Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)

1882-01-01 / 1. szám

­ II. évfolyam. — 1. szám. MAGYAR HÍRNÖK, 1882. január 1. szükségesekről gondoskodni és nem kell mindent a kormánytól várni. Alakuljon egy külkereskedő társaság, mely feladatá­nak tekintse, tanulmányozni a külföldi pi­­aczokat a hazai export és import szem­pontjából, hogy ennek alapján aztán, ter­melőink a külföldi fogyasztókkal s gyar­matárú kereskedőink a külföldi termelőkkel az Adria hajóin direct összeköttetésbe lép­hessenek. Mudrony Pál,­ ­ Romániából. — Eredeti tudósítás. — Bukarest, deczember 25. A sajtó nemcsak a hálátlan politikai, de az áldásos ipari és kereskedelmi téren is való­ságos nagy hatalom. Egy jól szerkesztett „ipar és kereskedelmi szaklap“ nagy, kimondhatatlan nagy szolgá­latot tehet a magyar iparnak, a magyar keres­kedelemnek. És egy ily jól szerkesztett szaklapnak ígérkezik a Kecskeméten megjelenő „Magyar Hírnök.“ Ürömmel ragadok tehát én is tollat, hogy távol az édes­anyai tűzhelytől a Dimbovicza partja mellől elmondhassam néha-néha azt, a­mit itt az ipar és kereskedelmi téren tapasz­talok, hogy elmondhassam azt, hogy miféle magyar iparczikkek azok, amelyek itt piaczra találhatnak.*) Tagadhatatlan, hogy báró Kemény Gábor minisztersége alatt Kelet felé a magyar keres­kedelem és a magyar ipar rendkívüli lendüle­tet nyert. És ha mégis, még mindig annyi kivánni valónk van, ezért ne a magyar keres­kedelmi miniszert kárhoztassuk, hanem — bo­csánat az őszinteségért — saját kereskedőin­ket és iparosainkat egy­részt, és más­részt — itt már bocsánat­kérés nélkül is kimondom a szót — a 67-diki kiegyezésnek azt a pontját, amely még a consulatusokat, ezeket a tisztán administratív intézményeket is közössé tette, Bécsből kormányoztatja. Én magyar kereskedőinket és iparosainkat azért kárhoztatom — tisztelet a kivételeknek, — mert nem eléggé pontosak, nem azt szál­lítják, a­mit eladnak, nincs meg az a kellő kereskedelmi élénkség párosulva a kereskedői finom routinnal. Meglehet, sőt hiszem is, hogy a hazában másként van,­­ de itt, fájdalom, személyes meggyőződésből tudom, hogy így van. Ha tehát azt akarjuk, hogy mi domináljuk a román piac­ot, úgy a kereskedők és iparo­sok példás pontosság, jó kiszolgálás által igyekezzenek megnyerni az itteni köröket. A 67-diki kiegyezésnek azt a pontját pe­dig, a­mely még a consulatusokat, ezeket a tisztán administratív intézményeket is közössé tette és Bécsből kormányoztatja, azért kárhoz­tatom, mert ez épen annyit árt a magyar ipar­nak és a magyar kereskedelemnek, mint a rosz kiszolgáltatás. A consulok 90°/o-ja osztrák, ezek tagad­ják első­sorban Magyarország önállóságát, ta­gadják azt, hogy Magyarországnak ipara és kereskedelme volna, azt az egyet, hogy liszt iparunk első helyet foglal el a világon, csak isten kegyelméből engedik meg. Ezek az osztrák-osztrák-magyar consulok a legelke­­seredettebb ellenségei a magyar kereskede­lemnek, a magyar iparnak. Romániában a bukaresti consul osztrák, a galaczi consul osztrák, a ploesti, a románi, a gurgevoi és turnseverini alconsulok osztrákok, csak az egy craiovai alconsul születésre nézve magyar, de mint régi osztrák tiszt, nagyon sok osztrák fogalmakkal bír. Mi a consulok dolga, hivatása ? 1- ször az útlevelek láttartozása. 2- szor útlevelek kieszközlése. 3- szor nyilvántartás vezetés a deponált úlevelekről. 4- szer matriculák kiszolgáltatása. 5- ször az ingó hagyatékok kezelése. 6- szor polgári ügyekbeni bíráskodás (az állam alattvalók közt.) 7- szer. A hazai bíróságok által beküldött végzések, vagy megidézések kézbesítése. 8- szor Jelentések (minden 3 hónapban) a kereskedelem és ipar mozgalmakról, termésről, gabna árakról stb., mely jelentések gyakran oly ferdék, hogy valóban nevetségesek, mert a jó consul és alconsul urak felületes tudakozódás után írják meg felületesen, de szépen írt jelentéseiket. A fent elősorolt pontok teljesítése a consu­lok feladata, (kivéve a felületes jelentéseket) kérdem, bele­vág-e ez a diplomácziai teen­dőkbe ? Nem-e tisztán adminisztratív dolgok ezek ? Minek tehát ezt is közössé tenni és Bécsből kormányoztatni ? Az én szerény véleményem szerint, csakis úgy nyerhetne üdvös lendületet itt a keleten a magyar ipar, hogy ha a magyar kormány és *) Kérjük kedves collega, minél sűrűbben te­gye ezt. Szerk. parlament a legbékésebb után elválasztja a tisztán administratív dolgot a diplomácziától és szabaddá, függetlenné teszi a bécsi nyo­mástól. Magyar consulokat nevezzen ki Romá­niába a magyar királyi kormány és akkor hi­szem hogy kereskedelmünk és iparunk nem fog örökké a bölcsőben szunnyadozni. Radikális gyógyszerre van szükség, ez a radikális gyógyszer az, hogy ha Magyarország független Bécstől, úgy legyen annak kereske­delme is attól független! Örömmel értesültünk, hogy a budapesti kereskedelmi és ipar­kamara kereskedelmi ügynökségeket szándékozik felállítani a Kele­ten. Ez az üdvös eszme nem lehet másé, mint Ráth Károly nagy iparos fáradhatatlan derék hazánkfiáé, kivel a m. év szeptember havában voltam oly szerencsés Odessáig együtt utazni; akkor győződtem meg, hogy mily helyesen fogja­­ fel az itteni viszonyokat. De legyen az az eszme bárkitől is,­­ örömmel üdvözöljük, mert a helyesen szerve­zett kereskedelmi ügynökségek nagy szolgá­latot tehetnek iparunknak és kereskedel­münknek. Vándory Lajos: Levelezések (rendes tudósítóinktól.) Székesfehérvár, 1881. decz. 28. Feiner Soma a székesfehérvári kereskedő ifjak betegápoló egyletének 15 éven át volt igazgatója arczképének leleplezése e hó 25 én délután 5 órakor történt meg Székesfehér­várott, a „Magyar királyihoz czimzett szál­loda nagytermében. A ritka és érdekes ünne­pélyre nagyszámú közönség jelent meg, ezál­tal akarván rokonszenvét és elismerését az ün­nepelt férfiú iránt leróni. Schlammadinger Ala­jos elnök rövid megnyitó beszéde után Braun Ede a kóroda titkára, röviden felsorolta Feiner Soma érdemeit, melyekért a kereskedő ifjak betegápoló egylete ezen megtiszteltetés által akarja hálájának jelét adni. A titkár utolsó szavaira lehullt a lepel és a derék férfiúnak Ellinger pesti festő által jól eltalált arczképe a jelen levők zajos „éljen“ kiáltása mellett lát­hatóvá lön. Az arczkép leleplezését társas va­csora követte, mely esti 7 órakor vette kezde­tét. Szép volt látni azon önzetlen szeretet és­­ragaszkodást, melylyel a megjelent polgárok az egyszerűség emberét az ünnepeltet körül vették. Egy ember, kit nem a hiúság s feltű­nési vágy', s nem az önzés vezetettt cselekede­teinél, oly jutalomba részesült, mely ma már milliók elérhetlen vágyát képezi. Ő nem keres­te s megtisztelve lett, tetteiről nem hoztak or­szágra szólló dicséreteket s mégis mindenki ismerte érdemeit. A jótékonyságra való hajlam s a felebráti szeretet voltak azon tényezők, melyek az egyszerű polgárt a közszeretet ko­szorújával vették körül. Egy jótékony intéz­ménynek a „kereskedő ifjak kórodájának“ megteremtője, illetve virágzó állapotra emelője volt az ünnepelt. Küzdött s fáradozott a mások javára, hogy menhelyet, segélyt s vigaszt nyer­hessenek a szenvedők. Nem kért nem remélt jutalmat s mégis megkapta a legszebbet, a pol­gárok szeretetét s közbecsülését. Őszinte érze­lemtől áthatott szavakban sorolta fel Schlam­madinger Alajos, mint a kóroda elnöke az ün­nepelt érdemeit s felkérte, hogy foglaljon he­lyet azon vendégkoszorúban, mely elismerést s szivében szeretetet hozott az ünnepelt szá­mára. Oly szépek voltak a szavak s bennök az elismerő érdem, hogy pár perez kellett, mig a meghatottság okozta elfogultságából az ün­nepelt kibontakozva köszönetét fejezte ki a megtiszteltetés miatt s egyúttal visszautasítot­ta a felsorolt s neki tulajdonított érdemeket, mert azok, mondá nem őt illetik, ki a választ­mány akaratának csak végrehajtója volt, ha­nem a választmányt, ki oly üdvös szabá­lyokat hozott, hogy ezáltal az intézmény felvirágzott, Ő csak kötelességét teljesítette. Az ünnepelt szavai után az általános éljenzés lecsillapultával kezdetét vette az étkezés. Meg­eredtek a szokásos felköszöntések. Sikerült felköszöntőt mondottak: Feiner Soma, Dietrich Szilárd, Dr. Fanta Adolf, Wertheim Salamon Heinrich Lajos, Dr. Neumann Armin, Pongrác Gyula Faludi Miksa, Mautner Adolf, Barna Izidor, Hübner Rudolf, Weisz Adolf, Braun Ede, a kóroda titkára sat. Különösen sikerült volt Heinrich Lajos élet és felköszöntője, mely ál­talános derültséget s zajos tetszést idézett elő. A társaságot Radics Bernát zenekarának válogatott darabjai s az általános jó kedv éjfél utáni 2 óráig tartotta együtt. A társas vacsorán 110-en vettek részt. 1 1. gazd. gép- és eszköz-kiállitás rendeztessék. Ez eszmét a fehérmegyei anya-egyesület is mele­gen karolta föl s a kört erkölcsi és anyagi se­gélyezéséről biztosította, sőt ígérte, hogy úgy a földm­­minisztériumnál, mint az orsz­­lótenyész bizottmánynál oda fog működni, hogy előbbi helyről megfelelő segély adassák, utóbbi rész­ről pedig megengedtessék, hogy az eddig Szé­kesfehérvárott tartani szokott lótenyésztési ju­­talomdíj-osztás, a gazdasági­ kör területe (vaáli járás) részéről B. Bicskén, a kiállítás megnyi­tásakor tartassák meg. Egyszersmind az anya­egyesület magát a segélyzés mérve felől tájé­kozandó, a kiállítás részletes­­programmját és a költségvetést is bekérette. E végett tartatott decz. hó 11-én Bicskén egy igazgató választ, ülés, melyen a kiállítási végrehajtó bizottság elnöke főtiszt, Laudisz Lőrincz úr elnökölt. Ez alkalommal kimondatott, hogy miután e kiállítás rendezésével, a gazda­kör egyrészt buzdításul kíván hatni a kisbirtokos terme­lőkre, másrészt ugyanazok részére alkalmat óhajt nyújtani, hogy egymás termelvényeivel megismerkedhessenek, azoknak kereskedelmi és ipari felhasználása iránti czélszerű­ségéről meg­győződjenek, s végül, hogy a gazdasági­ kör iránti érdekeltségük felköltessék s rokonszen­­vü­k a körnek megnyeressék, arany és ezüst dijjazásban csak a kisbirtokosok részesüljenek, s kisbirtokosok alatt oly egyének értessenek, kiknek tulajdon birtoka a 100, vagy bérbir­toka a 200 holdat meg nem haladja, a nagyobb birtokosok disz oklevéllel fognak kitüntettetni. A kiállítás 1882. évi sept. 29. 30. és okt. 1. napjain tartatik meg B.-Bicskén, a Brach­feld Arnold úrtól e czélra elkérendő kastély termeiben. Az állat kiállítás a város közepén levő nagy térségen lesz. A kiállítás védnökségének elfogadására mint a gazda kör területén levő legnagyobb birtokos, s a rajongásig szeretett egyén József főherczeg Ő Fensége kéretik fel, egy a Laudis Lörincz úr vezetése mellett Viniss G. Ferencz Berger Józs­ef, Balogh György s id. Tolnai István urakból álló küldöttség által. A kiállí­tás elnökségére pedig gr. Zichy Jenő úr. Jelez­tetek egyúttal, hogy a megyei anya­ egyesület a szőlészeti és borászati vándor tanárnak B.­­Bicske s környékére leendő kiküldése iránt, a minisztériumhoz benyújtott kérelmet meleg pártolás mellett terjesztendi fel. Vasadi Balogh Lajos, a kör h. elnökének buzgólkodása folytán sikerült több megyei ne­mes gondolkozású birtokos úrtól, egy a gazda­­kör érdekeit szolgáló, helyi érdekű havi folyó­iratra 100 frtot meghaladó összeget gyűjteni, de mivel e lapot, a kör tagjainak, tagsági pél­dány gyanánt ingyen, illetve az 1 frtnyi tag­díjba óhajtja küldeni, a választmányi ülés min­den egyes tagdijából 50 krt engedélyezett a lap fentartására. A lap czime „Magyar Föld­műves“ megjelenik még ez év folyamán, r. 1. Alcsúth-Acsa, 1881. Decz. hó. „A Vaál-vidéki gazdasági kör“ f. é. aug. 14-én B.-Bicskén tartott népes közgyűlésén nagy lelkesedéssel elnökévé választotta Kenes­­sey K. miniszt. tanácsos urat, s ugyanekkor pendittetett­ meg azon eszme, hogy a gazd. kör területéről, egy kisebb szerű gazdasági-, állat-, termény-, gyümölcs-, házi- és ipar­czik s kisebb Híre­k. — S­oldog- újévet kíván munka­­társainak, olvasóinak, barátainak, is­merőseinek és általában az egész közönségnek a „Magyar Hírnök” szerkesztősége. — Hymen. A kecskeméti fiatal ügyvé­dek egyik jelese, Dr. Bagi Béla a múlt de­­czember hó 29-kén váltott jegyet a kedves és kiváló szép Pataki Ida kisasszonnnyal, Pataki Vilmos kecskeméti gazdasági gőzmalmi igaz­gató úr leányával. Őszinte örömmel gratulá­lunk a jegyes párnak annyival is inkább, mert kiválólag jól esik egy oly frigyről említést te­hetnünk, a­melynek alapját a kölcsönösen tiszta és igaz szeretet képezi. Legyenek boldo­gok hosszantartó földi életen át! — Esküvök. Gelléry Mór, hírlapíró, az országos magyar iparegyesület titkára,­­ la­punk munkatársa, a múlt deczember hó 1- án vezette oltárhoz a kedves és műveit Schön Regina kisasszonyt Budapesten. — Ivóim Li­­pót kecskeméti fiatal kereskedő pedig deczem­ber hó 25-én esküdött örökhűséget Bloch Jo­zefina kisasszonynak Bécsben. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk az új pároknak — Öngyilkosság. Deczember hó 28-án a Budapestről hat órakor Kecskemét felé kiin­duló vonat utasai rémes jelenetnek voltak szemtanúi. Ugyanis mikor a vonat közel Kő­bányához érve megadta a szokásos jelzést, egy kocsiban pisztoly durranás hangzott el s egy csinosan öltözött fiatal­ember holtan ro­gyott össze a coupéban ü­lő utasok nem kis rémületére. A fiatal­ember kilétét megtudni nem lehetett. Hulláját Kőbányán levették és bonczolás végett a Rókusba szállították. — Érdekes örökösödés. Az egész or­szágban lakó Witz és Leitersdorfer családra nagyszerű örökség vár. Ugyanis San Francis­cóban elhalt egy Leitersdorfer, aki hátra ha­gyott 35 milió dollárt, 6 házat és két arany­bányát, s miután gyermekei nem maradtak, egyenes ágon­i örökösei a kecskeméti és átalá­­ban az egész országban lakó Witz és Leiters­dorfer családok. Ez ügyben a múlt hó 26-kán Gyöngyösön családi conferencia hivatott össze, amelyen az említett két család tagjai megje­­­lenvén, kebelükből Schwartz Mózes gyöngyösi lakos elnöklete alatt egy szűkebb körű bizott­ságot küldtek ki, melynek föladata az örökös vagyon kezelése és annak az örökösök közt leendő felosztása. Szivünkből gratulálunk a szerencse fiainak! Kik áldják Ábrahámot, hogy kebelébe vette a „drága“ rokont. — Czettel Gyula, Lovag Posner Ká­roly Lajos budapesti nagy­ műiparos üzletveze­tője a múlt deczember hóban tartotta nevezett üzletbe lépésének 25 éves jubileumát, mely jubileum­­nyival is inkább megemlítést érde­mel, mert Czettel úr ez alkalommal egy léte­sítendő munkás-segélyző alapra 200 frtot adományozott. E pénztárnak czélja leend a segélyre szorult munkásoknak kamat nélkül kölcsönt adni. Vajha minél előbb oly összegre szaporodna ez alapítvány, hogy tényleg meg­kezdhetné azon áldásos működést és betölt­­h­etné azon nemes czélt teljes mérvben, ame­lyet őszinte jó indulattól vezéreltetve óhajtott elérni a nemes keblű adományozó, akinek ju­bileumát e tette fogja feledhetlenné tenni. Mi­­e helyen szívünk mélyéből kívánunk hosszan tartó boldog életet a derék munkásnak és ne­mes szivü emberbarátnak és kívánjuk, hogy az ő cselekménye gyulassza hasonló cselek­ményekre a jubilánsokat! — Megszökött fegyencz. A kecske­méti törvényszék fogháza udvarán az elmúlt hét egyik napján a fegyenczek napi sétája al­kalmával egy 8 évre elitélt fegyencz megszö­kött, s eddig semmi nyomára sem akadtak. Hogy miként mászhatott át az illető a közel 3 öles meredek kőfalon, az megfoghatatlannak látszik, különben azt hisszük, hogy majd ad az amire erre nézve kellő felvilágosítást, mert hisszük, hogy a megkezdett esélyes nyomozás­nak sikerülni fog őt mielőbb kézrekeríteni. — Gőzhajó összeütközés. Smyrná­­ból érkező „Azoff'1 orosz gőzös a Boszporus­­ban horgonyzó “Provencz“ postagőzössel ösz­­szeütközött, mely utóbbi 26 percz alatt a 37 méternyi mélységű vízben elsülyedt. A hajó le­génységét megmentették. Az „Azoff“ könnyű sérülést szenvedett. A „Provencz“ mely a „Messquies francaises“ társulat tulajdona, és Marseillebe készült menni és jelentékeny meny­­nyiségű rakomány volt rajta. A levelek még nem voltak a hajón; a postát egy olasz gőzös fogja Brindizibe szállítani. — Az ipartörvény revisiója. Kará­csony másnapján a nagyváradi ipartársulatok elnökei minden pártkülönbség nélkül összejöt­tek az ottani 48-as kör helyiségében és egy kérvényt szerkesztettek a földraívelés,­ipar- és kereskedelmi miniszterhez, melyben az emlí­tett minisztérium, illetve az országgyűlés sür­gősen arra kéretik fel, hogy az ipartörvény re­visiója iránt mihamarabb intézkedjen, még­pe­dig az országos iparos kongressus által elfoga­dott pontok és elvek alapján. A kérvénynek illetékes helyre juttatása végett Nagyvárad vá­ros képviselője Tisza Kálmán fog fölkéretni. — A kecskeméti iparegylet folyó 1882-ik évi január hó 20-án tartja rendes évi tisztújító közgyűlését, melyre a tagok tiszte­lettel meghivatnak az elnökség által. Mint biz­tos kútforrásból értesülünk, Dr. Horváth János úr végleg megválik az iparegyletben több éve­ken keresztül viselt elnöki állásától, s ebbeli határozatát a legutóbbi választmányi ülésen ki is jelentette. A tagok nagy része Mádi János urat óhajtja elnökül megnyerni, s mi hisszük, hogy Mádi úr nem is fogja visszautasítani az iparegylet megtisztelő bizalmát. — A kecskeméti iparos ifjúsági ön­­képző-egylet 1882-dik év január hó 8-dik nap­ján a „Nádor“ czimű kávéház termeiben, saját könyvtára javára zártkörű tánczvigalmat ren­dez. Miután az ifjúság farsangi tánczvigalma mindig igen szép és csinos szokott lenni, előre is fölhívjuk reá a közönség szíves figyelmét. Továbbá az ifjúsági egylet e folyó hó 1- án délután 3 órakor fogja megtartani rendes évi tisztújító közgyűlését, melyre a tagok és párto­lók tisztelettel meghivatnak. Herczeg Károly, jegyző. — A kecskeméti népkor folyó január hó 8-dik napján tartja tisztújító közgyűlését a népkör helyiségében, melyre a tagokat tiszte­lettel meghívja az elnökség. — A kecskeméti asztalos ipartár­sulat ma, lapunk megjelenésének napján d. u. 3 órakor tartja rendes évi számadási köz­gyűlését. Közgazdasági hírek. — Új hajózási út megnyitása Ame­rikába. Az osztrák-magyar Lloyd egyetértve a déli vasúttal Triesztből egyrészt Északame­­rikába, másrészt Braziliába és a La Plata-ál­­lamokba kisérletképen hajózási közlekedést nyit. 1882. január 1-jén indul az első hajó Triesztből Északamerikába; útjában Barit, Meseriát Palermot, Bar­celonát, Malagát, Ca­­dixot, Lisszabont és New­ Yorkot fogja érinteni, február 25-én pedig Braziliába és La Plata­­államokba indul egy hajó, mely a Bari, Cata­nia, Tunis, Barcelona, Gibraltar, Mogador, St.­Vincent, Pernembuco, Bahia, Rio Janeiro Santos, Montevideo és Buenos-Aires kikötő­ket fogja érinteni.

Next