Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)
1882-01-22 / 4. szám
II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Kecskeméten, Korona-utca 101. sz. Ide cimzendő minden írásbeli küldemény. Felelős szerkesztő: NAGY IMRE. 4. szám. Kecskemét, 1882. január 22. MAGYAR HÍRNÖK IPAR ÉS KERESKEDELMI SZAKKÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre - - - 4 frt — kr- Félévre - - - - 2 frt — kr- Negyedévre - - 1 frt — kr- Egyes szám ára - 10 kr. Mindennemű hirdetések, melléklések és nyílttéri közlemények jutányos áron számíttatnak. Kiadótulajdonos: PEKÁRIK JÁNOS. Kiadóhivatal: Kecskeméten, Korona utca 101. sz. Ide címzendő minden pénzbeli küldemény. Tömörülni kell. Egy fontos esemény küszöbén állunk...! A kecskeméti összes iparosok folyó hó 25-kén, vagyis a legközelebbi szerdán délután 2 órakor tartják nagygyűlésüket a csizmadia ipartársulat helyiségében, hogy testet adjanak az ipartársulat eszméjének. Ehhez a tárgyhoz akarok szóllani ez alkalommal, igen röviden, mert talán egyetlen egy dologra nézve sem voltak az iparosok oly nézeteltérés és folytonos zavarban, mint vannak az általános ipartársulat eszméjét illetőleg. A létező szaktestületek féltik existentiájukat, vagyonukat, önrendelkezési jogukat, hogy mert ha belemennek az általános ipartársulatba, elnyeli őket az menthetlenül, s minden vagyonukat fölemészti, sőt találkoznak olyanok is, akik nyíltan kimondják, hogy a kecskeméti általános ipartársulat csak azért terveztetik, hogy a létező ipartársulatok bekerítésével ezeket összeroppantsák. Ez az állítás a milyen együgyű, és oly részakaratú is. Van azonban még egy hatalmasnak látszó ellensége az általános ipartársulat eszméjének, s ez a kecskeméti iparegyesület köpenyével takaródzó csikk, vagy más szóval az iparegylet basi-bozókjai. Ezeknek a jó uraknak valóságos rémkép az általános ipartársulat, melytől függővé teszik az iparegylet fönnmaradását; valóságos ijesztő mumusként állítják fel, s elég ha valaki ajkára meri venni annak nevét, hogy örökre hadat szenjenek neki, s üldözzék mint egy árulót, aki eladni készül az iparegyletet. Istenem! milyen sötétség, milyen tévedés! Nem akarom ezúttal más néven nevezni amaz ellenségeskedés alapját, melyet tapasztalok, megvárom mi fog történni szerdán, mert nem akarom hinni, hogy néhány akadékos szó és bölcselkedő álpróféta képes legyen ferde tanaival szárnyát szegni egy jóra törekvő, magasan szárnyaló és jó következményeiben beláthatlan eszmének, nem hihetem, hogy képesek legyenek tönkre tenni annyi munkás napnak és álmatlan éjnek összes eredményét! Ámde, miután e czélra való törekvéseket tapasztaltam, de sőt miután némi ingadozást is tapasztaltam már eddig is nemcsak a hívők, hanem a pásztorok között is, szükségesnek tartom a következőket elmondani. Az alakulandó általános ipartársulat nemcsak azért szükséges nálunk, hogy társadalmi előnyöket nyújtson az iparosoknak, hanem azért kiváltképen, hogy belterjes működéssel anyagi és kiválólag ipari előmenetelt eszközöljön. Hogy fölrázza mély álmából, tetszhalálából szegénységtől sanyargó, elkedvetlenedett iparosainkat, s hogy a társulásban rejlő hatalmas erőnek birtokában életet öntsön abba az elhagyott, beteges, nyomorult és kiéheztetett kis iparba, melyet kegyetlenül földhöz csapott a nagyhazafiság és mély bölcsesség ezernyolczszázhetvenkettőben, s amelyet azóta fojtogat vasmarkával a gyönyörűséges rendszer! Ezért és sok hasonló dolgok miatt alakul az általános ipartársulat. Nem kell annak egy társulat pénze, vagyona sem, majd megfelel az terheinek a tagjai által fizetendő fillérekből. Hanem igenis kell neki pártolás, ügyszeretet, lelkesedés, tettvágy és akarat, hogy szavát fölemelvén, viszhangot keltsen az országban, s mint egy tekintélyes és nagy testület szava fog is viszhangot kelteni, ellenálhatatlant, mint a holtakat támasztó tárogató. Itt az iparegylet, mondják sokan, tegye az, hiszen azt tenni az ő kötelessége ! Igaz, tökéletesen igaz! Hiszen teszi is ezt az iparegylet. Ámde nem az itt a czél, hogy az iparosok egy része egyletet képezvén, félrendszabályokkal iparkodjék valamit lendíteni az iparügyeken, melyek az összest érdeklik, hanem igenis czél az, hogy amennyire lehetséges, ne legyen Kecskemétnek egyetlen iparosa sem, aki ne tartozzék azon társulathoz, amely róla intézkedik, érdekében tesz. Ki kell terjeszteni a társulás áldásait mindenkire, meg kell ismertetni az állapotokat és a dolgokat minden iparossal, mert csak akkor lehet üdvös eredményt várnunk és egyöntetű gondolkozásra és cselekvésre jutnunk, ha ismeri a bajt, előnyt, kötelességet és jogot mindegyikünk. Az iparegyletben pedig, hogy miért nem tömörülhetnek nagy számmal az iparosok, azt mi igen jól tudjuk, s hogy többet ne említsünk, ott van a magas tagsági kötelezettség. Azért tehát kedves iparos polgárok, jöjjenek el önök a szerdai nagygyűlésre mindnyájan, hányjuk vessük meg a dolgot jól, s határozzanak, önök követve szívük sugallatát, lelkük meggyőződését. Zárják be füleiket addig is az álprófók hamis tanai előtt, s vegyék körül az általános ipartársulat eszméjét meleg szeretettel, igaz lelkesedéssel! Majd eljön az idő, mikor kezet fogva, mint egy test egy lélek fog működni Kecskemétnek minden iparos testületé. A jelszó s a zászló most is egy, csak a harczosok ezredének czégje más. Nagy Imre. A kecskeméti iparegyesület 1881-dik évi működéséről beterjesztett titkári jelentés. (Vége.) Az 1872-ik évi VIII. törvényczikk, vagyis az ipartörvény, mily irányban leendő módosítását az országos magyar iparegyesület megállapítása szerént a II-ik országos iparos gyűlés elfogadta ; ugyanez értelemben azt több száz ipartársulat, ezek között egyletünk is, az országgyűlésnél kérelmezett, azonban az illető szakminisztérium magával a törvény, módosítás munkálatával nyilvánosan csak az 1881-ik év elején, mikor az „általános iparegyesület már orgánumává lett, kezdett intézkedni. Két ízben tartott enquette tanácskozásban kérte ki a szakértői véleményt, mégpedig részben az „országos iparegyesület“ nem iparos vezérférfiaitól, s részben a „magyar általános iparegyesületnek“ tényleg iparral foglalkozó tagjait, hihető azért, hogy a gyakorlat embereinek netalán a szakminiszter álláspontjára kedvező véleménye élét vegye, a nem iparos, de az ipar érdekekben első szerepre vállalkozott vezérelt agitátornak; ha ez számítás volt, nem is csalódott, mert a gyakorlat emberei azon véleményeknek adtak kifejezést, hogy a kényszertársulás, s az iparbani képesség kimutatása nem elengedhetlen követelmények az ipar fejlesztésére, így a módosítandó ipartörvénynek épp a két sarkalatos pontjai nyílt kérdésül hagyattak a miniszter kezében. Tehát az ipartörvény módosíttatni fog, hogy mily eredménnyel, aki az elsorolt eseményeket mérlegelni tudja, az az eredményt is könnyen sejtheti. Bocsánat, hogy ily hosszasan fárasztom a tisztelt közgyűlés figyelmét oly dolgokkal, melyek talán némelyek szerint nem is ide tartoznak, azonban még kérnem kell, hogy mielőtt saját egyletünk működésére térnék, mondhassam el röviden, mikben állanak, s mily fokozatot mutat a kormány s a törvényhozó testületnek hazai iparunk emelése érdekében tett intézkedései. Csak a lefolyt évtized kezdet- és végéveit hasonlítom össze. Az iparügyi minisztérium ipari czélokra rendelkezett 1873-ban 22,800 írttal; 1882-re rendelkezik 105,500 írttal, ez időben az iparszakoktatás még szóban sem volt, 1882-re e czélra a közoktatási miniszter rendelkezésére 110,730 frt áll; ezekhez számítva azon összegeket, melyekkel egyes városok az iparos tanonczok oktatásához segédkeznek, a 10 év előtt iparczélokra fordított 22,800 frt ma 300,000 frtra emelkedett. Azonban ezen tekintélyes összeg felhasználása, annak részletezése nyújthat nekünk kis iparosoknak kellő világosságot arra nézve, hogy mily iszonyú eltérés van a mi felfogásunk, s a kormány nézete között a hazai ipar felemelése kérdésében. Régi és sokat jelentő közmondás ez : „okulj a más példáján.“ Angolország a világ legműveltebb s leggazdagabb iparos állama, ott a magán álló kis ipar, vagy kézi ipar helyzete hasonló azon költőhöz, ki lángesze mellett, ha tudományát értékesíteni nem tudja, meghalhat éhen; a gyárost, a nagyban termelő ipart úgy ismerik el, mint a dolgozó mehet, mely a tiszta hasznot a távol vidékről összehordja, hol az az államra nézve nélküle hasznossá soha sem vált volna; a helyi fogyasztásra termelő kisipar, úgyszólva csak csereüzletet csinál, míg a nagyban termelő ipar a helyi fogyasztás kielégítése mellett külállamokban kell hogy piaczát keresse, onnan hajtja önmagának, s az állammal is osztandó tiszta hasznot. Az országos iparegyesület, kimutatandó a fejlett ipar hasznosságát az államra nézve, egy összehasonlítást tett közzé, a kis Morvaország adóstatisztikájából, kimutatván, hogy ott egy 60 holdas területen berendezett czukorgyár 12000 frt államadót fizet, míg nálunk ugyanannyi, de a legjobb minőségű föld, gazdasági művelés mellett 120 hrtot ad az államnak, kimutatja, hogy vannak ott gyárak, melyek egyenként fizetnek annyi államadót, mint Magyarországon egy egész falu. Hogy a magyar hazai ipar fejlesztése szintén a nagy ipar megteremtése felé czéloztatik, meggyőződést szerezhet bárki is magának, ha az 1881-ik évben hozott, a hazai iparnak nyújtott kedvezményekről szóló törvényt olvassa; továbbá, ha a fentebb kimutatott iparczélokra rendelt összeg, részletezésének czímeit figyelemmel átnézi. És ha ez úton, az idők múltával, hazánk Anglia helyzetébe emelkednék, varjon kinek fog eszébe jutni, hogy azért a kezdeményezőket kárhoztassa ? Azonban sajnos, hogy a jövő haladás reménye nekünk, kih ez átmeneti időt ésjük csak üres vigaszt nyújt. De ne hidjük, hogy ez átmenet, Magyarországnak iparos állammá alakulása, még a legnagyobb erőfeszítés mellett is, oly gyors haladást vegyen, hogy ezáltal a jelenben élő kis iparos előtt a megélhetés útja elvágassék, nem, mert azon eszközök, melyekkel a nagy ipar fejlesztése czéloztatik, a mi, s gyermekeink kezeibe adattak, „mely a tudományos ismeretek szerzése és annak a fennálló viszonyokhoz alkalmazni tudásában áll.“ Az elmondottakban véltem kimutatni különösen, hogy a lefolyt évben az iparérdekekben felmerült mozgalmak, csaknem meddő zsurlódásokat mutatnak ily körülmények között ha egyesületünk,— mint azt némely tagtársak óhajtották, — bármely irányban szavát emelte volna, az bizonynyal a pusztában elhangzó szó lett volna. A helyett egyesületünk a helyi ipari érdekünkben igyekezett hatni, és nem csekély eredménynyel. Az 1881. évi junius 16-án egyesületünk választmánya, s a helybeli ipartársulatok képviselőinek közös üléséből megkerestetni határoztatott városunk törvényhatósági bizottsága az iránt, hogy helyi iparczélokra évenként 500 frt segélyt nyújtana; mely kérelmünk, a minden jó, s nemes czél iránt előszeretetet tanúsító törvényhatósági bizottságunk által készséggel teljesíttetett is, úgy, hogy az 500 frt segély, a megnevezett szükséghez képest feltüntetett összegekben időről időre, a tek. tanács által utalványoztatik az iparegyesület felelőssége és elszámolása mellett. Iparos társaink talán nem is sejtik, hogy városunk ezen kegyes adománya nem egyedül arra szolgál, hogy ennek segélyével a kitűzött közös czélhoz szükséges eszközöket szerezgessük. Egy közös lobogó ez uraim, mely érdekünk egységét hirdeti, mely körül az iparosságnak előbb, vagy utóbb sorakozni kell. A második lépése egyletünknek, melyet az összes iparosság érdekében tett, sajnos, a kívánt sikerre nem vezetett. Városunk tek. tanácsának azon intézkedése, hogy az iparos tanonczoknak a szerda, szombat d. u. óráira és vasárnapra rajztanításra küldését rendelte, az iparosság részéről súlyos, sőt kivihetlennek tekintetvén, egysületünk választmánya két rendbeli kérelemmel kereste meg az iskolaszéket az iránt, hogy a jelzett tanórákat a választmány által javasolt oly beosztással állapítná meg, hogy azok szerint az iparosság, nagyobb kára nélkül, a törvény követelményeinek is eleget tehessen ; azonban az iskolaszék nem tekintve a helyi viszonyokra, hivatkozással a törvényre, a humanitásra stb. kérelmünket nem teljesíthetőnek nyilvánította. Ugyan a lefolyt évre esett a budapesti kereskedelmi,s iparkamarai tagok választása, mely kamarának egyik választókerületi központja Kecskemét; a választást megejtettük azon czélból, hogy küldötteink által alkalom legyen az iparosság érdekeit a kamarában is befolyásolni; sajnos azonban, hogy az újabban szerzett tapasztalatok maradtak a régiek, tudniilik, hogy a kereskedelmi s iparkamarák együttes működésétől az iparosság semmi üdvös eredményt ne várjon. A f. évi aug. havában Debreczenben tartott 4-ik országos iparos ifjúsági vándorgyűlésen egyesületünk magát Végh József igazgató úr által képviseltette, ki is egyesületünk irattárát érdekes jelentésével gazdagította. A helyben székelő „kecskemét-vidéki gazdasági egyesülettel“, mint rendező társ vett részt egyletünk a lefolyt év szept. 25—27-ik napjain rendezett gazdasági, kertészet, borászat és borászati eszközök kiállításában. Igazgató választmányunk figyelemmel az egylet tagjainak a könyvtár használatával nyújtandó szellemi élvezet gazdagítására, a lefolyt évi farsangi idényen az egy-