Kecskeméti Katolikusok Lapja, 1935 (12. évfolyam, 1-18. szám)
1935-01-06 / 1. szám
bízunk Benned! Jézus szentséges Szive. Az egy szükséges... Lk. (10, 42.) Kedves jó Híveim! A nagy temetés megtörtént... 1934. esztendőt kikisértük az elmúlás temetőjébe, megdöbbenve dobtunk utána egy emlékezés-hantot s aztán igen-nagyon siettünk, hogy az elmúlt esztendő halotti torát annál vígabban megüljük. — Soha sem voltam ünneprontó. Soha sem vagyok ellensége a megengedett, vidám szórakozásnak s amikor az év fordulójánál ezt szóvá teszem, csak azok a túlzások jutnak eszembe, amelyek mindenre másra alkalmasak, csak komoly elindulásra nem. Nem lehet, nem szabad katolikus embernek az óév halotti tora miatt Isten nélkül, imádság nélkül, vallási kötelességének elmulasztásával kezdeni meg az újévet. Milyen áldást várunk mi a jó Istentől az újévben, ha a kezdés már olyan túlzottan pogány? Nem lehet kellően harmóniába hozni a vidám szórakozást, az Isten s saját élethivatásunk iránti kötelességekkel ? De mennyire lehet. Csak az a bizonyos jóakarat kell hozzá, amelyet Betlehem újszülött királya követel meg mindazoktól, akik a megváltás nagy kegyelmében kívánnak részesülni. Hiszen rendben van ! " Hát mulassanak, szórakozzanak, felejtsék el, ami abban az eltemetett esztendőben rossz volt, fájdalom, csalódás, szomorúság volt. De azért úgy sem lehet annak az évfordulónak percében megszabadulni attól az evangéliumi figyelmeztetéstől, amelyet szilveszteri éjjelen egy láthatatlan kéz minden ember lelkének falára felír: „amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia .... legyetek készen“ ! (Lk. 12. 40.) Nem lehet meg nem nallani azt a tompa zuhanást, amellyel az 1934. esztendő minden terhével elmerül a múlandóság örvényében! Nem hunyhatjuk be szemünket