Kecskemét, 1920. augusztus-szeptember (48. évfolyam, 32-42. szám)

1920-08-08 / 33. szám

Egy példány ára 1 korona. Kecskemét, 1920. 48-ik évfolyam. 33 ik szám Vasárnap, augusztus 8. Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Kurucz-kömt 3 . Felelős szerkesztő és lapkiadó-ulajdonos:­­ . .. A l*f,.előfiz*tófi á”. .. Ide cimzendő minden küldemény. I ^ . • I Egy évre 10 K. félévre 30 K. Negyedévre 15 K. Hirdetések felvétele mérsékelt árak szerint.­­ Eötvös Nagy Imre. Egy szám ára: 1 korona. A mindennapi kenyér. A mindnyájunk gondját viselő jóságos Isten meg­adta már a mi min­dennapi kenyerünket és ma­ holnap a termelő zsákjába, megtárába, kamrá­jába lesz betakarítva az Isten áldása, amely édes mindnyájunk számára te­remtődött, mint a létfentartás nélkü­lözhetetlen eszköze, a­melyhez olyan természetes jussa van minden élő em­bernek, mint a halnak a vízhez, mint a madárnak a levegőhöz. Ha nem lett is a termés olyan bőséges, amilyennek a tavaszi és nyárelői igen kedvező időjárás alkalmával ígérkezett, minden­esetre van olyan, hogy az ország la­kosságának teljes és szükségszerű el­látása biztosítva van és nem kell egyetlen magyar embernek sem éheznie, koplalnia. A földmivelésügyi kormány, a közélelmezési miniszterrel egyetér­és­­ben úgy állapította meg az­ egész ország belső ellátására szükséges m­ennyiséget, hogy a kezdetben mu­tatkozó jobb terméskilátásokat vette alapul és most, a­mikor a nagyon visszamaradt eredmény világossá válik, katasztrofálisan nyomul előtérbe az a szomorú tény, hogy a cséplési ered­mények mindenütt nagy csalódásokat okoznak és nemcsak kivitelre nem jut magyar gabona, a­mellyel pedig a kormánynak igen szép és nagy gaz­dasági és pénzügyi céljai voltak, ha­nem még a belső fogyasztás ellátása is csak úgy lesz lehetséges, ha ezt a kérdést a lehető legnagyobb önmeg­tagadással kezeljük és a legvégső határokig elmegyünk a takarékosság­ban. Pazarolni nem lehet, de nem is szabad. A termelőnek is, az ellátatla­noknak is érezniük és viselniük kell a szűkös termés következményeit. Azon­ban ami van, azt jóakarattal, szere­tettel és emberbaráti kötelességérzettel közkincs­sé­­kell tenni a nemzet min­den tagja számára, mert a­mint bi­zonyos az, hogy a konszolidáció alapja és az ország talpraállításának egyetlen és legfőbb tényezője a belső rend és a szereteten alapuló őszinte béke, épen olyan bizonyos, hogy a béke egyetlen, elengedhetetlen és legfőbb alapja és biztosítéka a mindennapi kenyér. Ennek hiányában nincs kon­szolidáció, nincs élet, nincs munka, nincs jövendő, mert éhező, korgó gyomrok millióira sem állami életet, sem nemzeti jogrendet, sem vagyon és életbiztosságot építeni nem lehet. Azért hát úgy a kormánynak, mint a nagy és hatalmas termelő közön­­ségnek az a legelemibb és legtermé­szetesebb emberi és hazafiai köteles­sége, hogy gabonáját és minden ter- I mését igazságosan ossza fel és meg­­­­fizethető árban tegye hozzáférhetővé,­­ hogy ne legyen ebben a szegény,­­ csonka országban egyetlen nyomorgó­­ ember sem. Az ország minden részében mo­­­­zognak hivatalos szervek, intézmények I és társadalmi osztályok, amelyek búza,­­ rozs, liszt és kenyérárak leszállítását­­ és a nagyon szűkre szabott fejadagok­­ fölemelését kérik. Szeged város tör­­­­vényhatósági bizottsága rendkívüli kéz­­­­gyűlésen foglalkozott ezzel a nagy­­fontosságú kérdéssel és maga a városi­­ tanács terjesztett be határozati javas­­­­latot a gabona és lisztárak leszállítása­­ és a fejkvóta felemelése iránt, a­mit­­ a közgyűlés egyhangúlag elfogadott­­ és ilyen értelemben felír a kormány­­­­hoz. Hálát és elismerést érdemel ez­­ a jobbára termelőkből álló­­törvényha­­t­­óság, hogy elöljárt ennek a nagy­­ közérdeknek felismerésében és a szent t önzés elébe helyezte az emberi és a­­ hazafias kötelességet. Ezekkel a kérdésekkel már a kormány és a nemzetgyűlés is komo­lyan foglalkozik és alig térhet ki azon nyomás elől, a­mit a különböző ha­talmas társadalmi kategóriák gyako­rolnak reá és kénytelen lesz a gabona és lisztárakat revízió alá venni, azt leszállítani és a fejadagokat a lehető legszélsőbb határig föl­emelni. Ha a termelők ebben a kérdésben önként nem deferálnak, a kormány a legszi­gorúbb rekvirálástól sem riad vissza, hogy a jogos kívánságokat és a fi­gyelmen kívül nem hagyható köz­szükségletet kielégíthesse és ezzel az ország annyira kívánatos és nélkülöz­hetetlen közrendjét biztosítsa. Nagyon helyesen cselekszik . -Egy pillanatra sem szabad feledni, hogy minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs és a minden­napi kenyér! Az Orige a cenzúra ellen. Az ország közvéleménye és a legelőkelőbb testületek. Társadalmi tényezők és köz­életi alakulatok is­ind hangosabban emelik fel szavukat a cenzúra és annak kezelése ellen. Most legutóbb, június 31-én, az ország egyik legtekintélyesebb testülete, az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választ­mánya emelte fel t­otakozó szavát a cenzúra és annak példátlanul erőszakos kezelése ellen és határozati javaslatot fogadott el, a­melyben követeli a teljes sajtó­szabadság helyreállítását és természetesen a cenzúra eltörlését, ilyen értelemben felér a kormányhoz és az országgyűléshez. Dömötör Sándor ünneplése. Kecskemét város közönsége ma egy hete, augusztus hó első napján ünnepelte Dömötör Sándor kir. közjegyző 45 éves mű­ködésének évfordulóját, mely negyvenöt­­ esztendő az áldásos és puritán becsületes­­­­ségű közhivatali, emberi és polgári tiszt be­­j­­öltésének volt ragyogó példája. Kecskemét város minden rendű-rangú közönsége megragadta az alkalmat, hogy a város ezen kimagasló egyéni tulajdonságok­kal megáldott fiát méltóképen ünnepelje. Már a kegyesrendiek templomában 9 órakor tar­tott szentmisén meglátszott, hogy valami különös ünnepe van a városnak, mert a tá­gas templom telive volt közönséggel, ahol ez alkalommal igen sokan jelentek m­eg val­­lásfelekezeti különbség nélkül. A misét Brach József, a kecskeméti ház főnöke végezte és mint kántor Mólnár Mihály, a szentferenc­­rendiek jeles kántora énekelt. A szentmise végeztével a templomi közönség is a városi székházhoz sietett, a­­melynek közgyűlési dísztermét ekkorra már zsúfolásig megtöltötte az ünneplők sokasága, nők, férfiak, polgárok és katonák egyaránt.­­ Képviselve volt ezen az ünnepélyen a város­­ minden számottevő intézménye, a hivatalos világ és a társadalom minden közéleti ala­kulata, amelyeknek képviselői siettek leróni­i az ünnepeit előtt tiszteletük és nagyrabe­csülésük adóját, mert hiszen egyetlen vallási, törvénykezési, közigazgatási, tanügyi, jóté­konysági és más egyébb kulturális intézmé­nye sincsen Kecskemét városnak, amelynek vagy létrehozásában, vagy pedig fejlesztésé­ben és hivatása teljesítésének munkájában részt ne vett volna és egy összes intézmé­nyeink nemcsak tiszteletet éreznek Dömötör Sándor iránt, hanem hálát is. Ez a sokszo­ros forrásból buzogó­ érzés tört magának utat az ünneplés alkalmából és azért volt az olyan spontán, olyan keresetlen, de méretei­ben hatalmas és nagyarányú, amely imponált. Mikor Dömötör Sándor és kísérete a közgyűlési díszterembe lépett, az ott jelen volt előkelő közönség fel­emelkedett helyé­ről és percekig éljenezte, tapsolta és szűnni nem akaró örömrivalgással köszöntötte a mé­lyen meghatott, ünnepelt aggastyánt, aki maga révén teljes életén keresztül a megtes­tesült egyszerűség és feltűnni soha nem vágyó szerénység, meglátszott egész lényén, hogy ez a zajos és nyilvános ünneplés nin­csen ínyére, mert ellent mond az ilyesmi­nek az ő egyszerűen nemes, munkás élete és közismert szerénysége. Mikor az ünneplő zaj elcsendesült és Dömötör Sándor elfoglalta a számára kijelölt díszhelyet, a Kecskeméti Dalárda Krémen Sámuel karnagy, református főkántor vezény­lete mellett elénekelte Pogátschnigg „Csak magyarok legyünk“ című remek, hazafia

Next