Kecskemét, 1889. január-június (18. [17.] évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-30 / 26. szám
26. szám, 1889. junius 30. KECSKEMÉT. IPARÜGYEK. A LEGSÖTÉTEBB STATISZTIKA. Az országos statisztikai hivatal nem tette ugyan még közzé az 1888. évi árúforgalmi statisztika összesítéseit, de e nélkül is már most tiszta képét nyerhetjük múlt évi árúforgalmunknak, ha fáradságot veszünk magunknak a két félévről szóló kimutatásokból a végeredményt összeállítani. Ily módon megtudjuk, hogy Magyarország egész áruforgalma a külfölddel kitett a múlt évben kerek 912 millió forintot, melyből a bevitelre 465,6, a kivitelre pedig 446,4 millió forint esik. összbehozatalunk az előző 1887. évben kitett 440,6 milliót, kivitelünk pedig kikerekítve 406 millió forintot, úgy, hogy a két év közti különbség a behozatalnak 25 millió forinttal, a kivitelnek pedig 404 millióérttal való emelkedésében mutatkozik. Mint minden évben az illető hivatalos statisztikai kimutatások megjelenése alkalmával, közöljük egyszerűen e számokat ezúttal is, anélkül, hogy a behozatalnak és kivitelnek fluctuatiojából közgazdaságunk általános fejlődésére és hanyatlására nézve következtetéseket vonnánk le. A mi közönségünkre nézve, szeretjük hinni, már rég túlhaladott álláspont az a fölfogás, hogy a hány millióval fölülmúlja a behozatal a kivitelt, annyi millióval szegényedünk, és ahány millióval fölülmúlja a kivitel a behozatalt, ugyanannyival gyarapodik a nemzeti vagyon. Felesleges is volna újból magyarázgatni, hogy számos tényezőtől függ az export és import végeredményének kihatása az illető állam közgazdaságára, valamint látjuk, hogy pl. Anglia, a bizonyára gazdagodó és nem szegényedő Anglia ipari és kereskedelmi világuralma mellett állandóan rengeteg milliókkal „passiv“ kereskedelmi mérleggel szerepel a statisztikai évkönyvekben. Ami minket sokkal közelebbről érdekel, mint a behozatal és kivitel közti különbözetnek évenkénti hullámzása, az az ipari függőségünknek évről-évre a legmegdöbbentőbb számadatokkal való illusztrálása. Valami rettenetes következetesség és mozdulatlanság mutatkozik ezekben a kimutatásokban. Bármiként panaszkodjunk és simseljünk is amiatt, hogy iparunk gyorsabb tempóban való fejlődése érdekében felülről is, alulról is nagyon kevés történik, úgy titokban mégis csak arról vagyunk meggyőződve, hogy haladunk mi elég szépen az ipar terén is. És ime, minden év holt saisonja meghozza azokat a vaskos kötetre menő táblázatokat, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a mi iparunk saját otthonunkban az osztrák import százmillióival szemben nem képes egy talpalatnyival sem előbbre nyomulni. Az országos kiállítás és az állami kedvezmények, az ipariskolák és sok minden egyéb iparérdekű „actio“ és „alkotás“ után ma is csak ott vagyunk, hogy Ausztriából egy év alatt nyakunkra hoznak háromszáz millió frtnyi iparczikket, és hogy a fontosabb iparcsoportok behozatali tételei folyton emelkedőben vannak, vagy legalább is számbavehetőleg sehol sem csökkennek. Így a textilipar négy főcsoportjában (pamut, len, gyapjú, selyem) a múlt évben az osztrák Okos teremtésinek is annyira nem kedvező, Mintha kellett volna tenni minden bűnért eleget, S ki akarná pusztítani menykövekből az Eget. (III. A füredi égiháború.) Hol Füred a hoszszú élet Savanyú-vizét iszsza, S a honnan a feredéket gyógyulva küldi viszsza, Mint valamelly zsudatéve uj Bethesda tavából, Ott értem az Ur haragját irtóztató példából: Aratás volt, és javasla immár a napenyészet, Hogy nyugalomra készüljön az elfáradt természet, Az estve innepet szent a szorgalmatosságnak, Megpihentetése végett az el-alélt világnak. Tehát elindult a munkás örvendező sereggel, Azonban kormosodni kezd az Ég durva felleggel, Látták, hogy a tűz s víz-özön terhétöl hasat ereszt, Mondották: haza siessünk, mert különben megfereszt. És vajha annál egyébb tsint ne tselekedett volna, Most a bús szülékkel együtt versem nem panaszolna: De még távol rákezdette a fenyegető dörgést, Meg sem hallván a kérlelő harangszót és könyörgést, Máris a fagyos félelem minden szivet megmereszt, Mert ott egy állat esik le, amott meggyúl a kereszt, Majd közelit, és zuhogva kezd jégzáport hullatni, És példátlan csattogással haragját úgy mutatni, Mintha a hátán jött volna az utolsó ítélet, Mellyért kétségessé is vált minden testben az élet, Végre rá tüzel és dördül a nap kelet szélére, Hogy ragadná ötét által a víz túlsó szélére, (A volt neki megnyergelve) melly azonnal el-kapá, Meg-rugaszkodván alatta s hirtelen ide tsapá. Akkor az Ég gondolatnál hamarább ketté vála, S a földre rohanó villám két leányt úgy talála, Hogy az egyiket ütötte szörnyű halálra agyon, A másik soká tudta meg, hogy még életben vagyon. De magam is a Borkutnak idvezlendö vizénél, Hol a nyáron felejtgettem a but mintegy Lethénél, Gyakran valék az ijedtség fagyától meg-meredve, S láttam mint hült el a rémült Ivó-Társaság kedve. Láttam a komor Balatont Magyar Hazánk tengerét, Mint rettegte, a természet haragos tűzmesterét, Annak menydörgö szavára gyakran kikelt szikéből, s úgy tetszett hogy ijedtében el elszaladt gödréből. Egymás háta megé bújtak a megfélemlett habok. Ily rémitek voltak a mult nyári Játék-darabok! (IV. A háborús események ) Hát a háborúk tüzének, melly egész földet éget, Felséges Isten! mikor vetsz már valahára véget? Avagy ama gyuladásnak talán ez a kezdete, Melly által eszközöltetik e világ végezete? Bizonyára nem helytelen a közönséges gyanú, import 5 millióval meghaladta az 1887. évit; ruházati czikkekből és pipereárúkból több jött be 700,000 írttal, papirosból 500,000 írttal, agyagárúkból 300,000 frttal, vasárukból 1.200,000 frttal, egyéb fémárukból 600.000 frttal, gépek- és géprészekből 500,000 frttal, mű és hangszerekből 800,000 frttal, gyújtószerekből 800,000 frttal stb. Az italoknál, melyek nagyobbára az ipari termékekhez sorozhatók, a behozatal 3'/2 millió frttal, a czukornál 1 millió frttal emelkedett stb. Csökkenés csupán a bőr és bőráraknál állt be 4/2 millió frttal. A közös gazdasági terület autonóm vámtarifájának fácitja egyszerűen abban jelentkezik, hogy a 465'5 millió (bruttó) összbehozatalból 388'5 millió frt, tehát 83yau/0 esik Ausztriára, és ezen 388 5 milliónyi árú közt a kész iparczikkek és fémgyártmányok mintegy 330 millió frtot tesznek ki, szemben azzal a 20 millió frttal, amely értékben ily kész iparczikkeket és félgyártmányokat Német-, Angol-, Franczia- és Olaszországból, Belgiumból, Svájcból és valamennyi más országból együttvéve importálunk. Persze ez csak afféle parasztszámításnak mondható, mert nem vonjuk le a behozatali tételekből a kivitelt, s aztán meg nem utalunk arra sem — már t. i. újra és újra — hogy az egész áruforgalmi statisztika nagyban és egészben csak becslésen alapszik, mely távolról sem bír a vámhivatalok útján összeállított vámterületi árustatisztika pontosságával. Aztán meg azt is elhallgatjuk, hogy Ausztria elad ugyan Magyarországnak 3885 millió frt értékű árukat, de viszont vesz is Magyarországtól (ennyit tett ki 1880-ban a kivitelünk Ausztriába) 3103 millió frt értékű produktumokat. Ám ha mindezt még oly lelkiismeretesen részletezzük is, a számcsoportok változnak ugyan, de nem változik maga a végeredmény, mely kérlelhetetlenül azt demonstrálja, hogy először: a közös vámterület védvámjai a magyar iparnak védelmet nem nyújtanak, mert különben a mi iparunk kiszoríttatása a magunk belföldi piacairól fokozatosan szűkebb és szőkebb határok közt jelentkeznék; e szerint másodszor: a vámvédelem hiánya a magyar ipar extenzív és intenzív fejlődését nagyobb arányokban lehetetlenné teszi, és ismét ebből folyólag harmadszor: minden állami és társadalmi erőlködés az ipar emelése körül csak a lehető legkorlátoltabb eredményekre vezethet; negyedszer: a mellett, hogy fejlődő iparunknak mi védelmet sem nyújthatunk, szükségleteinket nem fedezhetjük a legjobb és legolcsóbb forrásokból, hanem alá kell magunkat rendelni az osztrák ipar monopóliumának; ötödször: viselnünk kell mint földmivelő ország is a protectionistikus vámpolitika és az elzárkózás összes hátrányait, mindazon előnyeik nélkül, melyek kedvéért más oszágok e rendszert adoptálják; vagyis hatodszor: miután egy nemzetgazdászati axióma szerint amely ország a másiknak elad, ez attól vesz is: a külföld, melynek ipartermékei elöl határainkat elzárjuk, annál kevesebbet és annál nyomottabb árak mellett vesz mitőlünk gabonát, lisztet, bort és egyéb nyersterményeket. Mellyre még az írásbéli jövendölés is tanú. Mert egyenként tetszenek fel az elöljáró felek, Zúdúlnak minden szegletből a veszélyt hajtó szelek, Lángot vetett már Dél, Észak, Nap-kelet, Nap-enyészet, Pedig a részek romlása rontja el az egészet. Nem esküszöm, nem ok nélkül repdes az a félelem, Hogy ez a lassú lépéssel jövő vég-veszedelem. Hihető hogy a Titkos Könyv Pecséit feltörettek, És már a Jelenés-béli hét trombiták zengettek, S a pohárt mind a hét Angyal e földre rá köszönte, A mellyböl végső haragot és boszszu állást önte, Mert tűzzel vassal pusztítja az emberi nem magát, Érezvén az ajtó előtt álló ítélet szagát. Az elme is félve nézi a nagy Rajna(1) környékét, Hol a Kék és Zöld a vértöl elvesztette festékét, Hol száz ezerenként pusztít a gyilkos és égető, úgy hogy a tágas Német föld gyomra már szűk temető. Hol hartza miatt a Sárkány-fogról termett embernek, Soha meg nem siratható Magyarok is hevernek, És talán temetetlen is. Oh nemzeti fájdalom! Kiknek tetemét illetné értz vagy márvány sirhalom. Még most-18 idegen agyag iszsza nemes véreket, S külső föld nyeli Anyai-sirra méltó testeket. Észszel sem áshatunk olly mély köny-hullatás kutjait, Hogy eléggé meg-áztassuk elesteink hantjait. Ki vethetne száraz szemet a két Mázas partjára? S annyi feldult és égetett Német Trója hamvára? Kit nem borzaszt a tengernek úgy is ijesztő neve? Melly mostan inkább halaknak mintsem halaknak leve. Te mészárszék! te nadálynál vért-szomjuhozóbb Párisi Tőled van e nyomorúság s miattad e nagy kár is. (V. Külföldi elemi csapások.) Nem tsak a nap, levegő-ég, s magunk tevénk károkat, De még Nagy-Anyánk a föld is szaporitá azokat, Mert egymás szájából kapták a hirt hordó Levelek, Hol s mit ártottak a benne lappangó tűz és szelek. Miként hullanak az árvák a mostoha anyáról, Midőn őket dühösködve széjjel szórja nyakáról. Úgy ez is fundamentumát sok helyeken megrázta, S a remek alkotmányokat poráig lealázta. Anya-é a ki fiával efféléket tselekszik ? A Veruvius vidéke most is hamuban fekszik. Mert sok faluk és városok mély eltemetésével, Tenger emberek és barmok életének vesztével, Agyon okádta azt a föld tüztöl émelygő gyomra, Úgy hogy alig tapogatnak az döbbent nyomra. Ritkán tódult a tüz-moslék s kö-zápor illy keményen, Magyarul igy nevezik a Rhénust, ama Német Birodalom-béli nagy folyó-vizet. 3) Móra és Mozella, Német Birodalom-beli jókora s kivált most nevezetes folyóvizek. Volna még hetedszer, nyolcadszor és még jóval tovább is bőven elsorolni való; de hiszen nem azért térünk vissza olykor erre az „elcsépelt“ tárgyra, mintha valami újat vélnénk elmondani, hanem azért, mert a mi derék kézműiparosaink az ipartörvény paragrafusaiban keresik az ő üdvösségüket; nagyiparosainknak aranylakatot tesz a szájukra az udvari szállítói czím és a kiállításokon jól kiérdemelt rendjel; az u. n. intéző körök pedig azt mondják: ne politizáljatok és ne ellenzékeskedjetek, mert evvel nem mentek semmire. — Mert hát nálunk Magyarországon, ahol mindenki politizál és mindenből pártkérdést csinálnak, kifundálták azt, hogy a vámterület kérdése a legmagasabb politika sphaerájába tartozik, és ki róla beszél, vagy pláne értekezik, az tizenhárom próbás ellenzéki, s mint ilyen ne adjon fölfelé tanácsokat s ne is várjon onnét semmit. Mivel pedig épp most igenis nem keveset várunk az újonnan szervezett közgazdasági kormányzattól és a legjobb bizalmi viszonyt akarjuk fenntartani, hogy iparügyi programmjának keresztülvitelénél a leghívebb munkatársakként támogathassuk: — további reflexiók nélkül állítjuk itt össze 1888. évi behozatalunk alakulását: Többi árucsoportok.................... 50.421,412 55.153,607 Összes behozatal:388.587,729 76.989,134 E pokol lélek humorát szellőztető kéményen, Öt négyszeg mértföldnyi Hazát salakkal elboritott, És tizen-nyoltz ezer lakost zsellér földre szorított.4 *) Világunkkal a természet alul-felül igy bána, Melynek a vak-történet is segíteni kivála, Pedig ez is a kártékony nyomorgatások közül A Herostratua szerszámát vette ártó eszközül, És a mint útjába esett a pompás Koppenhága), Ott a Királyi Udvarba vak merően béhága. S tüzet gerjesztvén alája azon egy nehány Száznak Dédalusi munkájába és nagy kintsbe tölt Háznak, Ollyan kárvallást okozott, mellynek meg-tudására kevés a szám és négy ötszáz kell helyrehozására. (VI. Hazai elemi csapások.) De miért siratgatok én idegen eseteket? Holott Hazáméira is keveslem a könnyeket. Találnak azok Anyai kebleikben is sirót S nálam remekebb munkájú Praxitelest vagy Mirót, Ki nem hitvány papirosra, hanem értzre vagy köre Vési fel az emlékezet tárgyát örök időre. Bőven vágynak (oh fájdalom! bár éppen ne volnának) Siralmas viszontagsági e bánatos hazának, Kivált olly kis számmal vágynak ollyan Magyar Sodrok, Mellyeknek az égés által ne történt volna károk, Hogy bé kéne gondolattal járnom minden faluba, Ha meg-akarnék akadni holmi tsekély hamuba, De nem tzélom emlegetni az apró panaszokat, Hirdetem tsak a legnagyobb égő áldozatokat. A ki hallja mint rutált el ama gyönyörű Kassa, Magát akár talpig vizzé, mint Biblis, el-sirassa!), Két templomaival együtt Szepsi hamuvá leve, Van-é szem, a mellynek erre ki ne tsordulna leve? Most is isszonyodva futok gondolattal Futókból, Hol kietlen pernye-domb vált tsaknem öt-száz házakból; Néked is a szomszéd Tiszát könnyel árasztó Szeged, Száznál több épületeid lángjától vólt meleged ! Bujt a látás a füstölgő Kapóstól és Cseppelytöl, Irtózván mind kettőben földig égett Szent Helytől; Szekszártd is könny-hullatással vizezi nemes borát, Majd minden épületinek gyászolván tsak a porát. 4) Innét kezdvén egész a Kecskeméti égésig elöszámlálandó történetekre azt is beleértvén, reálehetett s lehet ezután is olvasni az ezen esztendőbéli Magyar Mercurius nevű Újságot. *) Dániának Anya-Városa. 6) Biblis volt egy szerelmes leány a költemények szerént a napnak unokája, következésképpen Isten-Kis-Aszszony, a ki a báttya eránt való búja szerelmében meg-tsalatkozván, bánatjában egy fa alatt addig sirt, mig ott ültében egészen egy maga nevét viselő forrássá nem változott. a „Times“ („Idők“) lapczime a hírlapirodalomban helyet foglal. Az alapítás éve előtt három esztendővel, 1782- ben történt azon nevezetes nyilatkozat az angol alsóházban, mely az európai sajtószabadságnak hajnalát képezi. Sheridan, a nagy szónok, ki lord Northorth kormánya ellen óriási hatással harczol s végre meg is buktatta a tizenkét évig uralkodott kormányt, e világraszóló szavakat mondá az egyik ülésen: „Adjátok meg nekem a sajtószabadságot s hagyjátok meg azon a padon ülő miniszternek az ő szolgai felsőházát, megvásárolható korrumpált képviselőházát, hagyjátok, hadd osztogasson kegyeket és hivatalokat, hadd élvezze azt a befolyást, mit a hatalom és pénz ad neki, melylyel az ellenállást megtörheti és szavazatokat vásárolhat. A sajtószabadság birtokában mitől se félek, e fegyverrel kezemben ellenállok neki, oly magasra épült épületét aláásom, mivét, a korrupcziót és az ármányt, alapja legmélyében rázom meg és őt annak romjai alá temetem.“ Tényleg meg is történt, mert lord North még azon év márcziusában megbukott és tizenkét évi épületét, a hazugságot, erkölcstelenséget és vesztegetést a légbe röpite a fölébredt közszellem. A „providencziális“ férfiú megbukott és teljesen el volt temetve, azontúl senki se törődött vele. Ez a korrupczióból élő államférfiak rendes sorsa; mihelyt nem fizethet hivatallal vagy pénzzel, ott hagyják hívei. Három évvel rá 1785-ben Walter János könyvnyomdász „Daily Universal Register“ (Általános napló) czím alatt egy kis lapot alapított, mely lételét egy csodabogárnak, egy kivihetetlen eszmének köszönhető. Waller ugyanis nyomdász lévén, azon elmélkedett, miként lehetne a szedők helyzetét megkönnyebbiteni, s visszament oda, ahonnan Guttenberg kiindult, hogy t. i. a szavakat rakta egymás mellé s nem a betűket. 0 betűk helyett szavakat öntetett, de miután az angol nyelv szókincse a 90,000-et meghaladja, hosszas tusakodás és gondoskodás után 5000-re redukálta az öntött szavakat, mint amelyek leggyakrabban fordulnak elő. Lapját e rendszer szerint szedette, ez azonban igen lassú és határtalan nehézkes munka volt, ezenkül iszonyú helyet foglalt el, tehát impraktus voltát magának a feltalálónak is be kellett volna látnia, ha nem angol lett volna. Ő azonban rendszerével csak akkor szakított, midőn az csaknem teljesen koldussá tette őt. Lapja, mint említők, jelentéktelen kis ujságocska volt, közönséges nyomtató-papíron jelenté a születéseket, halálozásokat, házasságokat, ez és némi hirdetés volt összes tartalma. Az események száraz krónikája volt ez, minden megjegyzés nélkül. Már midőn 1798. febr. 1-én „Times“ név alatt jelent meg, bátrabban szólalt meg, véleményt is nyilvánítva minden esemény fölött, mire aztán Walter Jánost be is csukták. Walter igazságszerető férfiú lévén, tapasztalta a „szólj igazat stb.“ elvi igazságát, pedig összes bűne az volt, hogy a Yorki herczeg illetlenkedéséről írván, azon véleményének adott helyet, hogy a „herczeg atyja, a király aligha fogja tetszését nyilvánítani fia magaviselete fölött.“ A becsületes Walternek e véleménye miatt egy órahoszszant pellengére kellett állania, ezenkívül 50 font sterlinget fizetnie és egy évi börtönt leszenvednie. Alig szabadult ki, már is újra dutyiba került. A walesi herczeget és Clarence herczeg magaviseletét bírálta meg, miért ismét egy évre csukták be és 200 font (2400 frt) birságra ítélték. Egyúttal ünnepélyes fogadalmat kellett tennie, hogy a királyi ház tagjainak békét hagy. A lapnak e két elítéltetés jön a szerencséje, mert az őszinteség megtízszerezte a lap előfizetőinek a számát. Walter most már legidősebb fiát társául fogadta, ki aztán újra igazmondásával és megvesztegethetlenségével tűnt ki. Ekkor történt az, hogy a londoni fővámhivatalban nagy csalásnak jöttek nyomára s a „Times“, daczára annak, hogy kiadója, mint az említett hivatal nyomdásza, onnan dús üzleti nyereséget húzott, leleplezte az üzelmeket, bár előzetesen figyelmeztetve volt az összeköttetés megszakítására a közlés esetében. Inkább feláldozta a nagy hasznot, mintsem lapja szabad bírálati jogát csorbítsa. Midőn ez sem használt, a kormány más eszközhöz folyamodott. Megtiltotta az angol kikötőknek, hogy a „Times“ számára érkező leveleket egyenesen kiadják a lap ügynökeinek: minden levelet a londoni főpostára szállitattott, mi által a lap 12 napi késedelmet szenvedett s a gyarmatokról és a külföldről érkezett hírei közlésével a többi lapok megelőzték. Ismételt felszólásaira azon választ nyerte, hogy ha kormánypártivá lesz, a rendszabályt beszüntetik. Walter nem volt hajlandó az alkura, s igy, hogy a csorbát kiköszörülje, a legjelesebb írókat szerzé meg munkatársakul, s lapja így is emelkedett. A „Times“ volt az első lap, melyet 1804-ben gőzgéppel kezdtek nyomtatni. Munkásai eleinte el- Más álla-Behozatal 1888. évben Ausztriából srrmokból öszszesen írt Pamut, pamutfonalak és pamutáruk 62.478,568 1.356,794 Len, kender, juta stb. fonalak s áruk 29.221,354 1.012,002 Gyapjú, gyapjúfonál és gyapjúáruk 42.641,489 1.995,960 Selyem és selyemárúk .... 26.032,070 1.252,930 Ruházatok, fehérneműs pipereárúk 25.515,194 896,467 Kefekötő- és szitakötő-árúk . . . 778,180 87,610 Árúk szalmából és háncsból . . . 218,360 248,920 Papiros és papirosárúk . . . . 6.621,152 157,993 Kautschuk és guttaperdiaárúk . ..227,185 138,680 Viaszos vászon .............................. 1.116,000 24,420 Bőr- és bőráruk ....... 27.714,770 1.386,890 Szűcsáruk ........................................ 2.079,100 1.231,300 Fa- és csontáruk ...... 8.255,507 588,430 Üveg- és üvegáruk......................... 2 304,808 70,762 Kőáruk............................................. 2.410,470 917,599 Agyagárúk................................... 2 416,847 747,569 Vas- és vasáruk............................. 14.901,962 1.011,532 Nem nemesfémből készült árúk . 3.927,088 329,303 Gépek és géprészek . . . . . 5.278,996 463,708 Kocsik és hajók.............................. 197,700 6,450 Mű és hangszerek, órák, apró áruk 24.008,295 2.617,015 Vegyészeti áruk, gyógy, festő és illatszerek................................... 3.198,430 496,871 Gyertya és szappan.................... 1.788,449 13,203 Gyújtószerek................................... 1.626,270 28,240 Irodalmi és műtárgyak .... 8 201,500 2.015,700 Összesen:304.159,794 20.096,348 Czukor............................................. 11.080,609 7,713 Italok............................................. 17.222,554 1.413,828 Eledelek........................................ 5.703,360 317,638 A hírlapírók fejedelme. (A „Times.“) Névről ismerik szíves olvasóink a világ összes hírlapjainak fejedelmét, a londoni „Times“-t. Miként keletkezett e világlap, miként jön oly tekintély ilve, elmondjuk röviden. A „Times“ alapítása az angol sajtószabadság történetével elvárhatlanul összeforr, s bár alapíttatásának évszázados fordulója három év előtt volt, mégis ez év februárjában múlt száz esztendeje, hogy