Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-09-16 / 75. szám

XI. évfolyam. 75. szám. Kecskemét, 1883. szeptember 16. vasárnap. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények JST* «rrTT fA ¥JTJLJ[ h“ u“' Félévre ' r 1. IJ SL-jB fff ¥jÉÉks, jaj f&k JffL_J Mm affa I u. m. városi és bírósági 3 frt, Negyedévre­­ frt 50 kr. HV9á Sgpm HB9 Ilii H egyházi, egyleti, társulati stb. Egy szám ára a kr. H­­­B i V­I 1 H x V ■■ H H i H hirdetmények minden egyes IVmVvIiMiiL 1 hivatalban, valamint a hely- V Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden veigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. . .. „ . .. .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. iwm,­­ Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Ilal-piacz, Iléjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. A szláv áramlat Ausztria-Magyarországban. Berlin, szept. 14. Amióta Taaffe gróf, a szlávok nagy párt­fogója a nemzetiségeket kibékítő csodálatos politikájával, amely azonban csak a népek egymás elleni uszításában áll, viszi a kor­mányt Ausztriában, a birodalom mindenféle irányban ingadozik. És a németség elleni ezen elkeseredett harczában, amely egyszers­mind Lajthán innen a szabadabb gondolkodás okozója, az osztrák miniszter oly merevnek mutatta magát, hogy a német elem mind­jobban háttérbe szorul, és a csehek, szlávok és lengyelek tartják kezükben a hegemóniát. A szláv népességeknek ilyetén való elkényez­­tetése a birodalom egyik felében természete­sen fölébreszti a szlávok vágyait a másik ol­dalon is. A horvátok, Magyarhon csehjei az or­szágnak jelenlegi felekezeti viszályok által feldúlt állapotát igen alkalmasnak találták a legutálatosabb kihágások véghezvitelére és hazájok elleni támadásra. Ezen horvátok vol­tak folytonosan a feketesárga reakczió uszály­hordozói Ausztriában. Amint Jellasich alatt megkezdték Magyarhonban a forradalmat, és úgy készek most is a magyarokkal késhegyre menni, mert ők gyűlölik a rendet, a jogot és a törvényt, és az ő állameszményök az anarchia. A horvát gyülevészcsoport ép oly ke­vésbé veszi az életet és tulajdont, mint az a magyar csőcselék, mely Zala megyében űzi ocsmány garázdálkodásait; politikai jelsza­vak álarcza alatt rabol és gyilkol, és véghez visz oly tetteket, melyektől borzalommal for­dul el a művelt Európa. Mint Lajthán túl, úgy a Szent­ István koronájának tartományában is a szlavizmus leghűbb szövetségese a visszafelé haladás­nak. Nemes úrfiak és papok szövetkeztek ott a nép szabadságát teljes erejükkel elnyomni és a liberalizmust gyökerestől kiirtani. A tö­megben, mely saját dolgát semmibe se vette, a hivatal vadászok és elődiek és a Németor­szágból kivándorolt agitátorok ott igen hálás talajra találtak a buta és fölbujtogatott pa­rasztokat fellázítani és ezáltal a fegyveres hatalmat közbelépésre indítani. Minden moz­galom , mely a katonaságot közbelépésre kényszeríti, nagyon kedves a szlávok előtt, mert ez szükségessé teszi, hogy a kormány kivételes rendszabályokhoz, mint a rögtön­ítél­ő bíróság kinevezése és az alkotmányos állapot fölfüggesztése, nyúljon, és ezáltal a szabadelvű alapfeltételeket, melyeken a ma­gyar állam nyugszik, aláássa. Ha Magyar­hon miniszterelnökének, Tisza K. úrnak nem sikerülne a szláv áramlat elé gátat emelni, akkor Magyarország mindinkább játékává lesz az oroszszal kaczérkodó és a czárban természetes szövetségesét látó panslavistikus népeknek. Ha Oroszország és Ausztria-Ma­­gyarország közt háború fog kiütni — és an­nak lehetősége teljességgel nincs kizárva — a habsburgi monarchia tartományai már any­­nyira el lesznek szlávosodva, hogy az oro­szoknak, amitől félünk is, könnyű játékuk lesz, és némely népek által, mint „szabadi­­tók“ fognak üdvözöltetni. Egykor a bulgárok is „szabaditóként“ ünnepelték Sándor czárt, amikor kivonult, hogy a kereszténység és a moszkvai czivilizáczió nevében Törökországot megrohanja! Későn, habár nem is elkésve ébredt föl Magyarország és utazott Tisza úr Bécsbe, hogy Ferencz József királyt a horvát dhauvi­­nisták elleni erőteljes rendszabályoknak meg­nyerje. Tisza győzött is, minthogy Ferencz József a magyar miniszterelnök előterjeszté­seit helyeselte. És a közös minisztertanács a magyar minisztérium határozatait, mely­­szerint Horvátországban az összes polgári és katonai hatalom Bamberg b. lovassági tábor­nokra lesz átruházandó, egyhangúlag elfo­gadta, és hogy ezen határozat a király által sanctionálva lett s Bamberg már meg is kezdte működését. Most, midőn Magyarország összeszedte magát és a szlavizmus elé gátat akar emelni, minden erejét össze kell szednie, hogy a ma­gyar társadalomban a feloszlási processust megakadályozza és ezáltal a világnak meg­mutassa, hogy méltó a szabadelvű önkor­mányzatra. A csúf antisemita kihágások, a rablások, dúlások és gyilkolások több vá­rosban, a rossz gazdálkodás a mágnások kö­rében, a léhaság az úgynevezett gentry so­raiban, az előtérbe tolakodók ledérsége — mindezek undorító rákfenéi a magyar társa­dalmi és állami életnek, melyek el nem tit­­kolhatók, habár a mi nagy kapitalistáink és spekuláló börzsánereink mesterséges módon a magyar aranyrentének oly látszatot ipar­kodnak is adni, mintha Lajthán túl a dolgok rendes folyásának Eldorádója volna. Persze a tőke ismert nagy polgpjainál, akik ledér elveik által tűnnek ki, és lelkiismeretességet a pénz dolgában nem ismernek, azoknál igaz­ságot és jellemszilárdságot hiában keresnénk. Mi élénken óhajtjuk, hogy mind Lajthán innen, mind túl a szlávok elhatalmasodását erős kéz hatalmasan feltartóztassa, mert ha az államellenes dühöngések még tovább is így tartanak, és a rothadás még tovább ter­jed, a Habsburg birodalom anélkül is ingó állása mind ingóbbá lesz, és Ausztria, da­czára Németország barátságának, az Orosz­országgal leendő első összecsapásnál, amitől mi félünk, nagy és félelmes összedőlését fogja megérni. Dr. Kohut Adolf­ mentén vonul el és nagyon könnyen átcsaphat az újonnan hódított tartományokba is. Az egész mozgalmat azon köz­ségi hivatalok ellen irányozzák, hol még magyar zászlót, vagy katonát sejtenek. A katonaság megjelenésével rend­szerint elnyomja ugyan a mozgalmakat, a­mi jobbára a főkolomposok megöletése, vagy súlyos testi sérülésével végződik, de megint csak kitörnek azok. Mind a csendőr­­ség, mind a katonaság megteszi kötelességét, de nagyon humánusan jár el velük és csak nagy szükség esetén lép szigorúbban. Hogy pedig a lázadók mennyire dühöngenek, elég lesz néhány esetre rámutatnunk: Joseviczán a papot háromszor megesküdtették, hogy nincsen nála ma­gyar zászló elrejtve s rögtön félrevezeti a harangokat, ha magyar zászlót visznek hozzá. Jakubováczon a láza­dók a hivatalnokokat ütlegelve, követelték tőlök a ma­gyar zászló és czimer kiadatását s azok hiában esküdöz­­tek, hogy náluk nincsen, a csendőrökkel együtt kalodába zárták őket. Kraljevczaniban ugyanazon okból ütlegelték a községi elöljárót, nejét s gyermekeit, aztán a beteg jegyzővel együtt, szakadó esőben viták őket bör­tönbe. Mlrnogoban a tanító lakában Ferencz József arczképének szemeit átszurkálták, de Rudolfét nem bán­tották, mert az barátjok stb. íme idáig engedte folyni a dolgokat a mi ministerelnökü­nk az ő habozásával. — A miniszterelnök, Tisza Kálmán a horvát kép­viselőkkel e hó 11-én tanácskozott a viszonyok fölött. A horvátok követelték a czimerek mielőbbi eltávolítását és a királyi biztosság megszüntetését, de Tisza Kálmán ezt határozottan megtagadta s a magyar ország­gyűlés egybegyű­ltéig nem hajlandó a dolgok mai állapo­tán változtatni. A horvát képviselők, legalább úgy jelentik, meg fognak mindenesetre a magyar országgyűlésen jelenni, de a későbbi viszonyoktól s körülményektől és pedig a magyar országgyűlési pártok magatartásától teszik függővé, ha vájjon nem fognak-e tiltakozásuk kifejezése után eltá­vozni. Ha ezen eshetőség beáll, akkor a horvát képviselők közt szakadás fog beállani, mert a volt unionisták és a szlavóniai képviselők nem akarják tüntetőleg elhagyni a gyűlést. Tisza Kálmán felhívta őket, hogy ne igyekez­zenek a kérdést még jobban elmérgesíteni, mire azok ki­jelenték, hogy a nemzeti párt még magánjellegű értekez­letre sem fog összegyűlni, mielőtt a magyar országgyűlés új szaka megnyílnék, lesz majd alkalmuk ott megbeszélni a dolgokat.­­ Az oláh népnevelő-egyesület brassói gyűlésén az egyesület egyik tagja, aki magyar állampolgár, a prágai „Bohemia“ levelezője előtt olyan magyarellenes nyilatko­zatot tett, mely nagyon furcsán jellemzi az oláh kazánsá­­got. Elmondó, hogy ők nagyon örülnek az oláh faj poli­tikai újjászületésén és hogy nekik sokkal több részök van a Duna fejedelemségeknek az oláh nemzetiségekhez való visz­­szahódításában, mint az oláh királyság mindenféle népből összeolvasztott lakossága elismeri. Ők hű alattvalói a Habsburg dynasztiának és jó polgárai az osztrák c­s­ás­z­ár­i b­ir­o­d­a­l­o­m­n­a­k. Nagyon sajnálják, hogy közöjök és az osztrák államfogalom közé most már egy magyar királyság ékelte be magát; ennek nemzeti politi­kájából ők osztrák oláhok csak annyit értenek, hogy teljes elpusztulásukat idézi elő, mihelyest diadalra jut. Mindazonáltal nem fogják feledni Laguna pátriárkájuk vég­rendeletét és mindig hűek maradnak a Habsburgok ural­kodó családjához. Ebből az egész nyilatkozatból a 48-iki oláhok hangja szól, csakhogy vigyázzanak ezen „oláh ha­zafiak“, nehogy úgy megbánják ezt a nagy hűséget a habsburgokhoz, mint 48 iki elődeik, az elbolondított és cserben hagyott oláhok, kik mindent adtak az osztráknak, de attól semmit sem kaptak. — Pejacsevics, az exbán és Tisza első összeütkö­zését érdekesen írja le a „B. H.“ E szerint az első össze­ütközés ezelőtt két évvel történt. Tudjuk ugyanis, hogy a hivatalos nyelv a zágrábi vasút forgalmi igazgatóságánál is magyar. Pejacsevics gr. 2 évvel ezelőtt panaszt emelt e miatt a kormánynál és kérte, hogy a horvát nyelv té­tessék hivatalos nyelvvé a horvát vonalakon. A bán ez irata meglepte Ordódy Pált, az akkori közlekedési minisz­tert, ki sietett is azonnal Tiszához, hogy most már mit tegyen. A kormány persze nem akarta a magyar­­nyelvet kiküszöbölni sehonnan, de a horvátokkal sem akart viszályt. Hoszas eredménytelen tanácskozások után végre elhatá­rozta a magyar kormány, a zágrábi forgalmi igazgatósá­got Fiuméba helyezni által, ahol a magyar nyelv ellen nem lehetett semmi kifogást sem tenni. A zágrábi forgalmi igazgatóság főnöke csakhamar kapott is utasítást a maga és hivatalnokai számára Fiuméban alkalmatos lakást ke­resni. A bán értesülvén a dologról, megijedt és sürgős jegyzéket intézett újból a kormányhoz, melyben kérte, hogy hát maradjon minden a régiben. És úgy is maradt, csak az a baj, hogy most már nincs minden úgy é­r­­v. Politikai szemle. BELFÖLD. — Horvátországból mindig megdöbbentőbb, aggasz­tóbb hirek érkeznek. Az egész egykori báni ha­tárőrvidék fellázadt, jelentgetik a lapok. Valami Zernitz nevű volt tiszt, ki a múlt választásoknál mint Starcsevicsék ügynöke működött, utazta be azon vidéket és szervezte a fölkelést, amelynek most már nagyon szo­morú következései lehetnek, miután a bosnyák határ Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A kecskeméti szőlőtelep talajminősége* A Kecskemét város közönsége által a szőlőte­lep számára átengedett homokterületnek a phyloxera­*) Megjelent a „Földmivelési minisztérium hivatalos közlönye“ , a „Közgazdasági Ér­t­e­s­i­t­ő“ i. e. 26 számában.

Next