Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-07-01 / 53. szám

1883. — 53. szám. KECSKEMÉT. Julius 1. tős mozgékonysága a legfényesebb eredményt bizto­sították. Kitűnő fényképekben látjuk mindenekelőtt a Budapest főváros tulajdonában levő fürdőket: a ru­das-fürdőt és a városligeti artézi fürdőt. Ez utóbbi­nak a kútja 1000 méter mélységű. Érdekesek a közkórház, a szegényház és az árvaház tervei. Nem kevésbé tanulságosak a most ki­vitelben levő csatornázás térképei, valamint a városi tűzoltóság gyakorlatairól készített fénykép-fölvéte­lek. Ott találjuk továbbá az ifjabb nyilvános épüle­tek csinos rajzait, amelyek Budapestet egyikévé te­szik a kontinens legszebb nagyvárosainak. Betekin­tést nyerünk a főváros egészségügyi, vízvezetéki, ha­lottas-kamarai gázvilágítási stb. szervezetébe. Három nagy mappában a gymnasiumok, a nép­­polgári- és reáliskolák tervrajzai pompáznak. Szóval Budapest minden tekintetben oly kiállítással áll­t elő, amely őt Európa első rangú városai közé emelte. Dr. Kokas Adolf. ------—oOO^OO«--------­ Felhívás gyümölcsészetünk érdekében. A kecskemétvidéki gazdasági egylet gyü­­mölcsészeti szakosztálya városunk gyümölcsésze­­tének emelése és gyümölcskereskedelmünk jövő­jének fejlesztése érdekében összes gyümölcsfa­jainknak pomológiai rendszerbe leírását elhatá­rozván , midőn e törekvésével az eddig ismeretlen gyümölcsök helyes elnevezését, a legjelesb fajok további ismertetését, terjesztését — kiválóbb gyü­mölcstermelőink megnevezésével közleni — czélul tűzte, tudván, hogy ezen nagy fáradtságot és időt igénylő munkának teljes elkészítése csakis gyümölcstermelő közönségünk hozzájárulása és támogatása mellett érhető el, alólírt bizottság tisztelettel felhívja mindazokat, kik bármiféle is­meretlen, vagy hibás elnevezésű, avagy ismert jeles­ gyümölcsfajokkal rendelkeznek, ezeknek egészséges legszebb példányaiból legalább egy­­egy pár darabot, mindenikhez a fának kis leveles gályából is mellékelve, kedd, péntek és vasár­napi napokon mindég a reggeli órákban a gaz­dasági egylet helyiségébe bemutatni szívesked­jenek. Melyek ott vasárnaponként a délelőtti órák­ban elbíráltatván, belbecsek, termékenységi és kereskedelmi értékük szerént osztályoztatni fognak. Minden ily alkalommal kellemesen veendi alólirt bizottság, ha az elbírálásnál a termelők is résztvenni szívesek lesznek. A gazdasági egylet gyilmölcsészeti szakosztálya. ÚJDONSÁGOK. — A római katholika egyházközség városunkban tápintézetet állított fel, melyben kö­zéptanodát vagy jogot hallgató szegény tanuló a­helyett, hogy fájdalmaimra írt találtam volna, mindent elvesztettem ; száraz törzs valók, mely azonban érez és szenved. S e szörnyű két év alatt hányszor sirattam meg születésem óráját! Utolsó napokban már erre sem volt kényem. Ti nem­ láttatok bennem mást, mint egy sze­gény őrültet, kiről talán már most is igy be­széltek a kérdezőnek : „Álmodozó volt a phan­­tasztikus birodalmakban, az égben és a pokol­ban s oly teremtmények és helyzetek között merengett, melyeket saját agya teremtett. Őrü­letben, vagy bús komolyságban az utczán bo­lyongott, mig ajkai érthetetlen átkokat morog­tak, vagy szemeit az ég felé emelő szenvedélyes imákkal — imákkal nem önmagáért, mert érezé, hogy elkárhozott — de azok jólétéért, kik abban a pillanatban imádásának tárgyai valának . ..“ És igy tovább, nem lesz egy se köztetek, aki illetékesnek ne érezné magát ítéletet mondani arról, ki nem védheti magát többé. Ne m­ente­­getődzél. Emberi gyöngeségünk tulajdona, mely kisér a bölcsőtől a sírig. A bölcsőtől a sírig. Mily hosszú út ez. Mennyi küzdés, mennyi szenvedés borul addig utainkra. Hány anya az öröm könnyei helyett melyeket gyermeke arczára hullat, inkább tőrt mártana annak szivébe, ha tudná a jövőt, ha be­láthatna titkaiba. A gép egyre mozog, ki annak ellenállni próbál, azt menthetetlenül szétmorzsolja. Ki létének tudatával akar és mer bírni, az nem való közétek. Én akartam és mertem vele bírni, buk­nom kellett. A nagy világ s a benne dívó szokás szerint a gyávaság bélyegét sütik emlékemre, miután nem éreztem magamban elég erőt a terhek elviselésére. Ám tessék, s aki tisztábbnak lódul. A bizalom örökzöld, melyet a tél fagya sem gyilkol meg, mig a bolygó földiekén ember él, mig áll egy sirhalom , mig a csalódás, egy gyönge szellő, lehullatja leveleit s uj lombot nem hajt a régi helyén soha — soha — sohasem. „Ember valók hittem, nem éltem Többet talán, mint annyi sok ,­­ hogy ezt tevem, odajutottam, Hová elérhet bárki gyorsan, ki önzetlenül hinni fog . ..“ A mindenség egyszer romba dől; az üstö­kös is véget ér; a csillagoknak fénye lankad; a napnak tüze elenyész; múlandó minden, még a sír is, örök csak egy a­­ végtelen. A világ nem osztja nézetem : jegyezd azon­ban jól meg, ha örökké élnél, sem fogsz találni észt, mely teljes ura volna az érzelmeknek, s nem fogsz találni érzést, mely fejét az ész rab­igájába hajtsa.“ * E sorok minden betűje tőrdöfés volt szi­vembe, de azóta, ha látom a nyüzsgő emberrajt s elmerülök a gondolatok tömkelegébe, s ha félve kérdem: „lesz-e ama boldog éden,“ mely­ben minden másként lészen, mint az önző lét körében ? — feltűnik barátom halvány képe s mintha újra ott ülne szokott helyén, hajtogatva egyre azt a vészes, azt a rémes szót: Momento mori ! Lévai Sándor, ifjakat előlegesen fizetendő 7­árt havi fizetésért, néhány egészen vagyontalan jó viseletű és jó elő­­menetelű árva fiút pedig ingyen láttat el regge­livel, ebéddel és vacsorával, mi­által lehetővé teszi, hogy szegényebb sorsú vidéki, vagy pusz­tán lakó szülők is taníttathassák gyermekeiket Kecskemét bármely intézetében. — Ismerkedési estély. A kecskeméti álta­lános ipartársulat f. évi július hó 30-án esti 7 óra­kor lovarda-utczai saját helyiségében ismerkedési estélyt rendez, amelyre a tagok és az érdeklődök e helyen is raeghivatnak.­­ A polgári leányiskola folyó hó 28-án tartotta meg zárünnepélyét, amely igen szépen sike­rült. Volt taps, éljenzés elég, ami nem is lehet más­kép akkor, amikor a kritikusokat első intrádára meg­vesztegetik azok a pajkos kis leány-gyermek, üde rózsás arczok, amelyeknek csöpörödő tulajdonosa­i olyan behizelgő naivsággal tudnak deklamálni és olyan csengő estist hangon csicseregni. Egész hasá­bot kellene­ Írnunk, ha részletesen meg akarnánk emlékezni arról a változatos programmról, amelyet az áhítattal hallgató szülők, rokonok és a csirádzó udvarlók szívesen végighallgattak volna, ha még olyan bosszú lett volna is. Elég az hozzá, hogy a si­kerrel meg volt elégedve mindenki. A szereplők is, a közönség is. De legjobban meg lehet elégedve az igazgatóság és a tanári kar. — Vendégszereplések. Fényes vendég­­szereplések egész sorozata várakozik reánk, me­lyek már hétfőn veszik kezdetüket Náday úr, a nemzeti színház kitűnő művészének első fel­léptével. Közvetlen utána Vizváry látogat meg bennünket, majd Helvey Laura s finis koronát opus : B­­­a­b­a Lujza asszony. Szóval Miklósy minden emberileg lehetőt el fog kö­vetni, hogy a színkör deszkáiról igazi művészet hirdesse szózatát. Reméljük, hogy közönségünk is kirukkol majd reservált álláspontjából. — A helybeli főreáliskola ez évi értesí­tője megjelent. Tartalma a következő: 1) A kecske­méti állami főreáltanoda története (folytatás). Irta dr. D­é­k­á­n­y Rafael igazgató. 2) A hazai földrajz éle­téből. N­­a­n­á­s­z Istvántól. És a többi rovatok, ame­lyekből kiemeljük, hogy az intézet növendékeinek összes száma az idén 109 volt. Érettségit tett 10 növendék. — Érettségi után. A reform, főgymn. végzett növendékei f. hó 25-én a Hábelné-féle vendéglőben more patria nagyot ittak annak örö­mére, hogy ők már „é­r­e­tt“ emberek. De ez­úttal nem maradtak hívek Vörösmarty ismert mondásában, hogy a magyar ember „nagyot érzi magát nállam, az dobja az első követ sí­romra. Inkább bukni egyedül, mint mások kárán élni. Örök törvény: a bölcsek sírokon, nagy emberek bukásokon emelkednek. Életem talán százak életét rabolta volna meg — s ez búsitott volna — mig halálom egynek életet adott s ez megnyugtat. Hitvány kéve a mindenség, melynek köte­lékét, ha feloldod, megsemmisül az egész. El­ítéljük azt, ki lemond az életről, s mi lépten­­nyom­on arról panaszkodunk, ahogy a sorstól ját­szó labdaként hányatunk. Őrült nevetség! Ki nem tud érzelmein uralkodni gyönge, gyáva; s aki szabad folyást enged a panasznak, az erős. Furcsa elvek, de nem csodálom, ember alkotta. Béke nélkül el nem­ élhet , ha más nem, önmaga fűz karjaira, s a legnagyobb megadásnak volt, van, lesz Achilles-sarka. Csodálkozol, hogy aki életében oly keveset beszólt, holta után annyit mond: se baj, vigasz­taljon az, hogy volt aki én helyettem is beszélt. S talán épen ez fogja kezeidbe adni a zavár titkát, melyhez kulcsot eddigelé hiába kerestél. A történtek okát ne kutasd, azt feltalálni sohasem fogod. Sohasem! Mily édes, megnyug­tató szó ez. Élni sokáig, mely véget nem ér — sohasem. Aludni örökké, melynek reggele nem lesz sohasem ; szeretni végtelenül, melyet kiáb­rándulás nem fog követni sohasem; s csalódni csak egyszer, melyre üdítő hajnal nem derül­t sohasem. Ti azt mondjátok: inkább százszor csalódni, mint egyszer bizalmat veszteni; én: inkább ezerszer bizalmat veszteni, mint egyszer csa­lszik s fölsm­it“, hanem bizon­y tettek, vagy leg­alább határoztak is valamit“, és pedig igen di­cséretes dolgot. Kimondották, hogy 10 év múlva össze fognak gyűlni, s ekkor legalább is 500 frtnyi alapítványt tesznek a reform, iskola, az „alma mater“ számára, amely őket az életnek fölnevelte. Szép lesz, ha úgy lesz! — I4rauli(*r Járm­a községi tanító a két hónapi szünidő alatt a német nyelvben oktatást ad, úgy kezdőknek mint elöh­aladtaknak, úgy szintén cseregyerme­­kek kieszközlésére is vállalkozik. Értekezni lehet vele na­ponkint délelőtt a zsidó templomban levő iskolájában, vagy a lakásán, csongrádi­ nagy-utcza, 192. sz. a. — V«'»I» I.• I» czimen társadalmi, közgazdasági és a nép összes érdekeit felkaroló, hallatlan olcsó képes napi­lapot­ indított meg Bar­tali­ts Imre fővárosi ismert jóhi­­rű­ kiadó Ács Géza szerkesztésében. A hozzánk bekül­dött, első szám igen változatos és gonddal van összeállítva. Szép kivitelű kép van benne „A halálos ítélet végrehajtása kerékbetörés által“; utána tanulságos vezérczikk: „A fény­űzés káros halásai népünknél“, gazdasági, ujdonsági, s min­den rovata zamatos, népies modorban van irva. Hetenkint vasárnapon „Családi k­ö­r“ czimű­ melléklapot is ad egé­szen ingyen. Ez utóbbinak első száma is igen változatos. E hallatlan olcsó népies napilap előfizetés ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. hr. Az előfizetési pénzek Bartalits Imréhez, mint a „Néplap“ kiadótulajdo­­nosához Budapest, Vill., Eszterházy­ utcza 12. szám alá küildendők. GONDOLATOK. Benedek Aladártól. Szerencsétlen az a társadalom, mely egyedül kor­mányától várja érdekeinek teljes kielégítését s közjogi igaz­gatását — legyen bár e kormány absolutistikus, vagy akár köztársasági. A mely társadalom nem képes a rosz tör­vényhozással szemben reactiot kifejteni; nem képes neve­lésügyét otthon és nyilvánosan — intézmények hozása ál­tal — ellenőrizni s bizonyos elvi irányban vezetni, s végül a mely társadalom nem bír öntudatával polgári állásának, de képviselőit vagy kormányát mintegy gyámjául fo­gadja el, az olyan társadalom csak hanyatlani fog mindig s pedig annál inkább, minél szabadabb államformája van. Egy szóval: az ily társadalom még nem érett meg sem az alkotmányos életre, sem a köztársaságra. ** Szebb lelkeket a halál eszméje csak fölemel s csupán az önző, sötét lelkekre hir az leverő hatással. A gondolat, hogy e földre lőve, itt mindazt, mi tőlünk telt, elvégez­tünk; a gondolat, hogy jó emléket hagyunk magunk után, s hogy a legnagyobb boldogság közepett is egy emberélet éppen elég a boldogság befogadására s végre az a gondo­lat, hogy földi életünk csak egy átutazás volt egy isme­retlen de bizonyára szebb világok felé: igen elég lehet arra, hogy kéjes megnyugvással hajtsuk fejünket a halál ölelő karjaira. Az önző, kis lelkek azonban — csak álla­­tiságukat érezve élénkebben — félnek otthagyni a vályút, melyből úgy a­hogy, de mégis mindig morzsolhattak va­lamit; félnek ott hagyni a bizonyos keveset egy bizonyta­lan jobbért, rövid eszékkel nem is gondolva arra, hogy a végtelennek még szemeinkkel is jórészt látható milliárd világa közt­i föld csak­­ egy állomás lehet, sőt hogy legvalószínűbben az is. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. KOVÁCS PÁL.

Next