Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1881-09-11 / 37. szám

1881. — 37. szám. KECSKEMÉT. Szeptember 11. cákon. 2-szor, hogy a város mindenüvé, hová a szükség kívánja, készittesen megfelelő át­járókat, nem pedig oly keskenyeket, mint a Mária város alatt­­ a Bánné házától át a másik szegletházig — egy szál deszkából. Hogyan közlekedjék azon a közönség ? Sze­gény iskolás gyermek, hányszor lelöknek on­nan tégedet? A polgármester urat kérjük tehát, hogy a szükségesek iránt közegeit fele­lősség terhe alatt utasítsa. (Beküldetett). — Nagy János f. aljegyző, mint kise­gítő a városi tanács által a rendőrkapitányi hivatalhoz osztatott be. Helyesen, mert a rendőrkapitányi hivatal hátralékai rendbeho­zásával valóban szükség van. — Szenzatiós váltóhamisítás. Az „Egyetértés“ pénteki számában olvassuk: „Kecskemétről a következőket írják lapunk­nak : Mintegy két hét előtt az a szenzatiós hír járta be városunk különféle köreit, hogy Madarassy László kecskeméti kir. ügyész nagy mennyiségű váltóhamisítást követett el. A dolgot mindenfelé mint határozott tényt beszélték, de mert hivatalos vizgálatot nem indítottak az ügyész ellen, az egész dolog el­aludni látszott. A váltók száma nem kevesebb, mint negyven ; ezek Kecskemét városa három pénzintézetében voltak elhelyezve, s összesen 18000 írtra szólnak. Az első 1500 írtra szó­ló váltó két hét előtt járt le, s midőn be­mutatták Madarassynak, ez azt mondá, hogy nem képes fizetni, s halasztást kért. Az inté­zet ekkor az egyik jótállóhoz Csorba Meny­hérthez küldte a váltót, de ez megtagadta annak kifizetését, mert aláírását hamisnak találta. Mint mondá már négy év óta harag­ban van az ügyésszel, dacára annak, hogy só­gora, s azért a váltót nem is írhatta alá. A takarékpénztár ügyésze ekkor felvilágoslást kért Madarassytól, s ez bevallá, hogy a vál­tót ő hamisítá, de egyúttal kijelenté, hogy a dolgot rendbehozza, ha időt engednek neki, ellenben, ha csődöt kérnek ellene, vagy följe­lentik, semmit se kap a kölcsönző intézet. Idő­közben azonban a többi váltók hamis volta is kisült, s ekkor Madarassy László eltűnt Kecs­kemétről. Utolsó levelét Londonból küldte egy barátjának. Seiffert Ede főügyészi helyettes tegnapelőtt utazott le Kecskemétre a ügy megvizsgálása végett.“­­ Mi, bár hallottunk a dologról valamit (hiszen a falakra is ki van írva!) e hírt nem közöltük, most azonban, hogy nyilvánosságra jött átvesszük, miután városunkban történt. Kommentárt nem csato­lunk hozzá — csak nagyon keveset, csak azon kérdést, hogy mi ezen esethez képest a ?N. D. esete, kit épen M. záratott le ? N. D. jóhiszemű­­leg járt el, hogy a keresett csekély összeget meg fogja fizetni, s mégis mit csináltak vele ! A pártunk vezérbizottságának tagja volt. Mi­­. ellenpárt híven kommentálta, hogy N. D. nem akarunk hasolólag gyalázkodni most. Egy másik esetről, mely még botrányosabb, s mely nem jutott el más lapokba, tisztán kímélet­ből hallgattunk, s ez ügyet sem mi hoztuk nyilvánosságra. A t. kormánypárti helybeli lap ily kíméleteket nem ismer, nemcsak sze­mélyeket nem szokott kímélni, hanem a pár­tot is gyalázni kívánja egyes tagjaiért. Van mit seperni a maga háza előtt is. Máskor a kíméletet a párt iránt, mely ily esetekben nem hibás, elvárjuk. ” Madarassy kir. ügyész szenzatiós ügyében az „Egyetértés“ szombati számában még ezeket olvassuk: „Nem­régiben Buda­pesten járt és akkor ismerőseinek azt mon­dotta, hogy törvényszabta szabadság idejét most vette igénybe, Budapestről Angol vagy Olaszországba megy utazni, majd meglátja melyikre határozza el magát. Azóta eltűnt, s csak gyanítják, hogy Londonban van, mert — mint beszélik, — levelet irt onnan“ — Templom rablók. A múlt hó végén városszerte beszélt betörések tettesei Kocsis József, helybeli illetőségű 27 éves, — és Hu­bert Lajos lovrini illetőségű 19 éves pincérek személyében kézrekerültek. Nevezettek, — mi­után Ugrik Pál vendéglős kárára mintegy 60 frt értékű asztali készletet, s a múlt hóban tartott országos vásár alkalmával Szabó I. rézműves sátorából 2 drb üstöt s több drb ruhaneműt eltolvajlottak volna — vérszemet kapván — tolvajlásaik folytatása végett Fé­legyházára utaztak, hol az új templomot ra­bolták ki. Hubert, a délutáni isteni tisztelet alkalmával a templomból a toronyba szökött, s isteni tisztelet után búvhelyéböl előjőve, a sekrestye ajtót feltörte s a templomból mint­egy 235 frt értékű templomi eszközöket elra­bolva, esteli 7 órakor a kifeszitett ajtón át kiszökött s társával Kocsis Józseffel másnap hajnalban Kecskemétre jöttek s a rablott tár­gyakat az öreg hegyben levő Langer-féle sző­lőben elásták. Ezután Nagy-Szt.-Miklósra mentek, s az ottani templomot hasonló mó­don megrabolván, a rablott tárgyakkal ismét Kecskemétre jöttek s azokat ugyancsak a fentebb említett szőlőben elásták. Halasi Ta­kács Istvánné leánya e közben nevezettek működését figyelemmel kísérvén, miután meg­győződött, hogy a szőlőben elásott tárgyak lopottak, a helybeli rendőrségnél feljelentést ten, s a jó madarak kézrekerültek. Az elrab­­lott tárgyak részben a már említett szőlőben elásva, részben pedig Hatvanban Weisz Ig­­nácnál, s Budapesten Stern Jakab érc- és fém­kereskedőnél megkerültek. Mint bűnré­szesek befogattak még Weisz és Sternen kí­vül Wetzler J. budapesti házaló, Polacsek Ig­nác hatvani lakos, Halasi Takács Istvánná­l mint bűnpalástoló s a már több ízben fe­­nyitve volt Merász Pál helybeli lakosok. Fel­jelentőn kívül dicséretet érdemel első sorban Bene László rendőrbiztosunk, ki úgy a hely­beli mint vidéki cinkostársak kézrekeritésénél ügyesen és tapintatosan járt el. — Szerencsétlenség­. A helybeli gaz­dasági gőzmalomban a gépezet főkerekének derék vastagságú tengelye f. h. 8-án hajnali négy órakor ketté törött, minek következté­ben az erő a henger végső lapját az azt tar­tó 12 darab két ujnyi vastag csavar elszakí­­tásával kidobta és összetörte, mi­által maga a henger is megrepedt. Ez esemény — mely szerencsére nem követelt emberáldozatot — előre nem volt sejthető, noha a főtengely már évek óta, talán midőn új volt is, meg volt repedve, mint azt a törés helye mutatja, azonban a repedés elburkolt helyen volt. Csodálatos, hogy a tengely eddig is eltartott. Ezen eset a cseh vas gyártmány rosszaságá­nak ujjabbi bizonyítéka. A malom legalább 4 hétig szünetelni fog, a mi által a társaság melynek tulajdona, tetemes kárt szenved. — Beküldetett. A budapesti állami kö­zépipartanodában (Vill. ker. Bodzafa utca 28-dik sz.) a beiratások e hó első napján megkezdődtek és 15-éig tartanak , — a felvé­teli vizsgálatok pedig 13. és 14-én lesznek. — „A Budapesti Hírlap“-ot melynek előfizetési felhívását lapunk mai számának hirdetési rovatában közöljük, ajánljuk olvasóink figyelmébe. Vezércikkeit K­a­a­s Ivor báró írja, szerkesztője és kiadótulajdonosai C­s­u­k­á­s­i József és Rákosi Jenő. Iránya minden izében magyar nemzeti s teljes erővel azon van, hogy a magyarosodást terjessze, a köz­szellem emelésére hasson, üdvös mozgalma­kat támogasson és kezdeményezzen, mint leg­újabban a „király hymnuszával“ tette. Párt­érdekeket nem szolgál, vélemény szabadságát, a hírlapíró ez egyetlen vagyonát, csonkítat­­lanul megőrzi föl és le egyaránt. A többire nézve utaljuk olvasóinkat magára az előfize­tési felhívásra. Szerkesztői üzenet. B. F. Egy talán beválik, a legkisebb. A 4 soros 4 strófás mit sem ér, még a 8 soros jól kezdi, de rosz­­szul végzi. CSARNOK. Töredék László K. naplójából. Helyzetem egy kissé kényes volt, mert ha a hallottak nyomán azt mondom, hogy ő már nős , az ő szerencséjét s becsü­letét megrontom, még akkor is, ha ki­világlik, hogy a hit költemény volt; ha pe­dig elhallgatom amit róla hallottam, és az talán igaz, boldogtalanná lenni engedek egy jó családot. Én ennélfogva May úrnak azt mondom, hogy én Ug­y magyarhoni életéről, állásáról, rangjáról, magaviseletéről semmit se tudok, hogy őt csak Syracuseban láttam először, és így még talán annyira se isme­rem őt, mint ők. Ezen kívül bizalmasan el­­mondom neki azt, mit róla hallottam, kérve őt, hogy azt tartsa titokban, de kövessen el mindent a való kipuhatolására. És ő, kinek arcán megdöbbenés, igaz baráti aggodalom látszott, hallgatást ígért, s elhatározá­s vé­gett New­ Orleansba egy barátjához írni, az összeketést pedig, a válasz megérkeztéig ügyesen akadályozni. Más­felől én is tettem a­mit tehettem. New-Orleansban és New- Yorkban utána tudakozódtam , de siker nél­kül, mert aki ellene tudott volna tanúskodni, Európába visszament. Ennélfogva oly mes­terfogáshoz folyamodtam, mely — ha az ellene híresztelt vád igaz — őt az új nősüléstől vissza­riasztja, ha pedig nem igaz, az ő be­csülete a Syrakuseiek előtt legkisebbé sem szennyeztetik. A fogás ez volt: Változtatott betűkkel hozzá egy levelet írtam, New-York­­ból keltezve „Többen“ aláírással, melyben őt New­ Orleansban elkövetetett alávaló tettére figyelmeztetve, komolyan intjük, hogy a sy­­racusei nősülési szándékkal hagyjon fel, mert őt egy jó családot boldogtalanná tenni, s az É.-Amerikában ekkorig szeplőtlen magyar nevet bemocskolni nem hagyandjuk stb. A levelet egy barátom kezébe küldtem New- Yorkba, ki azt ott a postára tette. A leve­let egy new-yorki postajegygyel megkapván, vele hozzám jött, s a borítékom írást mu­tatva, kérdezte, ha az Írást nem ismerem-e kié. Én nemmel feleltem. Ezután ő gyengé­den érintő a levél tartalmát. Az alkalmat megragadva, értésére adtam, hogy new-orle­­ansi kalandja előttem se titok, de reményivé, hogy tettét megbánva, itt magát megbecsü­lendő hallgattam, s boldogulásán örültem. De most, miután ezt meg ezt hallottam, in­tem, hogy szándékával hagyjon fel teljesen, ha magát bajba ejteni nem akarja. Ő még nősülési szándékát is tagadta, annál inkább jegyben járását; azt mondá, hogy a féléről soha egy szót se szólott sem a leánynak, sem a szüleinek. — A­mi pedig new-orleansi tet­tét illeti, látván azt, hogy nyers tagadása előttem érvénytelen, azt mondá, hogy new­­orleansi tettét nekem bizalmasan, őszintén megvallja. Vallomása ez volt: Ujházyval New­ Orle­­ansba érkezése után nem sokára a cubai expedícióra hadfogadás kezdődött. Lopez Schlezingert ezredesnek és őtet őrnagynak nevezte ki, s előre is a maguk élelmezésére fejenként 48 frtjával fizette őket havonként Történt egyszer — mondá U—y — hogy mi­dőn ő Schlezingerhez vetődött, annak szobá­jában nagy mennyiségű horganyt s holmi gépezetet látott. Kérdésére, hogy azok mire valók ? hallgatásra intve U—yt, megmondá neki, miként tervek az, hogy horganyból, amerika arany formára most előre 60 ezer forintot csinálnak, azt megaranyozzák, s majd Cubában a sereget azzal fizetik, az amerikai igaz aranyakat pedig zsebre dugják. Úgy azt mondá, hogy ezen terv hallatára ő meg­borzadt, és nehogy a miatt még bajba keve­redjék, New­ Orleansból távozni elhatározó. Úti költségre pénzt úgy kerített, hogy ötőjük számára, a többiek tudta nélkül, a havidíjat Lopeztől kivette, s egy gőzhajón Szent-Louis­­ba szökött. Ezen útjában a hajón egy hölgy­gyel megismerkedett, megbarátkozott annyira, hogy Szt-Louisban, miután annak szállítási diját is kifizette, vele egy szobába szállt s vele lakott. — Történt ez alatt, hogy Lukács őt a hölgygyel látván, kérdezte, hogy ki az? s ő azt válaszold, hogy neje, és Lukács a válaszszal megelégedett. Szt-Louisban ő —­­mint mondá, a hölgynek 60 irtot adott s ott hagyta és ő Chicagóba, onnan pedig New- Yorkba ment. Midőn Chicagóban és New- Yorkban a magyarok nejéről tudakozódtak, ő azt mondá, hogy nincs neje, de azok Lukácsra hivatkoztak. Később, midőn 1851-ben a new-yorki törvényszék a cubai expedícióban résztvetteket üldözte, őt is beidézték s a new-orleansi nősüléssel is vádolták. Lichten­stein és Szedlák, hogy ezt rábizonyíthassák, a hírlapokat s távírót is felhasználták, de ellene kisütni semmit se tudtak.­­ Eddig van az ő meséje. Ezután mondá, azért, hogy azon vád alap­talanságát bebizonyítsa, ő kész a new-orleansi hírlapokban hirdettetni, hogy ha valakinek ő ellene bármi követelése van, álljon elő, őt Syracuseban feltalálhatja. — Leült s a new-orleansi legolvasottabb hírlap, a „Daily Picayune“ szerkesztőjének ezt írta angolul: „Syracuse, 1853. December 4. a városi mér­nöki hivatal. — Szerkesztő úr! Megtámadott becsületem s jó nevem védelme tekintetéből kérem önt, szíveskedjék az alábbi hirdetményt napi­lapjában háromszor közzé tenni: — Ha van New­ Orleansban valami Ugy Pálné nevű személy, kinek bármi követelése van U­ry Pál ellen, az ő hollétét megtudhatja a „Daily Picayune“ hivatalában.“ Ezen levelet egy dollárral hirdetés díjul — borítékba zártam és postára tettem. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Pál. H­IRDETÉSEK. HIRBETMEJ Y. DUPUY N.-féle VETŐMAG-PÁC. Nincs többé búzaüszög! A közelgő vetés ideje alkalmából bátorságot veszek magamnak a közönség figyelmét az általam feltalált vetőmag-pácra felhívni. Ez a pác teljes bizo­nyossággal megvédi a búzát az úgynevezett bűzös üszögtől, az árpát, tengerit és zabot stb. az úgynevezett poraszögtől. Ezen szer már 1878- ban a m. kir. földmivelési ministerium által ajánltatott a magyar gazda-közön­ségnek s azóta meghonosult az általam feltalált vegyülék az egész Osztrák-Ma­gyar birodalomban és az idén is igen hízelgő elismerő­ nyilatkozatokat kaptam több rendes és nagyobb vevőimtől, különösen azon vidékekről, hol az üszög a folyó évben nagy mértékben uralkodott. A vegyülék használati módja nagyon egy­szerű és az ára, különösen tekintettel hasznosságára, igen mérsékelt. A vevő­kö­zönség kényelmére a birodalom minden nagyobb helységében állandó raktárakat tartok, ahol a szóban forgó pác ugyanazon árban szerezhető be, mint a bécsi vagy budapesti raktárakban. Egy csomag vegyülék ára, (amely elég 2000 liter magra) 30 kr. Minden csomag el van látva használati utasítással. CG-3) HIUTtHAU: DUPUY NUMA Bécs, VI. Windmühlgasse Nro 35. Kecskeméten : Gyenes Sándor és fiai uraknál. Cegléden : Politzer Adolf úrnál. Félegyházán: Molnár Alajos úrnál. Nagy-Körösön: Molnár Ferenc úrnál.­­* Legjobban II osztályozásra alkalmas! | eredeti MAYER trieur \ f 9 ti______ 11 * 122,0001 ||g| IA gyári jel-| vény kivántassék. ültOSSMAHJ. *váci körút 76. BUDAPEST váci körút 76., Sr Hirdetmény. A város tulajdonához tartozó für­­dőház-helyiség haszonbérlete a f. u. okt. 31-én lejárván, újból 3 évre haszonbérbe adása a 6730/881 számú tanácsi végzéssel megrendeltetett, s az árverés megtartására folyó évi Sep­tember hó 13-dik napjának reggeli 9 órája a városház udvarára kitűzetett, melyre vállalkozni akarók 50 frt bá­­natpénzzeli megjelenésre azzal hi­vatnak fel, hogy az árverési felté­telek a kitűzött határidőig a gazdá­­szati hivatalban a hivatalos órákban bármikor megtekinthetők. Kecskemét, 1881. Aug. 30. (2-2) A gazdászati osztály által.­­Sir Hirdetmény. A Szarkás és kerekegyházi határ közötti közlegelőből 152 hold 363­5-ös terület ré­szint mesgye szabályozás, részint önálló rész­letekben a 63./881. sz. közgyűlési határozat folytán örökáron eladatni határoztatván, köz­hírré tétetik, hogy ezen területből Borbély Ferenc, B. Szabó Mátyás és Laci István bir­tokaik végében fekvő 25 hold 198­­- ös te­rület is a rajta levő erdővel együtt folyó 1881. évi szeptember hó 20-ik napján, d. e. 9 órakor a helyszínen nyilvános árverésen fog eladatni, az árverés megkezdése előtt zárt ajánlatok is elfogadtatnak. Árverési feltételek: 1- szer. Kikiáltási ár a becsár, melynek­­/10-ed részét tartoznak venni szándékozók az árverés megkezdése előtt az árverető tanács­nak kezeihez letenni, különben árverésben részt nem vehetnek. 2- szor. Ha a vételár 100 frtot meghalad, 10 év alatt. 50 forintot meghaladó összegnél 100 frtig 2 év alatt, végre ha a vételár 50 forintot sem ütne meg, az a jóváhagyástól számítva 30 nap alatt lesz 7% kamataival a városi főpénztárba befizetendő. Miről venni szándékozók — annak kijelen­tésével értesittetnek, hogy az árverés egyébb feltételei a gazdászati hivatalnál addig is megtekinthetők. Kecskemét, szept. 9. 1881. (2-1) A gazdászati osztály által. Tanoncul egy 14-15 éves fiú felvétetik Pataky és J­yírády (4—3) fűszeráru üzletében. Ház-eladás. A Mária városban XI. tized 255. régi számú, úgynevezett „nagy major“ közvetlen a vásártér közelében, a lehető leg­kedvezőbb feltételek alatt szabad kézből eladó. A venni szándékozó bővebb értesítést sze­rezhet [0.2) Stocking­er János úrnál Puszta-Peszéren, u. p. Sz.-György.

Next