Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)
1883-07-01 / 53. szám
1883. — 53. szám. KECSKEMÉT. Julius 1. tős mozgékonysága a legfényesebb eredményt biztosították. Kitűnő fényképekben látjuk mindenekelőtt a Budapest főváros tulajdonában levő fürdőket: a rudas-fürdőt és a városligeti artézi fürdőt. Ez utóbbinak a kútja 1000 méter mélységű. Érdekesek a közkórház, a szegényház és az árvaház tervei. Nem kevésbé tanulságosak a most kivitelben levő csatornázás térképei, valamint a városi tűzoltóság gyakorlatairól készített fénykép-fölvételek. Ott találjuk továbbá az ifjabb nyilvános épületek csinos rajzait, amelyek Budapestet egyikévé teszik a kontinens legszebb nagyvárosainak. Betekintést nyerünk a főváros egészségügyi, vízvezetéki, halottas-kamarai gázvilágítási stb. szervezetébe. Három nagy mappában a gymnasiumok, a néppolgári- és reáliskolák tervrajzai pompáznak. Szóval Budapest minden tekintetben oly kiállítással állt elő, amely őt Európa első rangú városai közé emelte. Dr. Kokas Adolf. ------—oOO^OO«-------- Felhívás gyümölcsészetünk érdekében. A kecskemétvidéki gazdasági egylet gyümölcsészeti szakosztálya városunk gyümölcsészetének emelése és gyümölcskereskedelmünk jövőjének fejlesztése érdekében összes gyümölcsfajainknak pomológiai rendszerbe leírását elhatározván , midőn e törekvésével az eddig ismeretlen gyümölcsök helyes elnevezését, a legjelesb fajok további ismertetését, terjesztését — kiválóbb gyümölcstermelőink megnevezésével közleni — czélul tűzte, tudván, hogy ezen nagy fáradtságot és időt igénylő munkának teljes elkészítése csakis gyümölcstermelő közönségünk hozzájárulása és támogatása mellett érhető el, alólírt bizottság tisztelettel felhívja mindazokat, kik bármiféle ismeretlen, vagy hibás elnevezésű, avagy ismert jeles gyümölcsfajokkal rendelkeznek, ezeknek egészséges legszebb példányaiból legalább egyegy pár darabot, mindenikhez a fának kis leveles gályából is mellékelve, kedd, péntek és vasárnapi napokon mindég a reggeli órákban a gazdasági egylet helyiségébe bemutatni szíveskedjenek. Melyek ott vasárnaponként a délelőtti órákban elbíráltatván, belbecsek, termékenységi és kereskedelmi értékük szerént osztályoztatni fognak. Minden ily alkalommal kellemesen veendi alólirt bizottság, ha az elbírálásnál a termelők is résztvenni szívesek lesznek. A gazdasági egylet gyilmölcsészeti szakosztálya. ÚJDONSÁGOK. — A római katholika egyházközség városunkban tápintézetet állított fel, melyben középtanodát vagy jogot hallgató szegény tanuló ahelyett, hogy fájdalmaimra írt találtam volna, mindent elvesztettem ; száraz törzs valók, mely azonban érez és szenved. S e szörnyű két év alatt hányszor sirattam meg születésem óráját! Utolsó napokban már erre sem volt kényem. Ti nem láttatok bennem mást, mint egy szegény őrültet, kiről talán már most is igy beszéltek a kérdezőnek : „Álmodozó volt a phantasztikus birodalmakban, az égben és a pokolban s oly teremtmények és helyzetek között merengett, melyeket saját agya teremtett. Őrületben, vagy bús komolyságban az utczán bolyongott, mig ajkai érthetetlen átkokat morogtak, vagy szemeit az ég felé emelő szenvedélyes imákkal — imákkal nem önmagáért, mert érezé, hogy elkárhozott — de azok jólétéért, kik abban a pillanatban imádásának tárgyai valának . ..“ És igy tovább, nem lesz egy se köztetek, aki illetékesnek ne érezné magát ítéletet mondani arról, ki nem védheti magát többé. Ne mentegetődzél. Emberi gyöngeségünk tulajdona, mely kisér a bölcsőtől a sírig. A bölcsőtől a sírig. Mily hosszú út ez. Mennyi küzdés, mennyi szenvedés borul addig utainkra. Hány anya az öröm könnyei helyett melyeket gyermeke arczára hullat, inkább tőrt mártana annak szivébe, ha tudná a jövőt, ha beláthatna titkaiba. A gép egyre mozog, ki annak ellenállni próbál, azt menthetetlenül szétmorzsolja. Ki létének tudatával akar és mer bírni, az nem való közétek. Én akartam és mertem vele bírni, buknom kellett. A nagy világ s a benne dívó szokás szerint a gyávaság bélyegét sütik emlékemre, miután nem éreztem magamban elég erőt a terhek elviselésére. Ám tessék, s aki tisztábbnak lódul. A bizalom örökzöld, melyet a tél fagya sem gyilkol meg, mig a bolygó földiekén ember él, mig áll egy sirhalom , mig a csalódás, egy gyönge szellő, lehullatja leveleit s uj lombot nem hajt a régi helyén soha — soha — sohasem. „Ember valók hittem, nem éltem Többet talán, mint annyi sok , hogy ezt tevem, odajutottam, Hová elérhet bárki gyorsan, ki önzetlenül hinni fog . ..“ A mindenség egyszer romba dől; az üstökös is véget ér; a csillagoknak fénye lankad; a napnak tüze elenyész; múlandó minden, még a sír is, örök csak egy a végtelen. A világ nem osztja nézetem : jegyezd azonban jól meg, ha örökké élnél, sem fogsz találni észt, mely teljes ura volna az érzelmeknek, s nem fogsz találni érzést, mely fejét az ész rabigájába hajtsa.“ * E sorok minden betűje tőrdöfés volt szivembe, de azóta, ha látom a nyüzsgő emberrajt s elmerülök a gondolatok tömkelegébe, s ha félve kérdem: „lesz-e ama boldog éden,“ melyben minden másként lészen, mint az önző lét körében ? — feltűnik barátom halvány képe s mintha újra ott ülne szokott helyén, hajtogatva egyre azt a vészes, azt a rémes szót: Momento mori ! Lévai Sándor, ifjakat előlegesen fizetendő 7árt havi fizetésért, néhány egészen vagyontalan jó viseletű és jó előmenetelű árva fiút pedig ingyen láttat el reggelivel, ebéddel és vacsorával, miáltal lehetővé teszi, hogy szegényebb sorsú vidéki, vagy pusztán lakó szülők is taníttathassák gyermekeiket Kecskemét bármely intézetében. — Ismerkedési estély. A kecskeméti általános ipartársulat f. évi július hó 30-án esti 7 órakor lovarda-utczai saját helyiségében ismerkedési estélyt rendez, amelyre a tagok és az érdeklődök e helyen is raeghivatnak. A polgári leányiskola folyó hó 28-án tartotta meg zárünnepélyét, amely igen szépen sikerült. Volt taps, éljenzés elég, ami nem is lehet máskép akkor, amikor a kritikusokat első intrádára megvesztegetik azok a pajkos kis leány-gyermek, üde rózsás arczok, amelyeknek csöpörödő tulajdonosai olyan behizelgő naivsággal tudnak deklamálni és olyan csengő estist hangon csicseregni. Egész hasábot kellene Írnunk, ha részletesen meg akarnánk emlékezni arról a változatos programmról, amelyet az áhítattal hallgató szülők, rokonok és a csirádzó udvarlók szívesen végighallgattak volna, ha még olyan bosszú lett volna is. Elég az hozzá, hogy a sikerrel meg volt elégedve mindenki. A szereplők is, a közönség is. De legjobban meg lehet elégedve az igazgatóság és a tanári kar. — Vendégszereplések. Fényes vendégszereplések egész sorozata várakozik reánk, melyek már hétfőn veszik kezdetüket Náday úr, a nemzeti színház kitűnő művészének első felléptével. Közvetlen utána Vizváry látogat meg bennünket, majd Helvey Laura s finis koronát opus : Baba Lujza asszony. Szóval Miklósy minden emberileg lehetőt el fog követni, hogy a színkör deszkáiról igazi művészet hirdesse szózatát. Reméljük, hogy közönségünk is kirukkol majd reservált álláspontjából. — A helybeli főreáliskola ez évi értesítője megjelent. Tartalma a következő: 1) A kecskeméti állami főreáltanoda története (folytatás). Irta dr. Dékány Rafael igazgató. 2) A hazai földrajz életéből. Nanász Istvántól. És a többi rovatok, amelyekből kiemeljük, hogy az intézet növendékeinek összes száma az idén 109 volt. Érettségit tett 10 növendék. — Érettségi után. A reform, főgymn. végzett növendékei f. hó 25-én a Hábelné-féle vendéglőben more patria nagyot ittak annak örömére, hogy ők már „érett“ emberek. De ezúttal nem maradtak hívek Vörösmarty ismert mondásában, hogy a magyar ember „nagyot érzi magát nállam, az dobja az első követ síromra. Inkább bukni egyedül, mint mások kárán élni. Örök törvény: a bölcsek sírokon, nagy emberek bukásokon emelkednek. Életem talán százak életét rabolta volna meg — s ez búsitott volna — mig halálom egynek életet adott s ez megnyugtat. Hitvány kéve a mindenség, melynek kötelékét, ha feloldod, megsemmisül az egész. Elítéljük azt, ki lemond az életről, s mi léptennyomon arról panaszkodunk, ahogy a sorstól játszó labdaként hányatunk. Őrült nevetség! Ki nem tud érzelmein uralkodni gyönge, gyáva; s aki szabad folyást enged a panasznak, az erős. Furcsa elvek, de nem csodálom, ember alkotta. Béke nélkül el nem élhet , ha más nem, önmaga fűz karjaira, s a legnagyobb megadásnak volt, van, lesz Achilles-sarka. Csodálkozol, hogy aki életében oly keveset beszólt, holta után annyit mond: se baj, vigasztaljon az, hogy volt aki én helyettem is beszélt. S talán épen ez fogja kezeidbe adni a zavár titkát, melyhez kulcsot eddigelé hiába kerestél. A történtek okát ne kutasd, azt feltalálni sohasem fogod. Sohasem! Mily édes, megnyugtató szó ez. Élni sokáig, mely véget nem ér — sohasem. Aludni örökké, melynek reggele nem lesz sohasem ; szeretni végtelenül, melyet kiábrándulás nem fog követni sohasem; s csalódni csak egyszer, melyre üdítő hajnal nem derült sohasem. Ti azt mondjátok: inkább százszor csalódni, mint egyszer bizalmat veszteni; én: inkább ezerszer bizalmat veszteni, mint egyszer csalszik s fölsmit“, hanem bizony tettek, vagy legalább határoztak is valamit“, és pedig igen dicséretes dolgot. Kimondották, hogy 10 év múlva össze fognak gyűlni, s ekkor legalább is 500 frtnyi alapítványt tesznek a reform, iskola, az „alma mater“ számára, amely őket az életnek fölnevelte. Szép lesz, ha úgy lesz! — I4rauli(*r Járma községi tanító a két hónapi szünidő alatt a német nyelvben oktatást ad, úgy kezdőknek mint elöhaladtaknak, úgy szintén cseregyermekek kieszközlésére is vállalkozik. Értekezni lehet vele naponkint délelőtt a zsidó templomban levő iskolájában, vagy a lakásán, csongrádi nagy-utcza, 192. sz. a. — V«'»I» I.• I» czimen társadalmi, közgazdasági és a nép összes érdekeit felkaroló, hallatlan olcsó képes napilapot indított meg Bartalits Imre fővárosi ismert jóhirű kiadó Ács Géza szerkesztésében. A hozzánk beküldött, első szám igen változatos és gonddal van összeállítva. Szép kivitelű kép van benne „A halálos ítélet végrehajtása kerékbetörés által“; utána tanulságos vezérczikk: „A fényűzés káros halásai népünknél“, gazdasági, ujdonsági, s minden rovata zamatos, népies modorban van irva. Hetenkint vasárnapon „Családi kör“ czimű melléklapot is ad egészen ingyen. Ez utóbbinak első száma is igen változatos. E hallatlan olcsó népies napilap előfizetés ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. hr. Az előfizetési pénzek Bartalits Imréhez, mint a „Néplap“ kiadótulajdonosához Budapest, Vill., Eszterházy utcza 12. szám alá küildendők. GONDOLATOK. Benedek Aladártól. Szerencsétlen az a társadalom, mely egyedül kormányától várja érdekeinek teljes kielégítését s közjogi igazgatását — legyen bár e kormány absolutistikus, vagy akár köztársasági. A mely társadalom nem képes a rosz törvényhozással szemben reactiot kifejteni; nem képes nevelésügyét otthon és nyilvánosan — intézmények hozása által — ellenőrizni s bizonyos elvi irányban vezetni, s végül a mely társadalom nem bír öntudatával polgári állásának, de képviselőit vagy kormányát mintegy gyámjául fogadja el, az olyan társadalom csak hanyatlani fog mindig s pedig annál inkább, minél szabadabb államformája van. Egy szóval: az ily társadalom még nem érett meg sem az alkotmányos életre, sem a köztársaságra. ** Szebb lelkeket a halál eszméje csak fölemel s csupán az önző, sötét lelkekre hir az leverő hatással. A gondolat, hogy e földre lőve, itt mindazt, mi tőlünk telt, elvégeztünk; a gondolat, hogy jó emléket hagyunk magunk után, s hogy a legnagyobb boldogság közepett is egy emberélet éppen elég a boldogság befogadására s végre az a gondolat, hogy földi életünk csak egy átutazás volt egy ismeretlen de bizonyára szebb világok felé: igen elég lehet arra, hogy kéjes megnyugvással hajtsuk fejünket a halál ölelő karjaira. Az önző, kis lelkek azonban — csak állatiságukat érezve élénkebben — félnek otthagyni a vályút, melyből úgy ahogy, de mégis mindig morzsolhattak valamit; félnek ott hagyni a bizonyos keveset egy bizonytalan jobbért, rövid eszékkel nem is gondolva arra, hogy a végtelennek még szemeinkkel is jórészt látható milliárd világa közti föld csak egy állomás lehet, sőt hogy legvalószínűbben az is. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. KOVÁCS PÁL.