Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)

1882-01-22 / 4. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Kecskeméten, Korona-utca 101. sz. Ide cimzendő minden írásbeli küldemény. Felelős szerkesztő: NAGY IMRE. 4. szám. Kecskemét, 1882. január 22. MAGYAR HÍRNÖK IPAR ÉS KERESKEDELMI SZAKKÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre - - - 4 frt — kr- Félévre - - - - 2 frt — kr- Negyedévre - - 1 frt — kr- Egyes szám ára - 10 kr. Mindennemű hirdetések, melléklések és nyílttéri közlemények jutányos áron számíttatnak. Kiadótulajdonos: PEKÁRIK JÁNOS. Kiadóhivatal: Kecskeméten, Korona­ utca 101. sz. Ide címzendő minden pénzbeli küldemény. Tömörülni kell. Egy fontos esemény küszöbén ál­­lunk...! A kecskeméti összes iparosok folyó hó 25-kén, vagyis a legközelebbi szer­dán délután 2 órakor tartják nagygyűlé­süket a csizmadia ipartársulat helyisé­gében, hogy testet adjanak az ipartár­sulat eszméjének. Ehhez a tárgyhoz akarok szóllani ez alkalommal, igen röviden, mert talán egyetlen egy dologra nézve sem voltak az iparosok oly nézeteltérés és folyto­nos zavarban, mint vannak az általános ipartársulat eszméjét illetőleg. A létező szaktestületek féltik exis­­tentiájukat, vagyonukat, önrendelkezési jogukat, hogy mert ha belemennek az általános ipartársulatba, elnyeli őket az menthetlenül, s minden vagyonukat fölemészti, sőt találkoznak olyanok is, akik nyíltan kimondják, hogy a kecske­méti általános ipartársulat csak azért terveztetik, hogy a létező ipartársulatok bekerítésével ezeket összeroppantsák. Ez az állítás a milyen együgyű, és oly rész­­akaratú is. Van azonban még egy hatalmasnak látszó ellensége az általános ipartársu­lat eszméjének, s ez a kecskeméti ipar­egyesület köpenyével takaródzó csikk, vagy más szóval az iparegylet basi-bo­­zókjai. Ezeknek a jó uraknak valóságos rémkép az általános ipartársulat, mely­től függővé teszik az iparegylet fönn­maradását; valóságos ijesztő mumus­ként állítják fel, s elég ha valaki ajkára meri venni annak nevét, hogy örökre hadat szenjenek neki, s üldözzék mint egy árulót, aki eladni készül az ipar­­egyletet. Istenem! milyen sötétség, milyen tévedés! Nem akarom ezúttal más néven ne­vezni amaz ellenségeskedés alapját, me­lyet tapasztalok, megvárom mi fog tör­ténni szerdán, mert nem akarom hinni, hogy néhány akadékos szó és bölcsel­­kedő álpróféta képes legyen ferde tanai­val szárnyát szegni egy jóra törekvő, magasan szárnyaló és jó következmé­nyeiben beláthatlan eszmének, nem hi­­hetem, hogy képesek legyenek tönkre tenni annyi munkás napnak és álmatlan éjnek összes eredményét! Ámde, miután e czélra való törekvé­seket tapasztaltam, de sőt miután némi ingadozást is tapasztaltam már eddig is nemcsak a hívők, hanem a pásztorok között is, szükségesnek tartom a követ­kezőket elmondani. Az alakulandó általános ipartársu­lat nemcsak azért szükséges nálunk, hogy társadalmi előnyöket nyújtson az iparosoknak, hanem azért kiváltképen, hogy belterjes működéssel anyagi és ki­­válólag ipari előmenetelt eszközöljön. Hogy fölrázza mély álmából, tetszhalá­lából szegénységtől sanyargó, elkedvet­lenedett iparosainkat, s hogy a társu­lásban rejlő hatalmas erőnek birtokában életet öntsön abba az elhagyott, beteges, nyomorult és kiéheztetett kis iparba, melyet kegyetlenül földhöz csapott a nagyhazafiság és mély bölcsesség ezernyolczszázhetvenkettőben, s amelyet azóta fojtogat vasmarkával a gyönyö­rűséges rendszer! Ezért és sok hasonló dolgok miatt alakul az általános ipartársulat. Nem kell annak egy társulat pénze, vagyona sem, majd megfelel az terhei­nek a tagjai által fizetendő fillérekből. Hanem igenis kell neki pártolás, ügy­szeretet, lelkesedés, tettvágy és akarat, hogy szavát fölemelvén, viszhangot kelt­sen az országban, s mint egy tekinté­lyes és nagy testület szava fog is visz­hangot kelteni, ellenálhatatlant, mint a holtakat támasztó tárogató. Itt az iparegylet, mondják sokan, tegye az, hiszen azt tenni az ő köte­lessége ! Igaz, tökéletesen igaz! Hiszen teszi is ezt az iparegylet. Ámde nem az itt a czél, hogy az iparosok egy része egy­letet képezvén, félrendszabályokkal ipar­kodjék valamit lendíteni az iparügyeken, melyek az összest érdeklik, hanem igen­is czél az, hogy amennyire lehetséges, ne legyen Kecskemétnek egyetlen ipa­rosa sem, aki ne tartozzék azon társu­lathoz, amely róla intézkedik, érdeké­ben tesz. Ki kell terjeszteni a tár­sulás áldásait mindenkire, meg kell is­mertetni az állapotokat és a dolgokat minden iparossal, mert csak akkor lehet üdvös eredményt várnunk és egyöntetű gondolkozásra és cselekvésre jutnunk, ha ismeri a bajt, előnyt, kötelességet és jogot mindegyikünk. Az iparegyletben pedig, hogy miért nem tömörülhetnek nagy számmal az iparosok, azt mi igen jól tudjuk, s hogy többet ne említsünk, ott van a magas tagsági kötelezettség. Azért tehát kedves iparos polgárok, jöjjenek el önök a szerdai nagygyűlésre mindnyájan, hányjuk vessük meg a dol­got jól, s határozzanak, önök követve szí­vük sugallatát, lelkük meggyőződését. Zárják be füleiket addig is az ál­­prófók hamis tanai előtt, s vegyék kö­rül az általános ipartársulat eszméjét meleg szeretettel, igaz lelkesedéssel! Majd el­jön az idő, mikor kezet fogva, mint egy test egy lélek fog mű­ködni Kecskemétnek minden iparos tes­tületé. A jelszó s a zászló most is egy, csak a harczosok ezredének czégje más. Nagy Imre. A kecskeméti iparegyesület 1881-dik évi működéséről beterjesztett titkári jelentés. (Vége.) Az 1872-ik évi VIII. törvényczikk, vagy­is az ipartörvény, mily irányban leendő módosítását az országos magyar iparegye­sület megállapítása szerént a II-ik orszá­gos iparos gyűlés elfogadta ; ugyanez érte­lemben azt több száz ipartársulat, ezek között egyletünk is, az országgyűlésnél ké­relmezett, azonban az illető szakmi­nisztérium magával a törvény, módosítás munkálatával nyilvánosan csak az 1881-ik év elején, mikor az „általános iparegye­sület már orgánumává lett, kezdett intéz­kedni. Két ízben tartott enquette tanács­kozásban kérte ki a szakértői véleményt, még­pedig részben az „országos iparegye­sület“ nem iparos vezérférfiaitól, s részben a „magyar általános iparegyesületnek“ tény­leg iparral foglalkozó tagjait, hihető azért, hogy a gyakorlat embereinek netalán a szakminiszter álláspontjára kedvező véle­ménye élét vegye, a nem iparos, de az ipar érdekekben első szerepre vállalkozott vezérelt agitátornak; ha ez számítás volt, nem is csalódott, mert a gyakorlat embe­rei azon véleményeknek adtak kifejezést, hogy a kényszer­társulás, s az iparbani képesség kimutatása nem elengedhetlen követelmények az ipar fejlesztésére, így a módosítandó ipartörvénynek épp a két sar­kalatos pontjai nyílt kérdésül hagyattak a miniszter kezében. Tehát az ipartörvény módosíttatni fog, hogy mily eredménnyel, aki az elsorolt eseményeket mérlegelni tudja, az az eredményt is könnyen sejtheti. Bocsánat, hogy ily hosszasan fárasztom a tisztelt közgyűlés figyelmét oly dolgok­kal, melyek talán némelyek szerint nem is ide tartoznak, azonban még kérnem kell, hogy mielőtt saját egyletünk műkö­désére térnék, mondhassam el röviden, mik­ben állanak, s mily fokozatot mutat a kormány s a törvényhozó testületnek ha­zai iparunk emelése érdekében tett intéz­kedései. Csak a lefolyt évtized kezdet- és vég­éveit hasonlítom össze. Az iparügyi minisztérium ipari czélokra rendelkezett 1873-ban 22,800 írttal; 1882-re rendelke­zik 105,500 írttal, ez időben az iparszak­oktatás még szóban sem volt, 1882-re e czélra a közoktatási miniszter rendelkezé­sére 110,730 frt áll; ezekhez számítva azon összegeket, melyekkel egyes városok az iparos tanonczok oktatásához segédkez­nek, a 10 év előtt iparczélokra fordított 22,800 frt ma 300,000 frtra emelkedett. Azonban ezen tekintélyes összeg felhaszná­lása, annak részletezése nyújthat nekünk kis iparosoknak kellő világosságot arra nézve, hogy mily iszonyú eltérés van a mi felfogásunk, s a kormány nézete között a hazai ipar felemelése kérdésében. Régi és sokat jelentő közmondás ez : „okulj a más példáján.“ Angolország a világ legműveltebb s leggazdagabb iparos állama, ott a magán álló kis ipar, vagy kézi ipar helyzete ha­sonló azon költőhöz, ki lángesze mellett, ha tudományát értékesíteni nem tudja, meghalhat éhen; a gyárost, a nagyban termelő ipart úgy ismerik el, mint a dol­gozó mehet, mely a tiszta hasznot a távol vidékről összehordja, hol az az államra nézve nélküle hasznossá soha sem vált volna; a helyi fogyasztásra termelő kis­ipar, úgyszólva csak csere­üzletet csinál, m­íg a nagyban termelő ipar a helyi fo­gyasztás kielégítése mellett külállamok­­ban kell hogy piaczát keresse, onnan hajt­ja önmagának, s az állammal is osztandó tiszta hasznot. Az országos iparegyesület, kimutatandó a fejlett ipar hasznosságát az államra nézve, egy összehasonlítást tett közzé, a kis Morvaország adó­statisztiká­jából, kimutatván, hogy ott egy 60 holdas területen berendezett czukorgyár 12000 frt államadót fizet, míg nálunk ugyanannyi, de a legjobb minőségű föld, gazdasági mű­velés mellett 120 hrtot ad az államnak, kimutatja, hogy vannak ott gyárak, melyek egyenként fizetnek annyi államadót, mint Magyarországon egy egész falu. Hogy a magyar hazai ipar fejlesztése szintén a nagy ipar megteremtése felé czéloztatik, meggyőződést szerezhet bárki is magának, ha az 1881-ik évben hozott, a hazai ipar­nak nyújtott kedvezményekről szóló tör­vényt olvassa; továbbá, ha a fentebb kimutatott iparczélokra rendelt összeg, részletezésének czímeit figyelemmel át­né­zi. És ha ez úton, az idők múltával, ha­zánk Anglia helyzetébe emelkednék, varjon kinek fog eszébe jutni, hogy azért a kez­deményezőket kárhoztassa ? Azonban sajnos, hogy a jövő haladás reménye nekünk, kih ez átmeneti időt ésjük csak üres vigaszt nyújt. De ne hid­jük, hogy ez átmenet,­­ Magyarországnak iparos állammá alakulása, még a legna­gyobb erőfeszítés mellett is, oly gyors ha­ladást vegyen, hogy ezáltal a jelenben élő kis iparos előtt a megélhetés útja elvágas­­sék, nem, mert azon eszközök, melyekkel a nagy ipar fejlesztése czéloztatik, a mi, s gyermekeink kezeibe adattak, „mely a tu­dományos ismeretek szerzése és annak a fennálló viszonyokhoz alkalmazni tudásá­ban áll.“ Az elmondottakban véltem kimutatni különösen, hogy a lefolyt évben az ipar­érdekekben felmerült mozgalmak, csak­nem meddő zsurlódásokat mutatnak ily körülmények között ha egyesületünk,— mint azt némely tagtársak óhajtották, — bármely irányban szavát emelte volna, az bizonynyal a pusztában elhangzó szó lett volna. A helyett egyesületünk a helyi ipari érdekünkben igyekezett hatni, és nem cse­kély eredménynyel. Az 1881. évi junius 16-án egyesüle­tünk választmánya, s a helybeli ipartársu­latok képviselőinek közös üléséből megke­restetni határoztatott városunk törvényha­tósági bizottsága az iránt, hogy helyi ipar­czélokra évenként 500 frt segélyt nyújtana; mely kérelmünk, a minden jó, s nemes czél iránt előszeretetet tanúsító törvényha­tósági bizottságunk által készséggel telje­­síttetett is, úgy, hogy az 500 frt segély, a megnevezett szükséghez képest feltünte­tett összegekben időről időre, a tek. tanács által utalványoztatik az iparegyesület fele­lőssége és elszámolása mellett. Iparos társaink talán nem is sejtik, hogy városunk ezen kegyes adománya nem egyedül arra szolgál, hogy ennek segélyé­vel a kitűzött közös czélhoz szükséges eszközöket szerezgessük. Egy közös lobogó ez uraim, mely érdekünk egységét hirdeti, mely körül az iparosságnak előbb, vagy utóbb sorakozni kell. A második lépése egyletünknek, me­lyet az összes iparosság érdekében tett, sajnos, a kívánt sikerre nem vezetett. Vá­rosunk tek. tanácsának azon intézkedése, hogy az iparos tanonczoknak a szerda, szombat d. u. óráira és vasárnap­r­­a rajztanításra küldését rendelte, az iparos­ság részéről súlyos, sőt kivihetlennek te­kintetvén, egy­sületünk választmánya két rendbeli kérelemmel kereste meg az isko­laszéket az iránt, hogy a jelzett tanórákat a választmány által javasolt oly beosztás­sal állapítná meg, hogy azok szerint az iparosság, nagyobb kára nélkül, a törvény követelményeinek is eleget tehessen ; azon­ban az iskolaszék nem tekintve a helyi vi­szonyokra, hivatkozással a törvényre, a hu­manitásra stb. kérelmünket nem teljesíthe­tőnek nyilvánította. Ugyan a lefolyt évre esett a budapesti kereskedelmi,­s iparkamarai tagok válasz­tása, mely kamarának egyik választó­kerü­leti központja Kecskemét; a választást megejtettük azon czélból, hogy küldötte­ink által alkalom legyen az iparosság ér­dekeit a kamarában is befolyásolni; sajnos azonban, hogy az újabban szerzett tapasz­talatok maradtak a régiek, tudniilik, hogy a kereskedelmi s iparkamarák együttes működésétől az iparosság semmi üdvös eredményt ne várjon. A f. évi aug. havában Debrecz­enben tartott 4-ik országos iparos ifjúsági ván­dorgyűlésen egyesületünk magát Végh Jó­zsef igazgató úr által képviseltette, ki is egyesületünk irattárát érdekes jelentésé­vel gazdagította. A helyben székelő „kecskemét-vidéki gazdasági egyesülettel“, mint rendező társ vett részt egyletünk a lefolyt év szept. 25—27-ik napjain rendezett gazdasági, ker­tészet, borászat és borászati eszközök ki­állításában. Igazgató választmányunk figyelemmel az egylet tagjainak a könyvtár használatá­val nyújtandó szellemi élvezet gazdagítá­sára, a lefolyt évi farsangi idényen az egy-

Next