Katolikusok Lapja, 1939 (16. évfolyam, 1-20. szám)

1939-01-06 / 1. szám

1939 január 6. KATOLIKUSOK LAPJA 5. oldal Lenin halálának ismeretlen részletei. Amikor Lenin meghalt, a világ csak annyit tudott róla, hogy hosszas betegség előzte meg a vörösök cárjának pusztulását. Mivel még a bolsevista Oroszországban sem maradhat semmi titokban, mind több és több részlet válik ismeretessé Lenin gyógyíthatatlan betegségéről és nyomorult haláláról. A legújabb hírek szerint a vérszomjas diktátort, aki két millió néptársát küldötte hidegvérrel a halálba, Lassú bomlással járó, gyógyíthatatlan betegség támadta meg. A betegség tünetei igen terhesek és megalázóak voltak rá, akit mint istenséget dicsőítettek hódolói. Először szellemi ereje tört meg, de Lenin egy esztendőn keresztül kétségbeesve birkózott a végzettel. Utolsó napjait egy Moszkva környéki birtokon töltötte el és szellemileg annyira megrokkant, hogy legtöbbször mint az állat, négy lábon csúszkált szobájában és irtózatos lelkiismeretfurdalástól gyötörve, a bútoroktól könyörgött bocsánatot bűneiért. Úgy szokott az lenni, amilyen az élet, olyan a halál is. —o— Új templomok Rómában. Bár Róma elsősorban templomainak sokaságáról híres, a lakosság számának állandó emelkedése és a lakott részek terjeszkedése egészen új városnegyedeket teremtett meg, amelyek eddig fájdalmasan nélkülözték a templomot. A hiányt most lázas sietséggel iparkodnak kipótolni, úgyhogy az utolsó nyolc éven keresztül nem kevesebb, mint negyven új templomot sikerült Rómában megnyitni. — o— ■ A spanyol vértanúk száma. P. P. Ledit, a Rómában élő jezsuita páter megbízást kapott, hogy álla-pítsa meg a spanyol vörösök általgyilkolt papok és szerzetesek számát. Sok tanulmány és a helyszínen végzett kutatómunka után a páter nemrégiben készült el a jelentésével. Megállapításai szerint a 29 spanyol szerzetesrend, amely a forradalom kitörésekor az országbanműködött, körülbelül 3 ezer vértanút vesztett. Valamivel kevesebb a női szerzetesrendek áldozatainak száma. Az egyházmegyei papság soraiból megközelítőleg 5 ezer vértanú került ki, így az egyházi személyek vérveszteségét 11 ezerre kell tennünk. Megjegyzetndő, hogy számítani kell e szám emelkedésére, más értesülések szerint a spanyol vértanúk száma valószínűleg a 17 ezret is eléri. Az egyházi személyek e rendszeres legyilkolása, a borzalmas vérpatak, amely a templomok és oltárok üszkös romjai között folydogál, véres tanúságtevésével igazolja azt, hogy mennyi, Isten ellen érzett gyűlölet fűti a modern forradalmak megteremtőit. — o— Vallásos-e a francia nép? A francia jezsuiták nagyhírű lapjában, az Etudes-ben cikksorozat látott napvilágot, amely a francia nép vallásos érzésvilágát vizsgálta meg. Az igen tárgyilagosnak látszó vizsgálódások a következő összefoglaló ítéletre vezetnek: Franciaországban van egy vallásos és egy vallástalan zóna. Az első a breton partokon kezdődik meg, aztán végighúzódik egész Észak- Franciaországon és a svájci határt érintve lehúzódik Dél felé. Ennek lakói komolyan megbecsülik a kereszténységet, rengeteget áldoznak templomaikért, iskoláikért, sok misszionáriust adnak, egyszóval gyakorlati hitéletet élnek. Egyik elt érési kerületben a 11 ezer főnyi ívóseregből csak 298 ember nem végezte el húsvéti gyónását, a többi példás buzgósággal tett eleget Egyháza parancsának. De annál szomorúbb a helyzet a vallástalan zónában, amely Páris környékét és a déli vidékeket foglalja magában. Az elpogányosodásban vezet a La Mans egyházmegye, ahol 8 ezer megkereszteltre 1000 meg nem keresztelt esik. A történelmében oly dicsőséges francia népnek jövőjét illetően éppen az elpogányosodott területek asúlyosabb tehertétel és a legsötétebb kilátást nyújtják. NAGYVIG ADOMÁNYOK: Csősz István szegényeinknek 10, Antal Péterné szegényeinknek 5, Noé Gábor a Jézus Szíve-oltárra 5 pengőt adományoztak. Isten fizesse meg! A betlehemi borsóföld A zarándok, aki a Szentföldet járja, Betlehem mellett talál egy különös szántóföldet. Nem nagy a területe, mindössze 80 lépés széles és 100 lépés hosszú. Ma már nem szántóföld, hanem kavicslelőhely. Pedig valamikor termékeny föld volt, amely bőségesen megjutalmazta gazdája munkáját. Hogyan változott át a televény talaj kavicsot adó beányává? Ezt mondja el az a kedves történet, amelyet tiszteletreméltó ősi hagyományok őriztek meg a mai napig. Szűz Mária és Szent József nagyon szegények voltak, így érkeztek meg a népszámláláskor is Betlehembe, szegényesen, sokat nélkülözve. Hogy betevő falatjuk legyen — mondja a legenda — Szűz Mária elindult Betlehem környékére, hogy a jó emberektől kenyeret kérjen. Kéregető útjában eljutott egy nagyon gazdag emberhez. Éppen a szántóföldjén találta őt Szűz Mária és azzal volt elfoglalva, hogy összegyűjtötte borsóföldjének termését. Bőséges volt az istenáldás, volt borsója bőven s meg sem érezte volna, ha ad valamit a nélkülöző Szent Családnak. Szűz Mária alázatosan kérte tőle, hogy valamit felszedhessen a földön heverő borsóból, de a fösvény gazda nem engedte meg. Gúnyosan mondta, hogy hiszen nem is borsó az, amit betakarít, hanem közönséges kavics. Alig mondotta ki kegyetlenül gúnyos és hazug szavait, a borsó a földjén tényleg kaviccsá lett. Azóta sem terem benne semmi, így van ma is. A kis borsóföld területét apró, kerek, borsószerű, kavicsdarabok borítják. Ha az ember lejebb túr, megint csak követ talál és érdekes, ha ezeket a köveket széttörjük, látjuk, hogy hasonló apró kavicsszemekből állanak, amiket valami cementszerű anyag ágyaz egybe. A Betlehemet járó zarándok mindig felkeresi ezt a borsóföldet és emlékül néhány kavicsszemet visz magával a legendás hírű föld darabocskáról. Mindenféle fügierárú Faragó Jánosnál VII. ker., Szegedi ut 6. Siam »l»tt OMCKtftNCM ésMénMO* «TMéttMOMOMs« LAPUNK legközelebbi száma január negyedik vasárnapján, 22-én jelenik meg.