Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

XVI. évfolyam. 41. szám. Kecskemét, 1887. október 9. Előfizetési dij: halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MIN­DSZENT-SZEG­VÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PART ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve: Egész évre - ő frt 2 kr. Félévre - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - 1 í­rt 2­5 kr. Egy szám ára 1­0 kr. Előfizethetni a lapra a ki­­adóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedé­sekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 8 írt, egyházi, egyleti, társulati stb. hir­detmények minden egyes beigtatása 2 írt. Bilyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dí­jak fizetendők a kiadóhi­vatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Leleplezett gonoszság. Jól tudjuk mindannyian, hogy a Tisza­­kom­ány uralkodása óta különösen lábra ka­pott az országban párthívei közt az erkölcs­telenség és bűn. Szerte az országban egymást érték a vér­­lázító cselekedetek, melyeket a kormány véd­­szárnyai alatt elkövettek. A sikkasztások a fővárosban és vidéken majd napirenden van­nak és a tetteseket többnyire kimossák vagy futni engedik, mert­­ a kormánypárt kor­tesei voltak. Igazolják ezt a városunkban is az utóbbi években elkövetett sikkasztások és egyébb bűntények, melyeknek elkövetői egy szálig mind a kormánypárt kortesei közül ke­rültek ki. A főispáni intézmény mai nap már nem a közigazgatás vezetése és ellenőrzésére szol­gál, hanem a vármegyékben és városokban köteles a kormánypárt érdekében korteskedni s annak bűnös üzelmeit eltakarni, a kortese­ket megvédeni. Bizonyítja ezt az alábbi levél, mely a kormánynak és főispánjainak bűnös üzelmeit teljesen leleplezi. Ezt a levelet So­mogy megye főispánja Tál­lián Béla intézte a belügyminiszterhez Széchenyi Pál gróf mi­niszter kaposvári választási ügyében. Tudjuk ugyanis, hogy Széchenyi gr. Kaposváron 18 szavazattal megbukott, a mandátumot mégis úgy állították ki, mintha ő kapott volna 20 szavazattöbbséget. Ezen választás ellen az ellenzék peticzionált, erre vonatkozólag irta a kortes főispán a belügyminiszternek a kö­vetkező tartalmú levelet: (Som­ogy megye pecsétje.) 34. sz. bizalmi, Kí­vül: Nagy méltóságú Orczy Béla, a belügy­minisztérium vezetésével megbízott ő felsége sze­mélye körüli magyar kir. miniszter urnak, v. b. t. t. stb. Budapest. Kizárólag saját kezéhez. B­e- 1 . 1: Kegyelmes uram ! Mai hasonszámú táv­irati jelentésem kiegészítéséül van szerencsém a kaposvári országgyűlési képviselőválasztás ered­ményére nézve a következőket legmélyebb tisz­telettel excellenciát kegyes tudomására hozni. Mint táviratomban is jelezni szerencsés valók, Széchenyi Pál ő excellenciája, a különben 48-as párti és az egész választási aktus alatt ellenünk működött választási elnök által 12 óra­kor éjjel 20 szavazattöbbséggel a kerület meg­választott képviselőjének kijelentetett: a szava­zatszedő küldöttségi és választási jegyzőkönyvek három példányban ily eredménynyel lezárattak s minden kifogás nélkül hitelesíttettek is, an­nak egy példánya nagyméltóságodhoz már fel­­küldetett, egy példánya Széchenyi Pál gróf ő excellentiájának átadatott, egy példánya pedig a levéltárban őriztetik. Magára a függetlenségi pártiak által a lapokban közlött és itt is beszéd tárgyát képező téves leírásokra nézve követke­zőleg áll a tényállás, melyről magamnak sze­mélyes meggyőződést szereztem. A független­ségi pártiak másnap a választás után hangoz­tatni kezdették, miszerint a szavazatszedő kül­döttségi elnök szavazati lajstromai rendetlenül és tévedésből hibásan kezeltettek, és hogy 19 Taszár községi szavazó, ki Körmendyre szava­zott, az írnok tévedéséből Széchenyi előnyére íratott, minek folytán, ha ez helyreigazíttatnék, Körmendynek volna 18 többsége, nem pedig Széchenyinek 20. Eme állítás a belügyminisz­tériumhoz fölküldött szavazási lajstromban meg­erősítést nyer, mire nézve a 48-as pártiak a kérdéses 19 faszán szavazóval közjegyzői ok­mányt föl is vettek. A megyei levéltárba elhe­lyezett példányban e 19 taszári szavazó Kör­­mendy részére van írva, s itt a függetlenségiek által tegnap eszközölt utánszámítás az ő elő­nyükre dőlt el. Azonban a jegyzőkönyvből, mely mandátum­onként Széchenyi Pál gr. ő excellen­­ciájának adatott át, e tévedés be nem igazol­ható, mivel a taszáriakból csak a tényleg Szé­chenyire szavazott 11-nek neve van Széchenyire írva, mindannak daczára a 20 majoritás abban el nem tagadható. Ezek alapján tagadhatatlan, hogy a küldöttségi elnök választási tisztái nem lettek kifogástalanul vezetve,é­s hogy azok egy­mástól eltérők, de ép úgy tagadhatatlan az is, hogy a 48-sok által kifogásolt taszári szavaza­tok helytelen beírása a mandátumul szolgáló jegyzőkönyvben nem igaz, lehet más tévedés, de ez nem kifogásolható eddig. Eme tényálladék le­írása után legyen szabad nekem abbeli vélemé­nyemnek adni kifejezést, hogy eme választást minden áron helyben kell hagyni, mert ellenkező esetben nemcsak Somogy vármegye politi­kai, most javult helyzete változik beláthatatlan időre teljesen rosszá, hanem az erkölcsi be­folyás és hatalom, melyet a szabadelvű párt s igénytelenségem ez alkalommal a választá­soknál magunknak megszereztünk, megsemmisül. Ettől eltekintve azonban, ha megsemmisíttetnék a választás, a megye belbékéje ismét odadobatnék az egyesült függetlenségi és mérsékelt ellenzé­kiek terrorizmusának, melylyel szemben mi te­hetetlenek lennénk,­­ ami által az adminisztrá­­czió vezetése egészen megbénulna és a régi tarthatlan helyzet ez irányban ismét érvényre jutna. Ez most már nem személyes kérdés, vagy egy kerületnek elvesztése, ez Som­ogy megye lét­kérdése, mely ha kedvezően megoldatnék, a leg­jobb útra fog teleltetni, ellenkezőleg a kommu­nizmus és szoczialismus hidrafejét megsemmi­síteni a lehetetlenségek közé tartozik; csak az kegyelmes uram, ki a kaposvári választást és annak előzményeit önmaga átélte, bír arról fo­galommal, hogy mily helyzet volt Somogyban, mit röviden csak azzal jelzek, hogy csak e ke­rületben 3 hét alatt a választás előtt 8 gyuj­­togás, 15 személy- és 25 vagyonbiztosság elleni bűntény történt a 48-sok részéről, s hogy csak is a legerélyesebb és legelőrelátóbb intézkedé­seknek köszönhető, hogy igen nagy kellemetlen­ségek nem történtek, maga a karhatalommal ki­rendelt katonaság is tettleg meg lett támadva, köztük két tiszt és négy legény megsebesítve. Ily körülmények között e kerületet új választás­nak kitenni lehetetlen, akkor, midőn a kapos­vári választás az egyesült 48-as és mérsékelt ellenzékieknek 15,000 írtjába, nekünk pedig há­romszor annyiba került. Mindezek folytán leg­mélyebb alázattal esedezem Excellenciádh­oz, mél­­tóztassék kegyes és hathatós befolyását a megye jóléte és békéje érdekében odaérvényesiteni, hogy gróf Széchenyi Pál ő excellenciájának megvá­lasztatása annak idején mindenesetre jóváha­gyassák. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy kiváló tiszteletem kifejezése mellett maradhassak. Kaposvár, 1887. ju­nius hó 21-én, híve és szol­gája­t a 11 - á­n, főispán.“ E levéből tisztán kiviláglik a kormány és főispánja bűnössége, leleplezve van az egész rendszer, melylyel Tisza Kálmán kor­mányozza az országot. Az országgyűlésen Szalai Imre és Eötvös Károly függetlenségi képviselők interpellál­ták a belügyminisztert a kaposvári levél miatt. Orczy báró ez idő szerinti id. belügyminiszter szégyenében és Tisza Kálmán bűnössége tu­datában nem is mertek a házban megjelenni, törik a fejüket, hogy mikép mosakodjanak ki a posványból. Azonban remény nincs reá, hogy a javulás útjára térjenek, mert nemhogy magukba szállnának, hanem még ők indítot­tak fegyelmi vizsgálatot, hogy ki tudják, ki volt az, aki a titkos levelet elárulta az „Egyetértésinek, hogy a kormány bűne nyil­vánosságra hozóját megbüntethessék. A főispán levele szerint a kaposvári vá­lasztás 45 ezer forintjába került a kormány­nak, s hogy bűnöket szépítsék, a főispán le­velében még azt hazudj­a a miniszternek, hogy az ellenzéknek pedig — 15 ezer fo­rintba. Ezt persze azért mondja, hogy ne so­kalja a miniszter a 45 ezer forint elpocsé­­kolását s igazolja magát a bűnös pénz felől. Hej! a kecskeméti éhes m­améi ak-korte­­sek is szeretnék, ha közibük pottyant volna egy 45 ezer forintos képviselőjelölt, de szé­pen vesztegethettek, dáridózhattak és ami­tő­l osztozkodhattak volna. Mert a kormány Vámosért hír szerint csak 4—5 ezer forintot eresztett meg, ebből is még a 84-ki válasz­tásról fentmaradt 2000 frt és kamatai taka­rékpénztári adósságot kellett kifizetni, Így hát nagyon kis pénz maradt a korteskedésre, ha az Árva-pénz — szóbeszéd szerint 25 ezer forintocska — közbe nem jön, a kecskeméti mameluk-had tán ki se teszi a zászlót, mert az a népség — hol a „Kecskeméti Lapok“ szerint a város intelligencziája helyet foglal — ablak és osztalék nélkül nem szabad­­e­l­v­ű­s­k­ö­d­i­k, a haza és a város érdekében síkra nem száll. Tiszteljük a kormánypárti erkölcsöket, de nem kérünk belőlük. Az „Egyetértés“­ben a L AKTAN YA-Ü NiN EPE L YESSÉG. A lovassági laktanya átadása alkalmára a városi tanács által rendezett ünnepélyességek véget értek. A cs. és kir. 7-ik­ számú huszár­ezred bevonult s azt elfoglalta. Az ünnepélyességek részleteiről a következő értesítést adjuk : A városi tanács a körösi- és vásári-utczát nemzeti zászlókkal bőven feldiszittelve, a körösi­­kapu mellett tölgyfa-galulyakkal feldiszitelt dia­dal­kaput állított, mely mellett várta a város rendőrfőkapitánya október 1-én a cs. és kir. 7-ik huszár­ezrednek ide érkező részét. A huszárság '/„ 10 órakor a körösi­ kapuhoz érkezvén, Haja­­g­o­s Illés főkapitány üdvözölte őket a város közönsége nevében s értette a bevonuló magyar huszárságot. Mely üdvözölő szavakra P­o­k­o­r­n­y Hermann ezredes válaszolt röviden és szívé­lyesen. Az üdvözlések megtörténte után a főkapi­tány kalauzolása mellett a huszárság megindult s a fellobogózott és kiváncsi néppel ellepett ut­­czákon át s kiért az új laktanyába, hol már a város elöljárósága, törvényhatósági bizottsági ta­gok és sok kiváncsi nép összegyűlve várta őket. A laktanya kapujában Bandi czigány bandája rázendite a Rákóczy-indulót s ennek hangjai mellett éljenzéssel fogadtatva vonult be a hu­szárság a laktanya tágas udvarára, hol az ezre­des által a város felé arcz-vonallal feláll­ittat­­ván, az ezredes lóháton a polgármester vezetése alatt összegyűlt városi elöljáróság csoportja elé vágtatott s a polgármester által a város ne­vében üdvözöltetett. A polgármester beszédéből, — amint szabad téren, gyenge hangon előadva kivehettük — a következőket jegyeztük meg ma­gunknak: „Méltóságos ezredes úr! Nehezen várta Kecskemét városa e napot, mert tudta, hogy ekkor kedves vendégei érkeznek. Ezek megérkeztek ezredes úrban és az általa vezény­let huszárságban. Igyekeztünk nekik kényelmes otthont csinálni, mit 2 évi szorgalmas munka után el is értünk, s most azt ezennel átadjuk. „Isten hozott“ szavakkal fogadjuk a huszársá­got, vendégeinket, kiket mától fogva nem azok­nak, hanem a város lakosainak és testvéreknek tekintünk. Noha e lakásnak mi a városon kí­vül választottunk helyet, azért most már váro­sunk eddig tart s annak kiegészítő részét ké­pezi. Kívánjuk, hogy e laktanya a katonaságnak békés otthona legyen, kívánjuk, hogy a 7-ik „h­o­n­v­é­d“ (!!!) huszár­ezredet az Isten sokáig éltesse!“ Az üdvözlő­ beszédre következett, éljenzaj meg­szűnte után Pokorny Hermann ezredes a kö­vetkezőképpen válaszolt: „Fogadja kir. tanácsos úr a szívélyes fogadtatásért legőszintébb köszön­­netünket. Legyen meggyőződve, hogy jó egyet­értést fogunk tartani. Midőn e szép kaszárnyát átveszem, nem mulaszthatom el, hogy kir. ta­nácsos úrnak, mint a város első polgárának legszebb köszöneteinek kifejezzem. Engedje az Isten, hogy ez épület a város javára és felvirá­goztatására szolgáljon. Éljen Kecskemét városa!“ Ezen szívélyes szavak oly jó hatást keltet­tek a jelenlevőkben, hogy az éljenzés igazán lelkessé vált s csillapulni nem akart. Ezután az ezredes imához vezényelt s utánna a katonaság szétment elszállásolás végett. A jelenlevő pol­gárság pedig a kaszárnya megszemlélése után lassanként távozott. Délután két órakor vette kezdetét a kaszi­nóban a város rendezett diszebéd, melyre az alábbiak nyertek meghívót: Rág Mihály ipartest, elnök. Antal Péter tanácsnok. Arányi Béla házfőnök. Bagi Lajos építész. 5 Id. Bagi László árvaszéki elnök. Ifj. Bagi László t. főjegyző. Bartsch Róbert kir. főmérnök-Bélák János főmérnök. Belleberg Baltazár százados. 10 Bende György biz. tag. Szilvágyi Benárd Jenő főhadnagy. Grf. Bethlen Gergely hadapród. Bódogh Lajos ügyvéd, lapszerkesztő. Bogyó Pál apát plébános. 15 Boronkai Boronkay Sándor hadnagy. Csabay Imre igazgató. Czelder Márton lelkész. Chernél Victor hagynagy. Csilléry Benő igazgató. 20 Dékány István jogtanár. Dolesál Rudolf főhadnagy. Kir. Fenség Dom Miguel braganzai herczeg őrnagy. Dömötör Károly főszámvevő. 25 Egyed László szab. áll. hadnagy. Endler Theodor százados. Erdélyi Mihály építész. Erdős Aurél házfőnök. Fekete István tanácsnok. 30 Forster László hadnagy. Fördös Dezső főkönyvelő. Gáli Ferencz törvényszéki elnök. Báró Grimmenstein Vincze tiszthelyettes. Gyenes Imre főgondnok. 35 Gyömörey Antal tábornagy. Györffy Balázs iparegyleti elnök. Hajagos Illés főkapitány. Hanusz István igazgató és lapszerkesztő. Hegedűs Nándor százados. 40 Henning Gyula alhadbiztos. Heitzmann György építési vállalkozó. Hofbauer Eduárd főhadnagy. Hodovall József szab. áll. főhadnagy. Dr. Horváth Ádám országgy. képviselő. 45 Horváth Béla kir. ügyész. Horváth Döme gazdasági egyesületi elnök. Hornung Károly főhadnagy. Hödl Félix főhadnagy. 49a Hudacsek Ferencz főhadnagy. 49b Habina János h. lapszerkesztő. 50 Jandovszky György őrnagy. Jankovics György lelkész. Jónás Samu százados. Katona Zsigmond gyógyszerész. Dr. Kecskeméti Lajos főgondnok. 55 Keresztes János főjegyző. Kerék Sándor rajzoló. Kiss Aladár szab. áll. főhadnagy. Komfért Frigyes állatorvos. Korincsánszky János igazgató. 60 Kozm­a Győző főhadnagy. Kozma Döme főgondnok. S. Kovács József járásbiró. Láber Károly állomási főnök. Laukó Károly lelkész, kasz. elnök. 65 Lechner Ödön műépítész. Lestár Péter polgármester. Lipthai Pál biz. tag. Litke Ágoston kapitány. Lösch József főhadnagy. 70 Machnicoski Viktor hadnagy. Dr. Majorkovics József ezredorvos. Manusek Patrik hadnagy. Mariancsik Ármin kapitány. Mádi János igazgató. 75 Máthé Sándor igazgató. Millaisovic István hadnagy. Milk­ó Vilmos építési vállalkozó. Muraközy János tanácsnok. Muraközy József ügyvéd. 80 Muzsik Gyula hadapród. Müller Arthur főhadnagy. Nánásy Dezső főhadnagy. Nedeczky Ferencz hadnagy,­­ Nagy Imre szerkesztő. 85 Nyíri Károly távirdafőnök. Pacsu Mihály alügyész. Papp Sándor ügyvéd. Parragh Gedeon tanár. Pártos Gyula műépítész. 90 Pásthy Károly igazgató. Dr. Perisz Ármin főrabbi. Petrás Gyula csendőr főhadnagy. Prendesack Károly hadnagy. Pilaszánovics József hadnagy. 95 Báró Podmaniczky Endre szab. áll. hadnagy. Pokorny Hermann ezredes. Pollmann Kelemen főhadnagy. Raab Márton állatorvos. Radics Illő Károly postafőnök. 100 Rauscher Miksa építész. Relkovics Antal alezredes. Rosvenszky József százados. Salter Miksa százados. Burgstalli gróf Spaur János őrnagy. 105 Sándor László biz. tag. Sánta András hadnagy. Sántha Lajos főgondnok. Sárkány Endre tiszthelyettes. Schlesinger Pál hadapród, bűnös kormányról le lett rántva a lepel, — ott áll az ma a nemzet előtt a pelengéren. Polgárok forduljatok el tőle megvetéssel!

Next