Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)
1883-09-16 / 75. szám
XI. évfolyam. 75. szám. Kecskemét, 1883. szeptember 16. vasárnap. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények JST* «rrTT fA ¥JTJLJ[ h“ u“' Félévre ' r 1. IJ SL-jB fff ¥jÉÉks, jaj f&k JffL_J Mm affa I u. m. városi és bírósági 3 frt, Negyedévre frt 50 kr. HV9á Sgpm HB9 Ilii H egyházi, egyleti, társulati stb. Egy szám ára a kr. HB i VI 1 H x V ■■ H H i H hirdetmények minden egyes IVmVvIiMiiL 1 hivatalban, valamint a hely- V Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden veigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. „ . .. .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. iwm, Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Ilal-piacz, Iléjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. A szláv áramlat Ausztria-Magyarországban. Berlin, szept. 14. Amióta Taaffe gróf, a szlávok nagy pártfogója a nemzetiségeket kibékítő csodálatos politikájával, amely azonban csak a népek egymás elleni uszításában áll, viszi a kormányt Ausztriában, a birodalom mindenféle irányban ingadozik. És a németség elleni ezen elkeseredett harczában, amely egyszersmind Lajthán innen a szabadabb gondolkodás okozója, az osztrák miniszter oly merevnek mutatta magát, hogy a német elem mindjobban háttérbe szorul, és a csehek, szlávok és lengyelek tartják kezükben a hegemóniát. A szláv népességeknek ilyetén való elkényeztetése a birodalom egyik felében természetesen fölébreszti a szlávok vágyait a másik oldalon is. A horvátok, Magyarhon csehjei az országnak jelenlegi felekezeti viszályok által feldúlt állapotát igen alkalmasnak találták a legutálatosabb kihágások véghezvitelére és hazájok elleni támadásra. Ezen horvátok voltak folytonosan a feketesárga reakczió uszályhordozói Ausztriában. Amint Jellasich alatt megkezdték Magyarhonban a forradalmat, és úgy készek most is a magyarokkal késhegyre menni, mert ők gyűlölik a rendet, a jogot és a törvényt, és az ő állameszményök az anarchia. A horvát gyülevészcsoport ép oly kevésbé veszi az életet és tulajdont, mint az a magyar csőcselék, mely Zala megyében űzi ocsmány garázdálkodásait; politikai jelszavak álarcza alatt rabol és gyilkol, és véghez visz oly tetteket, melyektől borzalommal fordul el a művelt Európa. Mint Lajthán túl, úgy a Szent István koronájának tartományában is a szlavizmus leghűbb szövetségese a visszafelé haladásnak. Nemes úrfiak és papok szövetkeztek ott a nép szabadságát teljes erejükkel elnyomni és a liberalizmust gyökerestől kiirtani. A tömegben, mely saját dolgát semmibe se vette, a hivatal vadászok és elődiek és a Németországból kivándorolt agitátorok ott igen hálás talajra találtak a buta és fölbujtogatott parasztokat fellázítani és ezáltal a fegyveres hatalmat közbelépésre indítani. Minden mozgalom , mely a katonaságot közbelépésre kényszeríti, nagyon kedves a szlávok előtt, mert ez szükségessé teszi, hogy a kormány kivételes rendszabályokhoz, mint a rögtönítélő bíróság kinevezése és az alkotmányos állapot fölfüggesztése, nyúljon, és ezáltal a szabadelvű alapfeltételeket, melyeken a magyar állam nyugszik, aláássa. Ha Magyarhon miniszterelnökének, Tisza K. úrnak nem sikerülne a szláv áramlat elé gátat emelni, akkor Magyarország mindinkább játékává lesz az oroszszal kaczérkodó és a czárban természetes szövetségesét látó panslavistikus népeknek. Ha Oroszország és Ausztria-Magyarország közt háború fog kiütni — és annak lehetősége teljességgel nincs kizárva — a habsburgi monarchia tartományai már anynyira el lesznek szlávosodva, hogy az oroszoknak, amitől félünk is, könnyű játékuk lesz, és némely népek által, mint „szabaditók“ fognak üdvözöltetni. Egykor a bulgárok is „szabaditóként“ ünnepelték Sándor czárt, amikor kivonult, hogy a kereszténység és a moszkvai czivilizáczió nevében Törökországot megrohanja! Későn, habár nem is elkésve ébredt föl Magyarország és utazott Tisza úr Bécsbe, hogy Ferencz József királyt a horvát dhauvinisták elleni erőteljes rendszabályoknak megnyerje. Tisza győzött is, minthogy Ferencz József a magyar miniszterelnök előterjesztéseit helyeselte. És a közös minisztertanács a magyar minisztérium határozatait, melyszerint Horvátországban az összes polgári és katonai hatalom Bamberg b. lovassági tábornokra lesz átruházandó, egyhangúlag elfogadta, és hogy ezen határozat a király által sanctionálva lett s Bamberg már meg is kezdte működését. Most, midőn Magyarország összeszedte magát és a szlavizmus elé gátat akar emelni, minden erejét össze kell szednie, hogy a magyar társadalomban a feloszlási processust megakadályozza és ezáltal a világnak megmutassa, hogy méltó a szabadelvű önkormányzatra. A csúf antisemita kihágások, a rablások, dúlások és gyilkolások több városban, a rossz gazdálkodás a mágnások körében, a léhaság az úgynevezett gentry soraiban, az előtérbe tolakodók ledérsége — mindezek undorító rákfenéi a magyar társadalmi és állami életnek, melyek el nem titkolhatók, habár a mi nagy kapitalistáink és spekuláló börzsánereink mesterséges módon a magyar aranyrentének oly látszatot iparkodnak is adni, mintha Lajthán túl a dolgok rendes folyásának Eldorádója volna. Persze a tőke ismert nagy polgpjainál, akik ledér elveik által tűnnek ki, és lelkiismeretességet a pénz dolgában nem ismernek, azoknál igazságot és jellemszilárdságot hiában keresnénk. Mi élénken óhajtjuk, hogy mind Lajthán innen, mind túl a szlávok elhatalmasodását erős kéz hatalmasan feltartóztassa, mert ha az államellenes dühöngések még tovább is így tartanak, és a rothadás még tovább terjed, a Habsburg birodalom anélkül is ingó állása mind ingóbbá lesz, és Ausztria, daczára Németország barátságának, az Oroszországgal leendő első összecsapásnál, amitől mi félünk, nagy és félelmes összedőlését fogja megérni. Dr. Kohut Adolf mentén vonul el és nagyon könnyen átcsaphat az újonnan hódított tartományokba is. Az egész mozgalmat azon községi hivatalok ellen irányozzák, hol még magyar zászlót, vagy katonát sejtenek. A katonaság megjelenésével rendszerint elnyomja ugyan a mozgalmakat, ami jobbára a főkolomposok megöletése, vagy súlyos testi sérülésével végződik, de megint csak kitörnek azok. Mind a csendőrség, mind a katonaság megteszi kötelességét, de nagyon humánusan jár el velük és csak nagy szükség esetén lép szigorúbban. Hogy pedig a lázadók mennyire dühöngenek, elég lesz néhány esetre rámutatnunk: Joseviczán a papot háromszor megesküdtették, hogy nincsen nála magyar zászló elrejtve s rögtön félrevezeti a harangokat, ha magyar zászlót visznek hozzá. Jakubováczon a lázadók a hivatalnokokat ütlegelve, követelték tőlök a magyar zászló és czimer kiadatását s azok hiában esküdöztek, hogy náluk nincsen, a csendőrökkel együtt kalodába zárták őket. Kraljevczaniban ugyanazon okból ütlegelték a községi elöljárót, nejét s gyermekeit, aztán a beteg jegyzővel együtt, szakadó esőben viták őket börtönbe. Mlrnogoban a tanító lakában Ferencz József arczképének szemeit átszurkálták, de Rudolfét nem bántották, mert az barátjok stb. íme idáig engedte folyni a dolgokat a mi ministerelnökünk az ő habozásával. — A miniszterelnök, Tisza Kálmán a horvát képviselőkkel e hó 11-én tanácskozott a viszonyok fölött. A horvátok követelték a czimerek mielőbbi eltávolítását és a királyi biztosság megszüntetését, de Tisza Kálmán ezt határozottan megtagadta s a magyar országgyűlés egybegyűltéig nem hajlandó a dolgok mai állapotán változtatni. A horvát képviselők, legalább úgy jelentik, meg fognak mindenesetre a magyar országgyűlésen jelenni, de a későbbi viszonyoktól s körülményektől és pedig a magyar országgyűlési pártok magatartásától teszik függővé, ha vájjon nem fognak-e tiltakozásuk kifejezése után eltávozni. Ha ezen eshetőség beáll, akkor a horvát képviselők közt szakadás fog beállani, mert a volt unionisták és a szlavóniai képviselők nem akarják tüntetőleg elhagyni a gyűlést. Tisza Kálmán felhívta őket, hogy ne igyekezzenek a kérdést még jobban elmérgesíteni, mire azok kijelenték, hogy a nemzeti párt még magánjellegű értekezletre sem fog összegyűlni, mielőtt a magyar országgyűlés új szaka megnyílnék, lesz majd alkalmuk ott megbeszélni a dolgokat. Az oláh népnevelő-egyesület brassói gyűlésén az egyesület egyik tagja, aki magyar állampolgár, a prágai „Bohemia“ levelezője előtt olyan magyarellenes nyilatkozatot tett, mely nagyon furcsán jellemzi az oláh kazánságot. Elmondó, hogy ők nagyon örülnek az oláh faj politikai újjászületésén és hogy nekik sokkal több részök van a Duna fejedelemségeknek az oláh nemzetiségekhez való viszszahódításában, mint az oláh királyság mindenféle népből összeolvasztott lakossága elismeri. Ők hű alattvalói a Habsburg dynasztiának és jó polgárai az osztrák császári birodalomnak. Nagyon sajnálják, hogy közöjök és az osztrák államfogalom közé most már egy magyar királyság ékelte be magát; ennek nemzeti politikájából ők osztrák oláhok csak annyit értenek, hogy teljes elpusztulásukat idézi elő, mihelyest diadalra jut. Mindazonáltal nem fogják feledni Laguna pátriárkájuk végrendeletét és mindig hűek maradnak a Habsburgok uralkodó családjához. Ebből az egész nyilatkozatból a 48-iki oláhok hangja szól, csakhogy vigyázzanak ezen „oláh hazafiak“, nehogy úgy megbánják ezt a nagy hűséget a habsburgokhoz, mint 48 iki elődeik, az elbolondított és cserben hagyott oláhok, kik mindent adtak az osztráknak, de attól semmit sem kaptak. — Pejacsevics, az exbán és Tisza első összeütközését érdekesen írja le a „B. H.“ E szerint az első összeütközés ezelőtt két évvel történt. Tudjuk ugyanis, hogy a hivatalos nyelv a zágrábi vasút forgalmi igazgatóságánál is magyar. Pejacsevics gr. 2 évvel ezelőtt panaszt emelt e miatt a kormánynál és kérte, hogy a horvát nyelv tétessék hivatalos nyelvvé a horvát vonalakon. A bán ez irata meglepte Ordódy Pált, az akkori közlekedési minisztert, ki sietett is azonnal Tiszához, hogy most már mit tegyen. A kormány persze nem akarta a magyarnyelvet kiküszöbölni sehonnan, de a horvátokkal sem akart viszályt. Hoszas eredménytelen tanácskozások után végre elhatározta a magyar kormány, a zágrábi forgalmi igazgatóságot Fiuméba helyezni által, ahol a magyar nyelv ellen nem lehetett semmi kifogást sem tenni. A zágrábi forgalmi igazgatóság főnöke csakhamar kapott is utasítást a maga és hivatalnokai számára Fiuméban alkalmatos lakást keresni. A bán értesülvén a dologról, megijedt és sürgős jegyzéket intézett újból a kormányhoz, melyben kérte, hogy hát maradjon minden a régiben. És úgy is maradt, csak az a baj, hogy most már nincs minden úgy érv. Politikai szemle. BELFÖLD. — Horvátországból mindig megdöbbentőbb, aggasztóbb hirek érkeznek. Az egész egykori báni határőrvidék fellázadt, jelentgetik a lapok. Valami Zernitz nevű volt tiszt, ki a múlt választásoknál mint Starcsevicsék ügynöke működött, utazta be azon vidéket és szervezte a fölkelést, amelynek most már nagyon szomorú következései lehetnek, miután a bosnyák határ Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A kecskeméti szőlőtelep talajminősége* A Kecskemét város közönsége által a szőlőtelep számára átengedett homokterületnek a phyloxera*) Megjelent a „Földmivelési minisztérium hivatalos közlönye“ , a „Közgazdasági Értesitő“ i. e. 26 számában.