Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
37. szám, 1887. szeptember 11. KECSKEMÉT, fogyasztó közönségre nézve ipari, gazdászati és társadalmi szempontból kimutatnánk, a nélkül, hogy a nemes irányú versenynek efféle korlátozását törvénytelennek tartanánk, tisztelettel hívjuk fel a tanács figyelmét, — mint a mely a városi közönség érdekéről atyailag gondoskodni van hivatva — az ipartörvény 50-dik §-ára, amely félremagyarázhatatlanul és igen helyesen intézkedik, továbbá felhívjuk a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak e tárgyban kiadott, a lapokban is megjelent rendeletére („Egyetértés“ július 8.), melyből mindenki kiolvashatja, hogy a körösi piacon kecskeméti ember is árulhat húsnemül, valamint mindenféle élelmiszert, mert az fogyasztási és nem iparczikk.“ Szolnok. -f- Filoxera. Szolnok város szőlőiben a phyloxera jelenléte constatáltatván, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter a Szolnok város határához tartozó szőlőterületeket zár alá helyezte. Szentes. -+- Rémhír Szentesen. A filoxera, ez a rettentő rovar rémizget már Szentesen is. Sarkadi István kitünően művelt nagy-hegyi szőlőjében egy jó rész teljesen kipusztult, innen a pusztulás átkapott e szomszédba is. Azt mondták, filoxéra pusztít. Nagy Imre tanácsnok a kertészeti szakosztály pár tagjával és Derzsi Kovács Ferencz tanárral múlt szombaton megvizsgálta az elpusztult szőlőtőkéket és arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem filoxera, hanem valami penész-rovar. Félegyháza. -f- A Félegyházi csongrádi szárnyvasút kiépítési munkálatainak megkezdése legközelebbi időre várható, ezt igadja azon körülmény is, hogy a pálya útirányának póznákkali kijelölését egy mérnöki közeg már megkezdte, ki e czélból már napok óta időz a város területén. Dorosma. -f- A dorosma-halasi műút versenytárgyalása. A csongrád megyei államépítészeti hivatalnál ma egy hete d. e. 10 órakor tartatott meg a dorosma-halasi részen kongotégla burkolattal kiépítendő műútra kihirdetett árlejtés versenytárgyalása. A kiépítendő műút 3870 méter hosszú és 72,336 forint költség volt Négy ajánlat érkezett be, amelyek mindegyik árfelemelést kívánt. Jiraszek és Krausz 9, Lederer Ede (Bpest) 9 és fél, Deutsch A. fia (Budapest) 9 és fél, Schwarz B. és társa pedig 1 és fél százaléknyi árfölemelést kértek. Az ajánlattevők közül Schvarz B. és társa ajánlatát és bánatpénzét tartották vissza. Az ajánlat elfogadása fölött Dorosna város közgyűlése, esetleg a megyei közigazgatási bizottság fog határozni. A MAGYAR NEMZET JÓ SZÍVE. Hányszor, de hányszor vetették szemére a magyar társadalomnak, hogy tétlen, hogy közönyös, hogy nincs érzéke olyan dolgok iránt, melyeknek mindnyájukat érdekelni kellene! Lehet, hogy a panasz, a szemrehányás nem is volt mindig indokolatlan. Ám ha mélyére tekintünk a dolognak, nem egyszer egészen másutt találjuk meg a hibát, nem pedig abban, hogy a magyarnak már természetévé vált a közöny. Ellenkezőleg. Jó, igaz, nemes ügyért a magyar társadalom mindig tudott nemcsak felkékesedni, de áldozatot is hozni. Hiszen szabadságért, hitért, nagy eszmékért annyiszor tette aegész nemzet kockára az életét, hogy nincs e földön párja. S ha körültekintünk és látjuk, hogy a mi kérésünk van, az mind a nemzet áldozatkészségéből támadt, sem fejedelmi kegy, sem véletlen szerencse, sem semmiféle külső erő nem hozta létre, hanem egyes egyedül a magyar társadalom maga volt az alkotója, mi jogon vethetjük szemére a közönyt ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak ? Nem őket, de ez nem bátorított volna fel anynyira, mint az, hogy Jolán kisasszony szintén felkért erre. Alig volt ezután nap, melyen át ne lovagoltam volna hozzájuk. Itt éreztem egyedül boldognak magamat, midőn alkonyatkor a nagy gonddal rendezett kertben kettecskén sétáltunk, vagy ha a zongora mellett ábrándoztunk, a madarak dalát a lugasban hallgattuk, minden, minden csak boldogságunkról beszélt, amelyről azonban még egymásnak sem nyilatkoztunk, de mindketten éreztük azt. De mi állandó az ég alatt! A mi boldog ábrándozásainknak is az idő gyors futása véget vetett, letelt az egy hónapi szabadság, a kert illatára barátságtalan hivatalszobával, Jolán kedves társaságát veszekedő főnökömével kellett fölváltanom. A nap leáldozóban volt, midőn az utolsó látogatásra készültem Bereghyékhez. A kerten keresztül akartam a házba menni, de ime ott a virágok közt láttam szivem birtokosát, Jolánt sétálni, mosolyogva fogadott, beszédbe ereszkedtünk, s mint észrevevém, elválásom reá is leverőleg hatott. Felbátoritva érzem tehát magam nyilatkozni, s az érzelemtől fölhevülve fogtam meg puha kezét; ő gyönyörű kék szemeit reám emelé, melyben a fájdalom és öröm vegyüléke látszott, mi még inkább bátorított; mégis, midőn kimondtam a szót, hogy „szeretem“, önkénytelenül visszahúzta kezét, gyenge pirboritá arczát, szemeit. Tud ez a magyar közönség érezni, lelkesülni, áldozni, csak legyen kéz, amely megrezzentse szívehúrjait, legyen hang, amely lelkéhez útat talál. Ilyenkor egy meleg áramlat járja át a magyar társadalmat, föllendül és cselekszik, s ilyenkor bizony példát vehetnének róla akár nagyobb, gazdagabb, szerencsésebb népek is. Avagy kell-e ennek bebizonyítására nagyobb példa mint az, amelynek még ma is tanúi vagyunk, amidőn a magyar társadalom minden osztálya és rétege egy szívvel-lélekkel végzi a a szamaritánus munkát, hogy hajlékhoz juttassa azokat a szegényeket, kiknek feje felől elpusztíá a tűz, hogy kenyeret adjon azoknak, akiket elvivé a víz. Számszerű bevételi eredményt még nincs módunkban közölni, sem annak az országos népünnepnek, sem a sorsjátéknak, melyet a társadalom a tűz- és vízkárosultak javára rendezett. De annyit már tudunk, hogy mind a kettő meghaladja a hozzá kötött legvérmesebb várakozást s fényes tanúságot tesz a magyar közönség jó szivéről, résztvevő lelkéről. De még fényesebben nyilatkozik ez abban az eredményben, melyet a magyar írók és művészek által az eperjesi, nagykárolyi toroczkai tűzkárosultak felsegélésére kiadott „Segítség“album fölmutat. Már maga az, hogy a magyar irodalom és művészet mondhatni hevenyészve egy olyan díszmüvet tudott előállítani, amilyenhez foghatót hasonló alkalmi czélra a francziák, sem a németek, de még az angolok sem tudnak fölmutatni, már maga ez is örvendetes jelensége fajunk kulturális erejének. Mert a „Segítség"album valóban megérdemli a díszmunka nevét s oly becses irodalmi és művészeti kincs, mely királyok asztalát is méltó díszíteni. Hát ha még összeállításának és elterjesztésének tényezőit is vizsgáljuk! A szakszerű írók, költők és művészek czéhébe erre az alkalomra oda sorakoznak a társadalomnak olyan elemei, melyeket máskor csak mint pártolókat látunk szerepelni. Tollat ragad az ország leendő királya, követi a példát a magyar nemzet nagy népszerűségű főherczege, ez az egyetlen királyi herczeg, aki hazánkat a magáénak vallja, nem érik be a pártfogással, hanem tevőleges részt vesznek a munkában maguk is, sőt belevonják családjaiknak művészi hajlamú női tagjait is, akik valódi művészi értékű, szebbnél-szebb képeket rajzolnak a vállalat részére. És ezzel szemben szegény, napi bérért dolgozó gyári munkás nők összeállanak filléreikkel s a náluk szegényebbek fölsegélésére kiadott díszmunkából a legdrágább kiadást rendelik meg, amint ezt, hogy csak egy példát említsünk, a szelmeczi dohánygyár munkásnői tették, kik négy termük mindenike számára egy-egy száz forintos példányt rendeltek meg! S hány szegény ember nevét találjuk az aláírási ívekben, kik egyenkint nem tehetvén, többen álltak együvé, hogy legalább egy egyforintos példányt rendelhessenek. Hát igazsággal lehet-e az ilyen társadalmat közönyösnek vádolni, ahol a nagy úr beáll közmunkásnak, a szegény ember maecenásnak, egy szent czél érdekében, a jótékonyság gyakorlásának mennyei élvezetéért? Amint a magyar közönség a „Segítség“albumot fölkarolta, arra még példa nem volt irodalmunkban. Az eredmény, noha az aláírási íveknek még a fele sem érkezett vissza, már eddigelé is öt-hatszorosan haladja túl a kiadók számítását s a nyomdáknak ugyancsak lesz dolga, míg valamennyi megrendelésnek eleget fog tenni. Nem túlságosan vérmes számítás, hogy az öszszeg, mely a ,,Segítség“-album előfizetési díjaként begyül, túl fogja haladni a 70 ezer forintot, melyből a kiállítási költségek levonása után a tűzkárosultaknak 40 - 50 ezer forint is juthat. Közel félszázezer forint egy irodalmi vállalatból! Igaz, hogy az emlékmű szellemi része kiadásba nem került, művészek és írók az emberátlözél iránti tekintetéből díjtalanul ajánlották ide műveiket, a szerkesztőség a roppant munkával és erőfeszítéssel járó összeállítását szinmelyek számomra a boldogságot rejtek, a földre sütötte. Már rettegtem a pillanattól, mely jövőm, boldogságom felett dönteni fog, s íme, Ő lehajol, nem szól semmit, csak egy kis virágot szakít le, pirulva nyújtja át, s mint a megriasztott őzike rohan a kerten keresztül a lakosztályba, hova én is követtem őt, hogy a többi családtagoktól is elbúcsúzzam. A kis virág n e f e l e j t s volt! Félév múlt el már azóta, a nyarat ősz, ezt pedig tél váltotta fel, de az én szerelmem nem változott, sőt még mélyebb gyökeret vert, s kitartó szorgalomra ösztönzött, minek következtében én városunk keresett ügyvédjévé, ő pedig az idei farsang alatt az enyém lett. Az eljegyzés alkalmával öröm volt látni az én kedves nagybátyámat, hogy ragyogott arcza a jó kedvtől, sokszor mondogatván, ha őt meg nem látogatom, feleségem se lenne, vagy ha igen, akkor sem ilyen szép és nem ilyen jó! „De kedves Nagybácsi“ — vetettem tréfálva utána — „ha nincs meg a doktorátus, önt sem látogatom meg, s igy minden következmény elesik, lássa, mire nem jó mégis az oklevél! „No az egyszer megengedem!“tén ingyen teljesítő, mégis nálunk eddig hallatlan eset ez, hogy irodalmi és művészi termék anyagi sikere akkora legyen. És még ennél is nagyobb az erkölcsi siker. Mert oly munka volt az, melynél mindenki csak nyertes lehetett. Akik létrehozták jutalmuk ott van abban a hálában, melylyel fölsegéltek, neveiket emlegetni fogják, és abban a mindennél többet érő tudatban, hogy a magyar társadalomnak érzését megpróbálták és azt kifogástalannak találták. Akik pedig a műre előfizettek, egy nagybecsű műemléket nyertek benne, mely még akkor is megérné az érte adott összeget, ha nem volna oly nemes czéllal egybekötve. Évek múltán is gyönyörködve fogják szemlélhetni a közel 150 iró és 80 művész munkáját, a szellemes irodalmi közlemények mellett a gyönyörű képeket. FŐVÁROSI LEVÉL, Budapest, 1887. szept. 8. Ünnepélyeket, látványokat, örömzajt — kedves olvasóm — hiába keresnél most a fővárosban. Oly nyugodt ez mint a csendes tenger felszíne, s csak a tanuló ifjúság élénk serege tarkítja az utczákat. Az ős jogonczok pedig ellepik a kávéházakat, boulevardokat, végig defilrozva az ártatlan kis leánykák előtt, kik a „mamával“ könyvet vásárolnak. A napok rövidülnek, s a hosszú esték és a csípős reggelek a nyaralókat mind a fővárosba terelik. A politizálás, mely eddig apró, vékony erekben futott ezer meg ezer felé, most gyakran egész tócsává gyülemlik össze egy-egy közhelyen, s benne egész örömmel lubiczkolnak — hírlappal kezükben, fekete kávéval előttük — még azok a világrázó diplomaták is, akik máskor oly jól tudják a politikát intézni, most főleg a bolgárkérdésben egészen eliszaposodnak a tudatlanság mocsarában. A politikai közlönyük kapósak, a szépirodalmi lapok pedig pihennek babéraikon, -- vájjon mikor kapósak ők ? ők a szelíd nenyuljhozzám virághoz hasonlítanak, melyekhez a hic tiltja a hozzáférkőzést. De ki is bolyongna most e szelíd virágok között, midőn a küzdföveny homokján vitázhat? Ki olvasna most lelket és szívet nemesítő olvasmányokat, midőn a politika tengerének zavaros hullámaiba nézhet? Azért tehát légy üdvözölve kávéház és óh dicső politika, mert te vagy most a főváros lüktető ere, éltető rugója, te nélküled újdonsült publicistáink és előkelő politikai műkedvelőink rég elvesznének. Nem egy fiatal „nagyságot“ ismerek, ki egy kávéházi kisgyűlésen mint politikai kapacitás a kedélyeket annyira mozgásba hozza, hogy valóságos ostromnak van kitéve az ily „dicsteljes beszéd“ után, és szegény a sok szerencsekivonásoktól azt se tudja, él-e vagy meghalt. A hős (értsd a „kiváló politikust“) ezután a kormányt kárhoztatja, hogy nem szünteti meg a deficitet, majd a pessimismus hangján Lear-re hivatkozik, ki Goneril után Reganhoz jutva, azt mondá : „a rossz jónak látszik, a sokkal rosszabb mellett“, de az ily hang mint egy keserű sóhaj vész el a megtámadások szóférgetegében és ezer kárhoztatás éri a politikai kockáztatókat. A színházak konganak az ürességtől, főleg az opera nem bír közönséget vonzani, jóllehet, hogy folyvást „Excesor“ adják elő. A nemzeti színház régi darabjait új bőrbe bujtatja, az újakat pedig „vadrózsá”ként régi öltönybe szorítja. Csiky darabjai is csökkennek már értékekből, mint a fejős tehén midőn már nem ad tejet, az ő múzsája is kifogyott a „tejből“. A budai színkörben is kiütött a krízis, mert a tagok nem kapnak gázsit, a deficit pedig óriási. Csodálatos, hisz ott nem Keglevich az intendáns, vagy talán konkurrense akadt neki ? Meglehet. Legboldogabban éli világát a népszínház. Éva anyánk pardon apánk daczára annak, hogy Némethek, Tóthék, Horváthok játszanak nála, azért mégis aratja a Pálmákat és Vidtoran nézi a többi színházak kínos vergődését. Négy színház sok a fővárosnak, azt mondják, dehogy sok, hanem ennek a négy színháznak nagyon sok a fővárosi közönség, és ezt tudva, nehogy a melegben a guta környékezze őket, inkább nem mennek. Aztán ne vegyen példát róluk a vidéki közönség ! Karcfalvi. — Ráth Mór könyvkiadó-hivatala Budapesten sok oldalról történt felszólítások folytán elhatározta több mint negyedszázad alatt közrebocsájtott kiadványainak jegyzékét most először teljesen, a művek kimerítő tartalmával és pontosan megjelölve a többféle kiadásokat kinyomatni, érezvén a kötelezettséget, ezen, hazánk újabb korszakára nézve oly fontos irodalmi és politikai adalékokat még oly időben összeállítani, midőn a kiadott munkák legnagyobb része, habár csak néhány példányban is, készletben van, vagy a kiadó magán könyvtárában még megtalálható. Ezen könyvjegyzék első hét éve megjelent és kívánatra mindenkinek ingyen és bérmentve elküldetik. A többi évek rövid idő múlva szinte megjelennek, és szintén minden irodalombarát rendelkezésére állanak. A Képes Folyóirat, a Vasárnapi Újság füzetekben. Ezen új vállalat tizenhatodik füzete a következő tartalommal jelent meg: A nyíri pajkosok. Történeti elbeszélés Szomaházy Istvántól. — A „Segítség“-albumból : Rudolf trónörökös, József főherczeg, Tisza Kálmán, Szontagh Pál, Szász Károly, Beöthy Zsolt stb. közleményei. — Si Due Facinit Idem. Költemény Vajda Jánostól. — Mátyás király forrása. Elbeszélés Jókai Mórtól. — A földrengés. Arany János költeménye. A patak és a nefelecs. Költemény. Gyulai Páltól. Berzeviczy Albert, a közoktatásügyi miniszter új államtitkára. V. I. tét. — Gróf Gvadányi József. Dr. Kovács Dénestől. — Gróf Teleki Blanka.— Kárpáti emlékek. Költemény Bartók Lajostól. - Augusztusban. — Karsay Sándor, a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke. Sántha Károlytól. -- Az augusztus 19 iki napfogyatkozás. — Pusztai élet. Lombosfalvi L. Jánostól. Nem juttatott. Költemény B. Kemény Endrétől. — A czilinder próba. — Orosz történetek. I. II. — Hotel Budapest. Várnai Sándortól. — A szent-istvánnapi ünnepély diszfogata — A zugi hegyomlás. — Skót házasság. — A párisi hírlapkiadó-hivatalok. — Egyveleg. — Irodalom és művészet.- Sakkjáték. — RAJZOK. A czilinderpróba. Bihari Sándor festménye. (Melléklet.) A nyíri pajkosok czimű elbeszéléshez 2 kép. Dörre Tivadar rajza. — A „Segítség“ album czimlapja kisebbített alakban. Vágó Pál rajza. — Jókai Mátyás király forrása czimü elbeszéléséhez két rajz Roskovics Ignácztól. — A ,,Segitség“-album borítékának hátsó lapja kisebbített alakban. Roskovics Ignácz rajza. — Berzeviczy Albert. Roskovics Ináczrajza. — Gróf Gvadányi József háza Szakolczán, az emléktáblával. — Gróf Gvadányi József. — Gróf Gvadányi József háza Szakolczán (e század elején). Gróf Teleki Blanka szobra. (Saját műve). — Lövey Klára. Gróf Teleki Blanka rajza. — Kufstein, Kufstein vidéke. Gróf Teleki Blanka rajzai. — Karsay Sándor ág. hitv. evang. püspök. — Az augusztus 19-iki napfogyatkozás czimü czikkhez 5 kép. Az ezüst ágyú golyó a városligetben. Tolnay Ákos rajza. — Hat ökrös disztogat a szent-istvánnapi népünnepélyen. Dörre Tivadar rajza.— „Segítség“ ünnepél a városligetben. Goró Lajos rajzai. — Városligeti képek. Háry Gyula rajza. — Városligeti képek. Dörre Tivadar rajza. — Tánczvigalom a tóvárosi pax, Ilonban.— A győztes szépek. — A zugi katasztrófa. — A Képes Folyóirat, mint a Vasárnapi Újság tüzetes kiadása, nyolcz nagy negyedrész mvre terjedő félhavi füzetekben jelenik meg számos képpel és képmelléklettel. Az egyes füzet ára 30 kr., előfizetési ár egész évre (24 szám) 7 frt 20 kr., félévre (12 szám) 3 frt 60 kr., negyedévre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyvkereskedés útján, valamint közvetlenül is elfogad — úgyszintén mutatványpéldányt levelező lapon történő megkeresésre küld a kiadó tulajdonos Franklin Társulat, Budapest, egyetem-utcza 4. sz. A „Segítség“ emlék album augusztus 20- ikára készült el s első példányai a szent István napi népünnepen bocsátottak forgalomba; a díszes mű nagy ivrét alakban jelent meg összesen 44 oldalra terjedő tatatommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki ; a 3 fitos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű- melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, akik közül 45-en adtak verset és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80- ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös „Eperjes-Nagy-Károly- Toroczkó“ czimű közleménye nyitja meg, mely facsimilében van adva, egy lapon Stefánia főherczegnő rajzával, melyeket a Roskovics Ignácz által készített szép keretrajzok vesznek körül. A következő lapon József főherczeg buzdító szavait találjuk: „Néhány őszinte szó nagy birtokosainkhoz“ — Vezérczikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt követi Koburg Fülöp herczeg két czikke: „Egy szerencsés — és egy szerencsétlen vadászati nap“, két érdekes leírás, két érdekes vadászatról. Az emlékalbura továbbá még a következőktől tartalmaz prózai dolgozatokat: B. Bajza Lenke („A részvét virága“ czimmel,) Balázs Sándor („Holnap“ czimű beszély,) Berzeviczy Albert (Az eperjesi „Széchenyi-körről“,) Duka Tivadar („Ex Oriente lux“,) Eötvös Károly („Segítség“ cz. Deák Ferencz adoma,) Fraknói Vilmos („I. Miksa császár és a magyar korona“,) Hevesi Lajos („Az élet ösztöne“,) Irányi Dániel („Búcsúzom az eperjesi kollégiumtól 1840-ben“,) Jókai Mór („Mátyás király forrása“ történeti beszély,) Király Pál („A bolond úr“ czímmel,) Lukács Béla („Toroczkó“,) Molnár Antal („Az erdélyi nemzeti fejedelemség bölcsőjénél“,) Pulszky Ferencz („Az eperjesi kollégium“,) Rónai Horváth Jenő („Eperjes katonai fontossága“,) Rónay Jáczint („Töredék naplójából, Kerényi Frigyes levelével“,) Szádeczky Lajos („Tűzvíz között“,) Székely József („Székelykő“,) Szendrei János („ Múltak emléke“), Szilágyi Sándor („Visszaemlékezés“), gr. Teleki Sándor („Emlékezés Garibaldi hadjáratából“), Trefort Ágoston („Vezéreszmék“), Vágó Pál (A népfelkelő önérzete“), Wohl Janka és Stephanie („Tűz és víz„), gróf Zichy Jenő („Levél Jókai Mórhoz“). Továbbá emléksorokat és rövidebb dolgozatokat, költeményeket sokan írtak a jelesebb írók és költők közül. A fejedelmi hölgyek rajzai nyitják meg az albumnak oly változatos és gazdag illusztrácziót. Ezek nevei Rudolf trónörö- IRODALOM. „A Gályarab menyasszonya“. Brühl G. regényének 25 ik füzete az „Olvasó kör“ szépirodalmi folyóirat kiadásában megjelent. Egy füzet ára 25 kr. Szerkeszti Fülöp György. Budapest, Ferencz Józsefrakpart, 16. „Teljes ülési döntvények“, melyek a m. kir. Curia, a budapesti kir. ítélő tábla és kir. pénzügyi közigazgatási bíróság által hozattak az 1881 — 1885. évek folyamán, Hath Mór (Budapest, Haas palota) kiadásában megjelent. Ára fűzve 40 kr., kötve 60 kr. „Arany János hátrahagyott iratai és levelezése“ czimü műnek 3-ik füzete megjelent Ráth Mórnál Budapesten. Ára egy füzetnek 40 kr. a „Shakspere“ színműveinek 23 ik füzete megjelent Ráth Mórnál Budapesten. Egy füzet ára 40 kr. a „Gróf Benyovszky Móricz életrajza, saját emlékiratai és útleírásai“ czímű műnek 2-ik füzete megjelent Ráth Mór kiadónál Budapesten. Egy füzet ára 40 kr.