Kecskemét, 1908. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1908-01-05 / 1. szám
2. oldal. KECSKEMÉ korábban, városunk akkori polgármestere még borjúszájú ingben járt, egyetlen szobát akkor padoltatott ki mikor polgármester lett és épen csak azért nyíltan hirdetett nézete volt, hogy az utcákat világítani nem kell: böcsületes ember világossal hazamegy, a lumpoknak pedig minek a’! Itten tehát s ilyen viszonyok között, ilyen elvekkel szemben kissé nehézkes a haladás, de ne féljen meg lesz. A viz már oly „égető“ kérdéssé lett, hogy azt elnyomni nem lehet. Mind a mellett, isten neki, nem is bánjuk ha panaszos levelével máskor is felkeres, nehogy mi is elfelejtkezzünk róla, mint elfelejtkezett Rózsa Ibolyáról ... A hajszálat azonban jövőre elengedjük. Városatya választáskor. Csak kellő vigyázat! A gyorsan repülő idő ime elhozta újra a választásokat, mikor is a város polgárai kijelölik maguk közül azokat az embereket, akikre városuk kormányzását, anyagi és szellemi életük irányítását, fejlesztését óhajtják bízni. Közeleg a nap, mikor a polgár a legszebb jogát gyakorolhatja: a választás jogát. De nem az a célunk nekünk, hogy itt értekezést tartsunk a polgárok szép vagy kevésbé szép jogairól, hanem néhány intelmet, vagy ha úgy tetszik , tanácsot akarunk adni arra nézve, hogy milyen zsánerű és kaliberű emberek kezébe tegyék le néhány évre városunk sorsát. Hogy milyennek kellene lenni egy embernek, aki polgártársai bizalma folytán bekerül a törvényhatósági bizottságba ? Legyen művelt és modern, aki képes legyen megérteni az újabb kor minden eszmei áramlatát. De nemcsak megértenie, hanem tudnia is kellene, hogy mi a jó abból, mit lehetne belőle a város fejlesztése végett felhasználni ? Ne legyen féltudákos, mert ennél nagyobb átok nincs egy városra. Mert az olyanok se látnak, se hallanak, csak mennek a maguk okosnak vélt feje után, anélkül, hogy meg tudnák fontolni az eseményeket. De van az ilyeneknek még egy szörnyűbb hibájuk. És ez elsősorban a patriotizmus, másodsorban a sógorság, komaság. Az ilyen tudákos emberek előtt nincs más cél, csak a maradiság, elvük: „Az öregapámnak is így volt jó, mert ne lenne nekem is jó!“ És megmaradnak az özönvíz előtti állapotukban s leszavaznak minden újítást. Vagy ha esetleg újítanak, úgy csinálják azt, hogy senki sem kér belőle. Veszedelmesebb ennél a másik jó szokásuk, hogy azért választatják meg magukat városatyáknak, hogy elsősorban a saját, másodsorban a sógor meg koma, harmadsorban az atyafiak és végül talán negyedsorban a város érdekeit szolgálják. Ezeket különben alig kell mondani, hiszen elég sok és szomorú tapasztalataink vannak ezen a téren. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy talán a mi közgyűlésünk jobbadán ilyen emberekből áll. Távol legyen tőlünk még a gondolata is ennek. De ne bízzuk városunk vezetését analfabéta polgártársakra és óvakodjunk azoktól is, kiknek programmjuk csak az őstermelés határáig tart, azontúl pedig az ő szemükben nincs semmi. Tudjuk mindnyájan, hogy egy városnak fejlődésre legjobb eszköze az ipar és a keeskedelem. Aki tehát lenézi vagy pláne megveti az iparost és a kereskedőt — ilyenek pedig sokan vannak nálunk — az nem szolgálhatja városa érdekeit. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a gazdaközönséget ki kell zárni a tb. bizottságból, csak azt, hogy a konzervatív gondolkozású embereket lehetetlennné kell tenni. Arra törekedjünk, hogy ne ők legyenek a vezetők, ne ők legyenek az irányítók, hanem hogy őket irányítsák. Arányosan kellene a gazdaosztályból, az iparosokból, kereskedőkből és a honoráciorokból össze- állítani a tb. bizottságot, de olyan arányban, hogy az utóbbiak legyenek valamivel nagyobb számban képviselve. Ez lenne a helyes és igazságos megoldás, mert azt már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a vezetésre leghivatottabb elem a képzett emberek osztálya. És ha ezek kerülnek uralomra, bizonyosan több hajlandóságot fog a közgyűlés tanúsítani a haladásra. Az ilyen közgyűlés meg tudná csinálni néhány esztendő alatt a közkórházat, a vízvezetéket, ki tudná köveztetni a várost és tudná az utcákat locsoltatni, mert akarna és tudna is dolgozni a város érdekében. De hát ezek csak mind hiú ábrándok, amik a mostani városatya választáskor a legnagyobb valószínűség szerint nem fognak valóra válni. Beültetnek majd megint a városatyai székekbe holmi bácsikákat, kik a bugaci politikát tovább fogják fejleszteni s akik előtt sokkal fontosabb a mintagulya, mint a város lakossága. Vulkán. PÁRBESZÉD. — Bugacon. — I. ökör: Mi az a várospolitika? II. ökör: Közlegelő. I. ökör: (összeüti a patáját és elkezd bőgni) Széna terem a réten, a réten . . . II. ökör: Mi a bajod, békás? I. ökör: Olvasd csak! Azt írja az újság, hogy Bugac az oka, hogy a városi emberek között dühöng a járvány. Nincs kórház, nincs vízvezeték (vályú) és porosak az utcák. Hát nem eszményibb dolog ökörnek születni? Itt jó levegő van, illatos széna is terem, amennyi a mintagulyának elég és nem pusztítja sorainkat a vész. Hát hogy ne lenne jó kedvem! II. ökör: Igazad van pajtás, éltessen bennünket a bugaci gondviselőség! Közeleg a választás, barátainkért imádkozzunk, hogy el ne essenek az érettünk vívott küzdelemben! (Megölelik egymást és meghatottan néznek a gulyásra.) Ai anyakönyvi hivatal 1907. évi statisztikája. A kecskeméti áll. anyakönyvvi hivatalban az 1907. év folyamán az anyakönyvekbe bejegyztetett összesen 2536 születés (közte 63 halvaszületett) és 1732 halálozás, igy a természetes szaporodás 741 lélek. A római katholikusoknál élveszületett 980 fiú, 893 leány, összesen 1873 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 1277 róm. kath. egyén, igy a róm. kath.-nál a szaporodás 596 lélek. Az evangélikus reformátusoknál élveszületett 293 fiú, 232 leány, összesen 525 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 378 egyén, igy az ev. reform.-nál szaporodás 147 lélek. Az ágostai hitvallású evangélikusoknál élveszületett 15 fiú, 10 leány, összesen 25 gyermek ; ugyanezen idő alatt elhalt 32 egyén, igy az ág. h. ev.-nál fogyatkozás 7 egyén. Az izraelitáknál élveszületett 26 fiú, 22 leány, összesen 48 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 39 egyén s igy az izraelitáknál a szaporodás 9 egyén. A görög katholikusoknál született 1 fiú, meghalt 4 egyén, a fogyatkozás tehát 3 egyén. A görög keletieknél született 1 fiú, meghalt 1 egyén, így a létszám a régi maradt. Végül meghalt 1 unitárius s igy ezen vallásfelekezetnél a fogyatkozás 1 lélek. Nemi különbség szerint született 1316 fiú és 1157 leány, vagyis a fiúk száma 159- cel több. Az 1907. év folyamán az áll. anyakönyvi hivatalban 690 házassági kihirdetés történt s 544 jegyespár kötött házasságot. Ebből tiszta r. kath. házasság 340, tiszta ev. ref. házasság 93, tiszta izr. házasság 11, tiszta, felekezeteken kívül állók házassága 1, összesen tehát volt 445 tiszta és 99 vegyes házasság. CSERKÉSZÉS A HELYI TÁRSASÉLETBEN. VI. A közgyűlési teremben. Ha láttatok ti népek sürgést, forgást, élénkséget, városatyai buzgólkodást, úgy nézzetek be egyszer Kecskemét közgyűlési termébe, amikor ott választások vannak, amikor a Jóskáék Miskájának, vagy a Miskáék Jóskájának „hivatala“ forog az urnában. Valóságos tumultus az, amit látunk. Minő lelkesültség! Minő városatyai gondoskodás. Egy sem marad otthon. Mintha lába kelne valamennyi bugaci rögnek, úgy forgolódnak, mozgolódnak a szavazás körül. Ha minden ügy olyan lelkes pártfogásra találna nálunk, mint a választás, nem fájna a feje se a polgármesternek, se a polgárságnak, se az újságírónak. Mert ezzel aztán megszűnt minden. Mert ami nem a Jóskáékra vonatkozik, illetve nem az egoizmust illeti, ott megszűnik minden. Ez egyik, sajátságosan végighúzódó tünet a mai közgyűlési képen. Ezért volt az, hogy a szőlőkapálásához szokott „többség“ csak a napokban ismerte el (de milyen kevesen voltak) a közkórház szükségességét. Ezért van az, hogy vízvezeték nincs. De kórház lesz, legalább a cudar víznek betegeit el lehet helyezni benne. 1. szám.