Magyar Alföld, 1913. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2. oldal, pecsovicsokkal küzdjenek bárhol is egy sorban. A koalíció piszkította és rondította be végleg Kecskeméten az elvhű függetlenségi politikát. Azok a kormánypártiak, akik egész életükben a húsos fazekak körül őgyelegtek és lesték az alkalmat, hogy telezabálhassák magukat, a szabadelvű párt csúfos bukása után nem mentek ellenzékbe, vagy a pokol fenekére, hanem beléptek a függetlenségi pártba, amely kormánypárttá lett és nemzetiszinü gatyamadzagot felkötve rikácsolták, hogy Kossuth Lajos azt üzente: Ezek a nótárius pecsovicsok azután végleg elzüllesztették a helybeli függetlenségi pártot. A szétvállás után a Kossuth pártban húzódtak meg, amely pártot azután teljesen elrohasztották. A Kossuth pártoknak régi, igazi függetlenségi törzsét a párttól elvadították, amelynek tagjai a kecskeméti ember közismert tehetetlenségével várják a dolgok jobbrafordulását. A kapaszkodóknak, a talpnyaló dadogoknak bevonulása a most lefolyt választáson a legszégyenteljesebb kudarcát eredményezte a függetlenségi pártnak. Dömötör és Farkas munyók függetlenségi támogatással bekerültek a törvényhatósági bizottságba. Bekerültek pedig függetlenségi támogatással. Nagy Imre Justh-párti jelölt ellen a Kossuth párt olyan mungó jelöltet állított föl és támogatott, aki mungó volt világéletében. Horváth Mihály uramat kirúgják a képviselőházból és idehaza mungóval csókolódzik. Kell-e ennél undorítóbb elvárulás ? Úgy látszik a Kossuth-pártnál a hazaszeretet helyébe az egykoronás szerelem lépett és a régi lelkes nóta helyett, mely a Rima zavaros, ha megárad járja. Igazán szégyeljük fegyvertársunkat . . . node az országos jellegű szövetséget nem akarjuk megbolygatni. Maguk a helybeli függetlenségi választók megundorodtak már annyira a helybeli függetlenségi párttól, hogy teljes erejükből készülnek beleköpni a tálba. Hős alattomos. gyilmerezésük zápora. A Kecskeméti Napló (van-e, aki ez újságot ismeri ?) a Bagi László „fényes“ elégtételéről szóló vezércikkében azt írja, hogy a helyettes polgármestert alattomban név nélkül kikezdték a sötétség homályában meghúzódó alakok. A polgármester-helyettes úr, úgy látszik, nem volt kíváncsi ezekre az alakokra, mert nem indított sajtópert a Magyar Alföld ellen, de a szellemi „nimalizis progresszívában“ sínylődő papi újság máris felvette azt a modort, amit vezércikkében nagyhangú, bombasztikus és bamba frázisok kíséretében ostoroz. A Magyar Alföld cikkírói nem írják a nevüket az írásuk alá. Nem, mert ennek a lapnak minden sorát a kecskeméti szervezett munkásság akaratából írják s a felelőséget itt minden betűért a szerkesztőség egyetemlegessége vállalja. Oly mindegy a személy. A plébánián meg a városházán egyetlenegy munkatársunkat sem sajnálják az elzárástól, tehát egész nyugodtan indítsanak sajtópert annak rendje és módja szerint. A Kecskeméti Napló című klerikális sajttakaró, amivel a katholikus újságírás kétezer esztendőre blamirozta magát, nem mert a nyílt küzdelem terére lépni, hanem elejétől kezdve úgy kerülgetett bennünket, mint a macska a forró kását. Ma aztán végre megérkezett a nyílt támadás két nyilatkozat alakjában. Az egyikben dr. Tasy József nyilatkozik. Nemrégiben lapunkban egy Doktor Sarlatán című cikk jelent meg, amelyben egy munkás foglalkozik a kecskeméti orvosi állapotokkal. A cikkben utal egyes esetekre, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy vannak MAGYAR ALFÖLD orvosok, akik nem rettennek meg az önreklámirozás bármely fajától s az eszközöket sem válogatják meg érvényesülésük érdekében. Tíz napra, ahogy a cikk megjelent, a harminc s egynéhány kecskeméti orvos közül épen Dr. Tasy jelentkezett, mint az elkövetett esetek jogos tulajdonosa. Magára vessen ! Mi eddig nem tudtuk, hogy ő rá vonatkozik, mert panaszkodó elvtársunk nem nevezte meg az orvost. Azt hisszük, hogy nem is ő, de, ha ilyen erélyesen és gyorsan jelentkezik, biztosan vannak analóg esetei. Talán más esetről van szó. Majd utána nézünk. A másik nyílt térben Farkas József építész nyilatkozik a kerekegyházi építkezési lakások dolgában. Erre vonatkozólag leközölt állításainkat, majd a sajtóper folyamán fogjuk bizonyítani. Ugyanebben a csúnya ügyben a kerekegyházi atyaistenek is kértek ellenünk sajtópört. Lesz tehát sajtópör, hátha valahogy meg lehetne félemlíteni a Magyar Alföldet. A papok egymás között. Petter Géza esete. Hogy a papok sem szeretik egymást, arra jellemző az alábbi eset. Petter Géza, a kecskeméti Erzsébettemplom plébánosa nem nagyon tetszik Révész István prelátusnak, valamint neki sem Révész István. Elhatározta tehát Petter, hogy itt hagyja Kecskemétet, mihelyt megfelelő alkalom kínálkozik erre. Az alkalom meg is jött, mert a gödöllői plébánosi állás megüresedett és az ottani katholikusok vezetőitől Petter felkérést kapott, hogy pályázza meg az állást. Petter az állást megpályázta és megbukott. A választás napjára a vezetőség, mely kecskeméti polgári körökből a legjobb információkat kapta, egész más véleménnyel volt Petterről, mint a választás előtt egy-két nappal. Ugyanis a derék hívek más oldalról is kaptak tust. A legújabb információk papi körökből jöttek. Révész István fekete keze nagyszerűen működött. Révész István plébános, a keresztényi szeretet hirdetője így bánik el a felebarátjával és szaktársával. Szép testvéri szeretet. Petter tisztelendő most jó állásba akart menni s ebben megakadályozták. Próbálkozzon csak a ladánybenei vagy az ócsai plébániákkal. Révész a legnagyobb örömmámorban fogja elengedni. H Kaszap-uttca. Itt is ölben viszik ki az utcára a kutyákat ugatni. A múlt hóban a „Cegléd“ című hetilap megemlékezett az ottani rossz utakról és arról értesítette olvasóit, hogy némely utcán oly nagy a sár, hogy a kutyákat ölben viszik ki az utcára ugatni. Akár csak nálunk. Nálunk is csak a város közepén ismerik a kövezetét, de a kintebb eső részeken a sárban elülne még a nyakigláb Prikkel János pártvezér úr is, aki szörnyen haragudna, ha a nevét csak egy „k“-val innánk. Valami szégyenteljes állapot, ahogy a Kaszap utca kinéz. Ebben az utcában van Szabó Antal nagy fakereskedése is, akinek a kocsijai valóságos látványos mutatványokat rendeznek. A lovak kidülledt szemekkel, megfeszült izmokkal vonják a tárkocsikat, amelyek valósággal beleragadnak a sárba. Jó magyaros káromkodással nógatják a kocsisok a lovakat, de azok még fölemelt árak mellett sem akarnak egy lépést sem tenni. Mert tudni kell, hogy a fuvarosok, tekintettel a feneketlen sárra, drágábban fuvarozzák be a vasúti állomástól a szenet és a fát. Értesülésünk szerint a Kaszap utcai lakosok kérelemmel fordulnak a tanácshoz, hogy ezt a város kellős közepén végigvonuló híres utcát köveztesse ki. Mert így nagyon leromlik az utca végében levő kút jó híre, amelyről a nép azt tartja, hogy „aki a Kaszap-kút vizét issza, vágyik annak szive vissza.“ De nemcsak a Kaszap-utca néz ki förtelmesen, hanem a legtöbb utcában ladikázni lehetne a pocsolyákon. És azért megsem fordul a városi képviselőtestület figyelme erre a ronda, embert és állatot pusztító állapotra, hanem inkább eltűrik, hogy a város lakossága a helyi sajtón keresztül vágja a szemükbe, hogy ne a várost közigazgassák, hanem menjenek zabot hegyezni. Válasz a papszamaraknak. Még csak rövid ideje annak, hogy a Kecskeméti Napló hozzáfogott a népbolondításhoz. A kis klerikális szörnyszülött Révész István ölében látta meg a napvilágot, akihez szárazdajkául dr. Popity Jánost, a nagyváradi csuhások dédelgetett kedvencét fogadta föl. Hát ez a Popity, Pipogya vagy Pityi Palkó meg akarja becsületesen szolgálni a gazdája pazar kegyeit és nekünk ront a papszamárujság újévi számában. Azt írja rólunk, hogy mi aljas rágalmazók vagyunk és banditastílusban írunk. Nem tudjuk, hogy a Kecskeméti Napló szerkesztője, aki a tyúkszeméig fekete, honnét szerzi az erkölcsi alapot szemtelenkedéseihez, ugyanakkor, amikor cikkeinket a következő kanászos kifejezésekkel illeti: a névtelenség sötét hátteréből tervszerűen vezetett rágalmazó hadjárat, piszkolódások vakmerő hangoztatása, tudatlanság és fogyatékos erkölcsi érzéke, banditastílus stb. Igazán, kis kedves, magának nagyon finom a nyelvezete és ha önnek fáj az, hogy a cikkeink alá nem írjuk a nevünket, akkor Piti úr is miért nem biggyesztette oda a nevét a talpnyaló cikke alá ? Tehát még annyi következetességgel sincs irányunkban a Kecskeméti Napló, mint egy ökör, amely mindig füvet eszik. Hogy mi mennyire rágalmazunk, ezt nem egy csomó gorombasággal kellene elintézni, hanem sajtópörrel. Próbáljon csak a Kecskeméti Napló tovább is szemtelenkedni, akkor majd mi a sajtóbíróság előtt fogjuk bebizonyítani, hogy ki az aljas rágalmazó. A Kecskeméti Naplónak, ennek a papszamárújságnak nincs ahhoz joga, hogy a maga módja szerint kétségbe vonja egy csomó becsületes ember meggyőződését. Jegyezze meg Piti úr, hogy nekünk nem egy jól fizetett szerkesztői állásra van szükségünk, hanem a szociáldemokrata párt győzelmes előrevonulására. is kapanyél. Vagy mi az osztálybíróság ? Egy felebbviteli tárgyalást hallgattunk végig a törvényszéken, de ennél nem a szereplő egyének a fontosak, hanem maga a tényállás. Egy fiatal cselédlegény, akit a gazdája néhányszor oldalba vágott egy vastag kapanyéllel, bepanaszolta a gazdáját a járásbíróságnál, ahol a következő tényállás derült ki. A legény egy kis időre távozott a gazdája barmai mellől, mert valaki elküldte dohányért a boltoshoz. Mire visszajött, a gazdája káromkodva rárivalt, hogy miért merte 1. szám. m.lrög egy názon felében kűiszer-és ve víres kereskedést .... nyitottam és raktáron tartok lisztet, sót, fűszereket, csemegéket és minden olyaS " ? " árucikket, mely a háztartáshoz szükséges, a A n. é. közönség pártfogását kéri: ■ __________________GYflPJAI LÁSZLÓNÉ, a görög egyház épülete, fl régi sétatér sarkán. |___________63. | ÉRT Tisztelettel közönséget 7. sz. házb BUT raktáron rai elő szoba, bútorok választékbe a nagyérdekes pártfoji 8—8 Benczi 8—8 m.ecskemé 1. kezelőt (Ifj. Rigó es Elvállal legegyszerübbig. Butorrr kivitelben ki utánzatok (fl sében. Költi Egy tai Van s közönség, hogy Kecske sz. alatt (Vár mai kor igi cipé? nyitottam, kizárólag Sí női és gye olcsóbb át szerinti ren divat szer árak melle nyosan ké közönség kérve idő 5-4