Homok, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-23 / 43. szám
2 oldalH omok 43 szám mellékkereset 11-be. Rövid megbeszélés után nekivágtunk a nagy feladatnak. Urak voltunk, kocsin mentünk szerteszéjjel a nagyvilágba. Elérkeztem a kerületembe, hol szívesen fogadtak mindenütt. Volt bár elég és bizony szomjas gégém, mely csak úgy ritkán jut ezen nemes nedűhöz, nagyokat kortyintott belőle. Hivatalos ténykedésem az első napon természetesen csődöt mondott. Másnap reggel beállítok egy földmives földszintes viskójába Első dolgom volt a fejemet jól belevágni a mestergerendába. Ez aztán arra tanított meg, hogy görbe háttal menjek be minden ,lakosztályba''. Következett a vallatás. Egy öreg bácsi sehogy sem tudta megmondani, hogy mikor született és hány éves. Folyton azt hajtogatta, hogy krumplikapáláskor. Tovább faggattam. — Van-e fia, lánya ? — Van bizony hat is. — Hány éves a legidősebb ? — Van vagy negyven, de biztosan már nem tudom. Ebből kiindulva megállapítottam, hogy az öreg a házasságkötés, a gyermek születése stb. után ítélve hetven éves. Beleegyezett. Következett a főkérdés, melyre minden gazda csak félórai faggatás, ígéretek és dühöngések után válaszol. Ez a fogas kérdés pedig a földbirtokkérdés. Rázendítek. — Van-e kendnek földje ? — Hát van egy kevés. — Mennyi? Hány hold? Ha nem ülök, biztosan leülök a csodálkozástól, ami a „kevés“ szó után mennykőként vágódott felém. — Van vagy négyszáz hold. Tagoljuk, felosztjuk, minden kérdéssel végzünk, iszunk jó fain bort és megyünk. Eltelt egy délelőtt és egy,zöge egy egész ember meg van számlálva. Hát ez így nem megy, így nem leszünk kész 10 hónapig sem. Dolgozok gőzerővel. Legérdekesebbek a születések hónapjait megtudni. Ha nem lett volna egy lovasrendőr a kísérőm, soha sem tudtam volna hónapot írni. Az egyik kukorica foszláskor, a másik krumplikapáláskor, a harmadik Szent Mihály napján, sokan nagy viharban láttak napvilágot, így hát keservesen befejeződött a népszámlálás, de még keservesebb volt az, hogy a borívás is véget ért. De nem baj, népet nem lehet mindig számlálni, de bort itthon is lehet inni. A cipőm közben elszakadt, a nadrágom egy dühös kutya martaléka lett. És mit fizettek mindezért? 320 koronát, melyet egy hónapig hajszoltunk a nemes várostól keservesen, míg végre nagy nehezen kifizették. Rettenetes dillémában voltam, nem tudtam mit csináltassak meg előbb, a nadrágot-e, vagy a cipőt. Egyiket sem akarták megcsinálni ily nagy összegért és ezért mit tehettem mást elkeseredésemben, megittam.. — Jobb is lesz már, ha bevégzi — gondolták. Úgy se lesz belőle ember soha. Néha Jóska becsalogatta egyik-másik pajtását s dicsekedve rakosgatta előttük a mellére a piócákat. Azok meg félősen nézték a fekete vérszopókat s bámulattal teltek el Jóska iránt. — Hát az erdőbe elmegy-e ? — kérdezte egyszer Péter. — El — felelte határozottan Jóska. — Hiszen járni is alig tudsz . . . — Mindegy. Megmondtam, elmegyek! S le fogom győzni a sárkányokat a tüzes karddal. — Sose megysz te már az erdőbe — mondta Péter meggyőződéssel, de Jóska nem is hallgatott már rá, csak nézett ki az ablakon az erdő felé. Egy éjjel azután nagyon köhögött. — Most már pár nap alatt meghalok — mondta másnap. — Mért halnál meg? — felelte nyersen az apja. — Meghalok. De nem bánom. Csak még elébb elmegyek az erdőbe. — A fenébe! vetette oda az apja s ment a dolga után Másnap vasárnap volt. Jóska egyre nézegetett ki az ablakon. Lesett valamit lázban égő szemekkel. Egyszer aztán csak letápászkodott a vackáról, ment az istálló felé. Útközben meglátta Pétert. — Gyesz velem ? — Hová? kérdezte Péter. — Az erdőbe. — Megyek. Az istálló előtt ott állott az urasági kocsi befogva, kocsis nélkül. Senki se volt a közelben a kocsis az istállóban tett-vett. Jóska felmászott a bakra. — Ülj fel te is, — mondta Péternek. Péter habzott. — Na, siess! Péter felugrott, Jóska pedig fogta a gyeplőt s kézibe vágott a lovaknak. Azok megriadva ragadták ki a kocsit a tanyából. Kiáltozhattak utána hiába. Csak délre került vissza a kocsi, Péter hajtott, Jóska pedig a lábánál hevert a bak előtt halottan, a két keze a gyeplőre merevedetten. Alig tudták kifejteni a kezéből. — Már Polgár alatt jártunk, mikor észrevettem, hogy halott. A lovak pedig csak hajrá! Alig bírtam őket lefogni, — magyarázta Péter. — Ilyen egy dolog! — dörmögött a Jóska apja. — Még szerencse, hogy nem esett kár kocsiban, lóban. Jóska pedig csak hevert a földön, a hátára fektetve s kerek nyitott szemében révedező szelídség dermedezett. S nagy messzire titkosan sötét lett az erdő. Horvát szabadságharc van kitörőben. Horvátországban a szerb elnyomókkal szemben a végsőkig elkeseredett a hangulat.. A világháború győzelmes befejezésének örömmámora már rég eloszlott s az üdvözölt szerb csapatokból az uralomratörés elnyomó eszköze lett. A kijózanodás akkor következett be, mikor a horvát tisztviselők helyett szerbeket ültettek a hivatalokba és teljesen kiszolgáltatták Belgrád önkényének az országot. Azután, mikor sorozni kezdtek a szerbek s az újoncokat Macedóniába, Montenegróba és Albániába vitték. De ezek megunták az öt évi katonáskodást és csapatostól szöktek vissza az idegen frontokról. Falujokba visszamenni a szerb hatóságok miatt nem mehettek, ezért csapatokba verődve és az erdőkben meghúzódva szabadcsapatokat alkotnak, s most ezek a legelszántabb, legvakmerőbb támaszai a horvát nemzeti mozgalomnak. A lakosság mint feszabadítókat üdvözli és tejbe-vajba füröszti őket. Megérkeztükkor a faluban tartózkodó szerb csendőrök hanyadt homlok menekülnek, s mire na gyobb segítség érkezik a „horvát gárdát“ elnyeli az erdő. Belovár mellett egy kis falu templomának tornyában nagyobb mennyiségű kézi gránátot, néhány rákász puskagolyót találtak a szerb csendőrök. Erre a plébánost, a harangozót s az elöljáróság három tagját felakasztották. Ennek hírére a falu katholikus férfi lakossága eltűnt és beállott a horvát gárdába. A katholikus vallásüldözés csak szítja azt a lángot, mely előbb-utóbb szabadságharcra fog vezetni. Horvátországban igen gyakori látvány a horvátok mellén kis kék fehér-piros szalag, amelyet szent István koronás tűvel tűznek fel. Irántunk érzett rokonszvük mind erősebbé válik, sőt határozottan bizakodva tekintenek felénk. KÖZGAZDASÁG. Műtrágyázás. A növények fejlődésükhöz és életükhöz épen úgy kívánnak tápláló anyagokat, mint az állatok. A növény a talajból táplálkozik s igy meg kell adni azokat az anyagokat, melyeket a növény táplálkozásra fordíthat. Majdnem minden talajban meg van ezen növényi tápláló anyag, de nem a szükséges mennyiségben. Mesterségesen kell hát bejuttatni a növényi tápláló anyagokat a talajba, hogy minél nagyobb termést biztosítsunk. A növény tápláló anyagait istállótrágya, vagy műtrágya alakjában juttathatjuk a talajba s mivel istállótrágyát nem tudunk eleget termeltetni, tehát a mutatkozó hiány pótlásét műtrágyával kell kiegészíteni. Nagy előnye a műtrágyának, hogy kis mennyiségben sok tápláló anyagot tartalmaz s a rossz utakon elérhető földekre is könnyen kivihető. Egy mm. szuperfoszfát annyi foszfort tartalmaz, amennyi tiz szekér istállótrágyában van. Kétszer is meggondolja a gazda, amíg tiz szekér istállótrágyát felfuvaroz a hegy tetején levő szántóföldre. Ellenben 1 mm. szuperfoszfátot könnyen felvisz oda. A növények által szükségelt tápláló anyagok a következők : nitrogén, foszfor, káli és mész. A növényi tápláló anyagok közül a káli és mész az, amely homok talajunkban csak elvétve található. Azonban nitrogén, különösen pedig foszfor egyáltalán nincs kellő mennyiségben s igy a gazdának ezeknek pótlásáról gondoskodni kell. A talaj nitrogén tartalma leginkább korhadó növényi és állati részekből keletkezik, de a nitrogén a levegőnek is egyik alkotó része s így egyes növények a levegőből is kivonják és lekötik. Ha azonban nem juttatunk a talajba korhadásra alkalmas nitrogént tartalmazó trágyákat, kiapad a föld készlete s csökken a talaj termelőképessége is. Nitrogént juttathatunk a talajba legalkalmasabban chilsalétrom alakjában. Ennek magas nitrogén tartalma van és Dél-Amerikából került hozzánk. Fehér színű, sószerű anyag, melynek nagy vízfelvevő képessége van, tehát könnyen összetapad. Ezért a kiszórás előtt apróra kell törni. Hatása rendkívüli, amennyiben egy magyar hold elmaradott kopár területre 30 kiló salétrom kihintése elég arra, hogy hirtelen gazdag vegetációt hozzunk létre. Ezenkívül a kénsavas ammóniákat is használják nálunk nitrogén trágyának, amely műtrágya nitrogén - és kokszgyártás mellékterméke. Abban különbözik hatás tekintetében, hogy lasabb, de tartósabb hatású. Baj néha az, hogy a növényekre ártalmas „rodán“ van benne, azért a megrendelésnél rodán-mentességét ki szokták kötni. Foszfor tartalmú műtrágyafélék nagyon alkalmasak termésátlagok emelésére és legalább ugyanolyan súlyú búzatermés-többletet eredményeznek, mint amilyen súlyú műtrágyát kiszórtunk, pedig a szuperfoszfát ára félannyi sincs, mint a búzáé. (Folytatjuk.) Csonka-Magyarország nem ország Egész Magyarország mennyország