Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

37. szám, 1887. szeptember 11. KECSKEMÉT, fogyasztó közönségre nézve ipari, gazdászati és társadalmi szempontból kimutatnánk, a nélkül, hogy a nemes irányú versenynek efféle korláto­zását törvénytelennek tartanánk, tisztelettel hív­juk fel a tanács figyelmét, — mint a mely a városi közönség érdekéről atyailag gondoskodni van hivatva — az ipartörvény 50-dik §-ára, a­mely félremagyarázhatatlanul és igen helyesen intézkedik, továbbá felhívjuk a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak e tárgyban kiadott, a lapokban is megjelent ren­deletére („Egyetértés“ július 8.), melyből min­denki kiolvashatja, hogy a körösi piac­on kecs­keméti ember is árulhat húsnemül, valamint mindenféle élelmiszert, mert az fogyasztási és nem iparczikk.“ Szolnok. -f- Filoxera. Szolnok város szőlőiben a phyloxera jelenléte constatáltatván, a földmive­­lés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter a Szolnok város határához tartozó szőlő­területeket zár alá helyezte. Szentes. -+- Rémhír Szentesen. A filoxera, ez a rettentő rovar rémizget már Szentesen is. Sar­­kadi István kitünően művelt nagy-hegyi szőlő­jében egy jó rész teljesen kipusztult, innen a pusztulás átkapott e szomszédba is. Azt mond­ták, filoxéra pusztít. Nagy Imre tanácsnok a kertészeti szakosztály pár tagjával és Derzsi Kovács Ferencz tanárral múlt szombaton meg­vizsgálta az elpusztult szőlő­tőkéket és arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem filoxera, ha­nem valami penész-rovar. Félegyháza. -f- A Félegyházi csongrádi szárny­vasút kiépítési munkálatainak megkezdése leg­közelebbi időre várható, ezt igad­ja azon körül­mény is, hogy a pálya útirányának póznákkali kijelölését egy mérnöki közeg már megkezdte, ki e czélból már napok óta időz a város területén. Dorosma. -f- A dor­os­ma-halasi műút ver­senytárgyalása. A csongrád megyei ál­­lamépítészeti hivatalnál ma egy hete d. e. 10 órakor tartatott meg a dorosma-halasi részen kongo­­tégla burkolattal kiépítendő műútra kihirdetett ár­lejtés versenytárgyalása. A kiépítendő műút 3870 méter hosszú és 72,336 forint költség volt Négy ajánlat érkezett be, a­melyek mindegyik árfelemelést kívánt. Jiraszek és Krausz 9, Le­derer Ede (Bpest) 9 és fél, Deutsch A. fia (Bu­dapest) 9 és fél, Schwarz B. és társa pedig 1 és fél százaléknyi árfölemelést kértek. Az aján­lattevők közül Schvarz B. és társa ajánlatát és bánatpénzét tartották vissza. Az ajánlat el­fogadása fölött Dorosna város közgyűlése, eset­leg a megyei közigazgatási bizottság fog ha­tározni. A MAGYAR NEMZET JÓ SZÍVE. Hányszor, de hányszor vetették szemére a magyar társadalomnak, hogy tétlen, hogy közö­nyös, hogy nincs érzéke olyan dolgok iránt, me­lyeknek mindnyájukat érdekelni kellene! Lehet, hogy a panasz, a szemrehányás nem is volt mindig indokolatlan. Ám ha mélyére te­kintünk a dolognak, nem egyszer egészen má­sutt találjuk meg a hibát, nem pedig abban, hogy a magyarnak már természetévé vált a közöny. Ellenkezőleg. Jó, igaz, nemes ügyért a ma­gyar társadalom mindig tudott nemcsak felké­­kesedni, de áldozatot is hozni. Hiszen szabadság­ért, hitért, nagy eszmékért annyiszor tette a­­egész nemzet koc­kára az életét, hogy nincs e földön párja. S ha körültekintünk és látjuk, hogy a mi kérésünk van, az mind a nemzet áldozatkészségéből támadt, sem fejedelmi kegy, sem véletlen szerencse, sem semmiféle külső erő nem hozta létre, hanem egyes egyedül a magyar társadalom maga volt az alkotója, mi jogon vethetjük szemére a közönyt ennek a nem­zetnek, ennek a társadalomnak ? Nem őket, de ez nem bátorított volna fel any­­nyira, mint az, hogy Jolán kisasszony szintén fel­kért erre. Alig volt ezután nap, melyen át ne lovagoltam volna hozzájuk. Itt éreztem egyedül boldognak ma­­gamat, midőn alkonyatkor a nagy gonddal rendezett kertben kettecskén sétáltunk, vagy ha a zongora mel­lett ábrándoztunk, a madarak dalát a lugasban hall­gattuk, minden, minden csak boldogságunkról be­szélt, amelyről azonban még egymásnak sem nyilat­koztunk, de mindketten éreztük azt. De mi állandó az ég alatt! A mi boldog ábrán­dozásainknak is az idő gyors futása véget vetett, le­telt az egy hónapi szabadság, a kert illatára barát­ságtalan hivatalszobával, Jolán kedves társaságát veszekedő főnökömével kellett fölváltanom. A nap leáldozóban volt, midőn az utolsó látoga­tásra készültem Bereghyékhez. A kerten keresztül akartam a házba menni, de ime­ ott a virágok közt láttam szivem birtokosát, Jolánt sétálni, mosolyogva­­ fogadott, beszédbe ereszkedtünk, s mint észrevevém, elválásom reá is leverőleg hatott. Felbátoritva érzem tehát magam nyilatkozni, s az érzelemtől fölhevülve fogtam meg puha kezét; ő gyönyörű kék szemeit reám emelé, melyben a fájdalom és öröm vegyüléke látszott, mi még inkább bátorított; mégis, midőn ki­­mondtam a szót, hogy „szeretem“, önkénytelenül visszahúzta kezét, gyenge pir­boritá arczát, szemeit. Tud ez a magyar közönség érezni, lelkesülni, áldozni, csak legyen kéz, amely megrezzentse szívehúrjait, legyen hang, a­mely lelkéhez útat talál. Ilyenkor egy meleg áramlat járja át a magyar társadalmat, föllendül és cselekszik, s ilyenkor bizony példát vehetnének róla akár na­gyobb, gazdagabb, szerencsésebb népek is. Avagy kell-e ennek bebizonyítására nagyobb példa mint az, a­melynek még ma is tanúi vagyunk, a­midőn a magyar társadalom minden osztálya és rétege egy szívvel-lélekkel végzi a a szamaritánus munkát, hogy hajlékhoz juttassa azokat a szegényeket, kiknek feje felől elpusztí­á a tűz, hogy kenyeret adjon azoknak, akiket el­vivé a víz. Számszerű bevételi eredményt még nincs m­ódunkban közölni, sem annak az országos nép­ünnepnek, sem a sorsjátéknak, melyet a társa­dalom a tűz- és vízkárosultak javára rendezett. De annyit már tudunk, hogy mind a kettő meg­haladja a hozzá kötött legvérmesebb várakozást s fényes tanúságot tesz a magyar közönség jó szivéről, résztvevő lelkéről. De még fényesebben nyilatkozik ez abban az eredményben, melyet a magyar írók és mű­vészek által az eperjesi, nagykárolyi toroczkai tűzkárosultak felsegélésére kiadott „Segítség“­­album fölmutat. Már maga az, hogy a magyar irodalom és művészet mondhatni hevenyészve egy olyan díszmüvet tudott előállítani, amilyenhez foghatót hasonló alkalmi czélra a francziák, sem a németek, de még az angolok sem tudnak föl­mutatni, már maga ez is örvendetes jelensége fajunk kulturális erejének. Mert a „Segítség"­­album valóban megérdemli a díszmunka nevét s oly becses irodalmi és művészeti kincs, mely ki­rályok asztalát is méltó díszíteni. Hát ha még összeállításának és elterjeszté­sének tényezőit is vizsgáljuk! A szakszerű írók, költők és művészek czéhébe erre az alkalomra oda sorakoznak a társadalomnak olyan elemei, melyeket máskor csak mint pártolókat látunk szerepelni. Tollat ragad az ország leendő ki­rálya, követi a példát a magyar nemzet nagy népszerűségű főherczege, ez az egyetlen királyi herczeg, aki hazánkat a magáénak vallja, nem érik be a pártfogással, hanem tevőleges részt vesznek a munkában maguk is, sőt belevonják családjaiknak művészi hajlamú női tagjait is, akik valódi művészi értékű, szebbnél-szebb ké­peket rajzolnak a vállalat részére. És ezzel szemben szegény, napi bérért dol­gozó gyári munkás nők összeállanak filléreikkel s a náluk szegényebbek fölsegélésére kiadott díszmunkából a legdrágább kiadást rendelik meg, amint ezt, hogy csak egy példát említsünk, a szelmeczi dohánygyár munkásnői tették, kik négy termük m­i­n­d­e­n­i­k­e számára egy-egy száz forintos példányt rendeltek meg! S hány szegény ember nevét találjuk az aláírási ívekben, kik egyenkint nem tehetvén, többen álltak együvé, hogy legalább egy egyforintos példányt ren­delhessenek. Hát igazsággal lehet-e az ilyen társadalmat közönyösnek vádolni, ahol a nagy úr beáll köz­munkásnak, a szegény ember maecenásnak, egy szent czél érdekében, a jótékonyság gyakorlásá­nak mennyei élvezetéért? Amint a magyar közönség a „Segítség“­­albumot fölkarolta, arra még példa nem volt irodalmunkban. Az eredmény, noha az aláírási íveknek még a fele sem érkezett vissza, már eddigelé is öt-hatszorosan haladja túl a kiadók számítását s a nyomdáknak ugyancsak lesz dolga, m­íg valamennyi megrendelésnek eleget fog tenni. Nem túlságosan vérmes számítás, hogy az ösz­­szeg, mely a ,,Segítség“-album előfizetési díja­ként begyül, túl fogja haladni a 70 ezer forintot, melyből a kiállítási költségek levonása után a tűzkárosultaknak 40 - 50 ezer forint is juthat. Közel félszázezer forint egy irodalmi válla­latból! Igaz, hogy az emlékmű szellemi része kiadásba nem került, művészek és írók az em­­berátl­özél iránti tekintetéből díjtalanul ajánlot­ták ide műveiket, a szerkesztőség a roppant munkával és erőfeszítéssel járó összeállítását szin­melyek számomra a boldogságot rejtek, a földre sü­tötte. Már rettegtem a pillanattól, mely jövőm, boldog­ságom felett dönteni fog, s íme, Ő lehajol, nem szól semmit, csak egy kis virágot szakít le, pirulva nyújtja át, s mint a megriasztott őzike rohan a kerten ke­resztül a lakosztályba, hova én is követtem őt, hogy a többi családtagoktól is elbúcsúzzam. A kis virág n e f e l e j t s volt! Félév múlt el már azóta, a nyarat ősz, ezt pedig tél váltotta fel, de az én szerelmem nem változott, sőt még mélyebb gyökeret vert, s kitartó szorgalomra ösztönzött, minek következtében én városunk kere­sett ügyvédjévé, ő pedig az idei farsang alatt az enyém lett. Az eljegyzés alkalmával öröm volt látni az én kedves nagybátyámat, hogy ragyogott arcza a jó kedvtől, sokszor mondogatván, ha őt meg nem láto­gatom, feleségem se lenne, vagy ha igen, akkor sem ilyen szép és nem ilyen jó! „De kedves Nagybácsi“ — vetettem tréfálva utána — „ha nincs meg a doktorátus, önt sem lá­togatom meg, s igy minden következmény elesik, lássa, mire nem jó mégis az oklevél! „No az egyszer megengedem!“­tén ingyen teljesítő, mégis nálunk eddig hallat­lan eset ez, hogy irodalmi és művészi termék anyagi sikere akkora legyen. És még ennél is nagyobb az erkölcsi siker. Mert oly munka volt az, melynél mindenki csak nyertes lehetett. Akik létrehozták jutalmuk ott van abban a hálában, melylyel fölsegéltek, ne­veiket emlegetni fogják, és abban a mindennél többet érő tudatban, hogy a magyar társadalom­nak érzését megpróbálták és azt kifogástalannak találták. Akik pedig a műre előfizettek, egy nagybecsű műemléket nyertek benne, mely még akkor is megérné az érte adott összeget, ha nem volna oly nemes czéllal egybekötve. Évek múl­tán is gyönyörködve fogják szemlélhetni a kö­zel 150 iró és 80 művész munkáját, a szel­lemes irodalmi közlemények mellett a gyönyörű képeket. FŐVÁROSI LEVÉL, Budapest, 1887. szept. 8. Ünnepélyeket, látványokat, örömzajt — kedves olvasóm — hiába keresnél most a fővárosban. Oly nyugodt ez mint a csendes tenger felszíne, s csak a tanuló ifjúság élénk serege tarkítja az utczákat. Az ős jogonczok pedig ellepik a kávéházakat, boulevar­­dokat, végig defil­rozva az ártatlan kis leánykák előtt, kik a „mamával“ könyvet vásárolnak. A napok rövidülnek, s a hosszú esték és a csí­pős reggelek a nyaralókat mind a fővárosba terelik. A politizálás, mely eddig apró, vékony erekben fu­tott ezer meg ezer felé, most gyakran egész tócsává gyülemlik össze egy-egy közhelyen, s benne egész örömmel lubiczkolnak — hírlappal kezükben, fe­kete kávéval előttük — még azok a világrázó dip­lomaták is, akik máskor oly jól tudják a politikát intézni, most főleg a bolgárkérdésben egészen el­iszaposodnak a tudatlanság mocsarában. A politikai közlönyük kapósak, a szépirodalmi lapok pedig pi­hennek babéraikon, -- vájjon mikor kapósak ők ? ők a szelíd nenyuljhozzám virághoz hasonlítanak, melyekhez a h­ic tiltja a hozzáférkőzést. De ki is bolyongna most e szelíd virágok között, midőn a küzdföveny homokján vitázhat? Ki olvasna most lelket és szívet nemesítő olvasmányokat, midőn a politika tengerének zavaros hullámaiba nézhet? Azért tehát légy üdvözölve kávéház és óh dicső politika, mert te vagy most a főváros lüktető ere, éltető rugója, te nélküled újdonsült publicistáink és előkelő politikai műkedvelőink rég elvesznének. Nem egy fiatal „nagyságot“ ismerek, ki egy ká­véházi kisgyűlésen mint politikai kapacitás a kedé­lyeket annyira mozgásba hozza, hogy valóságos ostromnak van kitéve az ily „dicsteljes beszéd“ után, és szegény a sok szerencsekivonásoktól azt se tudja, él-e vagy meghalt. A hős (értsd a „kiváló po­litikust“) ezután a kormányt kárhoztatja, hogy nem szünteti meg a deficitet, majd a pessimismus hang­ján Lear-re hivatkozik, ki Goneril után Reganhoz jutva, azt mondá : „a rossz jónak látszik, a sokkal rosszabb mellett“, de az ily hang mint egy keserű sóhaj vész el a megtámadások szóférgetegében és ezer kárhoztatás éri a politikai koc­káztatókat. A színházak konganak az ürességtől, főleg az opera nem bír közönséget vonzani, jóllehet, hogy folyvást „E­xc­e­­­s­­­o­r­­“ adják elő. A nemzeti szín­ház régi darabjait új bőrbe bujtatja, az újakat pedig „vadrózsá”ként régi öltönybe szorítja. Csiky da­rabjai is csökkennek már értékekből, mint a fejős tehén midőn már nem ad tejet, az ő múzsája is ki­fogyott a „tejből“. A budai színkörben is kiütött a krízis, mert a ta­gok nem kapnak gázsit, a defic­it pedig óriási. Cso­dálatos, hisz ott nem Keglevich az intendáns, vagy talán konkurrense akadt neki ? Meglehet. Legboldogabban éli világát a népszínház. Éva anyánk pardon apánk daczára annak, hogy Néme­­thek, Tót­hék, Horváthok játszanak nála, azért mégis aratja a Pálmákat és Vidtoran nézi a többi színházak kínos vergődését. Négy színház sok a fővárosnak, azt mondják, dehogy sok, hanem ennek a négy színháznak na­gyon sok a fővárosi közönség, és ezt tudva, nehogy a melegben a guta környékezze őket, inkább nem mennek. Aztán ne vegyen példát róluk a vidéki kö­zönség ! Karcfalvi. — Ráth Mór könyvkiadó-hivatala Budapesten sok oldalról történt felszólítások folytán elhatározta több mint negyedszázad alatt közrebocsájtott kiadvá­nyainak jegyzékét most először teljesen, a művek ki­merítő tartalmával és pontosan megjelölve a többféle kiadásokat kinyomatni, érezvén a kötelezettséget, ezen, hazánk újabb korszakára nézve oly fontos iro­dalmi és politikai adalékokat még oly időben össze­állítani, midőn a kiadott munkák legnagyobb része, habár csak néhány példányban is, készletben van, vagy a kiadó magán könyvtárában még megtalálható. Ezen könyvjegyzék első hét éve megjelent és kívá­natra mindenkinek ingyen és bérmentve elküldetik. A többi évek rövid idő múlva szinte megjelennek, és szintén minden irodalombarát rendelkezésére állanak. A Képes Folyóirat, a Vasárnapi Újság füzetekben. Ezen új vállalat tizenhatodik füzete a következő tartalommal jelent meg: A nyíri pajko­sok. Történeti elbeszélés Szomaházy Istvántól. — A „Segítség“-albumból : Rudolf trónörökös, József fő­herczeg, Tisza Kálmán, Szontagh Pál, Szász Károly, Beöthy Zsolt stb. közleményei. — Si Due Facinit Idem. Költemény Vajda Jánostól. — Mátyás király forrása. Elbeszélés Jókai Mórtól. — A földrengés. Arany János költeménye.­­ A patak és a nefelecs. Költemény. Gyulai Páltól.­­ Berzeviczy Albert, a közoktatásügyi miniszter új államtitkára. V. I. tét. — Gróf Gvadányi József. Dr. Kovács Dénestől. — Gróf Teleki Blanka.—­ Kárpáti emlékek. Költemény Bar­tók Lajostól. - Augusztusban. — Karsay Sándor, a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke. Sántha Károlytól. -- Az augusztus 19 iki napfogyat­kozás. — Pusztai élet. Lombosfalvi L. Jánostól. Nem juttatott. Költemény B. Kemény Endrétől. — A czilinder próba. — Orosz történetek. I. II. — Hotel Budapest. Várnai Sándortól. — A szent-istvánnapi ünnepély diszfogata — A zugi hegyomlás. — Skót házasság. — A párisi hírlapkiadó-hivatalok. — Egy­veleg. — Irodalom és művészet.­­- Sakkjáték. — RAJZOK. A czilinderpróba. Bihari Sándor festménye. (Melléklet.) A nyíri pajkosok czimű elbeszéléshez 2 kép. Dörre Tivadar rajza. — A „Segítség“ album czimlapja kisebbített alakban. Vágó Pál rajza. — Jókai Mátyás király forrása czimü elbeszéléséhez két rajz Roskovics Ignácztól. — A ,,Segitség“-album bo­rítékának hátsó lapja kisebbített alakban. Roskovics Ignácz rajza. — Berzeviczy Albert. Roskovics I­nácz­­rajza. — Gróf Gvadányi József háza Szakolczán, az emléktáblával. — Gróf Gvadányi József. — Gróf Gva­dányi József háza Szakolczán (e század elején). Gróf Teleki Blanka szobra. (Saját műve). — Lövey Klára. Gróf Teleki Blanka rajza. — Kufstein, Kufstein vi­déke. Gróf Teleki Blanka rajzai. — Karsay Sándor ág. hitv. evang. püspök. — Az augusztus 19-iki nap­­fogyatkozás czimü czikkhez 5 kép.­­ Az ezüst ágyú golyó a városligetben. Tolnay Ákos rajza. — Hat ökrös disztogat a szent-istvánnapi népünnepélyen. Dörre Tivadar rajza.— „Segítség“ ünnepél­ a vá­rosligetben. Goró Lajos rajzai. — Városligeti képek. Háry Gyula rajza. — Városligeti képek. Dörre Tiva­dar rajza. — Tánczvigalom a tóvárosi pax, Ilonban.— A győztes szépek. — A zugi katasztrófa. — A Képes Folyóirat, mint a Vasárnapi Újság tüzetes kiadása, nyolcz nagy negyedrész mvre terjedő félhavi füzetek­ben jelenik meg számos képpel és képmelléklettel. Az egyes füzet ára 30 kr., előfizetési ár egész évre (24 szám) 7 frt 20 kr., félévre (12 szám) 3 frt 60 kr., negyedévre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyvkereskedés útján, valamint közvetlenül­ is elfogad — úgyszintén mutatványpéldányt levelező lapon történő megkeresésre küld a kiadó tulajdonos Franklin Társulat, Budapest, egyetem-utcza 4. sz.­­ A „Segítség“ emlék album augusztus 20- ikára készült el s első példányai a szent István napi népünnepen bocsátottak forgalomba; a díszes mű nagy ivrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő ta­tatommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki ; a 3 fitos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű- melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, a­kik közül 45-en ad­tak verset és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80- ra terjed, 75 művész munkája. Az al­bumot Rudolf trónörökös „Eperjes-Nagy-Károly- Toroczkó“ czimű­ közleménye nyitja meg, mely fac­similében van adva, egy lapon Stefánia főherczegnő rajzával, melyeket a Roskovics Ignácz által készített szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József f­őherczeg buzdító szavait találjuk: „Né­hány őszinte szó nagy birtokosainkhoz“ — Vezér­­czikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt kö­veti Koburg Fülöp herczeg két czikke: „Egy szeren­csés — és egy szerencsétlen vadászati nap“, két ér­dekes leírás, két érdekes vadászatról. Az emlékalbura továbbá még a következőktől tartalmaz prózai dol­gozatokat: B. Bajza Lenke („A részvét virága“ czim­mel,) Balázs Sándor („Holnap“ czimű beszély,) Ber­zeviczy Albert (Az eperjesi „Széchenyi-körről“,) Duka Tivadar („Ex Oriente lux“,) Eötvös Károly („Segítség“ cz. Deák Ferencz adoma,) Fraknói Vil­mos („I. Miksa császár és a magyar korona“,) He­vesi Lajos („Az élet ösztöne“,) Irányi Dániel („Bú­csúzom az eperjesi kollégiumtól 1840-ben“,) Jókai Mór („Mátyás király forrása“ történeti beszély,) Ki­rály Pál („A bolond úr“ czímmel,) Lukács Béla („Toroczkó“,) Molnár Antal („Az erdélyi nemzeti fejedelemség bölcsőjénél“,) Pulszky Ferencz („Az eperjesi kollégium“,) Rónai Horváth Jenő („Eperjes katonai fontossága“,) Rónay Jáczint („Töredék nap­lójából, Kerényi Frigyes levelével“,) Szádeczky La­jos („Tűz­víz között“,) Székely József („Székelykő“,) Szendrei János („ Múltak emléke“), Szilágyi Sándor („Visszaemlékezés“), gr. Teleki Sándor („Emléke­zés Garibaldi hadjáratából“), Trefort Ágoston („Ve­­zéreszmék“), Vágó Pál (A népfelkelő önérzete“), Wohl Janka és Stephanie („Tűz és víz„), gróf Zichy Jenő („Levél Jókai Mórhoz“). Továbbá emléksorokat és rövidebb dolgozatokat, költeményeket sokan írtak a jelesebb írók és költők közül. A fejedelmi hölgyek rajzai nyitják meg az albumnak oly változatos és gazdag illusztrácziót. Ezek nevei Rudolf trónörö- IRODALOM. „A Gályarab menyasszonya“. Brühl G. regényé­nek 25 ik füzete az „O­l­v­a­s­ó k­ö­r“ szépirodalmi folyóirat kiadásában megjelent. Egy füzet ára 25 kr. Szerkeszti Fülöp György. Budapest, Ferencz József­­rakpart, 16. „Teljes ülési döntvények“, melyek a m. kir. Curia, a budapesti kir. ítélő tábla és kir. pénzügyi közigazgatási bíróság által hozattak az 1881 — 1885. évek folyamán, Hath Mór (Budapest, Haas palota) kiadásában megjelent. Ára fűzve 40 kr., kötve 60 kr. „Arany János hátrahagyott iratai és levelezése“ czimü műnek 3-ik füzete megjelent Ráth Mórnál Budapesten. Ára egy füzetnek 40 kr. a „Shakspere“ színműveinek 23 ik füzete meg­jelent Ráth Mórnál Budapesten. Egy füzet ára 40 kr. a „Gróf Benyovszky Móricz életrajza, saját em­lékiratai és útleírásai“ czímű műnek 2-ik füzete meg­jelent Ráth Mór kiadónál Budapesten. Egy füzet ára 40 kr.

Next