Kecskemét, 1895. január-június (24. [23.] évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-06 / 1. szám
XXIV. évfolyam. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt kr. Félévre - - - • • 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSK POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PART Kecskemét, 1895. január 6. Nirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyegdij minden beiktatás után SO kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal, II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. Felhívás előfizetésre! 1895. év január hó elseje a ,,Kecskemét , XXIV-ik évfolyamának születésnapja. Közel negyedszázados folytonos, kitartó és következetes működés áll hátunk mögött. De azóta is, hogy a jelenlegi szerkesztőség vezeti e lapot, eltelt annyi idő, hogy mindenki tájékoztatva lehet s van is a „Kecskemét“ irányáról. Ezért nincs szükségünk arra, hogy programmot adjunk, vagy hogy követett és követendő irányunkat részletezzük. A szerkeztőség s a kiadóhivatal marad a régi. Továbbra is küzdünk hazánk függetlenségéért, amelyet egyszersmind szabad intézményekkel is el akarunk látni. Mert mi a függetlenséget és szabadságot egymástól elválasztani nem tudjuk, de nem is akarjuk. Ezentúl is minden igyekezetünket arra fordítjuk, hogy városuk előhaladását tehetségünk szerint előmozdítsuk. Nem ismerünk sem egyéni, sem a pártérdekekből, akár felekezeti, avagy családi vagy bármely más tekintetből eredő szempontot, ami egyenes, igazságos és városunk javára törekvő igyekezetünktől elmozdítana, vagy csak félre is térítene. Ezen az alapon kérjük Kecskemét t. közönsége szíves támogatását és a körülmények mostohaságából származható gyengeségeink kegyes elnézését. Mentől erősebb lesz a támogatás, annál inkább elmúlnak a gyöngeségek. Az előfizetési föltételek a lap homlokán olvashatók. Hazafias üdvözlettel A „Kecskemét" kiadó tulajdonosa , felelős szerkesztője: Sziléül! Kitisztít. Horváth Ádám, bizony bizony oly csapásokat mérnek sokszor az emberiségre, melyeknek indító okát — akár a múltat kutatva, akár a jelent mérlegelve — felfedezni nem tudjuk, megrendít bennünket az okozat, de rejtve marad előttünk az ok, ismeretlen az ösvény, mely a múltból a jelenig vezetett. Hát még ha a jövőt tekintjük?! Kitárva lelkünk elé a jövendő téveteg sötét éjszakáját, vájjon ki szolgáltatja kezünkbe Ariadne vezérfonalát? Ki biztosítja kiútunkat? Melyik az az isteni lángész, mely , mintegy lépésről lépésre kifürkészvén az események lánczolatát, megjelölje haladásunk kedvező irányát? Hol van, ki feltartóztassa az időnek kerekét, ki számba véve az összevágó és egymással ellentétes körülményeket, biztosan induljon a jövőnek, mintegy szemről szemre lepergetvén napjait napjai után ? Ilyen nem volt, nincs s nem is leszen! Hiszen ha csak a közelmúltat, csak az általunk átélt esztendőket tekintjük is, kénytelenek vagyunk elismerni, szomorúan tapasztalni: minő erőtlen, mily tehetetlen teremtés az ember! Hányszor kívánjuk, hogy emlékeznénk jól, de eszünk cserben hagy; hányszor kél bennünk hő vágyakozás, tudni ezt vagy amazt a dolgot, amire ha voltak is adataink, szétszórtuk azokat s most aggódva sóhajtunk fel: jaj, ha eszembe jutna?! Igen, embertársaim, elhánytuk a rovást, szétszórtuk a jegyzeteket s csak elménk erőtelen pergamenére irtuk fel azokat, onnan pedig letörte az idő, elmosták az évek s belemerültek mind a feledékenység feneketlen tengerébe. És most nézzük csak az éremnek a másik oldalát?! Tekintsünk be a múltak emlékeinek egy tárházába! Nemde jóleső érzés fogja el túdvágyó lelkünket; nemde felújul keblünk, földerül kedélyünk, ha valami biztos adathoz jutunk?! S nem érezünk-e többször jótékony meglepetést, midőn a múltból ennek, vagy annak a dolognak tudomására jutottunk s nem adózunk-e szinte áhítattal azon emléknek, melyből kiderül a tudás, hogyan, miként történt egy dolog a rég elmúlt időben, mi lett a következménye, hagyott-e maga után jótmondó nyomokat, vagy elsöprő az idők szele, mint hitvány pozdorját? Igen, kedves olvasóm! — de bocsánatot kell kérnem, hogy elmélkedésembe elmélyedve, feledtem lapunk szűk terét, pedig még akarok valamit mondani s nem szeretnék úgy járni, mint az a jámbor halandó, ki keresztül ment az erdőn a nélkül, hogy alkalmas vándorbotot talált volna magának. Én találtam városunkra nézve igen becses följegyzésekkel teli iratot, melyet meg akarok ismertetni a tisztelt olvasókkal. Öregrendű polgártársainknak még jó emlékezetében van néhai dr. Séni János, ki annak idején orvosi tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemeken bevégezvén, oklevelét 1809-ben bemutatta a helybeli nemes tanácsnak, mely is neki — mint az a tanácsjegyzőkönyv 59-ik lapján meg van örökítve - az orvosi tudomány gyakorlását megengedte, 1810. május 15-én pedig, mint kiváló tudományos és lelkiismeretes férfiú, városi tiszti orvossá választatott (tanácsjegyzőkönyv 327 lap*) s mint ilyen szolgálta városunkat egész 1858. május 17-én bekövetkezett haláláig. A jeles orvos, nagytehetségű természettudós, kinek bensőbb ismerősei közé tartozni már fiatalabb koromban szerencsés voltam, a század első évtizedében, 1809. május első napján jegyzeteket kezdett vezetni a helybeli időjárási viszonyokról s hűségesen folytatta azokat egész haláláig. De akkor sem szakadt meg a feljegyzések fonala, mert dr. Séni veje, Juhász Sándor gyógyszerész olyan kedvteléssel s kitartó szorgalommal folytatta azokat, a minek csak 1885. május 1-én történt halála vetett véget. Az igy terjedelemben s értékben is meggyarapodott feljegyzéseket Juhász Sándor özvegye, Gy. Sz. úrnő, — megértvén azok fontosságát — mint egykori kebelbarátom irományait, rendelkezésemre bocsátotta. Ezek folytán módomban van tehát, hogy e hetenként megjelenő lapban közöljem, hogy az illető hetek alatt minő volt az idők járása Kecskemét felett a század elején, ami, azt hiszem, minden olvasót érdekelni fog. Végezetül még egyet említek meg. Évekkel ezelőtt a közoktatásügyi minisztérium az ország *) Kijegyezte Balla János, páratlan szorgalmú városi levéltárnokunk, különböző részeiben meteorologiai intézeteket szándékozván felállítani, a helybeli elöljáróság 1869. aug. 30-án felterjesztést intézett az említett minisztériumhoz, hogy egy ilyen intézet székhelyéül városunk is jelöltessék ki, indokul hozatván fel e kérelem mellett dr. Séni János és Juhász Sándor föntebb ismertetett nagy munkája. A meteorologiai intézet 1873-ban csakugyan létre is jött Parragh Gedeon tanár udvartelkén s az ő felügyelete alatt állott az egész 1882-ig, midőn a reáliskola épületébe helyeztetett át. Szappanos István.* „Emlékezzünk régiekről.“ 1895 január 1. Az új esztendő elején, úgy hiszem, az én öreg fejemmel együtt sok gondolkodó ember agyában megfordul az a kérdés, várjon mi jót hoz ránk a jövő év ? S annyival jogosultabban kérdezhetjük ezt, mert a minden oldalról felzúduló hullámok TÁRGYA. A férfiak fényűzése. A családi budget legfontosabb rovata a ruháé. Rossz nyelvek és udvariatlan férjek kíméletlenül vádolják azzal a nőket, hogy a háztartás mérlegének egyensúlyát minden esetben az ö ldlelte fényízésük billenti meg Amint azonban az alábbiakból kitűnik, e tekintetben a férfiak sem egészen ártatlanok, sőt talán bűnösebbek is, mint a sok szemrehányással illetett nők. A fényűzés a szerint, amint valaki egy ruhára sok gondot és költséget fordít, vagy pedig többfélét készíttet, természetesen különböző. A nőket különösen az utóbbival vádolják, a történelemből megtudjuk azonban azt is, mint viselkedtek e tekintetben a férfiak. Ruha alatt természetesen nemcsak a tulajdonképeni öltözetet értjük, hanem minden appendixét a bilellenek. Tehát amint a nőknél a legyező és az ékszer, úgy a férfiaknál, különösen régebben, a paróka és a dohányszelencze is számításba jött. I. Frigyes porosz király ismeretes arról, hogy a pompát és a fényűzést nagyon szerette. Mikor meghalt, nemcsak nagyszámú díszes öltözet, de nem kevesebb m öt ezer allenge-paróka is maradt utána, váltig omló, hosszú, gyűrűzött fürtökkel. Fia, a puritán egyszerűségéről ismeretes Frigyes Vilmos, valóban nagy gyönyörűséget találhatott bennük ! Händel, a híres zeneszerző birtokában szintén száz darab ilyen parókát találtak. Az uralkodókról különben nem sok rosszat tud e tekintetben a történelem, sőt sokan közülök, így Nagy Frigyes porosz király, Pál és Miklós orosz czárok majdnem hihetetlen egyszerűséggel öltözködtek. Ez utóbbiról azt állítják, hogy a felső köpönyegét addig viselte, amíg az a szó szoros értelmében lehámlott róla. Ezerfoltos, zöldre-kékre váll köpönyegéhez annyira ragaszkodott, hogy a szolgaszemélyzetnek valósággal össze kellett esküdnie és titokban elpusztítani a ruhadarabot mindannyiszor, ha már nagyon szégyenkeztek kopott áruk miatt. A czár egyszer barátjához hajtatott és köpenyét a kocsin felejtette. Mire visszajött, a kabát eltűnt. A czár, szegény, mit tehetett egyebet — szomorú szívvel vásárolt újat helyette. Münchenben néhány évvel ezelőtt meghalt egy Heeren nevű milliomos, aki egészen máskép gondolkozott. Hagyatékában huszonkét ruhával teli ládát találtak, amelyek nyolczszáz öltözetet és ugyanennyi kalapot tartalmaztak. Az volt a rögeszméje, hogy egy minden alkalomra és minden évszakra alkalmas öltözetet találjon fel. A társadalmat három rendre osztotta és ezek szerint készíttette aztán a modelleket. Mire készen voltak, ismét újat gondolt, a régieket tehát szabója akár el is dobhatta, aminél a jó ember valószínűleg okosabbat cselekedett. Heeren vagyona nagy részét ebbe a passsziójába ölte. 1889-ben egy Baruch nevű sikkasztó háromszázezer forinttal szökött meg Bécsből Amerikába. Amikor letartóztatták, garderobjában tizenkilencz kabátot, tizennégy nadrágot, tizenhat mellényt, tizenhét gyűrűt, és harmincz tuczat nyakkendőt találtak. Az arany dohányszelenczét, különösen régebben, comme il faut-gavaller nem nélkülözhette. Gróf Nádasdy érsek birtokában például ezerhétszázat találtak. A főpap vagyona tekintélyes részét aranyból készült dohányszelenczékbe fektette, aminek különben később nagyon örült. Átélte ugyanis az 1848-iki szabadságharczot és utána arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy papírpénze értéktelenné vált, de megmaradtak aranyszelenczéi és csak ezeknek köszönhette, hogy nem kellett nélkülözést szenvednie. A férfiak és különösen a katonák közül sokan a csizmájukra kényesek, ami szintén sok pénzbe kerül, így például egy potsdami dragonyostisztről azt állítják, hogy csizmakészletének értéke a tizenötezer márkát is túlhaladja. Egy berlini börzsánernek abban telik a főkedve, hogy mindennap más csizmában jelenik meg az emberek között és boldog, ha valahol új fazonra akad. Mikor egy ízben valaki tőle a czipésze czímét kérdezte, hidegen válaszolt: — Hiába mondanám meg, annyi munkát adok neki, hogy más számára nem dolgozhat. A férfiak fényűzésére felhozott annyi példával szemben álljon itt végül egy olyan is, amely a gyöngédebb nemre vonatkozik. Mikor 1871-ben a szedem ütközet híre Eugéni a császárné környezetéhez Parisba eljutott, az udvar köreiben is sejtették, hogy a császárság veszve van, hacsak az utolsó pillanatban valami váratlan fordulat nem kövhezik be. Azt tanácsolták tehát a császárnénak, hogy üljön lóra és a tömeg élén járja be Páris utczáit. A teátrális jelenetek iránt fogékony párisiakra ez a coup bizonyán nem marad hatás nélkül. Eugénia ráállt erre a tanácsra, a lovat is csakhamar előteremtették, de az utolsó pillanatban hiányzott- a lovagló ruha. Nekirohantak négyszáz toilettet tartalmazó garderobejának, de eredmény nélkül turkáltak benne. Négyszáz ruha pedig tekintélyes menynyiség, átkutatása nem csekély időbe kerül. Ezalatt pedig a kedvező pillanatot elszalasztották, a császáriság megbukott, III. Napóleont és Eugéniát pedig száműzték. Azt hisszük, hogy a ruhák halomra gyűjtésénél föczél az, hogy minél nagyobb legyen azok száma. Mert mire valók is lettek volna például 11.. Katalin czárnő tömérdek ruhái és milliókat érő kincsei, amelyek mai napig is érintetlenül hevernek? -Valószínűleg csak azért szerezte meg, hogy azok garmadában örömeteljék. A pszichológok számára mindenesetre érdekes probléma az, vájjon a fényűzésnek ez a neme a pazarlási hajlamnak, vagy talán inkább a hírvágynak a kifolyása. MILYEN IDŐ VOLT KECSKEMÉTEN 1810. januáriusban ! 1. Fagy, hideg, tiszta. — Déltájba is azután meleg. — Este felleges, fagyott. 2. Délelőtt mindig hó esett. — Meglágyult, borongás, olvadt. — Nem fagyott. 3. Köd, eső esett, csúszós, sáros. — Felleges, nem hideg, köd. — Nem fagyott, felleges. 4. Nagy köd, esett, sár, olvadt. — Hó esett, zuzmarátos, hires. — Felleges, nem esett. 5. Egész nap szép tiszta tavasz forma. — Olvadt, sáros. — Csillagos, beborult, nem fagyott. 6. Felleges, lágy idő, de nem esett egész nap. — Nem fagyott. 7. Vasárnap. Felleges, lágy, komor; nem esett egész nap. — Nem fagyott. 1811. Januári ■■ 1.linn : 1. Nagy hó, igazi tél, hideg, délig hó esett. — Este 6 óra tájban ismét fergeteg hóval. — Éjjel hó. 2. Hó tartott, hideg, délelőtt tiszta. — Délután köd támadt, de kicsiny. — Éjjel nagy hó esett. 3. Nagy hó és hideg, 8 órától 11-ig eső esett. — Olvadt, köd lett. — Éjjel eső, azután hó, északi szél, igen fagyott. 4. Kemény idő, nagy szél, északi fagy. — Egész nap kemény idő, hó. — Fergeteg nagy széllel. 5. Igen csúnya fergeteg, esett, fúrt egész nap, szüntelen kemény hideg. — Esett a hó szüntelen. 7. Vasárnap. Hó esett szüntelen, hideg. — Délután megszűnt esni. — Éjjel szüntelen esett hó. Kossuth-szobor. Kossuth Lajos elhunyt nagy hazánkfiának emlékszobrát városunk kebelében létesítő testületek kiküldötteiből alakult közgyűlés, a kezünkhöz juttatott jegyzőkönyv szerint ügykezelésére nézve a következőkben állapodott meg, ugyanis elhatározta, hogy kebeléből választ el Postagalambok. A francia szenátus is elfogadta már a postagalambokról szóló új törvényt, mely ismét ezekre az érdekes madarakra fordítja a ügyeimet. Ezentúl minden ember, aki postagnambokat tart, 2 , 5 évi börtönnel büntethető, fia nem kért előzetes engedélyt a rendőrségtől és nem jelentette be a galambok számát a polgári és katonai hatóságnál. Első pillanatra ez a törvény kissé szigorúnak látszik, írja a Gil Bias, számtalan kellemetlenséget okozhat azoknak, akik hazafias célból postagalambokat tartanak és nevelnek. De másrészt, ha meggondolja az sniper dolgot, be kell látni a hasznos voltát, mert megakadályozza, hogy idegen ember titokban galambokat hozhasson be az országba, melyekkel adott időben sürgönyket küld el A postagalambok kérdése ugyanis nagyonomolylyá lett, mióta a katonai szakértők megállapít, h°gy háború idején mily szolgálatokat tehetnek ezek az apTM szárnyas hadsegédek A németek igen tekintélyes számú galambot tenyésztenek. A franciákat's *tell ‘‘rdeklődniök a kérdés iránt, amint azt a státusban elfogadott törvényjavaslat is bizonyítja.