Kecskemét, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1877-07-15 / 28. szám
V. évfolyam Kecskemét, 1877. Július 15. 28. szám Megjelen minden Vasárnap. Szerkesztőés kiaflóhivatal , hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra , 60 , Egyes számára: 15 kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ • • 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegiíj : minden iktatásnál külön 30 kr. Kecskemét, 1877. julius 13. Kiadásaink napról napra szaporodnak. Költségeink egy részét oly cikkek veszik igénybe, melyek éltünk fentartására szükségesek, másik- és pedig igen tettemes — részét azon kiadások nyerik el, melyek nem tulajdonképi életszükségletekre tétetnek, hanem vagy személyes megszokásból származnak, vagy környezetünk diktálja ránk. A közönség kivétel nélkül aláveti magát ezen költekezésnek, kiki ahogy bírja, mert igy volt ez szokásban mióta társadalom létezik. De minden dolognak meg van az ő határa! Polgártársaink nagy része odajutott már, hogy a folyó költségeket is alig bírja már fedezni, és kiadásaink napról napra szaporodnak. Hová vezet ez bennünket? Minden gondos családapát aggodalommal tölti el ezen kérdés. Nem célom azon költségek ellen szót emelni, melyeket a divat, a fényűzés ró ránk. Ez olyan bálvány, melyet napjainkban a nagy tömeg imád, melynek szívesen áldozza utolsó fillérét; sőt ha erszénye ki nem adja e bálvány igényelte áldozatokat, oda adja éji nyugalmát, feje velejét, szive vérét, becsületét és gyermekei jövőjét. Volt idő, midőn Herkules egy Hydrát legyőzhetett. A divat és fényűzés Hydrája milliónyi gyenge kezek által tápláltatik és hizlaltatik és a 19-ik század fogalmai szerint lovagiatlanság volna ellene szót emelni. A vakmerőt, ki ezen elkényeztetett idol ellen kikelne, tébolydába való különcnek tartanák. Nem szándékom tehát a lehetetlenséget megkísérteni. Kövessük a világ bohóságait. Szó nélkül hajtsuk magunkat az igába , melyet a divat és szokás számunkra készít, és mindennap új terhet ró ránk. Mondjunk le ellentállás nélkül olcsó, tartós és kényelmes ruháinkról, és cseréljük fel cifra, sallangos, kényelmetlen és egészségrontó foszlányokkal. Labóinkból száműzzük az egyszerű, de századokra készített kényelmet adó bútort, és szerezzünk helyette drága és csak rövid időre haszonvehető limlomot. Az üvegszekrényben csillogó s valódi értékkel biró családi ereklyék helyét, melyeknek ára a takarékpénztárba letéve, gyakran kisegíthetné a családot a zavarból, — foglaltassuk el holmi értéktelen csecsebecsével. Mondom ez ellen nem szándékom szólni, mert a korszellem azt megkívánja, és a korszellemnek szívesen hódolunk anélkül, hogy megvizsgálnék ezen zsarnok eredetét és kilétét. Ha jól szemébe nézünk , úgy találjuk , hogy az a valami, amit korszellemnek neveznek , egy a múltban és jelenben számtalan okos és bolond gondolatból szőtt rablánc, melyet a civilizatió jellegéül mindenkinek viselnie kell. A országos adó ellen zúgolódunk , majd mindenki panaszosan fizeti, de csak kevesen merik nyíltan bevallani, hogy a divat és fényűzés által rájuk rótt százszorta nagyobb adó mily terhes, már-már elviselhetlen, mert tudják, hogy ezen adónemnél reklamációnak nincs helye, abból nem engednek, így szaporodnak kiadásaink a végtelenig, és a komolyan gondolkodó családapa számot vetvén magával látja, miszerint a két rendbeli szükségletnek nem lehet megfelelni. A fényűzés költségeiből a korszellem egyáltalán nem enged leróni semmit, tehát azon költségeket kell szűkebb körbe szorítani, melyeken élelmiszereinket szerezzük meg. Ámde már annyira meg vannak ezek szorítva, hogy csak testi nélkülözések árán csíphetnénk el belőlök egy-egy morzsányit, amivel csak keveset lenne segítve a bajon. Bátorkodom tehát polgártársaimnak egy módot ajánlani, mely által háztartásunkban tetemes megtakarítást tehetünk annélkül, hogy szokásos élvezetünkben csorbulást lássunk. Jól tudjuk, hogy minél nagyobb a háztartás, minél tömegesebb a fogyasztás , annál olcsóbban lehet az élelmi cikkeket megszerezni. A szegény ember ellenben, ki napról napra kicsinyben vásárolja élelmiszereit, sokkal drágábban kéntelen azokat fizetni. Egyesüljünk tehát egy családdá, képezzünk egy háztartást, azaz alakítsunk fogyasztó egyletet, amelylyel semmi egyéb kötelezettség nem jár, minthogy öszszesen, 3 — 400 család megígéri egy kereskedőnek, és egy mészárosnak, miszerint az egylet tagjai nála vásárolják a szükséges élelmiszereket, ha jutányos) áron szolgáltatja ki, mint közönségesen. A kereskedő erre szívesen rááll, és háztartásainkban tetemes megtakarítást eszközölhetünk. Ilyen egyletek már számos helyen léteznek, és sok kecskeméti polgártársunknak volt alkalma ezen egyletek jótékony hatását tapasztalni. Honosítsuk meg ez üdvös eszmét nálunk, és nem kételkedem, hogy hasznossága nálunk is bebizonyul. S. I. Még egy szó a népiskolai igazgatóságról. Felteszem az igen tisztelt olvasó közönségről , hogy ezen nagyfontosságú ügynek többszöri megbeszélése nem fogja őt untatni, annál kevésbé, minthogy a népnevelés édes mindnyájunké, melynek előre mozdításához nemcsak joga, de kötelessége is mindenkinek tehetségéhez képest közreműködni. Felvilágosodott napjainkban, hol különböző elvek és nézetek vívnak egymással a szellemi küzdtéren, mindeki meggyőződhetik a felől, miszerint épen a nézetek különböző volta teszi a vitának valódi ízét, valódi fűszerét. Midőn tehát a fent jelzett címről én is néhány szót kockáztatnék, ki kell jelentenem, miszerint a józanság parancsolta mértékletesség modorát szem előtt tartván, csakis szerény egyéni nézetemet óhajtom itt elmondani, az eddig e tárgyról írt úgy a pró-t, mint a contrát tekintetbe nem veszem. Most tehát a dologhoz ! Azon kérdésre, hogy váljon szükséges-e nálunk népiskolai igazgató ? úgy hiszem már a tapasztalás — az emberek legjobb tanítómestere — is azt felelte, hogy igenis szükséges. Mert aki városunk tanügyét figyelemmel kíséri, csakhamar észre fogja venni, hogy iskoláinkban egyöntetűségről szó sincsen. Míg az egyik osztályban szigorúan az iskolaszék által kiadott tanrend szerint taníttatik, addig egy másik osztály azt tekintetbe nem veszi, tanít amit jónak lát. Meg akarom itt jegyezni , hogy ezt távol sem vadképen hozom fel, mert az iskolaszék által ez évben kiadott tanrend csakugyan minden paedagógiai kellék hiányában szenved. No de erről máskor. Most csak azt akarom itt konstatálni, hogy iskoláinkban egyöntetűség nincsen. Márpedig azt csak minden tanférfiú el fogja ismerni, hogy az oktatásban — különösen nálunk az egyöntetűség okvetlen szükséges! A tapasztalás továbbá azt is mutatá, hogy iskoláink szerelvényei is nagyrészben hiányosak. Mind az iskolai padok, mind a taneszközök még igen sok kívánni valót hagynak, dacára annak, hogy van derék iskolaszékünk , melynek élén szintoly derék elnök áll. Hogyan van az hát? Egyszerűen onnan, mert iskolaszékünk tagjai bizony csak kevés időt szentelhetnek ezen „nobile Officium“-nak, a tanító maga pedig restell minduntalan alkalmatlankodni az iskolaszéki elnöknek, inkább úgy hagyja, amint van. Városunk tanügye megérdemli végre azt is, hogy annak hű képébe bárki és bármikor is betekinthessen. Az iskolai statistikát pontosan és lelkiismeretesen kell vezetni. Ki kell tudni mutatni, hogy a városban menynyire emelkedett, vagy hanyatlott iskoláink látogatása; az iskoláztatási törvényt kell végrehajtani. És mindezt az iskolaszékre akarjuk ruházni ? Ez nem lehet! Ezt józanul nem is kívánhatja senki. Egy oly komplikált tanügynél, mint a miénk , a k v e t-r en szükséges , hogy egy ember annak éllén álljon, ki egész idejét kizárólag az itt említett ügyeknek szentelje , szóval, ki az iskolát mind belügyeire, mind külügyeire nézve képviselje. A tanító tekintélye úgy hiszem ezáltal csorbát nem fog szenvedni , mert hát hál Istennek városunk tanítói elég nagykorúak, és nem fogják engedni, hogy az illető igazgató felsőbbségének hatalmát éreztesse tanítótársaival. Bebizonyítván e szerint a népiskolai igazgatóságának szükséges voltát, magától értetődik , hogy az fungens tanító egyáltalában nem lehet, mivel, mint említem, a helyi viszonyoknál fogva elég teendője lesz az igazgatónak, anélkül is, hogy tanítson. De azért kötelességei közé fog tartozni az is , hogy esetről esetre a tanítót suplikálja és ha kell, huzamos időre is. Bízom iskolaszékünk bölcs belátásában , és hiszem, hogy meg fogja nézni jól azon egyéniséget, kit az igazgatósági állomásra majdan megválasztana, mert halomra döntené városunk nagy áldozattal fentartott tanügyét, ha itt a legkisebb hiba is elkövettetnék. Sapienti....... Klauber János: A rovarok — Insecta — szaporodása. (Folytatás.) A lárvák általában kétfélék ; vagy lábakkal és fejjel bírók vagy pedig fejnélküliek , ahol aztán a lábak is hiányoznak. — Az előbbieknél a fej rendesen három ízből áll és szarunemű állománynyal van burkolva; a fej után a mellkas következik, amelyen rendesen három pár tagolt, egy vagy két karmban végződő láb foglal helyet. — E lábakon kívül még a hasi rész minden ízein vagy gyűrűin is találunk igen soknál lábat, de ezek soha sem tagoltak és nem egyebek mint a bőr húsos kinövései. — Ha egy ily lárva teste tizenegy vagy tizenkét gyűrűből áll, akkor a lábak száma legnagyobb számban 22 lehet. Az oly lárváknál, melyek ivarérett korban szívó szájjal birnak, álca állapotban rendesen igen erős rágó szájjal vannak fegyverezve, melylyel tápanyagukat szétzúzhatják. A legtöbb lárva belsejében fonó vagy szövő mirigyek fordulnak elő, amelyek két kis mikroskopiai nyílással az alsó állkapcson nyílnak , e mirigyek készítik azon sajátságos anyagot, mely a nyilásokon kifolyva megszilárdul és egy finom pókhálószerű szállá alakul, melyen az álca himbálhatja magát. —E szálak a fiatal lárvánál rendesen védelmi eszközt képeznek, sőt későbbi időben is, amint ezt a lakon levő, közönségesen pókháló hernyóknak nevezett lárváknál láthatjuk, de kiváltképen meg arra szolgálnak, hogy báb állapotban őket védelmezze. Midőn már a lárvák elég sokat faltak , midőn már jól megnőttek, mintegy kihíztak : ekkor áll be az átváltozás egy másik phásisa, amelyet bebábozásnak, báb állapotnak neveznek. — Ilyenkor a lárva nyugtalanul jár körül, tekintget mindenfelé, keresni látszik valamit. — Midőn föllelte az alkalmas helyet , amelyért oly nyugtalan volt, ott megállapodik , e hely rendszerint megóvja őt kisebb nagyobb mértékben a külső káros behatások ellen. A báb állapot alatt azon egy néhány napig vagy hétig tartó időt kell érteni, amíg az illető lárva mintegy meghaltnak látszik , amíg egészen más alakot vesz föl, szárnyakkal és három pár lábbal lesz ellátva. — Ez átváltozás sajátszerű módon történik ; t. i. a lárva minden mozgását elveszíti , egy helyhez köti magát és vagy beburkolja magát valami védburokba , vagy pedig szabadon marad test felülete. — Amelyek védburok nélkül maradnak, levelek alá , üregekbe vagy a földbe húzódnak, ahol elegendő védelemben részesülnek. A többiek pedig, mint a lepkék lárváinál látjuk , fonókészülékük segélyével egy védburkot készítenek , mint pl. a selymer — bambix . És ezen burok szerint a báboknak igen sokféle alakja lehet, toboz, henger vagy hordó alakú. Midőn ez meg van, a lárva egész teste egy kocsonyanemű gyurmává lesz, elveszítve minden addigi szervét; e gyurma csakhamar három részre különül, mintegy jelezve, hogy a leendő állat testén is három főrészt lehet megkülönböztetni, t. i. a fejet a tapogató és rágó szervekkel , a tort — thorax — a rajta levő hárompár lábbal és szárnyakat , s végre a potrohot — abdomen — az ivarkészülékkel és soknál peterakó csővel. — Midőn az említett gyurmából e három rész kifejlődött, bevégződik a bábállapot, a létrejött imágó, ivarérett állat kibontakozik a védburokból, és megkezdi azon édes életet , mit Swammerdam a mi túlvilági életünkkel hasonlít össze. A báb már mindig ott található, ahol a feltámadott állat legkönnyebben megtalálja tápanyagát, kivéve egynémelyiket, mint pl. a cserebogarat — (melilonta vulgaris), melynek a földből kell kimászni és úgy felszállni a fákra, ahol meglelheti táplálékát. Az oly rovarok, amelyek társaságban élnek, mint méhek , darazsak , hangyák , maguk gondoskodnak az új nemzedék kifejlődéséről, azok számára maguk készítenek alkalmas helyiséget, és ők táplálják egész a kifejlődésig. — Pl. a méhek úgynevezett sejteket építenek , azokba rakja a királyné a petéket; a dolgozó méhek egy része a királynét minden lépten nyomon követi, várva annak parancsait; midőn a királyné egy sejtbe belehelyezte a petét, az udvaroncok egy része azt a sejtet rögtön teletömi mézkenyérrel; egynéhányan aztán ráülnek, elkezdik kotolni, azaz meleget nyújtanak a leendő drága társ számára. Nem sok idő kell és a petéből egy piciny nyű keletkezik, mely erős rágó szájával a már előre neki adott mézkenyeret kezdi fogyasztani; midőn ezt megette, bebábozza magát eredeti helyén — és egynéhány nap múlva kijön mint dolgozó , him (here) vagy királyné. Az új dolgozót az egész társaság nagy örömmel fogadja, körül hordozzák az egész köpűben, majd kivezetik belőle , és így mindenre mintegy megtanítják őt. — így van ez a hangyáknál, darazsaknál és termeszeknél is.