak parancsait; midőn a királyné egy sejtbe bele­helyezte a petét, az udvaroncok egy része azt a sejtet rögtön tele­tömi mézkenyérrel; egynéhányan aztán ráülnek, elkezdik kotolni, az­az me­leget nyújtanak a leendő drága társ szá­mára.­­ Nem sok idő kell és a petéből egy piciny nyű keletkezik, mely erős rágó szá­jával a már előre neki adott mézkenyeret kezdi fogyasztani; midőn ezt megette, bebá­­bozza magát eredeti helyén — és egynéhány nap múlva kijön mint dolgozó , him (here) vagy királyné. Az új dolgozót az egész társaság nagy örömmel fogadja, körül hordozzák az egész köpűben, majd kivezetik belőle , és így mindenre mintegy megtanítják őt. — így van ez a hangyáknál, darazsaknál és terme­szeknél is.

Next