Kecskemét, 1909. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-03 / 1. szám
2. oldal. Bagi László h. polgármester felvilágosítása után utasítja a közgyűlés a tanácsot, hogy a takarékpénztár ügyéről a jövő év első negyedében tegyen tüzetes jelentést. Sándor István főjegyző olvassa fel Dékány Károlynak később szóbelileg is megindokolt indítványát. Tekintve, hogy a tanyai lakosság egyedüli védelme a kutyája, írjon fel a város a vadászati törvény módosítása iránt, helyezze hatályon kívül az ebtartási szabályrendeletet és a kóborkutyák miatt a tanyai lakosság ellen megindított eljárást szüntettesse be, a már lefizetett bírságokat fizessék vissza. A főjegyző elismeri, hogy a vadászati törvény a mai felfogásnak meg nem felel, de a mostani politikai viszonyok között a megváltoztatására irányuló feliratnak eredménye nem volna. Az ebtartási szabályrendelet a személybiztonság szempontjából feltétlenül szükséges a kóbor kutyákra való tekintettel, a kihágási eljárás folyamatába pedig a közgyűlésnek nincs joga beavatkozni, kéri tehát az indítvány elutasítását. Egész szóáradat indult meg ezután. Szappanos Mihály és Héjjas István felszólalása után Papp György főkapitány kelt a rendőrség védelmére, majd Farkas József után ír. Szabó László indítványozta, hogy a vadőrök visszaélései miatt indítsanak vizsgálatot. Beszélt még a főispán több ízben, a főjegyző, polgármester és vagy háromszor Dékány Károly, aki még névszerinti szavazást is kért, végül azonban minden indítványát és módosítását visszavonta. Wéber Ede indítványozta, hogy a javadalmak kezelése február végéig vizsgáltassék meg és a javadalmi hivatal kezelésének újjászervezésére küldjön ki a főispán egy öttagú bizottságot. A főjegyző indítványára ezzel a szervező bizottság bízatott meg. A zeneiskola szubvencióját a vallás- és közoktatásügyi miniszter 3000 koronára emelte azzal a kikötéssel, hogy a tanterv és a tanárok képesítése dolgában az orsz. zeneiskola szabályaihoz alkalmazkodjék. A tanács javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy köszönő feliratot intéz a miniszterhez, kiemelve benne, hogy a jelzett kívánalmak már eddig is teljesítve vannak. Az ország 5351 siketnémája közül alig egyötödrész részesül oktatásban. A tanács javaslatára a közgyűlés felír a kormányhoz a siketnémák iskoláztatására vonatkozó törvény érdekében. A II. Rákóczi Ferenc korára vonatkozó történelmi emlékek tanulmányozására mintegy 200.000 koronára lett volna szükség. Minthogy azonban csak 6 7 ezer korona gyűlt össze, a történelmi társulat annak kezelését el nem fogadta. A tanács indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az eddig begyűlt összeg adassék vissza az adakozóknak. A közgyűlés jóváhagyta a legtöbb adót fizető th. bizottsági tagok 1909-re érvényes jegyzékét. Az árvaszéki és városi pénzek elhelyezésére a közgyűlés a Takarékpénztár Egyesületet, a Központi Takarékpénztárt, a Népbankot és a Leszámítoló Bankot jelölte ki úgy, hogy a három elsőbe egy-egy részt, az utolsóba két részt helyez el a város. Az állami mértékhitelesítő hivatal részére helyiség bérbeadását, a lovasrendőrök lótápsegélyét, egy nyugdíjügyet és háború esetén a sebesült katonák részére kórházi ápolás nyújtását a közgyűlés a tanács javaslata szerint határozta el. Egy sereg földeladást és kisajátítást intézett el a közgyűlés ezután a tanács javaslata értelmében olyan tempóban, hogy becsületére vált volna a keleti ekszpressz vonatnak is. Egyes bizottságok kiegészítését, mások újraválasztását a végig kitartó 12 th. bizottsági tag úgy intézte el, hogy mindenhová a régieket választották újra. Miután még a főispán a közgyűlésnek boldog újévet kívánt és áldást, kért annak tagjaira és az egész városra, egy órakor véget ért a közgyűlés. Kecskemét A kereskedők és az újév. Érdekes és minden esetre megfontolásra méltó eszme vetődött fel az elmúlt héten a Kecskeméti Fűszerkereskedők Egyesületében. Az eszme voltaképen nem új, mert régi kellemetlenségeket akar megszüntetni, de határozott formában csak most állott elő a közvélemény általános nyomása alatt. Arról van ugyanis szó, hogy a kecskeméti kereskedők, a célszerűségtől és méltányosságtól indíttatva megakarják szüntetni az újévi ajándékozások célszerűtlen és sok tekintetben hibás szokását s e helyett inkább bizonyos jelentékeny összeget ajánlanánk fel jótékony célra, így röviden elmondva is látszik, mily nemes, okos és hasznos ez az eszme. Mert hogy egyebet ne említsünk az újévi ajándékozások régi rossz szokásáról, elég legyen azt felhoznunk, hogy az teljesen lejárta magát s nevetségessé vált. Mert mi értelme van annak, hogy újév reggelén mindenféle boldog újévet kívánó gyereknek, meg anyukának értékes tükröket, szappanokat, naptárakat ajándékozzon az a kereskedő, aki azt a tolakodó boldog újévet kívánót eddig sohasem látta s nem is látja a jövő újévig. Akkor azonban újra eljön az anyóka boldog újévet kívánni s az újévi ajándékokat beletenni a kosárba, melyben már tiz-husz sorra meglátogatott kereskedőtől kicsikart ajándék hever. Nem helyesebb volna-e e helyett ha a kereskedők tehetségükhöz mérten bizonyos nagyságú összegeket ajánlanának fel jótékony célokra? Nagyobb cégek százakat hoznának így a jótékonyság oltárára, kisebb kereskedők pedig 5—10—20 koronát ajánlanánk fel. Ily módon jótékony célra könnyen összegyűlhetne 2000—2500 korona. Ezt az összeget aztán fellehetne osztani az egyes jótékony egyesületek között, mint amilyen a Jótékony Nőegylet, Szr. Jótékony Nőegylet, Rongyos Egyesület, Gyermekvédő Liga, Rabsegélyző Egyesület, Siketnémák és Vakok Intézete, a tüdővész szanatóriumok, Állatvédő Egyesület stb. S jutna még a szegények segélyezésére, a menházbeliek megvendégelésére, iskolai jutalmazásokra, hazafias célokra, szoboralapok növelésére is. Meg kell tehát ragadnunk az alkalmat, hogy ezt az ezrekre menő összeget elvegyük a boldog újévet kívánó tolakodóktól s ehelyett a jelzett jótékony egyesületek pénztárát gyarapítsuk. A Fűszerkereskedők Egyesületének tagjait egyébként sem vezette takarékoskodási szempont, mert ha újévkor bezárják az üzletet, akkor már föltétlen kárt szenvednek. S ehhez még hozzá kell adni a jótékony célra felajánlott összeget. Márpedig az egyes kereskedők által így kiadott összeg fölér avval az összeggel, melyet eddig az újévi ajándékokra fordítottak. Viszont az ilyen módon jelentékeny pénzösszeghez jutó jótékony egyesületének nem kellene azt várni, míg az ölükbe hull a gyümölcs, hanem meg is kellene talán rázni a fát. Ezeknek az egyesületeknek kellene kezükbe venni a dolgot, hogy a jövő újévkor már az ő pénztárukat gazdagítsa az újévi ajándékok jelentős összege. Mindenesetre dicséret illeti a kezdeményező Fűszerkereskedők Egyesületét és Ladányi Lászlót, aki ett az eszmét felvetette. De utóvégre is nem tehetnek mindent maguk a kereskedők, mert akkor úgy tűnhetnék fel a dolog, mintha takarékoskodni akarnának, habár ez teljesen távol van tőlük. Hanem igen is cselekedjenek, tegyenek valamit jótékony egyesületeink, mert az az összeg, mely pénztárunkat ilyen módon gyarapítani fogja, megérdemli az utánajátást. A fent felsorolt jótékony egyesületek álljanak össze s bocsássanak ki egy felhívást a kereskedőkhöz az újévi ajándékoknak jótékony célra való fordítása érdekében. Idő már nincs a halogatásra. Mert ha azt akarjuk, hogy a szép terv jövő (1910) újévre valóra váljon, akkor már most kell szervezkedni, mert az újévi naptárkészítők utazói már januárban sorra járják az üzleteket, 1. szám.