Katholikusok Lapja, 1930 (7. évfolyam, 1-22. szám)
1930-01-05 / 1. szám
ŐO›rtO*›MK)0‚K›0›i‚^ |f.j.fi.|.j.t||.j.tfttfffffffftffffffffffffffffftftftfftff 0©WUeO©OOO<tfa»öO^^ Jézus szentséges Szíve bízunk Benned! Ez volt az ó-esztendő utolsó sóhajtása, ez volt egetostromló utolsó imádsága és ez lett az új esztendő hajnalának is első könyörgése, amely a jövendő ismeretlensége előtt nem bizonytalansággal, kislelkűséggel, hanem nagy reménységgel és bizakodással töltötte el édesmindnyájunk lelkét. Ez a fohász fejezi ki röviden mindazt, amit a mi egyházközségünk felajánlása Jézus szt. Szívének magában foglal. Kedves jó Híveim! Egy sokszor látott kedves kép vonalai elevenedtek meg előttem, amikor a szilveszter esti hálaadás áhítatában méltó lelki megindulással mondottam a felajánlási imát. Az isteni szívű Jézust ábrázolja a kép, amint hozzá sereglenek az emberek. Kicsi gyermekek, szép déli fiatalok, meglett apák és hajlott hátú nagyapák, egyszerű munkás és tanult ember, hívek és papok, mindmind ott törekednek a szentséges Szív körül. És mindegyik kezében egy-egy szív van, amelyet az Úr Jézus Szívének ajánlanak fel, az ő szentséges Szívébe akarnak elrejteni. Ez a kedves kép lett valósággá a kecskeméti öregtemplom csodálkozó boltívei alatt szilveszter estéjén. Minden kecskeméti katolikus a szívét tette az oltárra ebben a felajánlásban. Elhozták szívüket a gyermekek, hogy az isteni Gyermek szíve szerint engedelmes, szorgalmas, tiszta és tiszteletet adó, imádságos szívűek legyenek. Oltárra tették szívüket az ifjak és leányok, mert érzik, hogy a kísér