Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-11-08 / 90. szám

1883. — 90. szám. KECSKEMÉT, November 8. Nem tartjuk érdektelennek fölemlíteni azt sem, hogy dr. Halász Géza, aki még a 40-es évek régi gárdájából abból az aczéljellemü hazafiak „schlagjából való, akik mint puritán kálvinisták, már a vallás szabadabb­ szellem­i irányánál fogva is min­dig makacs ellenségei és megvesztegethetlen támadói voltak a bécsi kamarilla nemzetellenes törekvéseinek. Hogy Halász Géza egyik kiváló tagja volt ennek a gárdának, mi sem bizonyíthatja jobban, minthogy benső barátságban élt és él a legnagyobb és legtisz­tább jellemű magyarral, Kossuth Lajossal, akinek édesatyja Dabason, a Halász-család ősi fészkében van eltemetve és sírját a Halászok kegyelete őrzi a ■­­füzet számára. * A vezérbizottság ugyanez ülésében Parragh Gedeon elnök bejelenti, hogy H­o­s­k­ó József a ve­zérbizottsági tagságról való lemondását neki bejelen­tette, minek folyán a bizottságba egy új tag bevá­lasztása válik szükségessé. A v. b. erre dr. Kovács Pált — aki ugyan, mint a párt lapjának szerkesztője eddig is részt vett a tanácskozásban — Haskó J. helyére rendes működő tagnak beválasztja. * Jeleztük már múlt csütörtöki számunkban, hogy a helybeli antisemiták V­ad­n­ai Andor fiatal fővá­rosi ügyvédet szándékoznak az antisemita­ párt jelölt­jeként fölléptetni. Vadnai Andor úr ennek folytán f. hó 5-én Széll György országgyűlési képviselő kíséretében — úgy látszik a helyzet kipuhatolása végett — lerándult városunkba s itt több látogatást tévén, lapunk szerkesztőjét is meglátogatta. Este pedig a „Testvériség“ szerkesztőségében, — a­hol Imre nap alkalmából 20—25 „elvtárs“ gyűlt össze a szerkesztő vendégeiként barátságos vacsorára, természetesen dikcziók is tartottak s a helyzet ala­posan megbeszéltetett. Ennek következtében még nem tudjuk, hogy Vadnai úr elfogadta-e definitive a jelöltséget, de annyit kénytelenek vagyunk konsta­tálni, hogy rokonszenves, intelligens megjelenése jó benyomást tesz mindenkire s mi tiszta függet­lenségi programm alapján mindenütt üdvözölni tudnánk megválasztatását, csak Kecske­méten nem,­­ mivelhogy itt a függő pártnak dr. Halász Gézában már van képviselő-jelöltje. A választási mozgalmakról szóló rovatunkba tartozik azon néhány rövid megjegyzés is, amelyet „Az országgyűlési képviselő választásához“ czím alatt „L“ aláírással a „Kecskeméti Lapok“ múlt va­sárnapi számában napvilágot látott czikk egyik-má­sik passzusára tenni kívánunk. Ami az illető közleménynek a mi „álarc­os“ antisemitaságunkra vonatkozó részét illeti, — erről vezérczikkü­nkben rántottuk le az álarczot és itt csu­pán két dolgot akarunk konstatálni. Az egyik az, hogy közeledvén a választások a „K. L.“ régi szo­kás szerint eljutott abba stádiumba (jelenleg „L“ úr juttatta oda) hogy nem akar és nem szeret tudomást venni oly bevégzett tényekről, amelyek az ő kalku­lusaiba nem illenek bele. így tendencziózusan azt ál­lítja „L,“ hogy a mi pártunk dr. Kovács Pál, Szappano István és Kun Pál személye körül forgolódik, holott lapunknak (amelyet különben lehet, hogy nem szo­kott olvasni) már nov­ 1­én megjelent számából tud­hatta volna, egyrészt, hogy dr. Kovács Pálnak a je­löltségről való lemondása bevégzett tény,­­ körülötte tehát már senki sem forgolódik ; másrészt, hogy dr. K. P. visszalépésével egyidejűleg a párt egyhangúlag dr. Halász Gézát léptette föl, amely pozitív alappal bíró hírről — mivel nem volt titok — épp­úgy meg­győződhetett volna „L“ úr, mint ahogy kiszagolta a Kun Pál és Szappanos Istvánra vonatkozó alapta­lan híreket. A másik jellemző körülmény, amit el nem hall­gathatunk, a „K. L.“ azon dicséretes „régi“ szo­kása — amelyet szintén választások előtt szokott föleleveníteni — az a veszekedő, csipkedő, lenéző, sértő irmodor, amely a „K. L.“ által kezdeményezve, tudjuk, hogy a múlt választások előtt is hova veze­tett, és a szenvedélyek mily sajnálatos harczát kor­bácsolta föl. Ezt a tenort üti meg „L“ úr, hivatott czikkében most is, amidőn triviális gondolkozással „szélbali m­étely“-ről, az ellentáborban két „gaj­dosáról stb. diskurál, és ilyen irmodor mellett nem átall arra hivatkozni, hogy „pártunk főereje az ér­telmiség túlnyomó számában van.“ Nohát mi gratulálunk ahhoz az értelmiséghez, amelynek ilyen tollvivői vannak, kik az állampolgárok legmagaszto­­sabb elvi harczát, a képviselő-választási mozgalmakat azzal inicziálják, azzal nyitják meg, hogy elnevezik az őket becsületes harczban, tisztességes fegyverekkel mindig legyőzött ellentábornak épp­oly jogosult (ha nem jogosultabb) elveit és törekvéseit „szélbali mételynek“; elkeresztelik a felsőkerületet é­s tehát őket is minden valószínűség szerint ország­világ előtt reprezentálni hivatott egyéni „gajdos“­­nak, — az intelligens és tisztességes izmodor na­gyobb dicsőségére! Ugyan mondják meg önök, — hová vezetne, ha önuralmunkat elveszítve, mi kevésbé intelligensek, mi is ebben a modorban, ebben a tenorban (persze crescendo) folyatnék a megindult békés elvi harczot Bizon, — isten a megmondhatója, hova vezetne, — de sem nekünk, sem önöknek dicsőségünkre, tisztes­ségünkre, becsületünkre nem válnék soha. Ám mi nem fogjuk önöket erre a térre követni. Fogjuk tisztelni tudni önmagunkat és fogjuk tisztelni tudni az ellenfélben is az elvet, amelyet képvisel, mindaddig, amíg önmaga sárba nem tiporja azt. Mi széles Magyarországnak csak egy emberét, pártunknak csak egy politikai ellenfelét nem tudjunk tisztelni, — és az Tisza Kálmán, aki vagy a fúzió előtt 7 esztendőn keresztül ámított, vagy a fúzió óta 8 esztendőn keresztül ámít — de politikai karak­terhez illő tisztességes dolgot semmiképen nem cse­lekszik. Azonban akik a közös ügyes politikának — amelyet most esetleg Tisza Kálmán is követ — igaz meggyőződésből őszinte hívei, azokat, és tehát a helybeli kormánypártot is tudjuk tisztelni elveiben annyival inkább, mert még ily átkos eredményű poli­tikához is és annyi balsiker után is megingathatlanul, szívós következetességgel ragaszkodik. Harczoljunk hát uraim tisztességes fegyverek­kel, mert aki oly hangon beszél, mint „L.“ úr, és még­hozzá nagy valószínűséggel kisebbségben is marad, az alaposan nevetségessé teheti önmagát is, meg az elvet is, amelynek érdekében czikkezve, — meggondolatlankodik. — Uram! Tudományunk nevében jövök ön­höz, hogy erély és bátorság tekintetében ember­­fölöttire kérjem; arra, amire földi lény alig ké­pes, de ne ijedjen meg. Ha kegyelmi kérvénye viszautasíttatik, akkor ön, — mint orvos, — a legalkalmasabb lény bennünket felvilágosítani. E tudománynak már igen sok mártyrja van. A­mi ezernél nem sikerült, az önnél sikerülhet és a legjobb eredmény által az egész phy­­siologiát egyszerre megvilágíthatjuk. Meg kell ragadnunk az alkalmat és ha a lefejezés után sikerül öntől értesítést nyernünk, akkor nevének végtelen dicső hire elenyészteti ez árnyat, mely most hozzá fűződik. — Ah, most kezdem önt érteni. De milyen lesz e kísérlet ? — Galvanizálni akar, vagy új vért fog az artériákhoz juttatni. Ezek aligha vezetnek czélhoz. — Ezek egyikét sem teszem, hanem a műtét alatt önnel szembe ülök és feje ke­zeimbe fog esni. Ezután fülébe fogom mon­dani : Pommerais úr! Ha ekkor emlékezni fog erre, mit most itt megbeszéltünk, akkor pislant­­son a jobb szempillájával, a bal szemét pedig tartsa nyitva. Ha erre képes lesz, ha megért­és­e szerint az emlékezés és akarat folytatóla­gosságát bebizonyítja, a tudomány megmérhetlen tapasztalattal gazdagodik és ön lesz e tudomány felejthetlen hőse. Egy pillanatnyi mély hallgatás után felállt az elitélt, néhány lépést tett a szobába s igy szólt: (Folyt, követk.) ÚJDONSÁGOK. -­- Közgyűlés. A törvényhatósági bizottság­­rendes havi ülését tegnap tartotta m­eg. Neveze­tes mozzanata volt e közgyűlésnek a polgármes­ter úr által bejelentett és zajos éljenzéssel fo­gadott azon esemény, hogy főispánunk belső tit­kos tanácsossá nevezteted ki. Mi is őszintén gratulálunk a kitüntetéshez ! — A közigazgatási bizottságban Ke­resztes János főjegyzőnek a bizottsági választott tagságról történt lemondása folytán üresedésbe jött helyre a tegnapi közgyűlésen Szappanos István pártunk egyik vezértagja lett 42 szava­zattal, Györffy Balázs­­41 szavazata ellenében megválasztva. — Siegivás. A kecskemét vidéki gazdasági egyesület a Clayton és Schüttlewort jó hírű c­ég budapesti gyárából kikerült egy egy új szerkezetű kettős és hármas ekével, Kecskeméten a műkert szomszédságában levő városi gaz­dasági iskola telepén, folyó évi november hó 15-ik napján dél­előtt 9 órakor megkezdendő próba szántást rendezend, mire az egyleti tagok, s általában az érdekelt helybeli és vidéki városi lakosság, a választmány által tisztelettel meg­hivatnak. Kecskeméten 1883. novemb. 4. Csilléry Benő m. kir. gazd. egyleti Ir­od elnök. — A színházban ma este a „Fourcham­­bault család“ kerül színre. Holnap a „Nap és Hold“ czimű operette adatik. Szombaton estére, Katona József születésnapja előestéjére pedig Bánk­ bán van kitűzve. Előkészületben vannak a „Koldusdiák”, híres operett és­ „A fütty“ czímű verses új népszínmű, mely a népszínházban nagy diadalokat aratott. — Hoher József úr, a színtársulati zenekar karmestere, kitűnően képzett elméleti és gyakorlati ze­nész, a téli évad alatt zeneórák adására vállalkozik zon­gorából, hegedűből és énekből egyaránt és pedig úgy el­méletileg, mint gyakorlatilag. Értesítés nyerhető lakásán , vásári kis utcza 123. szám alatt. — A halottak estéjének kegyeletes ünne­pét a helybeli fogházban is megünnepelték f. hó 1-én arabok, Horváth Béla kir. ügyész úr jelenlétében. Igen csinos alkalmi beszédet S. Gy. tartott szeren­csétlen fogoly­társainak,­­ kifejtve benne hogy nem csak a halottaknak, hanem az élőhalottaknak is van föltámadásuk ; nemcsak a sírból, hanem a bűn­ből is van megváltás. A javulásra, a bűnbánásra intő szavak látható jó benyomást tettek a hallgatókra.­­ A városi őrmesteri állásra az e havi közgyűlésre kitűzött választás a tisztújításig elhalasz­­tatott. A helyettes őrmester megtartja állását, de a tisztújítás után valószínűleg éjjeli rendőri szolgálattal is meg fog bízatni a városi tizedesekkel és hivatal­­szolgákkal egyetemben. -­- A 48-as kör folyó hó 4-én tartott választ­mányi ülésében Nagy Imre a „Testvériség“ szer­kesztője, 36 tag írásban beadott indítványára,­­ mi­vel Kossuth Lajos névünnepén az egyesület helyisé­gében az egyesületet és a polgári tisztességet sértő tényt követett el, -- az alapszabályok 11 §. d . pontja értelmében a választmány egyhangú határozatával a körből kizáratott. — Agyonrugta a ló. Özv. Csaba Kiss Já­nosné 10-ik tizedbeli lakosnő leányát Etelt oly sze­rencsétlenül rúgta meg tegnapelőtt este a ló, hogy rögtön szörnyet halt. Temetése tegnap ment végbe.­­ Vakmerő rablás történt tegnap este a Budapestről Kecskemét felé jövő személyvonaton. Egyik III. osztályú kupéban ü­lt ugyanis W­e­i­s­z Zsigmond helybeli gabona- és tollkereskedő, és még két előtte ismeretlen egyéniség. Weisz útközben el- szunyadva, utitársai fölhasználták a kedvező alkal­­­ma, s a szerencsétlen embert úgy fejbe ütötték, hogy eszméletét veszté; e tettesek erre kivették zse­béből 5400 írttal terhelt tárczáját s a legközelebbi állomáson észrevétlenül kiszálltak, — ott hagyva a még mindig eszméletlenül heverő Weiszot. Weisz csak nagy sokára tért magához és tehetett jelentést a történtekről. A nyomozás erélyesen folyik. — Maimet Ignácselló­v tized 48 sz. a. kisajátí­tásra felajánlott házát a közgyűlés a megál­lapított becskulcs szerint megvette. — A jogakadémiai tanács ma d. e. 10 órakor tartott ülésében határozott az új vizsgálati rend életbeléptetésére vonatkozó min. leirat fölött, s azt (t. i. az új vizsgarendet), a tanári kar vélemé­nyezésére mint kompetencziája körébe nem tartozót, azzal a­ kéréssel küldi vissza a miniszternek, hogy annak életbeléptetésére az egyedül illetékes hatósá­got, a dunamelléki reform, egyházkerületet ke­resse meg. — Negyedik gyógyszertár. A törvényha­tósági közgyűlés többsége belátta szükségessé­gét annak, hogy egy negyedik, gyógyszertár is felállíttassék, ennélfogva heves vita után elhatá­rozta, hogy ennek engedélyezését a belügymi­nisztériumnál kérelmezni fogja. Miss András városi hivatalszolga e hó 5-én a városházától hazafelé mentében a zöldkert-utczában összero­gyott , az arra járó­kelők azt hívén, hogy szél érte, szánalom­mal vitték lakására; később azonban kisült, hogy a szesz­ereje hatolt az öregre, nem pedig a szél. —­ Olvasóink figyelmébe ajánljuk id. Heckscher Sámuel hamburgi bankház tulajdonosnak lapunk mai számában megjelent hirdetését. Ezen bankház úgy nálunk, mint máshol pontosságáról és titoktartásáról ismeretes, a mellet hogy a nyeremé­nyeket gyorsan kifizeti. KÜLÖNFÉLÉK. Jól utánzott hamis tíz forintosok vannak forgalomban a fővárosban, melyek csak ha­­loványabb szinnyomatukról ismerhetők fel. — T­ű­

Next