Magyar Alföld, 1914. július-augusztus (4. évfolyam, 27-31. szám)

1914-07-05 / 27. szám

27. szám, ha úgy az állami, mint a községi életbe beleveti magát. Mint a legújabb tapasztalatok mutatják a mesterségesen szított gazdasági pangások, a tőkések spekulációi tönkreteszik a szakszervezetek legszebb eredményeit is. Az uzsorások egy-egy bérmozgalom után az árakat fölverik, a kereseti adót folyton emelik, túltermeléskor az üzemek m­unkáslét­­szám­tát redukálják, amellyel a munkások ezreink dobják ki az utcára . De ha a munkásságnak politikai hatalma volna, ha a saját együttérzéséből erőt merítene, akkor még a megélhetése is gyorsabban javulna. Dobjuk tehát egy kicsit félre az önképző­­köri és ifjúsági legényegyletek kisded játékait és ha kell, erélyes szavakkal figyelmeztessük a munkásságot, a szakegyleti tagokat, hogy komoly emberekhez méltóan küzdjenek, mert nemcsak egy fillér bérrel akarunk többet, hanem egy új világért lázong bennünk a gondolat és a testvéri együttérzés. Ki állít valótlant? Egyház és helyreigazítás. Még a nagyszerű sajtótörvény a mező­­hegyesi spriccelőben volt, amikor a „Nagy Helyreigazító“, a Kecskeméti Napló zokogott, sírt, prüszkölt, trüsszentett, züfecolt örömé­ben, hogy végre megfonta a drága magas kormány az Isten ostorát. Vége lesz az istentelen, eretnek sajtónak és nem végezheti többet korbácsoló munkáját a hitből, vallás­ból élő papok ellen. Itt a mi jó és kedves kormányunk lebunkózta a sajtót és aranyos virág fakad a jóakarat e kelevényeiből és nem lehet többet kiforgatni a papot, mint a csapot. összes tiszteletreméltó polgári lapjaink valahogy, ha titkoltan is örültek az új sajtó­javaslatnak és az új törvénynek, mert azt hitték, hogy vége lesz a konkurensnek, amely nem a szennyesek takargatásából él, hanem a nyilvánosság hatalmas ereje ad neki hatalmat, mert meg meri írni az igazat. Kifejezést mer adni az igazságnak. Minden fajankó, buta, vagy aki állását, vagyonát összeköttetéseinek, vad kizsákmányolásának köszönheti, örült, mert azt hitte, hogy az új törvény lehetetlenné teszi, hogy a sajtó a butaságokra, a gyalázatos visszaélésekre rá­mutathasson. A Magyar Alföldre kígyót békát rákia­báltak már az új törvény előtt. Elmondták róla, hogy üti-vágja az urakat, nem tiszteli az elismert tekintélyeket, bárdolatlan, kímé­letlen. Hát ami igaz, igaz. Kiirtottuk a helybeli úri butaságot és gőgöt, amely nemcsak a polgárt, a parasztot nézte le, hanem még azt a másik urat is, aki véletle­nül a másiknál szegényebb volt, vagy ala­csonyabb állása volt. Ütöttük bizony a hatósági önkényt, paragrafusvágást és nagy­képűséget. Megvédtük az elnyomottakat, a szegényeket. Rámutattunk a papi maszlagoló butításra és ezzel kapcsolatban megmutattuk a hamisítatlan fölszabadító kultúrához vezető utat. Megvilágítottunk néhány csinosabb kövérke panamát is, amely kinyitotta a lakos­ság szemét és megakadályozott még egy néhány gyermeteg visszaélést. Ezért a munkáért a sajtótörvény kötelét kívánták a nyakunkra összes kegyetlen intézkedéseivel együtt. Megjött az új törvény kamarillaszagú intézkedéseivel. Kancsukával, cenzúrával, helyreigazítással spékelve. És mit látunk ? Semmi mást, csak azt, hogy jó modorú, de a nyilvánosság kizárásával megjelenő polgári lapjaink csak okádják ki magukból a helyre­igazításokat. A bíróság görnyed a három nap alatt elintézendő helyreigazító pöröktől és már undorodnak az egész törvénytől. Révész prépost úr már személyesen is megjelent a járásbíróságnál és saját fölkent tekintetével győződhetett meg az új sajtótörvény dicsé­retes, szükséges, nagyszerű intézkedéseiről. Hát ezt talán a katholikus egyház dogmái követelik meg, hogy ilyen intézkedések jöjenek az új törvényben. A Napló legalább is hitt benne annyira, mint a pápa csalha­­tatlanságában. A mungó lap is leadott­ már egy helyreigazítást, amelyben saját lapjában olvasható, hogy valótlan ez meg az az állítás. A polgári lapok azt írták, hogy a helyreigazítás szükséges intézkedés, mert sok lap valótlanul állít. Helyes, helyes, de éppen ez igazolja legszebben a Magyar Alföldet. Amíg a többi lap csak úgy ontja magából a helyreigazításokat, addig a Magyar Alföldben még egy helyreigazítás sem jelent meg. Pedig mi szívesen leadtuk még a törvény előtt is, mert a lapokat nem tartjuk csalha­tatlanoknak. De az új törvény első négy hónapjában egyetlen egy helyreigazító nyilat­kozatot sem kaptunk. Miért ? Mert igazat írtunk. Ezzel a ténnyel együtt azután vissza­pattannak a rágalmak azokra, akik támo­gatták a sajtó temploma kincseinek elrab­lását. MAGYAR ALFÖLD Kultur város vagyunk? A mi igazán szép csengésű magyar nyelvünknek sok érdekes szava van olyan, amelyeken keresztül át­csillog a magyar nép lelke, így amikor Kecskemét a „hírös“ ne­mesi előnevet kapta, ezt nem avval érdemelte ki magának, mert világrengető dolgot csinált, az emberiség történelmében nagy jelentő­ségű műveket alkotott, hanem az erdőkkel, nádasokkal borított széles alföld betyár ban­dáinak Kecskemét és környéke volt a böl­csője és a további bujtatója, meg a dédel­getője is. így oszt’a „hirös“ nem jót, hanem gyanúsat, sőt nagyon is rosszat jelentett és jelent még ma is a magyar nyelvben. Hogy is szól a régi nóta? Zavaros a Tisza Nem akar higganni, Az a hires Bogár Imre Átal akar gyünni. Átal akar gyünni, Csikót akar lopni, Kecskeméti ződvásáron Elakarja anni... De ma már Kecskemét úgy kiborot­válkozott a régi betyárokra mosolygó képé­ből, hogy ha az öreg halottak véletlenül feltámadnának, bizony letagadnák a velünk való atyafiságot. Már hogy is ne! Mikor másfél évtized óta a Körösi utcán tengelyig mélyülő sár helyett keramit hímzésű burko­lat kapja hátára a terhes szekeret. Egyszer meg a zsidó csontokat mind egy szálig kikapkodták a földből, korcsmát nyomtak a helyére, s a koponyák minden átka dacára is ráírták, hogy: „Vigadjunk!“ De azóta már villamos lámpákkal kipötyögtetett Rá­­kóci utunk is van ám! Továbbá van egy ludtaldon nyugvó szép gymnáziumunk, amelynek a tornya éjjel is kikukorékolja a hazafelé botromáskodó részegeknek, hogy hány óra van, és van egy remek temploma Justiciának is, csak hogy a földrengések idelyén a kegyvesztett istennőt lerúgja az öreg a polcról, mert rájött, hogy odabent nem egészen rendjén megy a dolog. Van itt aztán még... van fene! nincs itt semmi, csak az az óriási por, amely minden szemetet, mocs­kot, szemünkbe, szánkba hord. Éppen ideje lesz már ha a vízvetéki kutak elkészülnek a Széktón.. Az ám a széktó ! Majd elfelejtjük, hisz’ a felemelkedettek és a letaposottak ; egészségesek és nyavalyásak; gyengék és erősek; ifjoncok és vének ide sereglenek nemi különbség nélkül. Ha a por vályoggá képződik a szánkban, vagy ha már nagyon bántja a bőrünket a bűnünk, ide menekülünk, s vitézül harsogjuk hogy : — Lemossuk a gyalázatot! Bele­merülünk a lébe, s az egy szál drót meztelenségén túl, a női oldalon legel­nek a férfi szemek, mintha csak az Adriai tengerben lucskolódnánk. Azonban az ujjunk se egyforma, hát mi gyarló emberek hogy lehetnénk azok. Így aztán megesik az, hogy szemérmesebb fürdőző is akad (akik még nem láttak tengeri fürdőt, p. u. a Széktó!) mondjuk holmi diák mesterember stb. akik szemlélődő helyül inkább a tusok m­ellett deszka hasadékokat választják. És éppen ez ám a baj. Jön Szelke úr, a kecskeméti javak koronázatlan fejedelme, aki oda uszítja a rendőrt, aki pedig szól vala ilyenképpen : — Micsoda szemérmetlenség az! Tes­sék nyíltan tátaui a száját és ne a deszka hasadéknál csurogjon a nyáluk ! Valaki el­neveti magát és kikottyant egy hangos megjegyzést: — Hiába hintenek port a szemünkbe, csak a régi falu vagyunk mi, mert most is sok itt még a szegény legény... S­ZEMLE. Még egy piros virág. Túl a fekete hegyeken, Hol forróbban lüktet a vér És hol medvebarlangokban A leláncolt bölcs Mohamed Nagyszakállú szelleme él; Hol a csók és a szerelem Napnál is forróbban éget. Mély gyászpompával temetnek Egy szerelmes asszonyt és egy Zártkebtű­, hideg fenséget. A hegy, az ég, és az erdő Együtt zokognak simák, Zenekiséretü­l pedig At nyilas nagy meny dörgése Egy háromszáz éves búnak­­... Aztán minden csöndessé lesz, Forog tovább is a világ, S az aradi haláldombon Szinte lopva, szűz hajnalon Újra nyit egy piros virág.... J­orváth Jimbrus A rendőrség nagy baja-buja. Ha valami rendőri erőszak adja elő magát, mi olyankor a rendőrségben a hatalmi tébolyt ütjük. Azt a hatalmi tébolyt, amelynek a közrendőrök csak nyeretlen eszközei. Egyéb­ként pedig a rendőrök is olyan páriák, mint mi, munkások vagyunk. Kevés fizetésért kell rossz időt és szekírózást állni, hosszú szolgálatot teljesíteni, sőt koplalni is. A rendőr mint társadalmi lény alig jön számításba félebbvalói előtt, pedig ha egy kicsit éberebb eszük volna, de minden megváltozna. Most is nagy bajban vannak a kecskeméti rend­őrök. Kérvényt adtak be a városhoz, hogy az egyenruháikat helyben készíttethessék el. A tanács meg is hirdette a pályázatot, elég 3. oldal. Háttá Károly villany és vízvezetékszerelő műhelyét folyó évi május hó 1-étől Kecskemét Vörösmarti­ u. 3. sz. a. helyezte át. Elvállal minden e szakba vágó munkák szakszerű kivitelét jutányos árak mellett. Költségvetés díjtalan. Telefon 283.

Next