Kecskemét, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1882-01-29 / 5. szám
%dfolyam. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI HETILAPJA. ItEfilKLEK M I M DE ViStRá áP. ZlSfinetéal díj: Helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre......................5 frt 5 kr. Félévre - - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 50 kr. Egy hóra...................... 50 kr. Egyes szám ára - - - 12 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a Gallia-, Scheiber- és Spitzer féle helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Sierkuntól iroda, II. tized, Deák-tér 1-ső szám, 5. szám, Kecskemét, 1882. Január 29. Hirdetések és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos, u. m. városi, egyházi, egyleti, társulati hirdetmények minden egyes beigtatása 3 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Kiadóhivatal, II. tized, Deák-tér 1-ső szám. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kecskemét 1882. Január 24. Azon közlemények folytán, melyeket a helybeli kiegyezési pártról és közlönyéről lapunk közelebbi számaiban közzétettünk, a „Kecskeméti Lapok“ legközelebbi számában nyilatkozik. Ezen nyilatkozat lényege röviden ez: „a magyar kormány fogalmát is oly magasztosnak tartjuk, melyet még esetleges elvi eltérések mellett is nemzetünkhöz méltó hatalmában megerősíteni nemcsak „szégyennek“ nem tartjuk, de egyenesen hazafiéi kötelességnek tekintjük.“ Ezek után már tehát azt hihetné az ember, hogy olyan kormánylappal van dolga, mely a kormányt csak csak esetleges elvi eltérések bekövetkezésével nem támogatja. De nagy csodálkozásunkra röviddel ezután így folytatja: „Messze vagyunk attól, hogy általános eszméink fejtegetésével szükségét éreznék a tényleges politikai pártok egyik, vagy másikához való határozott csatlakozásunkat kifejezni.“ Ezekből meg azt tudja meg az ember, hogy a lap egyik politikai párthoz való csatlakozását sem jelenti ki — határozottan. Mindezt összevéve, csak azt az állításukat látjuk egészen bebizonyíttatni, hogy a lap a kormánypárthoz tartozik, de ezt nyíltan bevallani nem meri. Meg van ennek is a maga oka; sokkal gyakorlatibb, tényleges viszonyokon alapuló ok ez, semhogy a „K. L.“ így ne beszélhetne. Mai napság a kormányt nyíltan, határozottan pártolni, különösen Kecskeméten, nem volna hálás szerep. Az az út, melyet a „K. L.“ választ, mindenesetre kényelmesebb. Hogy pedig a helybeli kiegyezési párt politikai elveit miért nem tisztázza, azért van, mert akét töredékből áll, melyek közt a tisztázásnál a szakadás azénslal beállana. Ezt pedig nem akarják, mert közös érdekeik vannak. Ilyen alapokon nyugszik a helybeli kiegyezési párt és közlönye. * Mindenesetre vigasztalóbb ennél azon irány, melyet laptársunk társadalmi elhaladásunk érdekében kijelöl. Két eszmét pendít meg ezúttal ez érdekben. Egyik a Katona-emléktábla felállítása, másik az új színházépítés. Mindkettőnek felvétele a szépért és nemesért lelkesülni tudásra mutat. Mindkét ügy olyan azonban, amelyhez szó fér, s azért röviden hozzászólni ezen alkalmat felhasználjuk. A Katona-emléktábla ügyében a mozgalom — mint laptársunk írja, — annyira haladt, hogy az ívek már közelebb kibocsáttatnak. Mi ezt teljes szívünkből üdvözöljük, s korántsem teszünk úgy, mint 6 vagy 7 év előtt, midőn ezen ügyben részünkről mozgalom indult meg, tették sokan, hogy azt megakadályozták. Ekkor kétségbe vonták azt is, hogy Katona József szülőháza a régi Katona-ház volna. Pedig mellőzve azt, hogy Katona József egyik testvére előttünk akkor határozottan azt vallotta Katona szülőházának, bebizonyosodik ez a régi adókönyvekből, melyek szerint Katona József atyja megházasodásáig mindig volt Katona József nagyatyja házánál idegen lakó, akkor pedig nem vétetett fel, mert kétségtelenül e lakosztályba az ifjú Katonáék költöztek, de minthogy az atyjuk házánál laktak, s igy egy családnak tekintettek, adózó felekül fel nem vétettek. Ugyanazon évben, midőn Katona atyja megházasodott, s még vagy 6 évig sehol a városban nem találjuk az adókönyvekben az atya nevét, s már ennélfogva is a legvalószínűbb, hogy az atyai háznál laktak, mivel különben, mint különháztartást vivők, felvétettek volna. úgy látszik azonban, hogy időközben e kételylyel az illetők fel is hagytak, mivel az útezák új elnevezésénél azon úteza, melyben a régi Katonaház van (7. tized, 39. sz.) „Katona József“ utczának a törvényhatósági közgyűlés által elneveztetett. Ha valakinek kétsége volna, mindenesetre jobb lesz, ha még az emléktábla felállítása előtt tisztázza azt, ami az előadottakból bebizonyítva látjuk a szülőház hollétét. * A színházügyben laptársunk azt ajánlja, hogy a közönség erejének néhány évre pihenés engedtessék, s a színház nélkülözés által a szükséglet felélesztessék. A színház tulajdonosa rendelkezhetnék ugyan az épülettel, de ha a közönség a subventiót megvonja, nehezen fog egy igazgató is vállalkozni. E néhány év alatt pedig a szükséges lépések megtehetők volnának egy czélszerű új színház felállítására, melyhez a közönség is hozzájárulna adakozás, mulatság, sorsjáték rendezése, fuvar és munka-felajánlás által. Mindenesetre méltányoljuk, hogy az új színház kérdését laptársunk is felkarolja, de a kivitel módjára nem értünk vele egyet. A néhány évi pihenés nem a színházlátogatási szükséglet felélesztését eredményezné, hanem hanyatlást, mert ugyanis a közönség egy-két évi színházba nem járással gazdagabb nem lesz, mivel akkor más mulatság felé fordul, ha pedig a színház hiányát érezve, újra színészeket hozna, pár hó alatt csak ott volnánk, ahol most vagyunk. De nem pártoljuk a subventió megvonását sem, mivel ha a tulajdonos a színházat bérbeadhatja, subventió nélkül is lesz benne társulat, hanem természetesen sokkal roszabb. A subventió megvonása, a színészet megrontására volna, mert nálunk még eddig még mindig elég tekintélyes társulatok töltötték ki a telet, ha nem fényes viszonyok közt is, de elég tisztességesen, jövőre pedig ettől elesnének. Az új építkezésre nézve pedig az adakozás, mulatság, sorsjáték, fuvar- és munkafelajánlástól tudjuk, hogy mit várhatunk. E helyett sokkal czélravezetőbb az a mód. El sem is temetve, Jóh mégis meghalva : Gondolsz-e néha rám, apátián kis árva?... Én hiszem jóságod magasságos isten. Nincs az a bűn, melynek bocsánata nincsen ! Nem lesz mindig árva én lelkem, angyalom. Van könyör a földön s az égben izgalom!... Kis kacsáidat hát Összetéve szépem : Én édes gyermekem, imádkozzál értem !... amit mi ajánlottunk. A város közönsége tudja, mi a kötelessége. Gondoskodjék szinházalapról. Még majdnem minden alapját úgy teremtette a város, hogy vagy a már tényleg foglalást képező és használatlanul heverő csücskök árát fordította ily alapítványra, vagy új földeket adott haszonbérbe, miáltal addigi egyéb jövedelmei nem keresbedtek. Még mindig módjában van ily részben foglalásokat és részben kellőleg nem hasznosítható csücsköket eladni. Azért mi csak a várostól várjuk e tekintetben az intézkedést. Megérjük, hogy rátérnek erre majd, mert belátják, hogy az különben nem lehet, hanem ehez még idő kell, mikorra a kérdés megérik és több lelkesedni tudó elem lesz a közgyűlésben. — Holf IHa Kislányom születésnapján. (Január 28.) — Egy fogoly dalaiból. — Milyen gyorsan fut az idő. — Milyen gyorsan istenem ! Hat esztendős, — egész nagy lány Az én szöszke gyermekem. Ide vele az ölembe ! Adjátok hát! — Akarom ! Piczi piros két orezáját Kedvemre hadd csókolom. Aranyfürtös fejecskéjét, Azt a selyem lágy haját, Nevetgélő okos szemét... Óh adjátok ide hát! — Hamar, hamar! — Csókjaimat Hadd szórom rá szerteszét. Nem halljátok? — Édesapja Kéri szöszke gyermekét!... * Hiába is kérem, hiába is várom. — Nem jő karjaimba az én kicsi lányom. Nem derít fel többé tavasz mosolygása. — Letörve lelkemnek legszebbik hajtása. Nem hallja, nem hallja, — akárhogy is kérem. Kilopva szivemből legdrágább csepp vérem. Elfelejtett rabnak ki is hallná szavát? — Ne szóljon már, aki eltemette magát!... Julius. Nem ver az isten bottal. — Elbeszélés. — Irta: Hevesi József. (Folytatás.) Képess Lehel mélyen belepillantott e szavak után felesége szép szemeibe. Flóra kiállotta a fürkésző tekintetet, selyempillái még tágabbra nyíltak, s kezét szorosan odanyomva hullámzó keblére, mondá: — Lelkiismeretem tiszta! — Hiszek neked! szólt most Lehel, csókokkal halmozva el a csodás kis kezet. Hanem hát a dolog nem maradhat annyiban, a szegény fiút neked kell meggyógyítanod.---------— Nekem? kérdezé Flóra összerezzenve. — Igen is neked, aki halálra sebezted. Félsz talán ? Nem bízol magadban ? Nincs elég bizalmad saját erődhöz ? Nem vértez eléggé hozzám való szerelmed ? — Nem félek s van bizalmam szerelmemben, hanem — — Semmi ha nem, azt a szegény jó fiút, ősz apja egyetlen reményét, boldogságát nem hagyhatjuk IV. A függöny mögött, Képess Lehel kastélyában estély volt. Messze vidék előkelősége sereglett össze, hogy részt vegyen e sokat ígérő mulatságban, melynek Képessné, Gyöngyössy Flóra volt rendezője. Pompás szánat volt. A mezőket 3-4 lábnyi hó fedte és a keményre fagyott havas országúton csak úgy röpült a szán. Vigyakosharang s ostorcsapkodás jelezte a nyakrafőre sereglő vendégek érkezését. A kapu tárva-nyitva volt, s a szin alatt már egész csoport tarka szán állott, melyeken bundába, kendőbe burkolt tömérdek vendég jött el a mai estélyre. A vendégek elszállásolásáról két inas gondoskodott. Volt elég hely az ősi kastélyban. Mindenik vendég számára már előre ki volt jelölve a szoba, mely lakosztályát fogja képezni. Itt kényelmesen kipihenhette mindenki az út fáradalmait, fölmelegedhetett a pompásan fűlő cserép kemencze mellett, toilette-et csinálhatott s csak azután ment fel a salonba, hol a házigazda és fiatal felesége fogadta a legőszintébb szívélyességgel. A nagy szalonban száz meg száz gyertyaláng égett, melyek káprázva csillogtak vissza a pompás tükrökből. Egy emelvényen már együtt voltak a barna fiúk s felváltva játsztak gyújtó, ábrándos nótákat, hogy csak úgy remegett bele a nagy terem. A szomszéd termek a buffet, játék és társalgás A külföldi ügyek között legtöbb figyelmet kelt a franczia kormányválság, mely az alkotmány revisió fölötti szavazás folytán állott be. A kamara a teljes alkotmány revisiót jelentő bizottsági javaslatot 282 szavazattal 227 szavazat ellen elfogadta. Erre Gambetta kijelente, hogy miután a ház a kormány által visszautasított teljes alkotmány revisió mellett van, a kormány nem vesz részt a tanácskozásban. Gambetta és minisztertársai az üléstermet elhagyták, mely után a lajstromos szavazásról szóló javaslat elvettetett. Gambetta nyomban beadta a kabinet lemondását, s így most új kormány van kilátásban, melynek megalakításánál Freydinet, Says Ferry jönnek combinatióba, számára voltak berendezve ízléssel és csillogó, gazdag fényűvel. A háziasszony, ki feltűnő egyszerűséggel volt öltözve, mint egy tündér lebegett teremből-terembe s mindenütt jelen volt, hol rendezkedni, parancsolni kellett, s mindent oly buzgósággal, hévvel végezett, mely ékesen tanúskodott amellett, mennyire szívén viseli, hogy mindaz a sok várakozás, amit az ő estélyéhez kötöttek, teljesedjék, s senki se menjen el innen csalódással, rosz kedvvel. A meghívott vendégek nagy része már együtt volt a salonban, csupa mosolygó arczok, gondtalan örömtől ragyogó szemek. A háziasszony minden szabad pillanatában szemlét tartott vendégei fölött s fürkésző tekintete mindig keresni látszott valakit. A sima parketten elegáns közönség sürgöttforgott s vidám kaczagás szakitá minduntalan félbe a folytonos nyüsgést. Komáromy Adorján az utolsók között volt, kik az estélyre ideérkeztek, pedig az ő birtokuk esett ide legközelebb. Alig volt három puskalövésnyire. Azon hat hónap óta, hogy utoljára láttunk, finom halvány vonásai úgyszólván megvastagodtak; arcza , melyen ezelőtt ifjúi kedélyének himpora tündökölt, most komoly, férfias volt és szemeiben kimondhatatlan bánat és fájdalom honolt. A szenvedés megdöbbentő nyomokat hagyott e szép, derék ifjún. Ugyanezeket a tapasztalatokat tette Flóra is, mikor Adorján kifogástalan udvarissággal hajtotta meg magát előtte. Igazi, őszinte szánalmat érzett a szegény ifjú láttára. És a gondolat, a tudat, hogy mindennek ő az oka, még fokozta szivében a részvétet és szánalmat. (Folyt. kőv.) A HÉT TÖRTÉNETE. Budapest, 1882. Január 27. BELFÖLD. A költségvetési átalános vita véget ért. Olyan volt, mint egy rossz színdarab, húzódott-vonódott minden igaz ok nélkül, befejezhették volna akár a közepén, a végére nem volt kiváncsi senki, tudták azt még a leggyöngébbek is. A szónokok, kevés kivétellel, pártunk soraiból kerültek ki. Hallottunk sok talpraesett beszédet, kitűnőt is, mint p. o. az Eötvös Károly nagy párbeszédét, mindez azonban nem volt akadály arra nézve, hogy a budget-javaslat átalánosságban 73 szónyi többséggel el ne fogadtassék. Nagy többség, óriás többség, hanem azért a kormány győzelme mégsem mondható fényesnek. „It is what rotten in Danemark.“ A vita alatt merültek föl oly jelenségek, melyek arra utalnak, hogy a kormánypártban bomlási processzus van keletkezőben. Rohonczy támadása ezúttal gyakorlati eredmény nélkül maradt ugyan, de a támadás maga oly tény, melynek nagy jelentősége van. Jelenti azt, hogy az uralkodó párton is vannak férfiak, akik megunták a párt és a kormány korrumpált erkölcseit. Rohonczy maga ugyan alig jöhet komoly politikus számba, de vájjon félelmes-e az a kis hódarab, mely a havas tetején megindul? Mégis, mikor lejjebblejjebb csúszik a lejtőn, lavinává növekszik, a erdőket, falvakat pusztít el. Apróbb kezdetnek is volt már nagyobb vége, mint egy kormánynak a bukása, és épen nálunk, ahol tapasztalat szerint nem a választások, hanem a parlamenti palotaforradalmak szoktak miniszter-változásokat okozni, számolhatni joggal arra, hogy a lovagiaskodó felszólalás komoly politikai akcióvá fog átalakulni. Másik érdekes jelensége volt a vitának az úgynevezet mérsékelt ellenzék magatartása. Újólag bebizonyították, hogy ahányan vannak, annyiféleképen gondolkodnak. Sombaidi, Bánhidy, Apponyi, valamennyien más állást foglalnak el, s nem densavonálhatták volna egymást kegyetlenebből, ha más más pártban foglalnának is helyet. A végvivódás ez; az egyes tagok működését nem kormányozza többé az agy, hanem bomolnak össze-vissza az izmok ideges rángatódzása szerint, mit sem törődve azzal, ha vájjon az egész működésében meg van-e az élet összhangja. Nem sokára meg lehet húzni nekik a harangot, azért nyugodjanak már most is békében. A költségvetés részletei fölötti vita sem nyújt örvendetesebb képet. Egy nap folyt még csak le, de elég abból annyi is. Tulajdonképen vita sem volt, mert csak a függetlenségi párt emberei, no meg az elmaradhatatlan Tisza Kálmán beszéltek. A civil listáról volt szó, mely bizonynyal nincs arányban az ország nyomorult állapotával, s e mellett szóba került a Hentzi-szobor, meg a gellérthegyi citadella. A miniszterelnök furcsa eljárását alig illusztrálhatja valami jobban, mint a Hentzi szobor dolgában történt vesztének; tapintatodra és okos kis fejedre bízom, hogy eltaláld a helyes módot, mely szerint őt komoly betegségéből kigyógyitsd. Ugye meg fogod ezt tenni ? — Meg fogom kisérteni, ha úgy kívánod, szólt Flóra s férje keblére horgasztá szép fürtös fejét, felszólalása. Borítsunk fátyolt a múltra, — igy szólt, — tehát tartsuk tiszteletben ennek a múltnak az emlékeit. S ilyen ügyetlen okoskodással is tapsokra lehet birni a többséget. Oh szegény Magyarország, keveset gondolkodnak a te képviselőházadban ! S most már vegyünk búcsút a tisztelt háztól s meg se álljunk akár egész Krivosczéig. Átkozott nép az a dalmata. Tizenhét legény nem akar katona lenni, felcsap betyárnak, s ime mozgósítani kell érte 40.000 embert , elpocsékolni 10 millió forintot. Mozgósítanak. Szegény tartalékost elhitják a családi tűzhely mellől, menjen dalmatát meg bosnyákot ölni, ha tud, mert aki bírja az marja. S mozgósítja Szapáry pénzügyminiszter úr exegenciája is a maga hadseregét, már t. i. az adóvégrehajtókat, mert pénz kell a háborúhoz, rengeteg sok pénz. Fizess magyar, mert különben lehúzzuk rólad a dumát, aztán hiszen mi lehetne előtted fontosabb dolog a világon, minthogy annak a tizenhét krivojczei betyárgyereknek katona-sapka alá nyitják a haját. De hiszen a lázadás átragadt már Herczegovinára és Boszniára is. Vagy úgy, igaz biza. Mégis jósolta a függetlenségi párt előre, hogy új Piemontot fogunk Bosnyákországban, hanem akkor ugyancsak verték az urak a mellüket, hogy ilyen meg amolyan rendet megyünk mi oda csinálni. Nos, a rend megvan. A táviró-póznák leverve, a csendőrök elverve, a katonák szétverve, ezzel a renddel bizonyisten megvagyunk mi verve. Megeshetik különben, hogy ha valami „beavatott“ találja olvasni ezt az elmélkedést, nagyot mosolyog rá a bajusza alatt. Mert vannak, akik azt állítják, hogy a fölkelést direkte Bécsből szították. Hogyan? Fölkelést? Saját maguk ellen? Egészen úgy. Azt a két istenadta tartományt nem elég volt okkupálni, most már annektálni is kell. Minhogy pedig annexióról a berlini szerződés egy árva betűt sem tud, alapot kellett rá teremteni. Annak a bolond bosnyáknak az eszébe kell juttatni, hogy ő voltaképen a szultán alattvalója, majd csinál az lázadást, hiszen — amint Tisza Kálmán Helly e tárgyban tett interpellációjára adott válaszában magát igen bölcsen kifejezte — ez már régi szokása. Európa ekkor látni fogja, hogy addig nincs rend, amíg a szultánnak csak névleges jogai is vannak e tartományok felett, s megnyugszik benne, ha mi rajta megyünk a bosnyákon, s egy kis piros vér, meg parázs pénz árán végleg elhódítjuk a civilizációnak és Ausztriának. Esetleg úgy kerül a sorsa, meg se állunk Szalonikiig, s a kétfejű sasnak meglesz az az ő gyönyörűsége, hogy furcsa ábrázatját megtekinthetni az aegeumi tenger tükrében. Akár így, akár úgy áll a dolog, annyi bizonyos, hogy nekünk mindenképen a bőrünkben áll. Viszik a sok jó magyar fiút idegen országra, egy-kettő ott is hagyta már a fogát, s ha erre, ha arra fordul is a koczka, úgy tavasz derekán bizony lesz kit siratni a magyar anyáknak. Mert, hogy ezek a „rablók“ nem afféle szedett-vedett népség, azt már eddig is megmutatták. Nem igen állják a port a kék uniformisban, s ahol csak szerit ejthetik, jót húznak rajta a sutufával. Pedig e még csak a kezdet, nem fejlődik-e ki belőle egy gyilkos tragédia, melyben a Kelet összes népei szereplők lesznek, azt még csak a jó isten tudja. KÜLFÖLD.