Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)
1884-01-03 / 1. szám
1884. — 1. szám. KECSKEMÉT. Január 3. fehér atlasz, vadrózsákkal. Zágonyi Vilma: rózsaszínű atlasz, rózsaszín kreppeliszszel és vörös pipacsokkal. Wágner Juliska: fehér atlasz, fehér illusionnal és tányér-virágokkal díszítve. Ott voltak továbbá: Antal Péterné, Horváth Béláné, Vojnarovics Sándorné, Szeless Kálmánná, Molnár Jánosné, Domján Istvánná, Machleid Alajosné, Szokolai Sándorné, özv. Kiss Mihályné, Dászkál Györgyné, dr. Turcsányiné, Krizsánné, Bogoss Endréné stb. Az első négyest 46 pár tánczolta. A mulatság 10 órakor vette kezdetét és a táncz tartott reggeli 5 óráig. A Suppé-csárdást másfél óra hosszáig járták. A kitűnő tánczzenét Balázs Kálmán budapesti zenekara szolgáltatta. A női tánczrendek kiváló csínnal voltak kiállítva. Tomaskó úr konyhája és Wittman úr czukrászata teljes elismerést érdemelnek. SZÍNHÁZ. — Hófehérke és a törpék. — Szombaton decz. hó 29-én „Hófehérke és a törpék“ cz. látványos tündérrege adatott elő. A milyen gyönyörű maga a basonczimü mese, mely ma mármondhatjuk internaczionális mesévé lett, a mennyiben minden népnél megtalálható, ép annyira prózaivá törpült le ez a darab. Az a remek költészet, mely az e fajta népmeséket jellemzi, tökéletesebben már nem is lehetettt volna eltörölhető, miként e műben. Nincs is meg benne az a varázserő, melylyel „Csongor és Tünde“ ez, hason irányú, de szellem és költészetben sokkal gazdagabb mű lsr. És nem vélünk csalódni, midőn azt állítjuk, hogy az egészben csak is a törpéknek, kik gyermekek lévén, szeretetre méltó naivsággal s kaczagnivaló félszegséggel játszanak, van létjoguk, miután többi alakjai, a hiú gonosz királyné, a szenvedő Hófehérke, a szerelmes és megmentő herczeg, az e fajta daraboknak rendes alakjai, akikre szeretne az ember rákiáltani, hogy: „Nini! hisz’ ismerem én ezeket!“ És ma maguk a szereplők sem tudtak elég életet önteni alakjaikba. Itt van például Tévölgyné, az özvegy, gonosz királyné! nem mondjuk, hogy helyenként nem játszott helyesen, hanem mint igazi királyné, folyton ingadozott, habozott, ha a büszke méltóságos királynét, vagy a hiú asszonyt játssza-e. És az nem is csodálható, miután maga a kevéssé jellemzetes szerep hozza ezt magával és nagyon gyakorlott és tapasztalt erőnek kell annak lennie, ki ebben a szerepben a maga egészében bevégzett tökéletes alakot és jellemet képes produkálni. Épúgy ingadozott a harag, bosszú és szerelem közt Tó völgy is, kinek Aranyország herczegét kellett volna játszania, ki azonban hidegségét most pldtam meg először, azon szándékkal, hogy egy napot ott töltök. A monumentális indóház, a goth- és renaissance-styl sajátságos vegyülékével, kellemesen lepett meg. A nyüzsgő sürgés-forgás a pályaudvar előtt, nagyvárosias képet tárt elém. Az utasok méhraj-szerű dongása, az omnibuszok, frakkerek zaja, a lóvonat otromba tülkölése, bizarr hangvegyülékben olvadtak össze, amely hangvegyülék szórakoztatta blazirt lelkemet. Viszhangja volt az kedélyem disharmóniájának. Podgyászomat hordárra bíztam, hogy vigye a „Károly főherczeg“ szállodába, mely „úti kalauz“-om szerint a legnagyobb komforttal berendezett szállója volt Linz városának. Magam a széles gesztenye-albén gyalog sétáltam be a városba. Szándékosan, öntudatos czéllal tettem ezt, így jobban megfigyelhettem a jövő-menőket. Mert ellenállhattak kimagyarázatlan sejtelmem azt súgta, hogy közel vagyok. Egyetlen arca sem kerülte ki figyelmemet. A széles és csinos ,,Landstrasse“-n végig, eljutottam a főtérre. Reggel 9 óra tájt lévén az idő,törsöngött a nép a piaczon. Itt már összefolytak előttem az alakok. A gomolygó tömegbe beleolvadt az egyes, mint esőcsepp a folyam vizébe s alaktalan haosként hullámzott előttem föl s alá az ezerfodrú emberáradat. Fölhagytam fürkészésemmel és átengedtem magam a szórakozás és nem tanulmányozás végett utazók sajátos futó szemlélődésének. Linz főtere szabályos, tágas négyszög, egyik végén a széles Landstrassera, másik végén a Dunára vezető utczára torkolva. Balfelőli részében gyönyörű kalvaria emelkedik, hófehésem tudta leküzdeni. Bodrogi Lina adta Hófehérkét és az ő szeretetreméltó játékának és kedves alakjának sikerült a darab e legrokonszenvesebb lényében, a be-beköszöntött unalmat elűzni. Legjobb volt az ál-parasztasszonnyal való két jelenete, különösen pedig a fésülés alatti elalvás. Völgyi Gyulának jó estéje volt és sovány szerepét elég ügyesen ki tudta zsákmányolni. De azért kevesebb is elég lett volna a jóból. A rany egy-két jelenetet kivéve, nem sokat ért, hanem annál több dicséret illeti a kis törpéket, akiknek mulatságos félszeg ügyességét bizonyítja a számos és gyakorta felhangzó taps és újrázás. Még a dekorácziókról kell szólnunk, amelyeknek szegénysége nagyban segítségére volt annak az óhajtásnak, hogy a darabot többször elő ne adják. Különben ez igy szokott lenni s az a tanulság belőle, hogy látványos darabot kár is elő adni. —1. ÚJDONSÁGOK. zök: Bagi László, Csabay Imre, Csilléry Benő, Dékány István, Dömötör Sándor, Gáli Ferencz, Gyenes István, Hollósy Zsigmond, dr. Horváth János, Katona Zsigmond, dr. Kecskeméti Lajos, Keresztes János, Mádi János, Máté Sándor, Molnár János, Muraközy János, Muraközy József, id. Nagy Lajos, ifj. Nagy Lajos, Pacsu Mihály, Papp Sándor, Schwarcz Gusztáv, Szalay László, dr. Szeles József, id. Szeles Kálmán, Tatay Jenő, dr. Tassy Pál, Vámos Béla, Vojnarovics Sándor, Zombori László. — A „Kecskeméti Lapok“ szerkesztését — Fekete József úr lemondásával és városunkból távoztával — újévtől kezdve, amint értesülünk, Bodor Sándor úr veszi át s a szerkesztésért a párttól évi 400 frt honoráriumot kap. Mégis csak jó kormánypárti újságszerkesztőnek lenni, aki rendes gázsit is kap azért, amiért szidja az ellenzéket. Szegény függőpárti vezérbizottságnak pedig ha cseperedik is egy kis jövedelme a lapból, azt is oda adja pártczélokra, mert hát neki nincsenek zsidai, akik viselnék a választási költségeket. — Szilágyi Gyula úr a szeszgyártásról tartott felolvasásából kifolyólag a „Gazdasági Egyesület“ által felkéretett egy felállítandó szeszgyár költségvetésének elkészítésére. A honvágy hazaterelte a Farkas Sándor czeglédi bandáját, mielőtt meglátta volna Ausztráliának aranyat és dicsőséget ígérő távol partjait. A fekete gyerekek úgy látszik megijedtek a tengertől s hazafelé fordították a szekérrudját, mielőtt még rábízták volna életüket a megbízhatatlan vízi járműre, s ha mindjárt ismerték is azt a híres példabeszédet, hogy „a czigány nem hal a vízbe,“z mégis bátorságosabbnak tetszett itt maradni a szárazon s Sydney aranyai helyett beérni Kecskemét bankóival. Mert amint értesülünk, a visszaérkezett zenekar Kecskeméten szándékozik letelepedni s erős konkurrencziát csinálni a Balogh Andrisnak, aki itt már nemcsak uralja, de valósággal terrorizálja a helyzetet és a zsebeket. Egy kis egészséges verseny semmi esetre sem fog ártani, — különösen most a farsang alatt! — Hevitt hirek. Bene János kömives inas Szarva Istvánná 10-ik tizedbeli lakosnétöl 2 pár hízott kacsát tolvajolt el. Elfogatott és a járásbíróságnak átadatott. — Kerekes Gergelynétöl Kis Erzsébet és Blaskovics Erzsébet két pulykát elloptak és eladták. A rendőrség a lopott jószágot is, a tetteseket is kézre kerítette. — Rosenfeld József házalót Köncsögön három útonálló holmijától megfosztotta; a tettesek elfogatván, a holmik is megkerültek. — A „Testvériség“ czimü lap kiadója Szűcs György uram nemcsak 3 havi fogságra, hanem 100 főt pénzbirságra is ítéltetett. Persze hogy megfelebbezte a dolgot ! Valószínűnek tartjuk azonban, sokáig huhogtatok az elbolondított emberiség fülébe, elég sokáig táplálkoztatok a butaság vérén! Nem veszitek észre, hogy lételetek gúnyos anachronizmus! Nem veszitek észre, hogy senki nem vesz benneteket észre ? — Az emberek még hisznek a vallásban, de ti bennetek nem hisznek már. Mert ti megöltétek, ami a vallásban magasztos, isteni és belecsempésztétek ami rút, ördögi. Pusztuljatok! Fölöslegesek vagytok. A világ kerekéről lehullott hasznavehetetlen szilánkok vagytok. Szálkák az emberiség szemében. Melyet jó onnan mihamarabb kitörölni. Mert bánt, mert sért, mert elveszi a tiszta a látást! .... És te mogorva szerzetház, ott a magas hegy tetején, — te még sokáig fogsz letekinteni az ős Dunára és a lábaid előtt nyüzsgő emberekre, mert a tudomány szelleme kiüzendi falaid közül a sötétség varjait, mivelhogy a hazugság nem élhet örökké és a legsötétebb felhőn is áttör végre a fényes napsugár. Ily gondolatok közt érkeztem a Duna partján emelkedő elegáns „Károly főherczeg“ szállóba. Reggelit rendeltem. Ritka jóétvágygyal elköltöm és kezdtem olvasni a lapokat. Rendes szokásom, kivált idegen városban, hogy a lapok hátulján az idegenek névsorát mindig elolvasom, hátha valami ismerősre akadok. Most pláne kétszeres okom volt ezt tenni. Hirtelen nagy izgatottsággal ugrom fel. A linczi helyi lap idegenek rovatában ez állott: „Kisfái Alfréd és neje Magyarországból. Károly főherczeg szálloda.“ — A reform, egyháztanács múlt hó 30-án tartott gyűlésében egyhangúlag kimondotta, hogy a püspökválasztásnál Szász Károlyra fogja adni szavazatát, mint akit a püspöki szék betöltésére a 3 jelölt közül legalkalmasabbnak ítél s megválasztatását a dunamelléki reform, egyház érdekeire való tekintettel legkivánatosabbnak tartja. — Egyleti közgyűlések. A „48-as kör“ múlt hó 26-án tartott választmányi ülésében a kör közgyűlését f. január hó 13-ára tűzte ki ; a „Népkor pedig múlt hó 30-án tartott választmányi ülésében f. hó 27-ére állapította meg a közgyűlés napját; mindkét egyesület közgyűlésén fontos ügyek kerülendnek tárgyalás alá. — Cyászkir. Tormássy Teréz és férje Hankovszky Gergely s gyermekeik Miklós, Gergely, Julcsi, Mihály, Teréz, Lajos, Irma és József, valamint az összes rokonság is fájdalmas szívvel jelentik a szeretett gondos édesanyának, illetve napának és nagyanyának özvegy Darányi Pálné szül. Nagy Zsuzsánna asszonynak múlt hó 30-án délelőtt 10 órakor, életének 6- ik évében, hosszas szenvedés után történt elhunytak A boldogult Mill tetemei múlt deczember hó 31-én a reform. egyház szertartásai szerint a felső-temetőben tétettek örök nyugalomra. Béke lengjen porai felett! — A kaszinó közgyűlése a múlt hó 30-án d. u. megtartatván, elnökké egyhangúlag Lestár Péter választatott. Örökös tiszteletbeli taggá megválasztották Horváth Dömét, tiszteletbeli választmányi tagokká pedig a következőket: Hornyik János, Kovács József, Szeless Ferencz, Szokolay Sándor, Tormássy Mihály. A tisztikar maradt a régi, a 30 tagból álló választmányba pedig beválasztattak a következőn. Tetején a boldogságos szűzzel. Mellékalakjait s csoportozatait is mind mesteri kéz alkotta. Sokáig elmerengtem a kálvária fenséges szépségén. Nem vagyok bigott, — még a szó közönséges értelmében vallásos, templomba járó ember sem, de mindig el tud ragadni, midőn a hitrege alakjait művészi kéz eleveníti meg. A költészet hatványozását látom abban. Eszményítése az az eszményinek. Mert hisz’ a keresztény vallás is ép’ oly hitrege, mint a görög vagy római vallás mythosa. Alkotója ennek is, annak is a rajongó hit és nem a nyugodt értelem. Poezis mind a kettő. És tagadhatatlanul szép poezis. Az Énekek énekének ihletett költője versenyezve küzd a babérért a mythosi Homárral. És mi e poezis alapja? — Hinni azt, hogy amit a hit hisz, az a valóság! A kálváriától az ős Dunára siettem. Sokat beszéltek előttem Linz festői fekvéséről. Hazudtak. Linz fekvését nem lehet lefesteni, azt csak csodálni kell. Az átellenben fekvő hegyen a jezsuiták kolostora tekint le ránk és uralja a vidéket. Hiába tekintgetsz oly komoran, mohosodó falaiddal te, egykor büszke szerzetház! Az emberek nem félnek már te tőled. Hajdan hatalmas lakóid mind jobban halványuló árnyak már csupán, amelyek még itt járnak közöttünk mint fekete automaták, de akikről senki sem hiszi hogy emberek volnának. Sötét maradványai egy sötét kornak, melyet a ti sötét lelketek tett oly iszonyúan sötétté: meddig gúnyoljátok még levéstekkel az enyészetet, fekete árnyékotokkal a világosságot? Hisz a ti éltetek nem élet már, csak lélekjárás. A nap régen kisütött: baglyok és denevérek vonuljatok vissza odúitokba! Elég (Folyt, köv.)