Katolikusok Lapja, 1940 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1940-01-07 / 1. szám
2. oldal KATOLIKUSOK LAPJA 1940 január 7. tettel felnevelje. A jövendőt adja a családok kezébe az Isten, amikor gyermekkel áldja meg. Kedves jó Híveim! Ennek a színséges gondolatnak szolgálatában áll az a lelkes megmozdulás, amellyel a kecskeméti Nővédelmi Misszió egyesületi életének legnagyobb erejét a gyermek szolgálatában állítja. Nem szavakkal, haanem cselekedettel. A rendőrfalló gyermeket akarja felemelni az utca porából. Nem mintha a város többi területén, az úgynevezett falvakban, nem volna szükség hasonló megmozdulásra, de épen ■zz ügy sikere érdekében a Nővédelmi Misszió erejének reális számbavételével csak akkora munkaára vállalkozik, amelyet becsülettel el tud végezni. A betlehemi Gyermek szeretetre gyullasztotta szívét a gyermek iránt. Nagyon jól tudja a Nővédelmi Misszió, hogy igazi krisztusi életet csak akkor élhet, ha befogadja a betlehemi Gyermek kis barátait, akikről ő maga azt mondotta egyszer, hogy aki egyet ezek közül befogad, őt fogadja be. De azt is nagyon jól tudja a Nővédelmi Misszió, hogy, ez a imiriltája, a magyar élet erdősítése. Annyira kevesen vagyunk magyarok, hogy minden csepp magyar életre szükség van! Szükség van arra, hogy at magyar gyermkek ne veszelődjön el gondozatlanságban, az utca poránál, betegséget lehelő tengerében, hanem felvegyünk minden kis magyar életet karfokikba és helyezzük áldott magyar barázdába, hogy határt védő és vihart álló magyar fa nőjjön belőle. A rendőrfalui napközi otthon nem akar egyedülálló mozgalom lenni. A kezdet nehézségeivel dalkol s ezért kéri és várja katolikus társadalom segítségét és támogatását. Hiisszük azt, hogy ez a támogatás hathatós lesz és a napközi otthont a rendes munkába fogja beállítani. De azt is reméljük, hogy ez az első elindulás mindjobban fogja a gyermek iránti kötelességtudatot felébreszteni és hasonló megmozdulásokra segíteni. Mert még nagyon sok gyermek van, aki nem tud napközi otthonba járni, akit az utca lelkileg és egészségleg ront meg s aki annyira nélkülözi a gondviselő kéz simogatását és irányítódat.Maír pedig a legmesszebbmenő gondoskodással kell a jövendőnket biztosítani. Nem elégséges kiváló modern hadifelszerelés, nem elégséges páratlan diplomáciai vonalvezetés, egészséges gyermek is kell, aki elfoglalja Szent István örökségét és nem engedi, hogy idegen fajtájú kitúrja abból a barázdából, amelyhez ezer év óta neki van joga. Ezek nem megvalósíthatatlan álmok és tervek, mert hiszen délen és nyugaton hatalmas felkészültséggel ugyanezt készítik elő, hogy egységes néptömb foglalja el azt a területet, amelyet magukénak tartanak. És ha már erről a magyar kötelességről beszélünk, akkor ismételten fel kell emelni szavunkat a gyermek érdekében azok előtt, akiknek az Úristen anyagi javnkat adott, de akik bezárják az ajtajukat a lakást kereső családok előtt, mert gyermek van, mert sok gyermek van. Elfelejtik ezek a szívtelen Heródesek, hogy ridegségükkel és szívtelenségükkel a magyar életet rontják, pusztítják, mint valami ragályos betegség ésaz idegen fajtájúak beözönlésének és térfoglalásának nyitogatják meg a kapukat. fiaktm is annak a sok gyermeknek rakoncátlansága, azt jó szóval könnyebben el lehet intézni, mint nemzetgyilkossággal. És hazánkért, fajtánkért áldozatot nem lehet hozni azoknak, akiknek több jutott ebből a hazai földből? Testvéreim! Karácsony ünnepén történt, hogy egy fiatal édesanya öregtemplomunk betleheme előtt tartotta karján kicsiny gyermekét. Az alig egy esztendős apróság csodálkozva nézte a kis Jézust. És amikor elérkezett az áldoztatás ideje és a legméltóságosabb Oltáriszentséget felmutattam, egyszerre az emberek feje fölött egy kis gyermeknek az arca látszik: az édesanya magasra emelte a kicsi gyermekét, hogy a szentségi lézus reá tekintsen. Ebben a gyermekfelmutatásban van meg a mi biztos jövendőnk. A betlehemi Gyermek átvezérel a bizonytalan új esztendőbe, de kezén vezeti a magyar gyermeket, a biztos magyar jövendőt. KOVÁCS SÁNDOR prelátus-plébános. Társulatunk közgyűlése Folyó hó 23.-án a Jézus Szíves lapKUKt tartja évi közgyűlését az Egyházközsség dísztermében, délután 2 érni. kezdettel. A Máriavárosi Utépvisstáé január 26.-án, a Mária Szíve Társulat pedig január 30.-án számol be évi munkásságáról. A Katolikus Legényegylet január 28 . az egyesület székházában tartja közgyűlését. A felsorolt egyesületek vezetősége ezúton is kéri a tgok teljes számú megjelenését. Egyházi év. Január 6. Ezen a napon ünnep Vízkereszt peljük a napkeleti bölcseknek a kis Jézus előtti hódolatát. Erről beszél a szentmise könyörgése: »Isten, ki a csillag vezérlete mellett a mai napon kinyilatkoztat- Lad egyszülött Fiadat a pogányoknak, engedd kegyesen, hogy mi, akik Téged már hitünk által ismerünk, magasztos színed látására eljuthassunk.« Vigyük el mi is boldogan a kis Jézus jászolához áhítatunk tömjénjét, áldozataink mirrháját és szeretetünk aranyát. Járjunk egész életünkön át csillagának egyedül igaz világossága nyomán. Január 7. Ezt a vasár-Vízkereszt utáni napot az Egyelső vasárnap ház a szent Családnak szenteli. Boldog csak az a család lehet, amelynek középpontja az isteni Gyermek. A szentmise bevezetése is ezt mondja: »Mily kellemesek a Te hajlékaid, Seregek Ura! Sóvárogva vágyakozik lelkem az Ur hajlékaiba« ... s a lépcsőének: »Egyet kérek az Úrtól... hadd lakjam az Ur házában életemnek minden napján« .. Adná az Úr, hogy minden magyar család az Ő szentélye legyen, mert csakis így remélhető a magyar társadalom és a magyar haza újjászületése. —.— Január 13. Az Úr először Vízkereszt után mutatja meg II. vasárnap, csodával isteni hatalmát: borrá változtatja a vizet, hogy örömet szerezzen családot alapító embertársainak. Szent Pál apostol is erre a segítenikész és megörvendeztető szeretetre buzdít bennünket a szentleckében: »Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, tisztelet dolgában egymást megelőzők ... örvendezzetek az örvedezőkkel, sírjatok a sírókkal.« Erre van szüksége a mai kérgesszívű világinak.