Kecskemét, 1889. január-június (18. [17.] évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-30 / 26. szám

26. szám, 1889. junius 30. KECSKEMÉT. IPARÜGYEK. A LEGSÖTÉTEBB STATISZTIKA. Az országos statisztikai hivatal nem tette ugyan még közzé az 1888. évi árúforgalmi sta­tisztika összesítéseit, de e nélkül is már most tiszta képét nyerhetjük múlt évi árúforgalmunk­nak, ha fáradságot veszünk magunknak a két félévről szóló kimutatásokból a végeredményt összeállítani. Ily módon megtudjuk, hogy Ma­gyarország egész áruforgalma a külfölddel kitett a múlt évben kerek 912 millió forintot, mely­ből a bevitelre 465,6, a kivitelre pedig 446,4 millió forint esik. összbehozatalunk az előző 1887. évben kitett 440,6 milliót, kivitelünk pe­dig kikerekítve 406 millió forintot, úgy, hogy a két év közti különbség a behozatalnak 25 millió forinttal, a kivitelnek pedig 404 millió­érttal való emelkedésében mutatkozik. Mint minden évben az illető hivatalos sta­tisztikai kimutatások megjelenése alkalmával, közöljük egyszerűen e számokat ezúttal is, anél­kül, hogy a behozatalnak és kivitelnek fluctuatio­­jából közgazdaságunk általános fejlődésére és hanyatlására nézve következtetéseket vonnánk le. A mi közönségünkre nézve, szeretjük hinni, már rég túlhaladott álláspont az a fölfogás, hogy a hány millióval fölülmúlja a behozatal a kivitelt, annyi millióval szegényedünk, és a­hány millió­val fölülmúlja a kivitel a behozatalt, ugyan­annyival gyarapodik a nemzeti vagyon. Felesle­ges is volna újból magyarázgatni, hogy számos tényezőtől függ az export és import végeredmé­nyének kihatása az illető állam közgazdaságára,­­ valamint látjuk, hogy pl. Anglia, a bizonyára gazdagodó és nem szegényedő Anglia ipari és kereskedelmi világuralma mellett állandóan ren­geteg milliókkal „passiv“ kereskedelmi mérleg­gel szerepel a statisztikai évkönyvekben. Ami minket sokkal közelebbről érdekel, mint a behozatal és kivitel közti különbözetnek éven­kénti hullámzása, az az ipari függőségünknek évről-évre a legmegdöbbentőbb számadatokkal való illusztrálása. Valami rettenetes következe­tesség és mozdulatlanság mutatkozik ezekben a kimutatásokban. Bármiként panaszkodjunk és simseljünk is a­miatt, hogy iparunk gyorsabb tempóban való fejlődése érdekében felülről is, alulról is nagyon kevés történik, úgy titokban mégis csak arról vagyunk meggyőződve, hogy haladunk mi elég szépen az ipar terén is. És ime, minden év holt saisonja meghozza azo­kat a vaskos kötetre menő táblázatokat, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a mi iparunk saját otthonunkban az osztrák import százmil­lióival szemben nem képes egy talpalatnyival sem előbbre nyomulni. Az országos kiállítás és az állami kedvezmények, az ipariskolák és sok minden egyéb iparérdekű „actio“ és „alkotás“ után ma is csak ott vagyunk, hogy Ausztriából egy év alatt nyakunkra hoznak háromszáz millió frtnyi iparczikket, és hogy a fontosabb iparcsoportok behozatali tételei folyton emelke­dőben vannak, vagy legalább is számbavehető­­leg sehol sem csökkennek. Így a textilipar négy főcsoportjában (pamut, len, gyapjú, selyem) a múlt évben az osztrák Okos teremtésinek­ is annyira nem kedvező, Mintha kellett volna tenni minden bűnért eleget, S ki­ akarná pusztítani menykövekből az Eget. (III. A füredi égiháború.) Hol Füred a hoszszú élet Savanyú-vizét iszsza, S a honnan a feredéket gyógyulva küldi viszsza, Mint valamelly zsuda­téve uj Bethesda tavából, Ott értem az Ur haragját irtóztató példából: Aratás volt, és javasla immár a nap­enyészet, Hogy nyugalomra készüljön az el­fáradt természet, Az estve innepet szent a szorgalmatosságnak, Meg­pihentetése végett az el-alélt világnak. Tehát el­indult a munkás örvendező sereggel, Azonban kormosodni kezd az Ég durva felleggel, Látták, hogy a tűz s víz-özön terhétöl hasat ereszt, Mondották: haza siessünk, mert különben megfereszt. És vajha annál egyébb tsint ne tselekedett volna, Most a bús szülékkel együtt versem nem panaszolna: De még távol rákezdette a fenyegető dörgést, Meg­ sem hallván a kérlelő harangszót és könyörgést, Már­is a fagyos félelem minden szivet meg­mereszt, Mert ott egy állat esik­ le, amott meg­gyúl a kereszt, Majd közelit, és zuhogva kezd jég­záport hullatni, És példátlan csattogással haragját úgy mutatni, Mintha a hátán jött volna az utolsó ítélet, Mellyért kétségessé­ is vált minden testben az élet, Végre rá­ tüzel és dördül a nap kelet szélére, Hogy ragadná ötét által a víz túlsó szélére, (A volt neki megnyergelve) melly azonnal el-kapá, Meg-rugaszkodván alatta s hirtelen ide tsapá. Akkor az Ég gondolatnál hamarább ketté vála, S a földre rohanó villám két leányt úgy talála, Hogy az egyiket ütötte szörnyű halálra agyon, A másik soká tudta­ meg, hogy még életben vagyon. De magam­ is a Borkutnak idvezlendö vizénél, Hol a nyáron felejtgettem a but mintegy Lethénél, Gyakran valék az ijedtség fagyától meg-meredve, S láttam mint hült­ el a rémült Ivó-Társaság kedve. Láttam a komor Balatont Magyar Hazánk tengerét, Mint rettegte, a természet haragos tűz­mesterét, Annak menydörgö szavára gyakran ki­kelt szik­éből, s úgy tetszett hogy ijedtében el el­szaladt gödréből. Egymás háta megé bújtak a meg­félemlett habok. Ily rémitek voltak a mult nyári Játék-darabok! (IV. A háborús események ) Hát a háborúk tüzének, melly egész földet éget, Felséges Isten! mikor vetsz már valahára véget? Avagy ama gyuladásnak talán ez a kezdete, Melly által eszközöltetik e világ végezete? Bizonyára nem helytelen a közönséges gyanú, import 5 millióval meghaladta az 1887. évit; ruházati czikkekből és pipereárúkból több jött be 700,000 írttal, papirosból 500,000 írttal, agyagárúkból 300,000 frttal, vasárukból 1.200,000 frttal, egyéb fémárukból 600.000 frttal, gépek- és géprészekből 500,000 frttal, mű és hangsze­rekből 800,000 frttal, gyújtószerekből 800,000 frttal stb. Az italoknál, melyek nagyobbára az ipari termékekhez sorozhatók, a behozatal 3'/2 millió frttal, a czukornál 1 millió frttal emelke­dett stb. Csökkenés csupán a bőr és bőráraknál állt be 4­/2 millió frttal. A közös gazdasági terület autonóm vámtari­fájának fác­itja egyszerűen abban jelentkezik, hogy a 465'5 millió (bruttó) összbehozatalból 388'5 millió frt, tehát 83yau/0 esik Ausztriára, és ezen 388­ 5 milliónyi árú közt a kész ipar­­czikkek és fémgyártmányok mintegy 330 millió frtot tesznek ki, szemben azzal a 20 millió frt­tal, amely értékben ily kész iparczikkeket és fél­­gyártmányokat Német-, Angol-, Franczia- és Olaszországból, Belgiumból, Svájc­ból és vala­mennyi más országból együttvéve importálunk. Persze ez csak afféle parasztszámításnak mond­ható, mert nem vonjuk le a behozatali tételek­ből a kivitelt, s aztán meg nem utalunk arra sem — már t. i. újra és újra — hogy az egész áruforgalmi statisztika nagyban és egészben csak becslésen alapszik, mely távolról sem bír a vámhivatalok útján összeállított vámterületi áru­­statisztika pontosságával. Aztán meg azt is el­hallgatjuk, hogy Ausztria elad ugyan Magyar­­országnak 388­5 millió frt értékű árukat, de vi­szont vesz is Magyarországtól (ennyit tett ki 1880-ban a kivitelünk Ausztriába) 3103 millió frt értékű produktumokat. Ám ha mindezt még oly lelkiismeretesen részletezzük is, a szám­csoportok változnak ugyan, de nem változik maga a végeredmény, mely kérlelhetetlenül azt demonstrálja, hogy először: a közös vámterület védvámjai a ma­gyar iparnak védelmet nem nyújtanak, mert kü­lönben a mi iparunk kiszoríttatása a magunk belföldi piac­airól fokozatosan szűkebb és sző­kebb határok közt jelentkeznék; e szerint másodszor: a vámvédelem hiánya a magyar ipar extenzív és intenzív fejlődését nagyobb ará­nyokban lehetetlenné teszi, és ismét ebből fo­­lyólag harmadszor: minden állami és társadalmi erőlködés az ipar emelése körül csak a lehető legkorlátoltabb eredményekre vezethet; negyedszer: a mellett, hogy fejlődő iparunk­nak mi védelmet sem nyújthatunk, szükséglete­inket nem fedezhetjük a legjobb és legolcsóbb forrásokból, hanem alá kell magunkat rendelni az osztrák ipar monopóliumának; ötödször: viselnünk kell mint föld­mivelő ország is a protectionistikus vámpolitika és az elzárkózás összes hátrányait, mindazon előnyeik nélkül, melyek kedvéért más oszágok e rend­szert adoptálják; vagyis hatodszor: miután egy nemzetgazdászati axi­óma szerint amely ország a másiknak elad, ez attól vesz is: a külföld, melynek ipartermékei elöl határainkat elzárjuk, annál kevesebbet és annál nyomottabb árak mellett vesz mitőlünk gabonát, lisztet, bort és egyéb nyersterményeket. Mellyre még az írás­béli jövendölés­ is tanú. Mert egyenként tetszenek­ fel az elöl­járó felek, Zúdúlnak minden szegletből a veszélyt hajtó szelek, Lángot vetett már Dél, Észak, Nap-kelet, Nap-enyészet, Pedig a részek romlása rontja­ el az egészet. Nem­ esküszöm, nem ok nélkül repdes az a félelem, Hogy ez a lassú lépéssel jövő vég-veszedelem. Hihető hogy a Titkos Könyv Pecséit fel­törettek, És már a Jelenés-béli hét trombiták zengettek, S a pohárt mind a hét Angyal e földre rá köszönte, A mellyböl végső haragot és boszszu állást önte, Mert tűzzel vassal pusztítja az emberi nem magát, Érezvén az ajtó előtt álló ítélet szagát. Az elme­ is félve nézi a nagy Rajna(1) környékét, Hol a Kék és Zöld a vértöl el­vesztette festékét, Hol száz ezerenként pusztít a gyilkos és égető, úgy hogy a tágas Német föld gyomra már szűk temető. Hol h­artza miatt a Sárkány-fogról termett embernek, Soha meg­ nem siratható Magyarok is hevernek, És talán temetetlen­ is. Oh nemzeti fájdalom! Kiknek tetemét illetné értz vagy márvány sirhalom. Még most-18 idegen agyag iszsza nemes véreket, S kü­lső föld nyeli Anyai-sirra méltó testeket. Észszel sem áshatunk olly mély köny-hullatás kutjait, Hogy eléggé meg-áztassuk el­esteink hantjait. Ki vethetne száraz szemet a két Mázas­ partjára? S annyi fel­dult és égetett Német Trója hamvára? Kit nem borzaszt a tengernek úgy­ is ijesztő neve? Melly mostan inkább halaknak mintsem halaknak leve. Te mészárszék! te nadálynál vért-szomjuhozóbb Párisi Tőled van e nyomorúság s miattad e nagy kár­ is. (V. Külföldi elemi csapások.) Nem tsak a nap, levegő-ég, s magunk tevénk károkat, De még Nagy-Anyánk a föld is szaporitá azokat, Mert egymás szájából kapták a hirt hordó Levelek, Hol s mit ártottak a benne lappangó tűz és szelek. Miként hullanak az árvák a mostoha anyáról, Midőn őket dü­hösködve széjjel­ szórja nyakáról. Úgy ez­ is fundamentumát sok helyeken meg­rázta, S a remek­ alkotmányokat poráig le­alázta. Anya-é a ki fiával efféléket tselekszik ? A Veruvius vidéke most is hamuban fekszik. Mert sok faluk és városok mély el­temetésével, Tenger emberek és barmok életének vesztével, Agyon okádta azt a föld tüztöl émelygő gyomra, Úgy hogy alig tapogatnak az döbbent nyomra. Ritkán tódult a tüz-moslék s kö-zápor illy keményen, Magyarul igy nevezik a Rhénust, ama Német Biro­dalom-béli nagy folyó-vizet. 3) Móra és Mozella, Német Birodalom-beli jókora s ki­vált most nevezetes folyó­vizek. Volna még hetedszer, nyolc­adszor és még jóval tovább is bőven elsorolni való; de hiszen nem azért térünk vissza olykor erre az „elcsé­pelt“ tárgyra, mintha valami újat vélnénk el­mondani, hanem azért, mert a mi derék kézmű­­iparosaink az ipartörvény paragrafusaiban kere­sik az ő üdvösségüket; nagyiparosainknak arany­lakatot tesz a szájukra az udvari szállítói czím és a kiállításokon jól kiérdemelt rendjel; az u. n. intéző körök pedig azt mondják: ne poli­tizáljatok és ne ellenzékeskedjetek, mert evvel nem mentek semmire. — Mert hát nálunk Ma­­­­gyarországon, ahol mindenki politizál és min­denből pártkérdést csinálnak, kifundálták azt, hogy a vámterület kérdése a legmagasabb poli­tika sphaerájába tartozik, és ki róla beszél, vagy pláne értekezik, az tizenhárom próbás ellenzéki, s mint ilyen ne adjon fölfelé tanácsokat s ne is várjon onnét semmit. Mivel pedig épp most igenis nem keveset várunk az újonnan szerve­zett közgazdasági kormányzattól és a legjobb bizalmi viszonyt akarjuk fenntartani, hogy ipar­ügyi programmjának keresztülvitelénél a leghí­vebb munkatársakként támogathassuk: — to­vábbi reflexiók nélkül állítjuk itt össze 1888. évi behozatalunk alakulását: Többi árucsoportok.................... 50.421,412 55.153,607 Összes behozatal:388.587,729 76.989,134 E pokol lélek humorát szellőztető kéményen, Öt négy­szeg mértföldnyi Hazát salakkal el­boritott, És tizen-nyoltz ezer lakost zsellér­ földre szorított.4 *) Világunkkal a természet alul-felü­l igy bána, Melynek a vak-történet is segíteni kivála, Pedig ez­ is a kártékony nyomorgatások közül A Herostratua szerszámát vette ártó eszközül, És a mint útjába esett a pompás Koppenhága­), Ott a Királyi Udvarba vak merően bé­hága. S tüzet gerjesztvén alája azon egy nehány Száznak Dédalusi munkájába és nagy kintsbe tölt Háznak, Ollyan kár­vallást okozott, mellynek meg-tudására kevés a szám és négy öt­száz kell helyre­hozására. (VI. Hazai elemi csapások.) De miért siratgatok én idegen eseteket? Holott Hazáméira­ is keveslem a könnyeket. Találnak azok Anyai kebleikben­ is sirót S nálam remekebb munkájú Praxitelest vagy Mirót, Ki nem hitvány papirosra, hanem értzre vagy köre Vési­ fel az emlékezet tárgyát örök időre. Bőven vágynak (oh fájdalom! bár éppen ne volnának) Siralmas viszontagsági e bánatos hazának, Kivált olly kis számmal vágynak ollyan Magyar Sodrok, Mellyeknek az égés által ne történt volna károk, Hogy bé­ kéne gondolattal járnom minden faluba, Ha meg-akarnék akadni holmi tsekély hamuba, De nem tzélom emlegetni az apró panaszokat, Hirdetem tsak a leg­nagyobb égő áldozatokat. A ki hallja mint rutált­ el ama gyönyörű Kassa, Magát akár talpig vizzé, mint Biblis, el-sirassa!), Két templomaival együtt Szepsi hamuvá leve, Van-é szem, a mellynek erre ki ne tsordulna leve? Most­ is isszonyodva futok gondolattal Futókból, Hol kietlen pernye-domb vált tsak­nem öt-száz házakból; Néked­ is a szomszéd Tiszát könnyel árasztó Szeged, Száznál több épületeid lángjától vólt meleged ! Bujt a látás a füstölgő Kapóstól és Cseppelytöl, Irtózván mind kettőben földig égett Szent Helytől; Szekszártd is könny-hullatással vizezi nemes borát, Majd minden épületinek gyászolván tsak a porát. 4) Innét kezdvén egész a Kecskeméti égésig elöszám­­lálandó történetekre azt­ is bele­értvén, reálehetett s lehet ezután­ is olvasni az ezen esztendő­béli Magyar Mercurius nevű Újságot. *) Dániának Anya-Városa. 6) Biblis volt egy szerelmes leány a költemények­ sze­­rént a napnak unokája, következésképpen Isten-Kis-Asz­­szony, a ki a báttya eránt­ való búja szerelmében meg-tsa­­latkozván, bánatjában egy fa alatt addig sirt, mig ott ülté­ben egészen egy maga nevét viselő forrássá nem változott. a „Times“ („Idők“) lapczime a hírlapirodalomban helyet foglal. Az alapítás éve előtt három esztendővel, 1782- ben történt azon nevezetes nyilatkozat az angol al­sóházban, mely az európai sajtószabadságnak haj­nalát képezi. Sheridan, a nagy szónok, ki lord Northorth kormánya ellen óriási hatással harczol s végre meg is buktatta a tizenkét évig uralkodott kormányt, e világraszóló szavakat mondá az egyik ülésen: „Adjátok meg nekem a sajtószabadságot s hagy­játok meg azon a padon ülő miniszternek az ő szol­gai felsőházát, megvásárolható korrumpált képvise­lőházát, hagyjátok, hadd osztogasson kegyeket és hivatalokat, hadd élvezze azt a befolyást, mit a ha­talom és pénz ad neki, melylyel az ellenállást meg­törheti és szavazatokat vásárolhat. A sajtószabad­ság birtokában mitől se félek, e fegyverrel kezem­ben ellenállok neki, oly magasra épült épületét alá­ásom, mivét, a korrupcziót és az ármányt, alapja legmélyében rázom meg és őt annak romjai alá temetem.“ Tényleg meg is történt, mert lord North még azon év márcziusában megbukott és tizenkét évi épületét, a hazugságot, erkölcstelenséget és veszte­getést a légbe röpite a fölébredt közszellem. A „pro­­videncziális“ férfiú megbukott és teljesen el volt te­metve, azontúl senki se törődött vele. Ez a korrup­­czióból élő államférfiak rendes sorsa; mihelyt nem fizethet hivatallal vagy pénzzel, ott hagyják hívei. Három évvel rá 1­785-ben Walter János könyv­­nyomdász „Daily Universal Register“ (Általános napló) czím alatt egy kis lapot alapított, mely léte­lét egy csodabogárnak, egy kivihetetlen eszmének köszönhető. Waller ugyanis nyomdász lévén, azon elmélkedett, miként lehetne a szedők helyzetét meg­­könnyebbiteni, s visszament oda, ahonnan Gutten­­berg kiindult, hogy t. i. a szavakat rakta egymás mellé s nem a betűket. 0 betűk helyett szavakat öntetett, de miután az angol nyelv szókincse a 90,000-et meghaladja, hosszas tusakodás és gon­doskodás után 5000-re redukálta az öntött szava­kat, mint a­melyek leggyakrabban fordulnak elő. Lapját e rendszer szerint szedette, ez azonban igen lassú és határtalan nehézkes munka volt, eze­nk­­ül iszonyú helyet foglalt el, tehát impraktus voltát ma­gának a feltalálónak is be kellett volna látnia, ha nem angol lett volna. Ő azonban rendszerével csak akkor szakított, midőn az csaknem teljesen kol­­dussá tette őt. Lapja, mint említők, jelentéktelen kis ujságocska volt, közönséges nyomtató-papíron jelenté a szüle­téseket, halálozásokat, házasságokat, ez és némi hirdetés volt összes tartalma. Az események száraz krónikája volt ez, minden megjegyzés nélkül. Már midőn 1798. febr. 1-én „Times“ név alatt jelent meg, bátrabban szólalt meg, véleményt is nyilvá­nítva minden esemény fölött, mire aztán Walter Já­nost be is csukták. Walter igazságszerető férfiú lé­vén, tapasztalta a „szólj igazat stb.“ elvi igazságát, pedig összes bűne az volt, hogy a Yorki herczeg illetlenkedéséről írván, azon véleményének adott helyet, hogy a „herczeg atyja, a király aligha fogja tetszését nyilvánítani fia magaviselete fölött.“ A be­csületes Walternek e véleménye miatt egy órahosz­­szant pellengére kellett állania, ezenkívül 50 font sterlinget fizetnie és egy évi börtönt leszenvednie. Alig szabadult ki, már is újra dutyiba került. A walesi herczeget és Clarence herczeg magaviseletét bírálta meg, miért ismét egy évre csukták be és 200 font (2400 frt) birságra ítélték. Egyúttal ünnepé­lyes fogadalmat kellett tennie, hogy a királyi ház tagjainak békét hagy. A lapnak e két elítéltetés jön a szerencséje, mert az őszinteség megtízszerezte a lap előfizetőinek a számát. Walter most már legidősebb fiát társául fo­gadta, ki aztán újra igazmondásával és megveszte­­gethetlenségével tűnt ki. Ekkor történt az, hogy a londoni fővámhivatalban nagy csalásnak jöttek nyo­mára s a „Times“, daczára annak, hogy kiadója, mint az említett hivatal nyomdásza, onnan dús üzleti nye­reséget húzott, leleplezte az üzelmeket, bár előzete­sen figyelmeztetve volt az összeköttetés megszakítá­sára a közlés esetében. Inkább feláldozta a nagy hasznot, mintsem lapja szabad bírálati jogát csor­bítsa. Midőn ez sem használt, a kormány más eszköz­höz folyamodott. Megtiltotta az angol kikötőknek, hogy a „Times“ számára érkező leveleket egyene­sen kiadják a lap ügynökeinek: minden levelet a londoni főpostára szállitattott, mi által a lap 1­­­2 napi késedelmet szenvedett s a gyarmatokról és a külföldről érkezett hírei közlésével a többi lapok megelőzték. Ismételt felszólásaira azon választ nyerte, hogy ha kormánypártivá lesz, a rendszabályt beszüntetik. Walter nem volt hajlandó az alkura, s igy, hogy a csorbát kiköszörülje, a legjelesebb író­kat szerzé meg munkatársakul, s lapja így is emel­kedett. A „Times“ volt az első lap, melyet 1804-ben gőzgéppel kezdtek nyomtatni. Munkásai eleinte el- Más álla-Behozatal 1888. évben Ausztriából srrmokból ösz­szesen írt Pamut, pamutfonalak és pamutáruk 62.478,568 1.356,794 Len, kender, juta stb. fonalak s áruk 29.221,354 1.012,002 Gyapjú, gyapjúfonál és gyapjúáruk 42.641,489 1.995,960 Selyem és selyemárúk .... 26.032,070 1.252,930 Ruházatok, fehérnemű­s pipereárúk 25.515,194 896,467 Kefekötő- és szitakötő-árúk . . . 778,180 87,610 Árúk szalmából és háncsból . . . 218,360 248,920 Papiros és papirosárúk . . . . 6.621,152 157,993 Kautschuk és guttaperdiaárúk . .­­.227,185 138,680 Viaszos­ vászon .............................. 1.116,000 24,420 Bőr- és bőráruk ....... 27.714,770 1.386,890 Szűcsáruk ........................................ 2.079,100 1.231,300 Fa- és csontáruk ...... 8.255,507 588,430 Üveg- és üvegáruk......................... 2 304,808 70,762 Kőáruk............................................. 2.410,470 917,599 Agyagárúk................................... 2 416,847 747,569 Vas- és vasáruk............................. 14.901,962 1.011,532 Nem nemes­fémből készült árúk . 3.927,088 329,303 Gépek és géprészek . . . . . 5.278,996­­ 463,708 Kocsik és hajók.............................. 197,700 6,450 Mű és hangszerek, órák, apró­ áruk 24.008,295 2.617,015 Vegyészeti­ áruk, gyógy, festő és il­­­latszerek................................... 3.198,430 496,871 Gyertya és szappan.................... 1.788,449 13,203 Gyújtószerek................................... 1.626,270 28,240 Irodalmi és műtárgyak .... 8 201,500 2.015,700 Összesen:304.159,794 20.096,348 Czukor............................................. 11.080,609 7,713 Italok............................................. 17.222,554 1.413,828 Eledelek........................................ 5.703,360 317,638 A hírlapírók fejedelme. (A „Times.“) Névről ismerik szíves olvasóink a világ összes hírlapjainak fejedelmét, a londoni „Times“-t. Mi­ként keletkezett e világlap, miként jön oly tekintély i­lve, elmondjuk röviden. A „Times“ alapítása az angol sajtószabadság történetével elvárhatlanul összeforr, s bár alapítta­­tásának évszázados fordulója három év előtt volt, mégis ez év februárjában múlt száz esztendeje, hogy

Next