Magyar Alföld, 1913. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1913-07-06 / 27. szám
27. szám majd arra, hogy a megalakítandó fogyasztási szövetkezet életébe ti is közvetlenül befolyjatok. Tegyek félre álszemérmet, félszeg előítéleteket s egyébb társadalmi cafrangogokat és teljes odaadással küzdjetek az élelmiszeruzsora ellen. Mert tulajdonképpen mi is a fogyasztási szövetkezet célja ? Heinrich Kaufmann, a németországi fogyasztási szövetkezetek központjának vezértitkára a fenti kérdésre így felel: „A fogyasztási szövetkezetben való tömörülés egy olyan tisztán demokratikus alapon nyugvó tömegmozgalom, amelynek célja, hogy a javak szétosztását szabályozza.“ Aranyszavak, amelyeket sok ember és asszony ma még nem ért meg, de nekünk oda kell törekedni, hogy a szövetkezeti mozgalom eszméjét minél több kiuzsorázott proletár megértse. Be tehát a fogyasztási szövetkezetbe, hogy erőssé és hatalmassá tegyük! Csak az összes kiuzsorázottak megszervezésével érhetjük azt el, hogy pontosan mért, tisztán kezelt, jó minőségű, hamisítatlan árukat kapjunk. A fogyasztási szövetkezet tagjai sorába beiratkozni szüntelenül lehet a Munkás Otthonban, vagy pedig Kiss András elvtársnál is lehet jelentkezni, aki a pénzbeszedéssel is meg van bízva. Halál a síneken. Nem volt orvos. A kiskunfélegyházi pályaudvaron Salamon István 23 éves állomásfelvigyázó gyakornokot halálos szerencsétlenség érte július 1-én, éppen akkor, mikor éjjel a szolgálatát teljesítette. Egy kocsirendező kihívta kedden éjjel Salamont a forgalmi irodából, hogy a pályaudvaron lévő kocsik rendezése miatt tőle utasítást kérjen. Salamon álmosan ugrott föl fekvő helyéről s amint az első vágányra ért, éppen arra haladt egy magában szaladó kocsi, amelynek egyik sarka oldalba lökte a szerencsétlen fiatalembert. Salamon elvágódott, belső vérzést kapott és másfél óra alatt kiszenvedett. Jellemző a kiskunfélegyházi állapotokra, hogy a síneken haldokló forgalmi tiszt orvos nélkül halt meg. Pedig 4 orvosnál is jártak. Három „nem volt otthon“ (mert éjjel nem kellemes a meleg ágyból kikelni), Günder Márk orvos pedig azért nem ment ki, mert ő nem vasúti orvos. Előkerült aztán Popper vasúti orvos, de csak már az volt a dolga, hogy a halált konstatálja. De bezzeg vannak Kiskunfélegyházán Orsolyaszüzek, apácanének elegen, akik imádkozni fognak majd a szerencsétlenül kimúlt Salamon hideg teteme fölött. A piszok verseny. Félegyházi erkölcsök. Az előre törő nagytőkés termelés furcsa helyzetet teremt még a munkáltatók között is. Az ipari és kereskedelmi nagytőke nemcsak az apró ekszistenciákat teszik tönkre, a kisemberektől nemcsak a szerszámot szedi el, hanem még az üzleti erkölcsöket is alaposan megtépázza. Így jön létre a piszok verseny, amely rávilágít arra, hogy a modern tőkés termelés nemcsak rablóhadjárattal irtja a legdrágább kincset, a munkaerőt, hanem kegyetlenül végig tajpol a tisztességes üzleti elveken is. Kecskeméten is lépten-nyomon tapasztaljuk a piszok verseny borzalmas pusztításait. Hallottunk panaszkodni kistőkével rendelkező iparosokat, lakatos, szobafestő, asztalos és egyéb munkáltatókat, akik megcsalatva érzik magukat a nagypénzű építőmesterek által a tömegvállalkozásoknál. A városi pályázatoknál is ezerféle raffinériával tapossák agyon egymást a munkáltatók és a nóta vége majd mindig dobpörgéssel fejeződik be. Sőt még a kereskedelmi üzletekben is ezer azoknak a fogásoknak a száma, amelyekkel egymástól elhódítják a pasast. Az ilyesmi már nem szabad verseny, hanem a legpiszkosabb érvényesülés. De amely országban még nagyipart is sópénzekkel fejlesztenek és az államilag szubvencionált vállalatok háta mögött a panamának undorító bűze terjeng, ott ne csodálkozzunk azon, ha fölfalják egymást az emberek, mint némely disznó a pocáit. Egy közjegyzői okirat fekszik előttünk, amely a Kiskunfélegyházai Hírlap június 15-ik számában jelent meg. Ebben az okiratban Dr. Kozma Endre kiskunfélegyházi közjegyző igazolja, hogy megjelent nála Besze János kocsis és két tanú jelenlétében kényszerítés nélkül bevallotta, miszerint őt ezelőtt két hónappal Németh Sándor és Ágai Márton konkurrensek arra biztatták, hogy gazdájának, Schweiger Lajos vendéglősnek sörös hordóit fúrja meg és a sörét mindenütt ócsárolja. A két jeles úr azt ígérte, hogy ha a kocsis eljárásával a nagyobb megrendelőket elszoktatja, akkor ötven korona jutalomban fogják részesíteni. A kocsist az aljas ígéret elcsábította és nemsokára jelentkezett is a hatás. A szállított sörök megromlottak, Schweigernek folytonosan a megrendelőkkel kellemetlenségei voltak és vevői lassanként el is fogytak. Ekkor pattant ki a piszkos manőver. Kiderült azután az is, hogy Besze János kocsis két hónap alatt valami 120 hordót fúrt meg és ugyanannyi hordó sör pusztult el. Az ötven koronát azonban nem kapta meg a kocsis, hanem mikor az utcán találkozott Németh Sándorral és Ágai Mártonnal, hát olyankor odavetettek neki egykét koronát. Hát ilyen a kapitalizmus erkölcse. Nemcsak apró emberek függetlenségét rabolja el, hanem beletapos egymás üzleti érvényesülésébe is. És az kapzsi, a zsebreéhes polgári erkölcs vágja a dolgozó emberek szemébe, hogy a szervezett munkásság csak naplopókból áll, mosolygott és megpendítette szivében a halkuló dallamokat. Mindenütt ismerték a nevét. Zsurokon szavalták a verseit és mosolygó, rövidszoknyás bakfisok álomlepeibe szőtték az arcát. Estélyeken olvasott fel s a villanylámpák alatt kigyulladtak az eltűnt rózsák és ahogy a sugárkévék megaranyozták a homlokát, csudás vágyak és szenvedelmek szöktek a szemébe. Szép volt ilyenkor és a lányok szive körül táncoltak az érzések, ha a halványan finom arcára néztek. És egyszeregyszer találkozott a lánynyal, aki egy réveteg reggelen kitekintett az ablakból és szemével felgyújtotta a szivének máglyáját. A lányt odavonta a csinált pálmaligetek közé és suttogva beszélt neki és szerelmesen. A hangja reszketett és a vallomása olyan tűzütemes volt, mint egy pompázó keleti verses mese. Halkan mondott el a leánynak mindent; mindent elmondott, ami a sikerek felé vitte. A lány, szürke reggelek tündérkirálynője semmire sem emlékezett. Egyáltalán nem ismerte a kócos és kopott poétát és azt sem tudta, hogy valaki reggelenként várt valamikor az ablaka előtt. És ő soha sem nézett ki, mert az épületnek egy másik szárnyában lakott, csak egyszer, amikor egyáltalában nem volt költői az utca, közönséges emberek odalogtak és siettek és két kis kutya csókolódzott az út közepén, furcsán, nevetségesen . . . A költő a szivéhez kapott, úgy mint akkor reggel. Átlátta ezt a szerelmet és egészen más ütemek ocsúdtak fel a szivéből. Új melódiák száguldottak keresztül a lelkén. A fekete szivárvány bontogatni kezdte a színeket és millió prizmáján megtörtek az ékes csillogások. Ezer és ezer új szín vált ki az árnyalatok bőségszarujából és a poéta belátta, hogy a mosolygó tündér imádása nem az isteni költészet, hanem az, mikor a mindenki szívverését dalolja, sóhajtozza a saját szívén keresztül. A magunk szerelme nem a valódi poézis, mert magunkat csókoljuk keskeny mozdulattal — a nőben. Érezte, hogy neki az egész világot kell átölelni merész íveléssel, széttárt, ölelő karokkal. Otthagyta a lányt. A szivárvány prizmája tovább bontogatta a millió színt. Székely János: MAGYAR ALFÖLD 3. oldal A beszélő köntös. Tudomásul vétetett. Mikszáth Kálmánnak van egy kecskeméti tárgyú regénye, amelyben elmondja, hogy Kecskemét városa a török időkben a budai basától szerzett egy kaftánt, amit mindannyiszor felhúzott a város főbírája, valahányszor ellenség közelítette meg a kapukat. Akár jóbarát volt, akár rossz, ha kecskemétieknek kellemetlenkedni akart, elővették a beszélő köntöst és az egész város kint lett a vízből. Úgy eltakarodott mindenki, mint a pinty. A jó istenke nem hagyta el a megpróbáltatások nehéz napjaiban a derék kecskemétieket. Gondoskodott egy ilyen csudakaftánról, amely elhárítja a veszedelmet és betakarja azokat, akik félnek a szebb vihartól, ingatag állapotoktól. Ez a beszélő köntös, a földrengési segély. És ez a kincs, ez jó minden ellen, ez húz ki bennünket a sárból. Akárki mozog, ezzel hallgattatják el, akárki véleményt nyilvánít, ezzel gyömöszölik be a száját. Ne mondj semmit kecskeméti ember, hallgass, ne politizálj, csend legyen, mert nem jön a földrengési segély. Ne mond ki, hogy a mai alkotmánypapiros, a mai rendszer csirkefogóság. Pszt, hallgass, mert nem kapod meg a földrengési segélyt. Szappanos István öreg függetlenségi, Horváth Mihály újdonsült függetlenségi, miért nem szólaltak fel a közgyűlésen, mikor a kormány bemutatkozó leiratát felolvasták?! Miért nem tiltakoztak, miért nem vágtak oda, miért nem bélyegezték meg a színtiszta függetlenségi testülettel a mai rendszert. Miért nem tüzelt Angyal Vidor és miért nem dolgozott ki erről tiltakozó javaslatot Garzó Béla?! Csak azért nem, mert felvették az elvek tetejére a komótos kaftánt a földrengési segélyt és meghúzták magukat alatta. Ezzel a kaftánnal tartják a kecskeméti oroszlánokat pórázon, mint a pincsi kutyát. Épúgy mint századokkal ezelőtt a veszélyben. Csakhogy akkor a budai basa tartotta a madzag végét, most meg Tisza István. Mindössze ez a különbség. AGITÁLJUNK A NÉPSZAVA ÉRDEKÉBEN!! HETI SZEMLE. ŐSAPÁIM. Gondolataim merészek nagyok. .. Igázhazó, rut gyáva rabszolgák Pogány nótás unokája vagyok, Hol a munka kínjai erednek, Ott sínylődtek az én ősapáim: Azért vagyok lázadó eretnek. Túrták a földet gáton és éren, Papos parasztok az én apáim: Tőlük való a bosszuló vérem. Dalom nyomába uj élet szület’ S lánctörő munkámban meg nem állít — Se szuronyerdő, se a feszület!