Kecskemét, 1893. január-június (22. [21.] évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-26 / 13. szám
XXII. évfolyam 13. szám, Kecskemét, 1893. márczius 26. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr-Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II.tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányoson számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyebeigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kv. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia utcza 8. szám. Szabadelvű egyházpolitika. (A függ. párt elnökének nyilatkozatai.) Nagy öröme és nagy elégtétele a függetlenségi pártnak az a hatalmas beszéd, melyet minap mondott el az egyházpolitikai kérdésekről pártunk elnöke, Eötvös Károly. Nagy elégtétel azért, mert e beszéd hatása alatt a kormánypárt lapjai is egyértelműleg kénytelenek elismerni, hogy alapelveihez és hagyományaihoz híven, a függetlenségi párt az, mely az egyházpolitikai kérdéseket is a legerőteljesebb szabadelvűséggel kívánja megoldatni, mint méltó és hivatott letéteményese a magyar társadalom politikai hitvallásának. Eseménynek nevezi a sajtó Eötvös beszédét és szükség volt erre az eseményre, szemben azokkal az izetlen gyanúsításokkal, mintha a függetlenségi párt a gyakorlati politika terén meg akarta volna egy perczig is tagadni igazán szabadelvű programmját és mintha ez a párt többre tartaná a kormánybuktatás sikereit a szabadelvű haladás diadalánál. Világosan megmondta a párt kitűnő vezére, a pártnak általános helyeslése mellett, hogy ilyen kétes sikerre nem pályázik a mi táborunkból senki. Mert — úgymond — az úgynevezett taktika a politikai életben ép oly szükséges és jelentőségteljes, mint a hadjáratban az úgynevezett stratégia, az egyikre csak úgy szükség van, mint a másikra. A taktikát a politikában szükséges alkalmazni azért, hogy az ember hatalomhoz jusson, vagy ha hatalomban van, azt megtarthassa, de taktikát alkalmazni, taktikázni ott, ahol az elveinket veszélyezteti, nem szabad, valamint nem szabad a hadjáratban semmiféle oly stratégiát alkalmazni, mely a mi seregünk vereségét idézné elő. Ez volt a válasza a függetlenségi párt vezérének arra, mintha a mi seregünk hajlandó volna egy pillanatra is szövetkezni a sötétséggel, hogy világossá tegye a kormány helyzetének tarthatatlanságát, mely hiszen világossá lesz majd e nélkül is, és csak szerencse, ha az a kormány, mely ellen a közjogi kérdésekben most és mindenkor teljes erővel küzdünk, egyszer valami jót is tud létrehozni. Kifejtett álláspontjához híven aztán nem is taktikázott a függetlenségi párt elnöke abban az elementáris hatású nagy beszédben, melylyel elragadta a képviselőház összes pártjainak szabadelvű férfiait, melyben, olvasva, gyönyörködik ma az egész ország, mint tiszta föllobogásában a semmivel meg nem alkudó szabadelvűség szent tüzének. Még csak nem is állította szembe az államot az egyházzal, hanem a történelem fonalán kifejtette, milyen természetes az, hogy az állam törvényeit mindenki végrehajtsa, még az egyház is. És dacára azoknak, amik időközben történtek, rendületlen bizalommal van az iránt, hogy ha azok a divatos izgalmak, melyek nem annyira a dolog természetéből, mint némely emberek s talán árnyalatok törekvéseiből származtak, elmúlnak, Magyarország főtisztelendő főpapsága, de lekészkedő alpapsága is — visszatér ama nemes és szent indokhoz, mely őt 1868-ban s utánna még sok ideig vezette és magának az alkotmánynak tiszteletéből meg fogja tartani a törvényt és nem fogja megengedni, hogy az egyház nevében egyes túlbuzgó hivei, harczoló lelkészei azt megdőli illessék. Senki a nagy egyházpolitikai vita eddigi szónokai közül nem tudta, mint Eötvös Károly, oly hatalmas érveléssel bizonyítani a kötelező polgári házasság szükségét és a jogosultságát annak, hogy az állam rendelkezzék a házasság megkötésének formái fölött, miként rendelkezett erről már nyolczszáz év előtt Könyves Kálmán idejében. És nem tudta senki oly megdöbbentő, mert az utolsó árnyalatig valódi színekben festeni azt a zűrzavart, mely fönnforog nálunk a házasságok terén és hogy Európa úgyevezett művelt államai közül egyedül mi vagyunk csak azok, kik a házassági jogviszony tekintetében Törökországgal tökéletesen egy állapotban vagyunk. „Ezt az állapotot — így szólott Eötvös — tovább tűrni, sőt jó kedvvel tűrni és föntartására törekedni, hogy hasonlók lehessünk Törökország ázsiai tartományaihoz, mégis lehetetlen s már bocsánatot kérek, én tisztelem a törvényhozói ambícziókat, de ez a törvényhozói ambíció hozzánk, azt hiszem, nem méltó. Ha pedig ezen nem lehet segíteni az egyházak beleegyezésével — pedig ezen segíteni kell — de ha egyáltalán nem lehet segíteni az egyház beleegyezésével, tisztán áll előttem, hogy akkor segíteni kell ezen az egyház beleegyezése nélkül.“ Hasonló szabadelvűséggel és határozottsággal nyilatkozott Eötvös a recepczió kérdéséről és ebben is, mint egyáltalán az öszszes egyházpolitikai javaslatok terén, fölszabadította a függetlenségi pártot azon, sokfelül szívesen és nagy nyomatékkal hangoztatott vád alól, hogy nem vagyunk őszinték, mikor a szabadelvűség tanait hirdetjük, ezzel ellentétben pedig szabadelvű javaslataiban sem támogatjuk a kormányt. Amit a törvényhatóságok független elemei szórványosan igazoltak, azt erősítette meg most a függetlenségi párt elnöke diadalmasan. Azt, hogy, mint minden párton, úgy a mienken is lehetnek egyesek, akik kevésbbé liberálisak, de hogy a párt maga a jövő Magyarország dicsőséges épületét emeli és elfogadja e munkához még azok kezdeményezését vagy segítségét is, akik legfőbb elvünket még nem vallják magukénak. Érthetően és félre nem érthetően kifejezte ezt a függetlenségi párt elnöke a következőkben : Szükséges, hogy ez a kabinet minél előbb előálljon ezekkel a javaslatokkal. Ez a bizonytalanság ne tartson tovább, hadd lássuk azokat pontról-pontra. Ne féljen a kabinet, ha azon javaslatokban mindaz benne lesz, ami szükséges és semmi sem lesz bennük, ami nem szükséges, akkor azokat a javaslatokat a törvényhozásnak ez a faktora kétségtelenül el fogja fogadni. És mi ott, ahol arról van szó, hogy megmentsük-e saját elveink győzelmét, megmentsük-e azon az áron, hogy talán a kabinet is ideig-óráig megmenekül, sohasem habozunk, egy pillanatig sem, mi megmentjük a magunk elveit, akár megbukik a kormány, akár nem; megmentjük elveinket, habár ideiglen megmentjük is ezzel a kabinetet. Ez a mi álláspontunk.tának pártolás végett küldött megkeresvénye; miután ez ügyben törv. hat, bizottsági közgyűlésünk kötelességét már előbb teljesítette; 5. Zemplén megye ez ügybeni átirata; 6. a körorvosi intézmény államosítása tárgyában Ugocsa vármegye közönségének megkeresvénye ; és végre 8. Zemplén vármegye közönségének átirata a nyugdíjintézetre nézve az állami szolgálatba lépés esetén fennálló szabályok módosítása iránt. 8. A kir. törvényszék elnöke, Gaáll Ferencz átirata és a városi tanács átirata a bírósági helyiségek kibővítése czéljából a Garaczi-féle ház kisajátítása tárgyában akként lett elintézve, hogy ha az állam a szükséges épületeket fölemelteti, a városi közönség a telket megszerzendi. 9. A mozgósítási előmunkálatoknak a fősorozással egyidejűleg foganatosított megvizsgálásáról a hivatalos jelentés elfogadtatott. 10. A törvényhatóság területén levő erdők 1892. évi állapotáról az erdészeti bizottság jelentése jóváhagyatott. 11. Az új városháza felépítésére folyó hó 16-án az árlejtés megtartatván, azt átalány ár szerint Lichtner Dávid és fia helybeli czég, Jiraszek és Krauss budapesti cégekkel társulva, vállalták el 386,930 írtért. Nagyobb mérvű eszmecserének nyitott tért az új városháza építkezési vonalának megállapítása, mely az eredeti és a minisztérium által is jóváhagyott terv szerint a róm. kald. nagytemplom alapfalával egyenes irányban volt megjelölve, míg a későbbi időben különösen kedvencz eszméjévé vált polgármesterünknek az építési vonalnak a nagytemplom alapvonalánál két méterrel hátrábbi letétele; végre főispánuk abbeli közvetítő indítványának mellőzésével, hogy idegen szakértők határoznák meg a vonal helyességét — a nagytemplom alapvonalával egyenesen folyó vonalon való építkezés határoztatott el. 12. A vékás és buzapiacz elhelyezése tárgyában a tanács javaslata elfogadtatott. 13. A vásári bíráskodás a helyszínen gyakoroltatni határoztatott. 14. A műkerti nyári vendéglő bérlete Makula László bérlőnek 500 frtért kiadatott. 15. A füzeserdei és előfogati kerti kaszálók holdanként 45 frt haszonbérért, kiadattak. 16., 17. Dukai György által felkért csücske 100 frt holdankénti árban, valamint 18. Katona István és társai által felkért ballószegi homokbuczkás földrész, melynek bocsára 100-150 frt holdanként, eladatul rendeltetvén, a névszerinti szavazás megejtésére a jövő havi közgyűlés jelölteti ki. 19. Tóth Juliánna és Königsberg Schönfeld Fanni szülésznők oklevelei bemutattattak s kihirdettettek. s. n. KÖZGYŰLÉS: A város tk. bizottságának közgyűlése folyó hó 21-ikén tartatott meg Beniczky Ferencz főispán elnöklete alatt; az elintézett tárgyak sorozatát a lehető rövid tárgyilagossággal a következőkben vázoljuk. A polgármesteri jelentés a közigazgatás múlt havi állapotáról, nem foglalván magában külön tárgyalást igénylő tételt, egyszerűen tudomásul vétetett. Ugyancsak tudomásul vétettek: 2. a kereskedelmi miniszter értesítése dr. Brüll Ignácz budapesti angol konsul működtetése tárgyában ; 3. a fogyasztási és italadók megváltása tárgyában tett szerződésnek jóváhagyása a kir. belügyminiszter által. 4. Budapest fő- és székváros közönsége által a kormány egyházpolitikai ügyében tett felira t kötelező polgári házasságról. — Irta dr. Kovács Pál. — IV. A polgári házasság-kötésnek tudvalevőleg három féle alakzatát lehet megkülönböztetni, u. m. a kötelező polgári házasságot, a fakultatív polgári házasságot és a szükségbeli polgári házasságot. A kötelező polgári házasság intézménye szerint kivétel nélkül, minden házasságra lépni akaró polgárnak az állam által erre kijelölt hatósági közeg előtt, államilag megállapított s mindenkire nézve egyaránt kötelező formák között és feltételek mellett kell megkötnie a házassági szerződést; és csak ha ez megtörtént,a házasfelek csak akkor mehetnek el saját vallás-felekezetbeli lelkészükhöz, és kérhetik az egyház áldását is, törvényesen megkötött frigyükre. Oly házasság tehát, mely nem a polgári hatóság előtt köttetett, semmiféle tekintetben jogérvénnyel nem bir, nemcsak, de az egyes vallás-felekezetek lelkészeinek szigorú büntetés terhe alatt rendszerint meg is van tiltva, hogy a feleket, a polgári hatóságnak a házasság megkötésére vonatkozó bizonylata nélkül egyházi áldásban részesítsék. A kötelező polgári házasság intézménye tehét a jogegyenlőség, a törvény előtti teljes egyenlőség nagy alapelvén nyugszik. Ha folyton hangoztatjuk, dicsőítjük és követeljük az egyenlőséget a jogi és politikai élet minden terén, hát csak a társadalmi és állami együttlét talapzatát képező család- és házasságjog terén akarnánk kivételt tenni; csak itt akarnánk a polgárok közötti egyenlőtlenség káros disharmóniáját tovább is fenntartani ? A házasság polgári megkötésének kötelező formája mellett ott van az un. f a 1 k u 11 a t i v polgári házasság, amely szerint a házasfeleknek szabad tetszésére van bízva, hogy a felekezeti lelkészek előtt, vagy pedig a polgári hatóság előtt kössék-e meg a házasságot; mindkét megkötésnek — ha az a törvényileg elészabott követelményeknek megfelel, — egyenlő joghatály tulajdoníttatván. A fakultatív polgári házasság egyébként háromféleképen gondolható. 1. Vagy úgy, hogy egyrészről minden vallásfelekezetnek fenhagyatik az a jog, hogy úgy a házasságra lépés feltételeire, mint a megkötés formájára, úgyszintén a házasságkötés öszszes jogi következményeire, tehát a házassági bíráskodásra nézve is saját egyházi törvényeit és hatóságát alkalmazhassa; másrészről az állam által is szabályoztatik a házasságkötés polgári formája, annak minden irányú joghatálya s az a fölötti világi bíráskodás intézménye. A felek tetszésére bizatik azután, hogy a kötés melyik formáját válasszák, az egyházit-e, vagy a világit, amelyek azonban egymást kizárják oly értelemben, hogy aki a polgári hatóság előtt kötötte meg a házasságot, az nem mehet többé a pap elé, és megfordítva. A fakultatív polgári házasság e formája jogosultsággal bírhat talán oly államokban, ahol az összes lakosság egyféle vallást követ, mint Francziaországban, Olaszországban Belgiumban, Spanyolországban, Portugálliában , de nálunk, ahol hétféle tekintélyes felekezetre oszlik a lakosság, "még zűrzavarttabbá tenné az eddigi állapotokat, mert eddigi hétféle házassági jogunkhoz még egy nyolczadik, tisztán világi házasságjogot csatolna ; és mindamellett nem venné elejét a kath. egyház dogmatikus álláspontjából kifolyó aggályának és ellenzésének, mivelhogy a kath. hívők házassága, — ha ők a világi és nem az egyházi hatóság előtt kötnék azt meg, — a házasságot szentségnek és felbonthatatlannak vitató dogma dacára is, a világi bíróság által — fenforgó törvényes okok esetén — semmisnek, felbonthatónak volna kimondható. A fakultativ polgári házasságnak ez a módozata nem is létezik ez idő szerint sehol sem. 2. Gondolható a fakultativ polgári házasság oly formán is, amint azt Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a képviselőházban f. hó 17-én tartott beszédében kifejtette, amely szerint t. i. a házassági jogrendet a maga teljességében és összes vonatkozásaiban az állami törvény állapítja meg, a házassági bíráskodás kizárólag az államot illeti, a kihirdetés állami orgánum előtt történik, a dispenzációk az állami hatóság által adatnak, de a házasságot megkötni mehet a fél szabad választása szerint akár a lelkészhez, akár a világi orgánumhoz. Kétségtelen, hogy amiként magát a miniszter is kifejezte, a fakultativ polgári házasság ezen módozatában az első pillanatra sok csábító, sok tetszetős van. De közelebbről és mélyebben vizsgálva a dolgot, nézzük csak minő helyzetbe juttatná az az egyházat ? Az ily értelemben vett fakultatív házasság esetén a házasságjogi törvényhozás és bíráskodás teljesen elvétetik tőle és amidőn előtte köttetik is meg a házasság, az illető lelkész tulajdonképen a világi törvénynek végrehajtó közege gyanánt jár el, mert nem szabad oly házasság Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva.