Kecskemét, 1898. július-december (26 évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
XXVI. évfolyam. 37. szám-Kecskemét, 1896. szeptember d1. Előfizetési tűj : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve . Egész évre - - - - 5 frt 8 kr. Félévre ----- 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kidóhivatalban, Fekete M., Metzger Béla és Steiner Mihály kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁIÍTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskemétet.. Kiadóhivatal, II. tized, Plebánia-utcza 8. szám A népgyűlés. — 1898. szept 4. — Fényes napja volt Kecskemét tk. város polgárságának f. évi szeptember hó 4-én. Ezen a napon folyt le nagy lelkesedéssel és külső dísszel is a népgyűlés a külön magyar vámterület és a nemzeti bank felállítása érdekében. Elmondhatjuk teljes igazsággal és nagy örömmel, hogy a siker teljes volt, az egész nap programmja zavartalanul, a legnagyobb rendben folyt le, minden jól összevágott, amiért méltán illeti dicséret a rendezőség buzgó és fáradságot nem ismerő tagjait. Örvendetes volt, hogy az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt tagjai oly szép számmal emelték a népgyűlés fényét és mozdították elő annak sikerét. Növelte lelkesedésünket, hogy a szomszéd városok polgárai szintén jelentős számmal tisztelték meg a népgyűlést látogatásukkal. Nagy fontosságú jele ez annak a szíves viszonynak, amely mostanában a szomszédos városok között fennáll. Városunk polgárságának viselkedéséről is csak a legnagyobb elismeréssel lehet megemlékeznünk. Ki kell emelnünk, hogy azok is, akik nem csatlakoztak a mozgalomhoz, azért az iránt jó akaratukat tanúsították, ami a többek között megnyilvánult abban is, hogy a Nagykőrösi utczán minden házon ki volt tűzve a nemzeti zászló. Szép jele ez az ellenvélemény tiszteletben tartásának és a kölcsönös türe- lemnek. A nagy napról az alábbiakban számolunk be s mélyen sajnáljuk, hogy a legjobb akarat mellett is csak halvány képét adhatjuk a a minden ízében pompásan sikerült ünnepnek. A megérkezés. Vasárnap reggel 9 órakor már együtt volt a rendezőség a városháza bizottsági termében, hogy a végső intézkedéseket foganatosítsa. V210 órára előrobogtak a kocsik is és csakhamar helyet foglaltak azokon a nemzetiszínű kokárdás és piros tollas rendezők, hogy a vendégek fogadására a pályaházhoz vonuljanak. A nagykőrösiek küldöttsége Nyári Szabó Ferencz vezetése alatt már a reggeli omnibuszvonattal megérkezett s őket a rendezőség több tagja fogadta a legmelegebben. Tíz óra után érkezett meg a gyorsvonat a Budapestről érkező orsz. képviselőkkel és a czeglédi küldöttséggel. A kocsik — az állomásfőnök úr szives és igen helyes rendelkezése folytán — a pályaudvaron foglaltak helyet s a vonat elé csupán a rendezőség vonult ki, így a legnagyobb rendben történt a vendégek fogadtatása. A vendégeket Szappanos István, mint a rendező bizottság elnöke üdvözölte néhány meleg szóval, amelyekre Kossuth Ferencz hasonló melegséggel és rövidséggel válaszolt. Gyorsan elhelyezkedtek a kocsikban: Kossuth Ferencz a város négyes fogatán ült Szappanos Istvánnal, gróf Benyovszky Sándort Horváth Ádám kisérte Szappanos Elek négyes fogatán. Ezután következtek a többi országgyűlési képviselők, úgymint Lakatos Miklós, Boda Vilmos, Szinay Gyula, Pichler Győző. Utánuk haladó kocsikban foglaltak helyet a budapesti hírlapírók. Továbbá a czeglédi küldöttség B. Molnár Samu vezetésével. A hosszú kocsisor nagy tömeg lelkes éljenzése között indult meg és haladt végig a fellobogózott Nagykőrösi utczán. Az ablakokat díszes közönség foglalta el és lelkesen üdvözölte az érkezőket. Kossuth Ferencz kocsijába több ablakból virágot szórtak. A menet a Beretvásszálló előtt állott meg, ahol a vendégek leszálltak, kiket aztán frissítőkkel kínáltak meg. Már itt meg kell említenünk azt, hogy ügy a fogadtatásnál, valamint az egész napon a rendőrség (Füvessy Imre, Szabó Mihály és Gyenes Bertalan kapitányok vezetésével) a lehető legtapintatosabb módon járt el s valóban kiérdemelte a rendezőség köszönetét. A népgyűlés. Tíz és fél órakor jelentek meg a népgyűlés szónokai az izr templom előtt felállított, fedett emelvényen, amely körül már korábban egybesereglettek a népgyűlést rendező testületek és egyesületek. A sok ezer főből álló hallgatóság lelkes éljenzéssel fogadta az érkezőket, közülök leginkább Kossuth Ferenczet. Szappanos István, mint a népgyűlés elnöke, maga mellé vevén Tormássy Sándort a népgyűlés jegyzőjéül, rövid, de annál szívesebb szavakkal nyitotta meg a népgyűlést, üdvözölvén a hallgatóságot és a vendégeket, akik közül az országgyűlési képviselőket egyenként bemutatta a közönségnek, amely lelkes éljenzéssel üdvözölte őket. Csősz József ipartestületi jegyző volt az első szónok. Szép csengő hangon előadott beszédének tartalmasságával mindjárt magasra emelte a népgyűlés színvonalát. Vértessy József magvas beszéddel kötötte le a figyelmet. Tóth Gábor zamatos magyarsággal előadott okos beszéde nagy hatást tett. Beszédeik itt következnek: Csősz József beszéde. Tisztelt Polgártársak! Édes magyar hazánk ezeréves dicső múltja és történelme igazolja, hogy a magyar nép szabadságra született. A magyar nép józan gondolkodását, hűségét, ügyességét, szorgalmát és munkásságát elismeri, méltányolja és bizonyos tekintetben bámulja az egész művelt Európa. Az a hosszú, küzdelmes és mégis dicső ezeréves múlt tanít meg bennünket és kell, hogy ébren tartson, ösztönözzön arra, hogy ez új ezredév kezdetén keressük az irányt, mely felé haladva, hazánk és népe egy újabb ezredéven át nagy, dicső és boldog lehet. E czélból hívtuk össze Kecskemét város és vidéke közönséget, tisztelt polgártársainkat, hogy sérelmeinket, panaszainkat itt kiönthessük és megmondjuk, hogy mi a mi óhajtásunk, hogy mit akarunk és hogy keressük azt az utat egy szívvel-lélekkel, mely úton nemes czélunk, édes magyar hazánk fennállása és népe boldogulását elérjük. E czélból hívtuk és jöttek el hozzánk tisztelt vendégeink, hogy országunk jelen helyzetét előttünk feltárják, megismertessék és boldogulásunk útját megjelöljék. Tisztelt polgártársak! Az 1867-iki kiegyezés alapján Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésünk lejárt. Törvény által biztosítva jogunkban áll az, hogy ha Ausztriával alkotmányosan megállapodásra nem jutunk, szerződést nem kötünk, vagy nem köthetünk, az önálló vámsorompót és a nemzeti bankot felállíthatjuk. A két kormány közt a tanácskozások most folynak s a hosszú idő óta húzódó alkudozásokból bár alig tudunk valamit, de azt következtetjük, hogy ha az alku, az egyesség meg lesz is, az csak a magyar nép, a magyar iparos osztály leigázásának és elszegényedésének lesz alapköve, előidézője. Rég sóvárgott a magyar azért, hogy mint jó gazda, mint jó családfentartó, saját ügyeit, különválva Ausztriától, maga intézhesse; itt volna az idő, elérkezett a várva várt pillanat, hogy ez óhajunkkal, e törvénybe iktatott és királyi szentesítéssel megerősített jogunkkal élhetnénk s az önálló vámterület és az önálló magyar nemzeti bank felállítása által népünket boldoggá tehetnénk. És mit tapasztalunk? Azt, tisztelt polgártársak, hogy annak a híres magyar népnek nagyjai és prófétái között, vámosak vannak, kik a szabadságtól féltenek bennünket és nem találják a magyar iparos erkereskedő osztályt érettnek és elég képesnek arra, hogy önálló vámterület felállítása esetén Magyarországot a szükséges iparczikkekkel el tudja látni. Mi magyar iparosok tiltakozunk e föltevés ellen és mint igaztalan rágalmat, visszautasítjuk! Hiszen a milleniumi évben az ország szívében, Budapesten megtartott országos kiállítás fényesen beigazolta, hogy a magyar ipar fejlődött, hogy a magyar iparos által ellőállított ipar-» czikkek csiny, jóság tekintetében nemcsak kiégi, légitők, de versenyképesek is. Ha tehát megvan a magyar iparosban a tudás, szorgalom, csak mód és tér kell, hogy azt érvényesíthesse. Csak egyben lehet igazuk a nagyok és hatalmasoknak, abban, hogy nem vagyunk versenyképesek olcsóság tekintetében, hogy nem tudjuk előállítani iparczikkeinket oly olcsón, mint Ausztria. Igaz, mert szövetséges társunk, Ausztria, a nyersanyagot tőlünk kiviszi olcsón, vám nélkül s azt feldolgozva, ismét vám nélkül nyakunkra hozza, s míg Ausztriában az ipar fejlesztése érdekében nagy áldozatokat hoztak és hoznak, nálunk Magyarországon nem az ipar fejlesztésére, de az ipar megterheltetésére és lenyűgözésére törekszenek nagyjaink. Nem gyengék vagyunk mi, csak anyagilag tehetetlenek és tehetetlenségünk okát önmagunkban hiába keressük. A magyar kisiparos osztály bölcsőjét a gunyhóban ringatták, nyomor és küzdelemben született, nőtt és tengődik ma is, helyzete aggodalmasabb most, mint volt valaha. A napról-napra súlyosbodó terhek nyomása alatt félő, hogy összeroskad. Azért, nagyok és hatalmasok! kiknek kezében van hazánk sorsa, ne kicsinyeljétek Magyarországnak tekintélyes számú iparosát s annak mozgalmát, bennünket, kik e hazának jó és balsorsban mindig igaz fiai voltunk és akarunk maradni, hanem hallgassátok meg panaszát és kérő szavát, melyben nem kíván egyebet, mint azt, hogy szorgalmas munkája után hazájában tisztességesen megéljen és megélhessen. Tudjátok azt ti is, hogy a kisiparos osztály helyzete a fennálló körülmények között tűrhetetlen, tarthatatlan. Szorgalma és munkássága a megélhetést mára is alig biztosítja. Tehát alapos és gyors segítségre van szüksége és mi iparosok sorsunk javulását nem az újabb szerződés megkötésétől, de az önálló vámterület és a nemzeti bank felállítása által várjuk és hisszük elérhetőnek. Azért gyűltünk itt össze, Kecskemét város nagyszámú iparosai, hogy igazunkért síkra szálljunk; nem követelünk mi még ma sem, türelemmel várjuk és kérjük sorsunk javítását. Kérjük, óhajtjuk az önálló vámterületet s a magyar nemzeti bank felállítását. Tisztelt polgártársak! Nem lehet nekem célom, hogy az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank felállítása által elérendő reményünket elmondhassam és az iparos, kereskedő és gazdaközönség szomorú helyzetét ecseteljem, halljuk ezt meg azoktól, kiket, mint kedves vendégeinket körünkben üdvözölhetünk, kik eljöttek hozzánk, hogy hazafias lelkesedésünkből erőt merítve, síkra szállhassanak igazunk, a magyar haza javáért. Tisztelt polgártársak! Én ennélfogva felszólalásomban még csak arra szorítkozom, hogy Kecskemét város 1200 iparosának hő óhaját kifejezem, mely abban nyilvánul, hogy az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank minél előbb felállittassék s általa legyen nagy, hatalmas és boldog a magyar haza, százezer iitot. Ezen árának legnagyobb része külföldi. Ha megnézünk egy vasüzletet, az is csinál egy év alatt százezer forint forgalmat, de ezen árának is a legnagyobb része is osztrák gyártmány. Ha megnézünk egy nagyobb forma házat, annak díszítése és bútorzata belekerül 10-20 ezer forintba. Ez mind külföldi. De még az a festék, amivel befestik, sőt még az az ecset is, amivel azt a festéket felmázolják, az is külföldi gyártmány. Hát, tisztelt népgyűlés! miért engednénk mi ezen sok millió forint értékű osztrák gyártmányt behozni, holott a mi iparunk még sok gyámolításra szorul? De meg aztán, ha Magyarország a többi művelt államokat utolérni és azokkal haladni törekedik, evégből nagymérvű kiadásokat kell tennie, amiért szükséges, hogy olyan jövedelmekről is gondoskodjék, amelyek biztosak és állandóak. Nem elég az újabb és újabb adókkal terhelni az országot, hanem fokozni kell jövedelmét is, mert csak csak a vagyonban folyton gyarapodó polgárság lehet egy államnak biztos alapja. A mai látszólagos haladás nem tiszta, mert úgy az állam maga, valamint a polgárság mind adós. Én nem tartom ugyan veszedelmesnek, ha valakinek adósságai vannak, de szükségesnek vélem, hogy biztos jövedelme is legyen, mert különben könnyen tönkre mehet. Ez áll úgy az egyesre, mint az államra nézve. Mivel pedig a közgazdasági önállóság és a helyes, önálló politika az állami és egyéni vagyonosodásnak, ez pedig a jólétnek nyitja meg forrásait: én, tisztelt népgyűlés, a kecskeméti kereskedők részéről kijelentem, hogy kívánjuk a külön önálló vámterület és a vámsorompók felállítását, a nemzeti bank létesítését, a magyar kereskedelem emelését és a hitelügy rendezését. Amiért is szavaimat azzal zárom: »Éljen a külön vámterület! Éljen a magyar nemzeti bank!« Vértessy József beszéde: Tisztelt Népgyűlés ! Az 1867-ik évi kiegyezés Ausztria és Magyarország között a közös vámterületre nézve akként köttetett, hogy a szerződés minden 10-ik esztendőben lejár. A kiegyezés óta a harmadik szerződés még a múlt évben letelt, de az újabb szerződés még nem jött létre. Ausztria ezen gazdaságilag jövedelmező forrását nem akarja engedni. A magyar kormány pedig Ausztriától nem tud kieszközölni semmi kedvezményt. Az eddigi kormányok mindig azzal biztattak, hogy majd a következő 10-ik évben nem fogunk engedni, addig majd megerősödünk. A Bánffy-kormány, csakhogy a kormányon maradását biztosítsa, azt állítja, hogy a külön vámterület Magyarországra káros. Hogy csakugyan az-e, engedjék meg, hogy erre nézve egy-két példát felhozzak. Ugyanis Románia a búzáját itt viszi el a Dunán Ausztriába. Mi azért vámot nem kapunk, pedig nekünk is volna eladó búzánk. Ausztria határához közel lakó kereskedők a czukrot előbb kivitetik a határon kívül eső állomásra és onnan hozzák vissza, mert a czukorprémium következtében nekik így olcsóbb. A galicziai nagy petróleum-gyárak, hogy termelésüket olcsón szállíthassák Bécsbe, tarifakedvezményekben részesülnek a magyar vasútakon, a magyar áru kárára. De ha Magyarország külön vámterület volna, a kincstár mindezekért vámot, szedne. Ha megnézünk itt Kecskeméten egy jóforgalmú rőfös üzletet, az bizonyosan árul egy év alatt Tóth Gábor beszéde. Mélyen tisztelt Népgyűlés ! A magyar nemzet megint egy nagy dolog, egy nagy kérdés előtt áll. Most kell dönteni a fölött, hogy a magyar gazda, iparos és kereskedő akar-e a maga lábán járni, vagy ezután is azokhoz a könnyelműekhez akar tartozni, akik nem bánják akárkivel, csak ők arathassanak; vagy azokhoz az osztrák imádókhoz, akik a mi nyomorúságunkat mutatják be a világnak, amiért nekünk akarva, nem akarva, rettenetes módon meg kell a sarcot fizetnünk. Én, tisztelt uraim, azt követelem a magyar gazdaközönség érdekében, hogy legyen önálló vámterületünk és legyen magyar nemzeti bankunk! Nekem nincs olyan tehetségem, hogy az önálló vámterületnek minden egyes részeire kiterjeszkedhetnék, tehát csak a magam egyszerű felfogásával és józan eszemmel a magyar gazdaközönség érdekében akarok a dologhoz pár szóval hozzájárulni. (Halljuk.) De engedjék meg, tisztelt uraim, hogy beszédemet egypár szóval megtoldhassam; nem tudok kifejezést adni örömömnek azért, hogy ebben a régi, nagy alföldi magyar városban, Kecskeméten, nekem jutott az a szerencse osztályrészül , hogy a gazdaközönség érdekében szót emelhessek. Vannak itt szakértő férfiak, akik a nemzet ügyét a szívükön viselik, majd azok jobban megbeszélik és jobban megmagyarázzák és ha kell, megmondják a kormánynak is, hogy mi a nemzet óhajtása és követelése! Én, tisztelt népgyűlés, ahhoz az osztályhoz tartozom, amelyik még ez ideig nem adott magáról életjelt, csak tűrt, szenvedett, mint a lekötözött birka. De ne csodálkozzanak uraim, ha végre-valahára feljajdulunk a sok szenvedés és küzdelem után. Igen, ahhoz az osztályhoz tartozók, amely ennek a szép magyar hazának a földjét annyi évszázadon keresztül művelte és munkálta. Ez az osztály az, amely nemcsak pénzével, vagyonával, hanem ha a haza úgy kívánta, a vérével is áldozott. Ez az osztály az, amelytől él az egész világ! Azt mondják, ha önálló vámterületünk lesz, akkor a magyar gazda nem tudja eladni a gabonáját, akkor az iparos és kereskedő szedi az epret, a gazdának pedig a szeme koppan; s azt is mondják, hogy ha önálló vámterületünk lesz, akkor a magyar nemzet a maga zsírjába fullad. No hát én meg azt mondom, hogy ha ez tovább is így tart, akkor meg az osztrák falja fel a mi zsírunkat. Azután utóvégre is, uraim, inkább a magunk zsírjába fulladjunk, mint hogy azt más falja fel rólunk. Ámde minket ne ijesztgessen senki, mert úgy sem hisszük el. Nemcsak a német, hanem az egész világ népe kenyérrel él, ne féljen hát attól senki, hogy a búzának nem