Kecskemét, 1889. január-június (18. [17.] évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

1. szám. FŐVÁROSI LEVÉL, Budapest, 1889 jan. 2. Letűnt ez az év is, mint a többi. Mi a nagy min­­denség véges parányai, mi a jó magunkkal is telhe­tetlen, felfuvalkodott, gőgös semmiségek egy új évet, egy részletet jegyzünk fel ismét a végtelen időben. Az újév, napja egyszersmind a reménységnek is. A tél néhány hét múlva tavaszra fordul, a sötét éjt hajnal váltja fel, s a beteg izom is megegészségesedik egyszer. Hátha ez újév szilárdítja meg majd a bé­két, tünteti el a defic­itet és sepri el a közösügyes Tisza-kormányt. A múlt év úgyis tizedelte jelese­inket, hátha ez új év leveszi vállainkról a létfentartás súlyos gondjait, melyek perczről-perczre jobban le­­szok­tattak a kemény földre ? Reméljünk tehát ez újév első napjain legjobbat, mert igaz az amit a ná­­zárethi legnagyobb reformátor mondott, hogy „az utolsókból lesznek az elsők.“ Boldog új évet! A kormány­párt is mint minden évben úgy az idén is tisztelget Tisza Kálmánnál és Péchy Tamás képviselőházi elnöknél. Szapáry Gyul­­­a gr. üdvözölte a párt nevében a kormány­elnö­két. Elmondta, hogy a nemzet mily nagy haladást telt 67 óta, különösen azóta, mióta Tisza Kál­mán van a kormány élén. A kü­lügy, pénz­ügy és közigazgatás is mily óriási lépésekkel halad előre. Végül üdvözli Tiszát, mint államférfit és bol­dog újévet kíván neki. Tisza megköszönte a jó kivánatokat és röviden válaszolt a küldöttségnek. A békét reméli továbbra is fentartani, s kijelenti, hogy mivel ma Európá­ban egy állam sincsen, mely a hábo­rút feltétlenül kívánná, sikerülni fog a ma megkezdett évben is a béke ál­dását megóvni. A pénzügyeket illetve meg­nyugtat mindenkit, hogy az sikeresen czélhoz lesz vezethető. Hadd örüljenek ők az egymáshoz intézett bók­ban, hadd fessék kedvező színben a külügyet, pénz­ügyet, mi azonban nem hódolunk föltétlenül, s nem ringatjuk magunkat illúziókban. A nemzeti színházban az ó­évben újdonság volt. Lessing-nek „Bölcs Náthánja“-ja került színre. A darab kitűnő és a közönség érdeklődéssel kísérte az előadást. Ujházy a czímszerepben remekelt, miért is hatszor hívták ki. Az operában pedig búcsúzó volt. Saxlehner Emma asszony húsz évi működése után vissza­lépett a szín­padtól. Egyik kedvelt szerepében „Bánk-bán“ Ger­­trúdjában búcsúzott el a közönségtől. Karczfalvi. ÚJDONSÁGOK. — Felhívás. Lapunk azon előfizetőit, kik máig is tartozásban vannak, e helyen is felszólítjuk, hogy kötelezettségüknek immár eleget tenni készkedjenek. — A többi­t. elő­fizetőknek pedig a lap eddigi támogatásáért szívességüket megköszönve, felhívjuk őket az újbóli előfizetésre. Azon t. elvtársakat, különösen pedig azon tb. bizottsági tagokat, kik eddig előfizetőink nem voltak, felszólítjuk, hogy pártunk elnö­kének a lap elején levő figyelmeztetését te­kintetbe véve, előfizetni szíveskedjenek. Mert ha a „Kecskemét“ lap pártunk és városunk érdekeit nyiltan védelmezi és elősegíti, s la­ Örömmel ragadott Elemér tollat s irta: „Bájos nagyság! Kedves meghívását örömmel fogadom és kíván­ságához képest a megjelölt időben ott leszek és hó­dolva borulok lábai elé. Elemér.“ A választ az inas csakhamar elvitte. Elemér ku­tatni kezdett emlékei között, de sehogy se jött reá, hogy ki is lehet az az ismeretlen angyal! Este feleségét elkísérte a színházba, ő pedig kocsit vett és elhajtatott a nevezett ház elé. Csinos kis egy emeletes ház elött állott meg a kocsi. Az ablakok erősen le voltak függönyözve. Csengetésre megjelent a portás és hajlongva kisérte föl Elemért az első emeletre. Ott fönt egy hamis szemű mosolygó szobaczi­­ézus bevezette őt az ismeretlen hölgy boudoirejába. Elemér széttekintett a szobában aztán a szoba­leány felé fordulva kérdezé : — Mondja csak édesem, hogy hívják az ön bá­jos úrnőjét? — Az titok! — felelé a kis hamis. — Tessék helyet foglalni, úrnőm azonnal jön, csak öltözékét hozza rendbe. Ezzel a czirzus eltávozott és egyedül hagyta Elemért. — Ugyan milyen lehet az én Líviám ? Szőke-e vagy barna ? Karcsú, magas, kedves, vagy túlságos molette? A szemei, ajka ? Haja dús, kebele alabast­­rom, hangja ezüst csengésű, képzelődik a kiváncsi Elemér. S ez mind titok. De türelmesen várt, s magában dúdolgatá: Ki fog derülni a titok, S akkor leszünk mi boldogok ! A szép hölgy úgy látszik nem nagyon sietett Elemér karjai közé, mert már hősünk unatkozni kezdett. De csitt! Mintha léptek zaja hallatszanék. Igen, ez­­! Elemér még egy pillantást vetett a tükörbe, megigazította nyakkendőjét, s torkán egyet köszö­rülve, elegáns pózba vágta magát. A léptek zaja már az ajtónál volt. Még egy pil­lanat, s az ajtó függönye mögül kilép — Rosenblatt Áron, Elemér úr hitelezője. Elemér majd hanyatt esett; a szó megakadt tor­kán, s bámulva nézett Áron bibircses orrára. — Nagyságos úr, gondolom, már elég régen várok a pénzemre. Kénytelen voltam cselhez folya­modni, s ha ön nekem egy óra múlva a háromezer forintot meg nem fizeti, úgy ezt a levelet, melyet ön imádottjához irt, el fogom küldeni néhány magya­rázó szó kíséretében az ön kedves és szeretetre­méltó — anyósához! — Rosenblatt! maga egy nyomorult blatt! Persze ön tudja, hogy anyósom milyen vipera ter­mészetű, s most neki akarja a levelemet elküldeni. De azt nem fogja tenni. Itt a pénze, adja ide a le­velemet ! Áron hajlongva adta át a levelet és a váltót. Elemér dühösen mormogta a lépcsőn lemenőben: — Oh azok az anyósok! D. É. KECSKEMÉT, 1889. január 6. pünk szerkesztője már 5-ik éve ingyen a la­pot szerkeszti, és ezzel öt évi drága idejét és munkáját a pártnak és a közérdeknek áldoza­tul hozza, illő, hogy a párt tagjai legalább a lap előállításának költségéhez csekély elő­fizetési díjukkal — ellenérték mellett — hozzájárulni erkölcsi kötelességnek tartják. Ezért a „Kecskemét“ mai számát az eddig az előfizetőkhöz nem tartozott tb. bizottsági tagokhoz és ismertebb párttagokhoz is elküld­tük, remélve, hogy kötelességük tudatára éb­rednek. A „Kecskemét“ mai számával 18-ik év­folyamába lépett, kötelességét eddig híven teljesítette, — ezután is teljesitendő, ha a nagy közönség szintén hozzájárul a maga támogatásával. Előfizetési dijak: A „Kecskemét“ egyes példányai kapha­tók: Gallia E., Harkay József és S­c­h­e­i­­ber József kereskedésében, és alulirt kiadó­­hivatalnál. Kecskemét, 1889. január h6. Tisztelettel: A „Kecskemét“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Szent-Lőrincz pusztát — hir szerint — Hoitsy Pál országgyűlési képviselő, pártunk egyik kiváló alakja, a „Gazdák és Iparosok általános hitelszövetke­zete“ központi igazgatóságának tagja — vette ki a tulajdonos Coburg-Koháry herczegtől haszonbérbe. — Az évi haszonbér mint halljuk a 14,000 holdnyi puszta után 75,000 frtnyi összegre rúg. — Haláleset. Horny­ik József barátunkat, helybeli főreáliskolai tanárt súlyos családi veszteség érte : legkisebb gyermeke elhunyt. A halálesetről ki­adott gyászjelentés így szól: „Hornyik József főreál­­iskolai tanár és neje Horváth Judith úgy a maguk, mint gyermekeik : Irén, Józsi, Irma, és Júlia, vala­mint a nagy­szülők nevében is fájdalomteli szívvel tudatják , hogy feledhetetlen kis­fiuk, illetve testvér- és unokájuk, a négy hónapot élt P­i­s­t­i­k­a f. hó 4-én reggeli 4 órakor, 4 napi súlyos szenvedés után jobb életre szenderült. A kis boldogultnak hideg te­teme f. hó 5 én d. e. d/e 11 órakor fog róna. kath. szer­tartás szerint a II., Mária utcza 73. sz. a. beszentel­tetni s a Szentháromság temetőben az anyaföldnek átadatni. Kecskemét, 1889. Január 4. Béke lengjen porai felett! “ — Botrány közt az a rendőrtisztviselő. Kecskemét városának r. kath. vallású hívei na­gyon megütköztek rajta, hogy a karácsonyi szent ünnepekben s az év utolsó napján a századok óta szokásos ünnepi díszlövéseket nem hallották. E miatt az egyháztanács gyűlésén Zs. Kovács István interpellácziót is intézett az egyház fő­gondnokához, hogy van-e tudomása róla mikép a taraczk­ lövések elmaradtak, s mi annak oka? A főgondnok kijelente, hogy tudomása van róla, mikép az ünnepi diszlövések elmaradtak, de ez azért történt, mert a múlt nyáron történt bal­eset miatt — mikor egy embert megbokroso­dott lovai összetörtek — a rendőrség a diszlö­vések eszközlését a r. kath. egyháznak megtil­totta. Erre Bódogh Lajos egyháztanácsos ha­tározat­ilag kimondatni kéri, hogy a kecskeméti r. kath. egyház minden szóbeli rendőrhatósági tilalom daczára is ezen évszázadok óta gyako­­ rgész évre . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Negyedévre . . . 1 frt 25 kr. Egyes szám­ára . . . frt 10 kr. volt szokást jövőre is fenntartatni akarja, s azt mint az egyházi szertartások külső díszéül szol­gáló díszlövész jövőben is gyakorolni fogja, ha azonban a rendőrkapitányság a Szent-Háromság szobor melletti tért erre nem tartja alkalmas­nak, jelöltessék ki e czélra a zsibvásár területe, vagy pedig a kevésbé közlekedési­ útban levő görög templom előtti tér, ezeket a rendőrségnek átiratban tudomására adatui indítványozza. — Bogyó Pál apát-plébános a fenti indítványhoz csatlakozik s kijelenti, hogy semmi szin alatt nem járulna ahhoz, hogy a kérdéses ünnepies szokás elhagyassák, hanem annak fenntartását kívánja. Mire az egyháztanács határozatilag a fenti indítványban foglaltakat elfogadja. Tudo­másunk szerint a rendőrségnél a kérdéses —­ s a kath. híveket anyira megbotránkoztatott — basás­­kodó rendeletet Szegedy György alkapitány adta ki. Csodálkozunk, hogy a kath. egyház gondnoksága, csupán szóbeli meghagyásra rögtön abbahagyta ezen százados gyakorlatra kiterjedő jogát. Úgy látszik a hatalom­érzet na­gyon megzavar némely könnyebb agyakat, s ha­mar túlságba engedik magukat ragadtatni. Ilyen helyeken gyökeres gyógymódot kell alkalmazni! — „Árpádmegye.“ Ilyen is lenne, ha elfogadnák Cserényi Gáza kis­kunfélegyházai la­kos, megyei­ bizottsági tag, indítványát. Cserényi ugyanis a megyéhez indítványt nyújtott be, hogy ,,a nemzet ezeréves fennállásának emlékéül Bu­dapest főváros és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye neve a honalapító „Árpád“ nevére változtassák át.“ Az indítvány az 1886. évi XXI. t.-c. 48-ik szakasza értelmében előkészítés végett ki fog adatni a vármegye állandó választmányának. — Úgy látszik a szomszéd városbeli polgártárs na­gyon olcsó módon szeretne keresztül esni az ezredéves ünnepélyen. — Nyilvános számadás. A polgári dalkör múlt évi decz. 26-án megtartott táncrestélyén be­léptijegyek árából befolyt 126 frt, felülfizetésekből 5 frt 40 kr., összesen tehát b­e­v­é­t­el volt 131 frt 40 kr., a kiadás 118 frt 10 kr., a tiszta jö­vedelem e szerint 12 frt 90 kr. Felülfizetni szí­vesek voltak: Mester Gergely 1 frt, Tényi Mária 50 kr., Farkas László 20 kr., Kiss Mihály 20 kr., Ve­­roszta Zsigmond 20 kr., Cseh Andor 20 kr., Tóth Lajos 50 kr., Rapcsányi István 1 frt, Habala Pál 40 kr., Király Rozika 1 frt. Gröber Mátyás 20 kr., kik­nek nagylelkűségéért hálás köszönetet mond a kecskeméti polgári dalkör. Id. Handzel Mihály pénztárnok. — Adóügy. Az általános jövedelmi pótadó­ról szóló törvény értelmében köteleztetik min­denki, ki adómentes házzal bir, ezen adómentes házból nyert házbért bevallani éppen úgy, mint az a rendes házadó bevallásánál történni szokott. Továbbá: ugyanazon törvény értelmében min­denki azon kedvezményben részesittetik, hogy betáblázott adósságai kamata a részére kiszámí­tott jövedelemből levonassék, ha e részben 1889. évi január 1-étől ugyan­azon év és hó 31-ig be­vallását teljesiti. Felhivatnak tehát mindazok, kik új házakat bírnak, ezekből házbér jövedel­met húznak ; úgy azok, kik házosztály, házbér, földadót fizetnek, hogy betáblázott adósságaik kamataira nézve tegyenek jelentést a városi adó­hivatalnál, hol a vallomási ivek vallomásaik alapján kitöltetni fognak, mert ha vallomásaikat 1889. évi január 31-ig nem teljesitik a kedvez­ményt elvesztik. — Az inasok betegsége. Az összes iparo­sokat közelről érdeklő elvi jelentőségű határozatot hozott a belügyminiszter­ Az iparos inasok — vagy mint újabban nevezik : tanonczok — kórházi beteg­ápolási költségét eddig az illető iparoson vették meg, épp úgy, mint a cselédekét és munkásokét a gazdán, vagy gyároson. Ezentúl - mint értesülünk — ez nem lesz így. Az iparosok terhe könnyebbült, a köz­ségeké nagyobbodott. A belügyminiszter ugyanis egy budapesti k­onkrét eset alkalmából kijelentette, hogy az iparosinas sem a munkások, sem a cselédek közé nem sorolható, hanem az ipartörvény által kívánt írásbeli szerződés alapján felfogadott segédsze­mély, kire sem a cselédtörvény, sem a betegápo­lásra nézve fennálló szabályok nem alkalmazhatók. Az ipartörvény az iparost csak arra kötelezi, hogy az inast, a­mennyiben a ház népéh­ez tar­tozik, betegség esetén ápolásba részesítse. Ha azonban az inas oly betegségbe esnék, mely miatt kórházba kell vinni, akkor az iparos az így szárma­zott gyógyítási költségek megfizetésére nem kötelez­hető, hanem a költségek megtérítésénél épp úgy kell eljárni, mint a szolgálati, vagy munkaviszonyban nem álló emberekkel szemben. Ezután tehát, ha bír­ják, vagy maguk az inasok, vagy pedig szüleik vi­selik a gyógyítási díjat, ha pedig nem bírják, akkor illetőségi községükön veszik meg ezt is. — Felmentés a népfölkelés alól. A bel­ügyminiszter felhívja az összes törvényhatóságo­kat, hogy a népfölkelés kötelezettségében álló ama központi és járási tisztviselőkről, rendezett tanácsú városi és községi közegekről, továbbá a vármegye felügyelete alatt álló magántébolyhá­­zak, kórházak és gyógyszertárak személyzetéről, nemkülönben a községi és közorvosokról, kiknek működése a közszolgálat érdekében elkerülhetle­­nül szüks­éges, január 15-ig tegyenek hozzá fölterjesztést, hogy azok a népfölkelési szolgálat alól esetleg fölmenthetők legyenek.­­ A kalotaszegi varrottasnak, ennek a szép háziiparnak, buzgó terjesztője: Gyarmathy Zsi­gáné asszony, tudósít bennünket arról az örvende­tes haladásról, melyet a kalotaszegi asszonyok kézi­munkája népszerűség tekintetében tett. A varrottas­nak, mely Erdélyen kívül jó ideig csak a fővárosban volt ismeretes, a külömböző kiállítások és egyes höl­gyek buzgólkodása révén, most már van országos hire. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is sok­felé akadtak jóizlésű asszonyok, akik belátták, hogy — eltekintve használatának egyéb módjaitól — mi­lyen pompásan lehet alkalmazni ezt a szép kézimun­s­kát a legmodernebb toalettekhez is. Budapesten, kü­lönösen négy nagy híve van a kalotaszegi munkának: Károlyi Tiborné grófnő és Zichy Sarolta grófnő, He­­rich Károlyné dr.-né s legújabban Csáky Albin gróf kultuszminiszter felesége. Neki, mint a farsang egyik lady patronesse-ének lesz majd a télen elég alkalma növelni a varrottas népszerűségét. Gyarmathyné asz­­szony fölkért annak kijelentésére is, hogy Budapes­ten igazi varrottas található az iparművészeti és ke­reskedelmi múzeumban, továbbá Kanitz Ferencz, Markus és Mahler üzleteiben. Kapható vidéki üzle­tekben már Aradon, Pécsett, Kecskeméten, Szolnokon, Nagy­váradon és természetesen Koloszvártt is. Min­den darab, melyet megvesznek belőle, egyszersmind jótékonyság arra a 12 szegény falura, melynek ez a kézimunka egyik főkeresete. — Pályázat. A városunkkban s megyénk­ben is elterjedt s közkedveltségnek örvendő „Ké­pes Családi Lapok“ betöltvén pályafutásának első évtizedét a második évtizedet, vagyis a tizen­egyedik évfolyamot (1889. január 1-én) egy irodalmi pályázattal véli a legméltóbban meg­kezdeni. Kívántatik először egy humoreszk beszélyke, rajz vagy tárczaczikk­. Tárgya az életből legyen merítve. Dij: 50 frank arany­ban. Másodszor egy költemény, válfaja szabadon választható. Dij: egy darab 20 fran­kos arany. Beküldési határidő: 1889. évi február hó 17. pályázat eredménye a „Képes Családi Lapok“-ban s az ország összes magyar hírlap­jaiban közzé fog tétetni s ugyanakor szolgáltat­nak ki a pályadíjak is. A pályaművek jeligés levélke kíséretében a „Képes Családi Lapok“ szerkesztőségéhez Budapestre, Nagy-korona­ utcza 20. szám küldendők. Reméljük, hogy az iroda­lomnak városunkban és megyénkben lakó mun­kásai közül is sokan vesznek részt a nemes ver­senyben. — Magyar munkások Boszniában, Ma­gyarországból s különösen tudomásunk szerint Kecskemétről is szép számmal mennek a mun­­kás-vagy cselédosztályhoz tartozók, ki Boszniába vagy Herczegovinába szerencsét próbálni. Ezzel a szegény néppel gyakran megesik, hogy viszon­tagságos útjuk után, melyet nem egyszer gyalog tesznek meg, egyszerűen kiutasítják őket az ok­­kupált tartományokból, vagy pedig temérdek hu­zavonának vannak kitéve. Mindennek az az oka, hogy rendszerint csak munka-vagy cselédkönyv­vel vannak ellátva, ez pedig ott nem elégséges, mert e munka- és cselédkönyveket az ottani ha­tóságok utazási vagy tartózkodási igazolványul az ott fennálló szabályok értelmében el nem fo­gadják. A belügyminiszter ennek következtében utasította a törvényhatóságokat, hogy az okku­párt tartományokba készülő munkásokat figyel­meztessék, hogy a munkakönyveken kívül sza­bályszerű igazolványnyal is szükséges magu­kat ellátni.­­ A „Képes Családi Lapok“ új évi száma azon alkalomból, hogy pályafutásának tizedik évét betöltötte s a második tizedbe lépett, valóságos ju­biláns szám. Rendkívül érdekes tartalmát koszorús Jókai Mór arczképe s egy gyönyörű autographált mondata,­­ Tolnay Lajos arczképe s Dr. Murányi Ármin úrhoz, a „Képes Családi Lapok“ kiadó-tulaj­donosához intézett irodalmi becscsel bíró levele, — Rudnyánszky Gyulának „Tiz év“ czimü költőileg gazdag s ihletteljes költeménye, — Beniczky-Bajza Lenkének arczképe és „Jávor Márth­a“ czimü érde­kes elbeszélése, — Mikszáth Kálmánnak arczképe és „Csejte vár és asszonya“ czimü kedves kis vár­története, — Brankovics Györgynek a „Képes Csa­ládi Lapok“ szerkesztőjének arczképe és „Hafsza“ czimü szomorújátékának, zamatos nyelven s költői ihlettel irt előjátéka, — Dr. Murányi Árminnak arc­képe és „Mind a kettő halott“ czimü csinos beszély­­kéje, a „Képes Családi Lapok“ érdekes adatokban gazdag története, — továbbá az első kiadónak Meh­ner Vilmosnak és az első szerkesztőnek Kgliffay Edének az arczképe. — képezik. „Hölgyek Lapja“ czimü melléklete három csinos divatképet s a család­anyákat, gazdasszonyokat érdeklő czikkeket, — re­­génymelléklete Brankovics Györgynek „A pénz“ czi­mü regényéből első közleményt tartalmaz. Egyszó­­val a „Képes Családi Lapokat“ a műveit magyar családok pártfogásába ajánljuk. Hogy a „Képes Csa­ládi Lapok“ a műveit olvasó közönség igényeinek a jövőben is meg fog minden tekintetben felelni, arra nézve elég kezességet nyújt szerkesztője Brankovics György, aki mint író és publicista széles e hazában ismeretes, s a­kiről Jókai is úgy nyilatkozott Rudolf trónörökös ő fensége előtt, hogy: jeles iró, és a ki­adó tulajdonos : Dr. Murányi Ármin, aki a lap érde­kében minden áldozatra kész. A „Képes Családi Lapok“ előfizetési ára egész évre 6 frt., félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési összegek a lap kiadóhivatalába (Budapest, nagy korona utcza 20.) küldendők. EGYVELEG. *Egy őrült rémtette. Parisban a na­pokban ülte lakodalmát Barnard fiatal selyemgyáros a 18 éves Dubois Lídiával. Esküvő után a fiatal férj rábeszélte feleségét, hogy menjenek el meglátogatni apját, aki már tíz év óta volt egy tébolyház magán­­czellájában elzárva. Mikor az őrülthöz jutottak, az ápolónő azt mondta nekik, hogy bátran bemehetnek, mert az öreg úr teljesen nyugodt s bizonyosan örülni fog, ha menyét láthatja, akiről már hetekkel ezelőtt beszélgetett. A fiatal pár be is lépett a czellába, az öreg láthatólag nyugodtan fogadta őket, a fiatal asz­­szony kezelt csókolt s aztán süteménynyel akart neki kedveskedni. Erre az őrült egyszerre fölugrott s dü­hösen fölkiáltott: „Te vagy az a gonosz tündér, aki ide száműzött!“ Azzal, mint a vadállat zsákmányára, ráugrott a fiatal asszonyra, fojtogatni és fogával marczangolni kezdte. Az áldozat sikoltásaira töb­ben oda siettek és kiszabadították a szerencsétlen nőt az őrült keze közül, de az az irtózatos ijedlség

Next