Kecskemét, 1920. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)

1920-05-23 / 22. szám

£§f példainf ár« t korén*. fi»*.!',koméi 1920. 48. ük évfolyam. 22-ik szám basámat, május 23. KECSKEMET Politikai és vegyestartalmú hetilap.­­ Megjelenik mindezt vasárnap. S^t'rkrszlőst'g és kiadóhivatal: V Kurucz-körut 3. ; Felelős szerkesztő és lapkiadótulajdonos: ~ ~ * ára: •de címzendő minden küldemény. ! Egy évre fc0 K. Félévre 30 K. Negyedévre 15 K. Hi­t d c 1 é 6 c nt felvétele mérsékelt árak szerint. | Eötvös Nagy Im­re. E'.Cjty szim ára; 1 kérőm»* ni­­ de t é­s c If 'elvétele mérsékelt árak szerint. totvos rtagv 'ntre. EjtV szám ára; 1 keton*. SlascoscLiL etrang*eXi-ULxrs.. Lukacs evangélistának az apostolok cseleke­deteiről irt könyve. 2. rész. 1. vers.­hetett jó­, vagy balszerencse, de egy akaraton soha-soha A keresztyén világfelfogás legmélyebb értelemmel­­ékes ünnepén, melyet a Szentlélek kitöltésének emléke­zetére ülünk, a mi fájó magyar szivünk, a mi tépett magyar lelkünk kutató elgondolásokkal és siralmas ér­zésekkel poroszkál a Krisztus töviskoronájának tüskéitől szertemardosott magyar horizonton. Pünkösd, Te gyönyörűséges ünnepe minden szá­zadok keresztyén világának. Te csodálatos napja a tüzes nyelvek megnyilatkozásának, amikor világos értelem de­rített piros sugárt az evangélisták homlokára, mikor mindnyájan egy akarattal valának együtt. Pünkösd, Te hatalmas, szép, csodafényes Pünkösd, leszel-e Te még a mi vendégünk ? Keresünk ma Téged, óh Pünkösd, keresünk, kiknek szivét marja a világ egykor legderekabb nemzetének, a magyar nemzetnek irtózatos pusztulása, kiknek gyászos sötétségbe burkolja a lelkét a magyar dicsőség hunyó napjának végzetes hanyatlása. Keresünk Téged, szivünk­ből tépett legszebb ünnepünk, keresünk, de kutató sze­münk fáradtan csuklik le, kitárt két karunk reményt vesztve hanyatlik alá : nem találunk sehol, csak sötétség van körülöttünk, sehol sem találunk Tégedet! Pedig sok millió szenvedő magyar lélek áhítozik utánnad s hozzád vágyik felemelkedni a szenvedések tengeréből, a gyűlölködés mocsarából. És nem tudunk Reád találni s rójjuk a mártírélet robotos útját. És felkiáltunk: Hol van most a Lélek, az a Szentlélek, mely dicsőséges harmóniába olvasztja. Szentháromsággá egészíti ki az emberséges Isten és az isteni Ember egységét, mely az Értelem, a Tudás, a Becsület, a Békesség és a Szeretet, a Lélek hatalmát adja nekünk ? Hol vannak a tüzes nyelvek, melyek fényt, díszt, értelmet és sugarat árasztanak mélységes elbusulásunkra? Elöl ? Talán az eszét vesztett entente őrült boszorkány­konyháján, hol gyilkos mérget kevertek egy nagyrahiva­­tott, dicsőséges nemzet élete kovászába, vagy a „magyar nemzetgyűlésen“, hol törpe epigonok­ herdálják el Attila, Árpád örökét, Szent István, Szent László igazi keresztyén hagyományait, Mátyás bölcseségét, a Bethlenek és Bocs­­kayak szabadságszeretetét, Széchenyi és Eötvös huma­nizmusát, Kossuth Lajos és Szilágyi Dezső szent jövőbe­látását ? Mikor és hogyan és ki dérit fényes sugárt a mi homlokunkra, melyen most a pilátusi ostor csapkodásá­nak véres nyomai vájnak vérgerezdeket ? És mikor, tu­dunk mi szólni más nyelveken, hogy Európa elé tárhas­suk egy szét,marcangolt nemzet vértől izzó sebeit s te­temre hívjuk a hiénákat, melyek úgy rohannak reánk, mint egykor a cézári cirkusz porondján a keresztyén mártírokra a kiéhezett sakálok. És tud-e feleletet adni közülünk a legbölcsebb is a nagy kérdésre: mikor leszünk mi „mindnyájan egy aka­rattal együtt?“ Pedig a Szentírás szavai szerint: „Mikor pedig a Pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy akarattal együtt.“ ... Minket mindég a rút visszavonás tüze emésztett; ezerszer vak, tüzünkben véreinket, magunkat tiportuk, jö­Dt. V. I. nem voltunk. -Most is mi történik e hangyabollyá zsugorított sze­rencsétlen hazában? Míg a cseh, az oláh, a rác a kon­con örvendenek, mi itthon egymást marjuk esztelen tu­sakodással. A békétlenség, idegesség, szeszélyeskedés, meggondolatlanság, túlzás és türelmetlenség a bélyegei ezeknek a szomorú napoknak, amikor pedig keményebb­nek és nagyobbnak kellene lennie a magyarnak, mint valaha volt. Ára minden embernek saját külön véleménye van, önmagának tömjénez s a nagyhangú szólamok és frázi­sok honmentő áradatában végleg el­pusztul az ország. Közben a nemzetgyűlésen újdonsült nagyságok berzenked­­nek egymásra, az irodalmi fórumon pedig kommunista pén­zeken megvesztegetett vörös agitátorok felcsapnak fehér nemzeti irói szövetségi elnököknek s „irodalmi Szá­­mueli“-nek nevezik a kultuszminisztérium államtitkárát, Kecskemét képviselőjét. Megborzong az ember a közéleti erkölcsök ilyen­­ eldurvulásának láttára s undorodva fordul el minden be­csületes ember az ilyen szomorú jelenségektől és haza­megy és bezárkózik a szobájába, hogy senki se lássa, aztán megkönnyezi a térképet, mely a régi, igazi Ma­gyarországot mutatja, tüzbe dobja a lapokat, melyek a magyarság szerencsétlen torzsalkodásának átkos híreit hozzák és előveszi a zsoltáros könyvét s áhítattal olvassa­­ az igéket: — Jövel Szentlélek Úristen .. . ... Most sötét sir szélén állunk s köröskörül a rút éjszaka teríti ránk fekete palástját. De a Léleknek ereje örök ! Egy nemzetet, mely kilenc évszázadon átal minden­kor fel tudott emelkedni Urához Pünkösd dicsőséges ünnepén, megölni nem lehet s az emberszeretet, az igazi krisztusi hit eszméi akkor is diadalmasan ragyognak még, amikor a politikai torzsalkodások divatos szólamai rég feledésbe merülnek, sőt akkor jön el majd a Szentlélek igazi országa, amikor végre nem gyűlölködő őrülettel nem üres szavakkal, de az emberi szív fenséges erejével, az ihletett lélek tántoríthatatlan hitével s végtelen sze­­retetével zengjük a pünkösdi Alleluját! Ennek az időnek el kell jönnie. És az hozza majd el a mi igazi pünkösdünket, amikor s a magyar lélek eltölti a maga szent erejével a Kárpát bérceivel koszorúzott egész magyar hazát s amikor min­­­­den magyar ember a megértés és megtérés igéivel ajkán megfogja embertársa kezét s az imádott haza földjére borulva mond hálaimat... Az lesz a mi Pünkösdünk. Mi majd akkor ünne­pelünk. De akkor aztán igazán ünnepelünk : szivünkben a Pünkösd virágaival, lelkünkben a Szentlélek világossá­gával s arkunkon az ünnepi öröm vidám zengésével. Addig pedig erős hittel és rendíthetetlen bizalom­mal várjuk az idők teljességét, a pünkösdi uj nap éb­redését, a hitnek azt az uj világát, mely az igazi Igének vezérel egyenes útjára a pünkösdi evangélium által. * Mikor pedig a Pünköst napja eljött volna, valának ■mindnyájan egy akarattal együtt.

Next