Homok, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-24 / 44. szám
2 oldal 44 szám Homok PIPASZÓ MELLETT. Fájó a visszaemlékezés az egykor boldog, víg farsangokra, mikor még minden palotában, minden kocsma nagytermében reggelig lehetett vigadni cigányzene mellett. Ezek a napok visszhangzottak a nótáktól, a vidámság költöző madaraiként farsangoló és faluról-falura járó fiatalság mulatozásaitól. Akkor még vízkereszt napján megkezdődött a tánc s hamvazó szerdáig nem is ért véget. Szüretje volt a farsang mindenkinek. Mindenki keresett rajta, a cipész, szabó, cukrász, divatáru ke-ereskedő, de leginkább a mulatozóknak lelket adó cigány, csak egy■ osztály van még hátra, aki a szüretből nem vette ki részét és ez a kisgazda. Sőt talán még ráfizetett a mulatságra, mert lehet, hogy ugyanabban a pillanatban, mikor az iparos és kereskedő zsebre vágta dús hasznát, a gazda udvarából éppen akkor gördült ki a rekvirált gabonával telerakott szekér. A mai fiatalság jogosan panaszolja, hogy nem él, nincs módjában mulatni, de kedve sem igen van, hiszen a hosszú háború nyomában nem termett egyéb nyomorúságnál. A társas összejövetelek minden jó és nemes tulajdonságát felváltotta a gyűlölet, önzés, stréberkedés, nyoma veszett a kocsiszámra járó vendégseregnek s ezzel a lelket üdítő társas összejövetelek is megszűntek. Pedig ez is szükséges, mint a testnek a mozgás s hogy ez most nincs, aggódva kérdezzük, mi lesz a mai fiatalsággal? Ezek ott ismerkedtek, szőtték álmaikat, kötötték a házasságokat a megyebálokon, házi bálokon és a farsangi vigalom légköréből lépett át a családalapítás nemzetfenntartó ösvényére. Az idei farsang szomorúan köszöntött ránk. Csendes, fénytelen termek hirdették, hogy ez év nem a mulatság időszaka, hogy hazánk szomorú sorsán nem lehet muzsikaszó, dinom-dánom mellett feledni Úgy elmúlt a farsang, hogy észre sem vettük. Volt hazánk már nehezebb helyzetben is, volt már ez a magyar nép nagyobb rabságban is, de mindig visszanyerte önmagát, megmentette ősi kedélyét a maga erejében vetett bizakodással. Az küzdi le az időt, aki nem adja meg neki magát. Ébresszük fel újból a barátság érzetét, szövetkezzünk a nyomasztó bánat leküzdésére, újítsuk fel ismét a farsangot, hogy ne mondhassák ellenségeink, hogy már meghaltunk. A társas élet, az összetartás és együttműködés hozza meg ismét a régi jólétet és hazánk ősi határait. szeretnélek vinni hozzánk, az én kis feleségemnek. Akarsz-e hozzám jönni ? A lány hallgatott. Látszott rajta, hogy küzködik magával. Pista közelebb lépett hozzá és meg akarta fogni a kezét, de Lidi visszahúzta. — Lidikém, hozzám jössz-e? — kérdezte ellágyulva mégegyszer a legény. A lány gyönge, fátyolozott hangon válaszolt, de határozottan : —• Nézd Pista, én tisztellek, becsüllek, tudom, hogy nincsen párod a faluban a legények között — de.. . de . .. mégsem tudnék a feleséged lenni. Pistát szíven találta ez a beszéd, ■nem volt elkészülve rá. Rettentő felindulásában még szólni is alig tudott, csak dadogott. — Mit mondtál ? Hogy . . . hogy .. . nem jössz hozzám? — Azt. . . Isten látja a lelkem nem tehetem. — Osztán miért? — Mert várok valaki mást. — Kit? — Ha olyan kiváncsi vagy, hét megmondom. Ferkót, Barna Ferkót. — Hiszen az Szibériában van, hirt se hallani felőle, biztosan meg is halt — mondta heves indulattal Pista, akiben ébredezni kezdett a reménység. — .Nem bánom, akármeddig kell várnom. Isten előtt megfogadtam neki, hogy megvárom és én tisztességes lány vagyok. Régen nem hallottunk róla hírt, de hiszen mostanában olyan sokan jönnek haza onnan, hátha ő is betoppan egyszer. Jaj, nem mernék a szeme közé nézni, ha más asszonya lennék, mikor hazajön ! Elemészteném magam, megölne a szégyen ! — Szabó Pistának a legszebb tervei omlottak őssé pár perc alatt. Nagy indulatok háborogtak a lelkében. Egyik pillanatban sírni szeretett volna keservesen, a másikban ökölbe szorult kezekkel, vad gyűlölettel szerette volna leütni a messze szenvedő, mégis szerencsés vetélytársát, de uralkodott magán. Tompa, csöndes hangon szólt oda a lánynak: 1 — így hát nem jössz hozzám, Lidi ! — Nem tehetem. — Ez az utolsó szavad ? — Ez. Pista sóhajtva nyitotta ki a szoba ajtaját, ahol az öreg szülők már a kézfogóról, meg a lakodalomról beszéltek atyafiságos szeretettel és bekiáltott: — Gyerünk haza édesanyám, nincs már itt eladó széna ! . KÖZGAZDASÁG. Műtrágyázás. Háromféle foszfor-trágyát ismerünk : az ásvány szuperfoszfátot, a csontlisztet és a Thoma-salakot. Az ásványi szuper- foszfátot szuperfoszfát tartalmú kőzetek megőrléséből és az őrlemények kénsavval való kezelése által állítják elő. Sajnos, ilyen foszfor-kőzetek nálunk nincsenek. Tengerentúlról hoznak ilyen kőzeteket hazánkba, amelyet több magyar gyár dolgoz fel. A szuperfoszfát világos szürke színűpor, melyet zsákokban hoznak forgalomba. Ez időszerint évente 16 ezer vagont fogyaszt el belőle Magyarország, amely ma már a duplájára tehető. A másik foszfor tartalmú műtrágya a csontliszt, amely a csontok megőrléséből és az őrleménynek ugyancsak kénsavval való kezeléséből keletkezik. A Thoma- I salak, amely a vasgyártás egyik mellék- terméke, foszfor tartalmú műtrágya. Ezt leginkább hosszú ideig élő növényeknél: lóherénél, lucernánál, szőlőnél és gyümölcsösben használják. A most említett három foszfor tartalmú műtrágyának hatása nemcsak alkalmazásuk évére, hanem a következő évre is kiterjed. Az utóhatás természetesen nem olyan nagy, mint az első évi hatás, ámbár mindenkor attól függ, hogy az első évben mennyi volt az eső. Ha sok eső esett az előző évben, annál kisebb lesz a második év hatása. A műtrágyának kiszórási ideje őszre vagy tavaszra esik. Az ősziek alá mindig a vetőszántás előtt kell kiszórni. A tavaszi kalászosok alá szintén jobb az őszi szántás elött kiszórni, mert a rövid tenyészidejű tavaszi kalászosok, ha tavaszszal szórjuk alájuk a műtrágyát, különösen szárazság esetén, nem használják ki azt kellőleg. Ha azonban mégis tavaszra maradna a kiszórás, akkor mindenesetre már olvadás után végezzük azt. A kisgazda kézzel szórja ki aműtrágyát. A kiszórás épen úgy történik, mint a vetés , tehát zsákot akaszt a nyakába s lassú lépésekben haladva, kezével úgy hinti el, hogy a talajra egyenletesen kerüljön. A búza alá, kataszteri holdanként, 150—200 kg. szuperfoszfátot, 250—500 kiló Thoma-salakot alkalmazunk ősszel, a vetőszántás előtt, vagy ha zabosbükköny előzi meg a búzát, akkor a szuperfoszfátot vagy a Thoma-salakot tavasszal a zabosbükköny alá is kiszórhatjuk. Homoktalajokra nyersfoszfátból 150—200, Thomas alakból 220—300 kilogrammot kell adni ki, holdanként s emellett 60—100 százalékos kálit is. Ha zöld trágya előzi meg a búzát, akkor a zöld trágya előtt szórjuk ki a műtrágyát, ha azonban nem, akkor közvetlen a búza alá öntjük a műtrágyát, szintén a vetőszántás előtt. Tapasztalás igazolja, hogy az Alföldön kát. holdanként 150 kg. mennyiségben adott szuperfoszfát 6—8 nappal is előbbre viszi és 400 kg. terméstöbbletet eredményez, sőt megtörtént, hogy kát. holdanként kiszórt 375 kg. szuperfoszfát használata mellett 7 mm. terméstöbbletet ért el a gazda. Roppant nagy jelentősége van a műtrágyának a homoki szőlő trágyázásánál. A homoki szőlőket ugyanis kevés gazda képes iszőlőtrágyával rendszeresen trágyázni, mert homokvidékeken sokkal több a szőlő, mint amennyi trágya rendelkezésére áll. Emiatt a homokszőlőket egyáltalán nem trágyázzák s ez az oka, hogy a homokszőlő nem hoz nagyobb termést 6—8 hektoliternél, holott 20—30 hl.ért kellene adnia. Minden második évben adjunk tehát egy kath. hold szőlőnek 200 kg. 16 százalékos szuperfoszfátot és 100 kiló 40 százalékos kálit. Ezeket összekeverve tavaszi nyitás után azonnal alkalmazzuk úgy, hogy a legnagyobb része a tőke közelébe kerüljön, amit úgy érhetünk el, ha nyitás alkalmával a földet elhúzzuk a szőlősorok mindkét oldaláról, hogy a tőkéktől jobbra-balra mély árok keletkezzen s ezekbe szórjuk bele a műtrágyát. Fontos az, hogy egyenletesen szórjuk a szőlőtalaj felületére az összekevert műtrágyát, amit azután egyszerűen bekaparunk. Ennek a műtrágyázásnak hatása évről-évre fokozódik s a szőlőnek különben helyes metszése és kezelése esetén néhány év múltával 30—40 hl. terméseket is biztosíthat. Kitűnik, hogy a műtrágyákkal, ha nem is lehet teljes mértékben helyettesíteni az istálótrágyát, de az abba belefektetett pénz a mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb befektetése. Ez a tapasztalat biztosítja azt, hogy a műtrágyák használata hazánkban is oly mértékben fog terjedni, mint külföldön. HÍREK. Kecskemét, 1921. február 24. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Felhívom a gazdaközönséget, hogyha bármilyen közérdekű, hasznos, vagy egyéni vonatkozású cikket, közleményt óhajtana közölni, a „Homok“ mindenkor készséggel szolgálatukra áll. — Úgyszintén bárminemű felvilágosítással a legnagyobb szívességgel szolgál a Szerkesztő. — Pécsnek nem kell kórház. Linder Béla Pécs hazaáruló polgármestere a város kórházát bezáratta, mert lehetetlen gazdálkodásával tönkretett város nem bírja el a kórház költségeit. — Ismeretterjesztő előadások. A Katholikus Legénylet vasárnap megkezdi ismeretterjesztő előadásait. Az előadások minden vasárnap d. u. 6 órakor kezdődnek.