Kecskemét, 1889. január-június (18. [17.] évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-06 / 1. szám
1. szám. FŐVÁROSI LEVÉL, Budapest, 1889 jan. 2. Letűnt ez az év is, mint a többi. Mi a nagy mindenség véges parányai, mi a jó magunkkal is telhetetlen, felfuvalkodott, gőgös semmiségek egy új évet, egy részletet jegyzünk fel ismét a végtelen időben. Az újév, napja egyszersmind a reménységnek is. A tél néhány hét múlva tavaszra fordul, a sötét éjt hajnal váltja fel, s a beteg izom is megegészségesedik egyszer. Hátha ez újév szilárdítja meg majd a békét, tünteti el a deficitet és sepri el a közösügyes Tisza-kormányt. A múlt év úgyis tizedelte jeleseinket, hátha ez új év leveszi vállainkról a létfentartás súlyos gondjait, melyek perczről-perczre jobban leszoktattak a kemény földre ? Reméljünk tehát ez újév első napjain legjobbat, mert igaz az amit a názárethi legnagyobb reformátor mondott, hogy „az utolsókból lesznek az elsők.“ Boldog új évet! A kormánypárt is mint minden évben úgy az idén is tisztelget Tisza Kálmánnál és Péchy Tamás képviselőházi elnöknél. Szapáry Gyula gr. üdvözölte a párt nevében a kormányelnökét. Elmondta, hogy a nemzet mily nagy haladást telt 67 óta, különösen azóta, mióta Tisza Kálmán van a kormány élén. A külügy, pénzügy és közigazgatás is mily óriási lépésekkel halad előre. Végül üdvözli Tiszát, mint államférfit és boldog újévet kíván neki. Tisza megköszönte a jó kivánatokat és röviden válaszolt a küldöttségnek. A békét reméli továbbra is fentartani, s kijelenti, hogy mivel ma Európában egy állam sincsen, mely a háborút feltétlenül kívánná, sikerülni fog a ma megkezdett évben is a béke áldását megóvni. A pénzügyeket illetve megnyugtat mindenkit, hogy az sikeresen czélhoz lesz vezethető. Hadd örüljenek ők az egymáshoz intézett bókban, hadd fessék kedvező színben a külügyet, pénzügyet, mi azonban nem hódolunk föltétlenül, s nem ringatjuk magunkat illúziókban. A nemzeti színházban az óévben újdonság volt. Lessing-nek „Bölcs Náthánja“-ja került színre. A darab kitűnő és a közönség érdeklődéssel kísérte az előadást. Ujházy a czímszerepben remekelt, miért is hatszor hívták ki. Az operában pedig búcsúzó volt. Saxlehner Emma asszony húsz évi működése után visszalépett a színpadtól. Egyik kedvelt szerepében „Bánk-bán“ Gertrúdjában búcsúzott el a közönségtől. Karczfalvi. ÚJDONSÁGOK. — Felhívás. Lapunk azon előfizetőit, kik máig is tartozásban vannak, e helyen is felszólítjuk, hogy kötelezettségüknek immár eleget tenni készkedjenek. — A többit. előfizetőknek pedig a lap eddigi támogatásáért szívességüket megköszönve, felhívjuk őket az újbóli előfizetésre. Azon t. elvtársakat, különösen pedig azon tb. bizottsági tagokat, kik eddig előfizetőink nem voltak, felszólítjuk, hogy pártunk elnökének a lap elején levő figyelmeztetését tekintetbe véve, előfizetni szíveskedjenek. Mert ha a „Kecskemét“ lap pártunk és városunk érdekeit nyiltan védelmezi és elősegíti, s la Örömmel ragadott Elemér tollat s irta: „Bájos nagyság! Kedves meghívását örömmel fogadom és kívánságához képest a megjelölt időben ott leszek és hódolva borulok lábai elé. Elemér.“ A választ az inas csakhamar elvitte. Elemér kutatni kezdett emlékei között, de sehogy se jött reá, hogy ki is lehet az az ismeretlen angyal! Este feleségét elkísérte a színházba, ő pedig kocsit vett és elhajtatott a nevezett ház elé. Csinos kis egy emeletes ház elött állott meg a kocsi. Az ablakok erősen le voltak függönyözve. Csengetésre megjelent a portás és hajlongva kisérte föl Elemért az első emeletre. Ott fönt egy hamis szemű mosolygó szobacziézus bevezette őt az ismeretlen hölgy boudoirejába. Elemér széttekintett a szobában aztán a szobaleány felé fordulva kérdezé : — Mondja csak édesem, hogy hívják az ön bájos úrnőjét? — Az titok! — felelé a kis hamis. — Tessék helyet foglalni, úrnőm azonnal jön, csak öltözékét hozza rendbe. Ezzel a czirzus eltávozott és egyedül hagyta Elemért. — Ugyan milyen lehet az én Líviám ? Szőke-e vagy barna ? Karcsú, magas, kedves, vagy túlságos molette? A szemei, ajka ? Haja dús, kebele alabastrom, hangja ezüst csengésű, képzelődik a kiváncsi Elemér. S ez mind titok. De türelmesen várt, s magában dúdolgatá: Ki fog derülni a titok, S akkor leszünk mi boldogok ! A szép hölgy úgy látszik nem nagyon sietett Elemér karjai közé, mert már hősünk unatkozni kezdett. De csitt! Mintha léptek zaja hallatszanék. Igen, ez! Elemér még egy pillantást vetett a tükörbe, megigazította nyakkendőjét, s torkán egyet köszörülve, elegáns pózba vágta magát. A léptek zaja már az ajtónál volt. Még egy pillanat, s az ajtó függönye mögül kilép — Rosenblatt Áron, Elemér úr hitelezője. Elemér majd hanyatt esett; a szó megakadt torkán, s bámulva nézett Áron bibircses orrára. — Nagyságos úr, gondolom, már elég régen várok a pénzemre. Kénytelen voltam cselhez folyamodni, s ha ön nekem egy óra múlva a háromezer forintot meg nem fizeti, úgy ezt a levelet, melyet ön imádottjához irt, el fogom küldeni néhány magyarázó szó kíséretében az ön kedves és szeretetreméltó — anyósához! — Rosenblatt! maga egy nyomorult blatt! Persze ön tudja, hogy anyósom milyen vipera természetű, s most neki akarja a levelemet elküldeni. De azt nem fogja tenni. Itt a pénze, adja ide a levelemet ! Áron hajlongva adta át a levelet és a váltót. Elemér dühösen mormogta a lépcsőn lemenőben: — Oh azok az anyósok! D. É. KECSKEMÉT, 1889. január 6. pünk szerkesztője már 5-ik éve ingyen a lapot szerkeszti, és ezzel öt évi drága idejét és munkáját a pártnak és a közérdeknek áldozatul hozza, illő, hogy a párt tagjai legalább a lap előállításának költségéhez csekély előfizetési díjukkal — ellenérték mellett — hozzájárulni erkölcsi kötelességnek tartják. Ezért a „Kecskemét“ mai számát az eddig az előfizetőkhöz nem tartozott tb. bizottsági tagokhoz és ismertebb párttagokhoz is elküldtük, remélve, hogy kötelességük tudatára ébrednek. A „Kecskemét“ mai számával 18-ik évfolyamába lépett, kötelességét eddig híven teljesítette, — ezután is teljesitendő, ha a nagy közönség szintén hozzájárul a maga támogatásával. Előfizetési dijak: A „Kecskemét“ egyes példányai kaphatók: Gallia E., Harkay József és Scheiber József kereskedésében, és alulirt kiadóhivatalnál. Kecskemét, 1889. január h6. Tisztelettel: A „Kecskemét“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Szent-Lőrincz pusztát — hir szerint — Hoitsy Pál országgyűlési képviselő, pártunk egyik kiváló alakja, a „Gazdák és Iparosok általános hitelszövetkezete“ központi igazgatóságának tagja — vette ki a tulajdonos Coburg-Koháry herczegtől haszonbérbe. — Az évi haszonbér mint halljuk a 14,000 holdnyi puszta után 75,000 frtnyi összegre rúg. — Haláleset. Hornyik József barátunkat, helybeli főreáliskolai tanárt súlyos családi veszteség érte : legkisebb gyermeke elhunyt. A halálesetről kiadott gyászjelentés így szól: „Hornyik József főreáliskolai tanár és neje Horváth Judith úgy a maguk, mint gyermekeik : Irén, Józsi, Irma, és Júlia, valamint a nagyszülők nevében is fájdalomteli szívvel tudatják , hogy feledhetetlen kisfiuk, illetve testvér- és unokájuk, a négy hónapot élt Pistika f. hó 4-én reggeli 4 órakor, 4 napi súlyos szenvedés után jobb életre szenderült. A kis boldogultnak hideg teteme f. hó 5 én d. e. d/e 11 órakor fog róna. kath. szertartás szerint a II., Mária utcza 73. sz. a. beszenteltetni s a Szentháromság temetőben az anyaföldnek átadatni. Kecskemét, 1889. Január 4. Béke lengjen porai felett! “ — Botrány közt az a rendőrtisztviselő. Kecskemét városának r. kath. vallású hívei nagyon megütköztek rajta, hogy a karácsonyi szent ünnepekben s az év utolsó napján a századok óta szokásos ünnepi díszlövéseket nem hallották. E miatt az egyháztanács gyűlésén Zs. Kovács István interpellácziót is intézett az egyház főgondnokához, hogy van-e tudomása róla mikép a taraczk lövések elmaradtak, s mi annak oka? A főgondnok kijelente, hogy tudomása van róla, mikép az ünnepi diszlövések elmaradtak, de ez azért történt, mert a múlt nyáron történt baleset miatt — mikor egy embert megbokrosodott lovai összetörtek — a rendőrség a diszlövések eszközlését a r. kath. egyháznak megtiltotta. Erre Bódogh Lajos egyháztanácsos határozatilag kimondatni kéri, hogy a kecskeméti r. kath. egyház minden szóbeli rendőrhatósági tilalom daczára is ezen évszázadok óta gyako rgész évre . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Negyedévre . . . 1 frt 25 kr. Egyes számára . . . frt 10 kr. volt szokást jövőre is fenntartatni akarja, s azt mint az egyházi szertartások külső díszéül szolgáló díszlövész jövőben is gyakorolni fogja, ha azonban a rendőrkapitányság a Szent-Háromság szobor melletti tért erre nem tartja alkalmasnak, jelöltessék ki e czélra a zsibvásár területe, vagy pedig a kevésbé közlekedési útban levő görög templom előtti tér, ezeket a rendőrségnek átiratban tudomására adatui indítványozza. — Bogyó Pál apát-plébános a fenti indítványhoz csatlakozik s kijelenti, hogy semmi szin alatt nem járulna ahhoz, hogy a kérdéses ünnepies szokás elhagyassák, hanem annak fenntartását kívánja. Mire az egyháztanács határozatilag a fenti indítványban foglaltakat elfogadja. Tudomásunk szerint a rendőrségnél a kérdéses — s a kath. híveket anyira megbotránkoztatott — basáskodó rendeletet Szegedy György alkapitány adta ki. Csodálkozunk, hogy a kath. egyház gondnoksága, csupán szóbeli meghagyásra rögtön abbahagyta ezen százados gyakorlatra kiterjedő jogát. Úgy látszik a hatalomérzet nagyon megzavar némely könnyebb agyakat, s hamar túlságba engedik magukat ragadtatni. Ilyen helyeken gyökeres gyógymódot kell alkalmazni! — „Árpádmegye.“ Ilyen is lenne, ha elfogadnák Cserényi Gáza kiskunfélegyházai lakos, megyei bizottsági tag, indítványát. Cserényi ugyanis a megyéhez indítványt nyújtott be, hogy ,,a nemzet ezeréves fennállásának emlékéül Budapest főváros és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye neve a honalapító „Árpád“ nevére változtassák át.“ Az indítvány az 1886. évi XXI. t.-c. 48-ik szakasza értelmében előkészítés végett ki fog adatni a vármegye állandó választmányának. — Úgy látszik a szomszéd városbeli polgártárs nagyon olcsó módon szeretne keresztül esni az ezredéves ünnepélyen. — Nyilvános számadás. A polgári dalkör múlt évi decz. 26-án megtartott táncrestélyén beléptijegyek árából befolyt 126 frt, felülfizetésekből 5 frt 40 kr., összesen tehát bevétel volt 131 frt 40 kr., a kiadás 118 frt 10 kr., a tiszta jövedelem e szerint 12 frt 90 kr. Felülfizetni szívesek voltak: Mester Gergely 1 frt, Tényi Mária 50 kr., Farkas László 20 kr., Kiss Mihály 20 kr., Veroszta Zsigmond 20 kr., Cseh Andor 20 kr., Tóth Lajos 50 kr., Rapcsányi István 1 frt, Habala Pál 40 kr., Király Rozika 1 frt. Gröber Mátyás 20 kr., kiknek nagylelkűségéért hálás köszönetet mond a kecskeméti polgári dalkör. Id. Handzel Mihály pénztárnok. — Adóügy. Az általános jövedelmi pótadóról szóló törvény értelmében köteleztetik mindenki, ki adómentes házzal bir, ezen adómentes házból nyert házbért bevallani éppen úgy, mint az a rendes házadó bevallásánál történni szokott. Továbbá: ugyanazon törvény értelmében mindenki azon kedvezményben részesittetik, hogy betáblázott adósságai kamata a részére kiszámított jövedelemből levonassék, ha e részben 1889. évi január 1-étől ugyanazon év és hó 31-ig bevallását teljesiti. Felhivatnak tehát mindazok, kik új házakat bírnak, ezekből házbér jövedelmet húznak ; úgy azok, kik házosztály, házbér, földadót fizetnek, hogy betáblázott adósságaik kamataira nézve tegyenek jelentést a városi adóhivatalnál, hol a vallomási ivek vallomásaik alapján kitöltetni fognak, mert ha vallomásaikat 1889. évi január 31-ig nem teljesitik a kedvezményt elvesztik. — Az inasok betegsége. Az összes iparosokat közelről érdeklő elvi jelentőségű határozatot hozott a belügyminiszter Az iparos inasok — vagy mint újabban nevezik : tanonczok — kórházi betegápolási költségét eddig az illető iparoson vették meg, épp úgy, mint a cselédekét és munkásokét a gazdán, vagy gyároson. Ezentúl - mint értesülünk — ez nem lesz így. Az iparosok terhe könnyebbült, a községeké nagyobbodott. A belügyminiszter ugyanis egy budapesti konkrét eset alkalmából kijelentette, hogy az iparosinas sem a munkások, sem a cselédek közé nem sorolható, hanem az ipartörvény által kívánt írásbeli szerződés alapján felfogadott segédszemély, kire sem a cselédtörvény, sem a betegápolásra nézve fennálló szabályok nem alkalmazhatók. Az ipartörvény az iparost csak arra kötelezi, hogy az inast, amennyiben a ház népéhez tartozik, betegség esetén ápolásba részesítse. Ha azonban az inas oly betegségbe esnék, mely miatt kórházba kell vinni, akkor az iparos az így származott gyógyítási költségek megfizetésére nem kötelezhető, hanem a költségek megtérítésénél épp úgy kell eljárni, mint a szolgálati, vagy munkaviszonyban nem álló emberekkel szemben. Ezután tehát, ha bírják, vagy maguk az inasok, vagy pedig szüleik viselik a gyógyítási díjat, ha pedig nem bírják, akkor illetőségi községükön veszik meg ezt is. — Felmentés a népfölkelés alól. A belügyminiszter felhívja az összes törvényhatóságokat, hogy a népfölkelés kötelezettségében álló ama központi és járási tisztviselőkről, rendezett tanácsú városi és községi közegekről, továbbá a vármegye felügyelete alatt álló magántébolyházak, kórházak és gyógyszertárak személyzetéről, nemkülönben a községi és közorvosokról, kiknek működése a közszolgálat érdekében elkerülhetlenül szükséges, január 15-ig tegyenek hozzá fölterjesztést, hogy azok a népfölkelési szolgálat alól esetleg fölmenthetők legyenek. A kalotaszegi varrottasnak, ennek a szép háziiparnak, buzgó terjesztője: Gyarmathy Zsigáné asszony, tudósít bennünket arról az örvendetes haladásról, melyet a kalotaszegi asszonyok kézimunkája népszerűség tekintetében tett. A varrottasnak, mely Erdélyen kívül jó ideig csak a fővárosban volt ismeretes, a külömböző kiállítások és egyes hölgyek buzgólkodása révén, most már van országos hire. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is sokfelé akadtak jóizlésű asszonyok, akik belátták, hogy — eltekintve használatának egyéb módjaitól — milyen pompásan lehet alkalmazni ezt a szép kézimunskát a legmodernebb toalettekhez is. Budapesten, különösen négy nagy híve van a kalotaszegi munkának: Károlyi Tiborné grófnő és Zichy Sarolta grófnő, Herich Károlyné dr.-né s legújabban Csáky Albin gróf kultuszminiszter felesége. Neki, mint a farsang egyik lady patronesse-ének lesz majd a télen elég alkalma növelni a varrottas népszerűségét. Gyarmathyné aszszony fölkért annak kijelentésére is, hogy Budapesten igazi varrottas található az iparművészeti és kereskedelmi múzeumban, továbbá Kanitz Ferencz, Markus és Mahler üzleteiben. Kapható vidéki üzletekben már Aradon, Pécsett, Kecskeméten, Szolnokon, Nagyváradon és természetesen Koloszvártt is. Minden darab, melyet megvesznek belőle, egyszersmind jótékonyság arra a 12 szegény falura, melynek ez a kézimunka egyik főkeresete. — Pályázat. A városunkkban s megyénkben is elterjedt s közkedveltségnek örvendő „Képes Családi Lapok“ betöltvén pályafutásának első évtizedét a második évtizedet, vagyis a tizenegyedik évfolyamot (1889. január 1-én) egy irodalmi pályázattal véli a legméltóbban megkezdeni. Kívántatik először egy humoreszk beszélyke, rajz vagy tárczaczikk. Tárgya az életből legyen merítve. Dij: 50 frank aranyban. Másodszor egy költemény, válfaja szabadon választható. Dij: egy darab 20 frankos arany. Beküldési határidő: 1889. évi február hó 17. pályázat eredménye a „Képes Családi Lapok“-ban s az ország összes magyar hírlapjaiban közzé fog tétetni s ugyanakor szolgáltatnak ki a pályadíjak is. A pályaművek jeligés levélke kíséretében a „Képes Családi Lapok“ szerkesztőségéhez Budapestre, Nagy-korona utcza 20. szám küldendők. Reméljük, hogy az irodalomnak városunkban és megyénkben lakó munkásai közül is sokan vesznek részt a nemes versenyben. — Magyar munkások Boszniában, Magyarországból s különösen tudomásunk szerint Kecskemétről is szép számmal mennek a munkás-vagy cselédosztályhoz tartozók, ki Boszniába vagy Herczegovinába szerencsét próbálni. Ezzel a szegény néppel gyakran megesik, hogy viszontagságos útjuk után, melyet nem egyszer gyalog tesznek meg, egyszerűen kiutasítják őket az okkupált tartományokból, vagy pedig temérdek huzavonának vannak kitéve. Mindennek az az oka, hogy rendszerint csak munka-vagy cselédkönyvvel vannak ellátva, ez pedig ott nem elégséges, mert e munka- és cselédkönyveket az ottani hatóságok utazási vagy tartózkodási igazolványul az ott fennálló szabályok értelmében el nem fogadják. A belügyminiszter ennek következtében utasította a törvényhatóságokat, hogy az okkupárt tartományokba készülő munkásokat figyelmeztessék, hogy a munkakönyveken kívül szabályszerű igazolványnyal is szükséges magukat ellátni. A „Képes Családi Lapok“ új évi száma azon alkalomból, hogy pályafutásának tizedik évét betöltötte s a második tizedbe lépett, valóságos jubiláns szám. Rendkívül érdekes tartalmát koszorús Jókai Mór arczképe s egy gyönyörű autographált mondata, Tolnay Lajos arczképe s Dr. Murányi Ármin úrhoz, a „Képes Családi Lapok“ kiadó-tulajdonosához intézett irodalmi becscsel bíró levele, — Rudnyánszky Gyulának „Tiz év“ czimü költőileg gazdag s ihletteljes költeménye, — Beniczky-Bajza Lenkének arczképe és „Jávor Mártha“ czimü érdekes elbeszélése, — Mikszáth Kálmánnak arczképe és „Csejte vár és asszonya“ czimü kedves kis vártörténete, — Brankovics Györgynek a „Képes Családi Lapok“ szerkesztőjének arczképe és „Hafsza“ czimü szomorújátékának, zamatos nyelven s költői ihlettel irt előjátéka, — Dr. Murányi Árminnak arcképe és „Mind a kettő halott“ czimü csinos beszélykéje, a „Képes Családi Lapok“ érdekes adatokban gazdag története, — továbbá az első kiadónak Mehner Vilmosnak és az első szerkesztőnek Kgliffay Edének az arczképe. — képezik. „Hölgyek Lapja“ czimü melléklete három csinos divatképet s a családanyákat, gazdasszonyokat érdeklő czikkeket, — regénymelléklete Brankovics Györgynek „A pénz“ czimü regényéből első közleményt tartalmaz. Egyszóval a „Képes Családi Lapokat“ a műveit magyar családok pártfogásába ajánljuk. Hogy a „Képes Családi Lapok“ a műveit olvasó közönség igényeinek a jövőben is meg fog minden tekintetben felelni, arra nézve elég kezességet nyújt szerkesztője Brankovics György, aki mint író és publicista széles e hazában ismeretes, s akiről Jókai is úgy nyilatkozott Rudolf trónörökös ő fensége előtt, hogy: jeles iró, és a kiadó tulajdonos : Dr. Murányi Ármin, aki a lap érdekében minden áldozatra kész. A „Képes Családi Lapok“ előfizetési ára egész évre 6 frt., félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési összegek a lap kiadóhivatalába (Budapest, nagy korona utcza 20.) küldendők. EGYVELEG. *Egy őrült rémtette. Parisban a napokban ülte lakodalmát Barnard fiatal selyemgyáros a 18 éves Dubois Lídiával. Esküvő után a fiatal férj rábeszélte feleségét, hogy menjenek el meglátogatni apját, aki már tíz év óta volt egy tébolyház magánczellájában elzárva. Mikor az őrülthöz jutottak, az ápolónő azt mondta nekik, hogy bátran bemehetnek, mert az öreg úr teljesen nyugodt s bizonyosan örülni fog, ha menyét láthatja, akiről már hetekkel ezelőtt beszélgetett. A fiatal pár be is lépett a czellába, az öreg láthatólag nyugodtan fogadta őket, a fiatal aszszony kezelt csókolt s aztán süteménynyel akart neki kedveskedni. Erre az őrült egyszerre fölugrott s dühösen fölkiáltott: „Te vagy az a gonosz tündér, aki ide száműzött!“ Azzal, mint a vadállat zsákmányára, ráugrott a fiatal asszonyra, fojtogatni és fogával marczangolni kezdte. Az áldozat sikoltásaira többen oda siettek és kiszabadították a szerencsétlen nőt az őrült keze közül, de az az irtózatos ijedlség