Katholikusok Lapja, 1924 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1924-02-03 / 1. szám
t. 32ám. Katholikusok Lapja 3. oldaL Kedves híveim! Azok a gyertyák, melyeket az egyház ma — a boldogságos Szűz beavattatása ünnepén megszentel és amelyek oltárainkon égnek, ama hit világosságát .Jelképezik, melyet édes Üdvözítőnk hozott az égből. Nagy öröme lehetett az ősz Simeonnak, amikor a szűz Anyától átvehette és karjaiba zárhatta a világosság hordozóját, az isteni Kisdedet. Nagy boldogságában így sóhajtott az Istenhez: „Most bocsásd el Uram a te szolgádat, mert látták szemeim az Üdvözítőt, kit rendeltél minden népek színe elé.“ De nem lehetett teljes az öröme az agg Simeonnak, bár a világ Megváltóját ölelhette szíve fölé, mert az isteni kegyelemtől felvilágosítva előre látta a tagadásnak, a sötétségnek szellemét, mely a krisztusi hit ellen föltámad és küzdeni fog egész a világ végéig az isteni igazság ellen, és azért mondja a karjai között nyugvó isteni Kisdedről: „íme létetett ez felül, melynek ellene mondatik.“ Hogy a tagadásnak, a sötétségnek szellemét minden eszközzel távol tartsam kedves híveim lelkétől, épen gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén adom kezetekbe ezt a kis lapocskát, mint a világ világosságának, a krisztusi hitnek fénylő gyertyaszálát, hogy világítson be minden olyan lélekbe, mely szereti az igazi világosságot s amely a krisztusi nyomokon akar haladni az örök cél felé-Talán valaki azt kérdi, minek már megint ez az uj lapocska, hiszen Kecskeméten minden igaz katholikus hallhat elég prédikációt, olvashat jelesebbnél nevesebb országos ájtatossági lapokat, legtöbb családnak van a könyves polcán elég jó könyv, melyekből vallásos ismereteit kiki megszerezheti. Ez mind igaz! De hát e lapocskának nemcsak az lesz a célja, hogy vallásos ismereteinket gyarapítsa.