Országos Ellenőr, 1910 (9. évfolyam, 1-47. szám)

1910-01-01 / 1. szám

2 oldal­­ bumnak, nem mai cím volt adva, vagyis tervezve, hanem : „ Viharok” nem is tíz kötetre, hanem csak nyolcra szabódott volna. De szerző a mostani címet­­ végső­pontra rejtegette. A címek megválasztá­sában különben is mindig oly körültekintő a Szerző Az anyaghalmaz miatt a kötetek is töbre terjedtek és most gyönyörű szép és értékes bekötési táblába van öltöztetve az egész diszkötet. Még egy csöpp kitérő. Az illusztrációkról (képek , rajzok) elismerőleg szól ugyan a kritika már az első­­ kísérleti köteteknél is. Azonban előre kell bocsájtanunk mégis, hogy abban az időben, mikor szerző (mint az Album elején említve van) lassan-lassan besze­rezte és összeállította képgyűjteményeit, nem helyezhetett rá oly nagy súlyt, mint ahogy azt manapság tenné, így az egész képsereg — rajz kivitelben — úgyszólván egy lázas, hevenyészett apróság, melynek itt ott nem éppen sikerült volta miatt tisztán őt illeti — szerinte — a korholás. Ma már másként tenné. De késő bánat ! A kliséket készítő cég a legtöbb esetben a rajz simításánál egyebet már nem tehetett Az összes klisé öntvényeket 16 év óta Kurtz Lipót és Társa (most Wolfner M.) készítette Budapesten. Megemlítjük itt, hogy az összes „Pe­­leskei Nótárius“ képei Homicskó művészi rajzoló ecsetje alól kerültek ki A remek Díszalbum külső rajza (bekötési tábla és címlap) G. Fekete Gyula műve. Több szép rajz van még­­Sztankay és Szabó Antal tanárról is. Valamint a hajó rajzok képei közül néhány : a híres Stöwer rajzai Így mutatják be e soron, a mi igazi jó emberünket, irántunk kiváló lelkesedést ta­nusító irodalmi barátunkat, Engel Lajost is, a Szegedi Napló kiadótulajdonosát, a szép, nagy és messze földön ismert: „Engel Lajos könyvnyomdai műintézet~ érdemdús főnökét. Az ő életrajza, a magyar vidéki hír­lapirodalom e­lesztozának megrajzolása, leglélekemelőbben kimagaslik e rövid né­hány szóban : — Sok ilyen derék embert adjon az Úristen a magyar hazának és a magyar irodalomnak ! * * * Itt jegyezzük még fel, hogy összes kép­kliséink , a rajzok és képek öntvé­nyeinek fényképfelvételei , mind a kecs­keméti hírneves Fantó fényképészeti mű­terme (Kecskeméten, Budai Nagy utca 158 sz. alatti) fényirdájából kerültek ki. A mi üzletembereink nekünk egyúttal legjobb barátaink is. És akikkel üzleti működését szerkesztőnk egy két évtized óta megkezdte, azokkal ma, e jubiláns munkát be is fejezte ! * * * korrektúrákkal Kecskeméttől — Szegedig a gyorsvonatokon járt : egy esetben (a ta­vasz­ félen) rakéták robbantak fel a gyors­vonat azon fülkéjében, ahol ült. Más eset­ben kintörés és pályaroskadás következtében (a nyáron, amit az összes nagy lapok meg is írtak) úgy száguldott át, a gyorsvonat szakadó zápor közepette — a legszörnyűbb veszé­lyen s csak a gyorsabb gőzt adó moz­donyvető lélekjelenléte mentette meg az utasokat a szörnyű haláltól Az étkező kocsiban így is minden edény összetört, az összes fülkékben a csomagok lehullot­tak . . . Pár sebesülés is történt ... A harmadik eset: egy kocsi kigyúrása nyílt pályán, menetközben Félegyháza és Kis­telek között. A negyedik (mert ez is volt!) a temesvári gyorsvonatnak Szakálháza mellett az a szerencsétlensége, mikor az (okt. 10. d. e.) elgázolások miatt kisiklott. És mindig az a gyorsvonat, amelyi­ken szerkesztőnk ugyanakkor utazott ! De ő él és — , áll Buda még !" A Káprázatok és Porszemek minden veszedelmeken át megjöttenek . . . * * * Repüljetek hát „ Kápr­ázat­ok és Por­szemek" a nagyvilágba és szerezzetek szerző nevének olyan hirt és dicsősséget, amely az ő munkás, szorgalmas életének méltó koronája lesz ! Epizód gyanánt ide igtatjuk még, hogy munka alá, illetőleg sajtó kezébe vitte művét szerző 1909­ március 20-án. Innen indult ki az egyezség és aktív készülés ideje. A készülés alatt a rajzok és klisék (képek, metszvények) összesen 8700 koro­nába kerültek. A nyomdamunka előállítása már 1909. október 10 ig 121 000 koronában volt. Most ehhez jött még a befejezés és a bekötési táblák, színes borítékok költsége. Így a „ Káprázatok és Porszemek ju­bileumi Albumának összes költsége meg­haladja a 18000 (tizennyolc ezer) koronát. Ebben főként — a főösszeg erejéig — érdekelt maga a mi derék kiadónk, Engel Lajos Van azonban a háttérben még egy titkos mecénás, akinek nevét (még most­) a legnagyobb diszkréció mel­lett őrzi a szerkesztőség . . . Egy pontnak az sem érdektelen, hogy mig szerkesztőnk a kéziratokkal és II Az első fecske. f A teknika szava) Arra a 8 és fél hónapig tartó szaka­datlanul való munkára, melyet szerző az Engel-nyomdában a kéziratok kézbeadá­sával és korektúrák, revíziók rendezésével kifejtett, a művezetőtől, annak a 75—80 ügyes, praktikus emberből álló csoportnak tecnikai mesterétől, a befejezésnél egy levelet hozott a posta . . . Arra a nagy és rengeteg anyaghalmazra, melyből a Káprázatok és Porszemek 700 oldalra ter­jedő Albuma készült, mondhatni éjjel­nappal való korrigálás, rendezés és folyto­nos összeköttetés után, nem a gáncs szava, nem a torzsalkodás és elégedetlenség szava csattant ki a munkák otthonából, a műhely nemes forrásából, hanem a lelkesedés, a meglepetésszerű üdvözlés és szeretet hangja a szerző felé, szerző emelésére­­és buzdí­tására ! Íme a levélke, egy derék, jó akaratú mű­munkás kezéből : Nagyságos Somogyi János szerkesztő úrnak (Ajánlott). Kecskemét, Nagyrabecsült Szerkesztő Úr! A mai napon becses művének utolsó részét befejeztem.. Midőn ezen örvendetes hirt bátorkodom Önnek tudomására hozni, bocsánatot kérek, hogy bátorkodom ez­úttal soraimmal alkalmatlankodni. Kö­telességet teljesítek, midőn Önnek őszinte köszönetet mondok mindazon előzékeny­ségért és jovialitásért, melyben Ön engem részesített. Nem mulaszthatom el azt sem ezúttal, hogy Önt irodalmi munkásságá­nak negyedszázados fordulóján ne üdvözöl­jem! Átérezve irodalmi munkásságát, hiszem és látom az élet harcában megvívott küz­delmét, a jó és balsors örvényét, melyen keresztül gázolt fölemelt fővel, lankadat­lan erővel. Bizony, manapság nem becsü­lik az írót, a kultúra terjesztőjét, csak a halála után dicsőítik, hogy ki is volt az tulajdonképen. .. Ön azonban nem törődve a balítéle­tekkel, a sors csapásait átélve, az Istentől ihletett tehetségét a Múzsának szentelte s ma oly gyönyörű múltra tekinthet visz­sza, melylyel kevés iró dicsekedhetik. Midőn tehát ezen ponthoz ért, en­gedje meg Nagyrabecsült Szerkesztő Úr nekem is, egy szerény munkásnak, becses műve technikai mesterének, hogy az üd­vözlők közé sorakozzak. Fogadja őszinte üdvözletemet ezen évforduló alkalmából! Kívánom, hogy még több negyedszázadon ke­resztül pengesse a lantot s hirdesse fennen az igazságot! S egyben kívánom, hogy becses műve nagy kelendőségnek örvend­jen, hogy úgy Ön, mint a nagyközönség osztatlan örömét lelje benne ! A tizedik kiadást is megérje s annak betűit is sze­rénységem rakja össze. . Hiszem és remény­­em, hogy ez igy történ­ik s ha más nem is, de a teljes erkölcsi sikere meglessz. Egy nagyrabecsülés és tisztelet ösz­tökélt engem ezen sorok megírására, mert egy második atyámat tisztelem Önben, azzal a különbséggel, hogy Ön ke­resztül száguldott tüzes paripájával he­gyen-völgyön, bércen, tenger hullámain s diadalra jutott, mig atyám a sors mos­toha keze által sújtva, letette a lantot s csak imitt-amott vette azt ismét elő. Atyám, ki fényképész, a nagy­nevű költő nevét viseli, némi tehetséggel bir; úgy magyar, mint német költeménye­ket irt, de a csapások nem engedték, hogy a lantját pengesse, letette hát s a­­ fényképészetnek élt. Önálló volt, üzleti­­ összeköttetésben állt több bécsi gyárral, mig egyszer télvíz idején — a rossz üzletmenet folytán nem teljesíthette kö­telezettségét, — a zsarnok osztrák kitette szűrünket a hajlékból. De ez meg volt írva az ő sorsának könyvében. . . Most pedig, ismételten bocsánatot kérek, hogy oly bátor voltam e sorokkal Önt megtisztelni, de ezt kötelességemnek tartottam Fogadja tehát újból nagyra­becsülésemnek kifejezését Szerkesztő Úr s maradtam Szegeden, 1909. évi nov. 15 én őszinte tisztelője Heine Henrik. Ellenőr Országos 1910 január 1. HL Bírálatok. (A sajtó szava.) „Az Újság“, a fejedelmi írógárdát magában foglaló nagy napilap, Könyvesház rovatában karácsonykor a következő pár soros hírt hozta : „Káprázatok és porszemek.“ Ily címmel vaskos kötetet adott ki Somogyi János kecskeméti lapszerkesztő. Össze­gyűjtve benne röpke kis dalait, apró verseit, derűs regéit, sziporkás ötleteit s hosszabb lélegzetű alkotásait. Ára 20 korona. Aki a könnyű, szórakoztató olvasmányokat szereti, e könyvben ren­geteg sokat talál „Szegedi Napid“, a messze vidé­ken oly híres, az Alföld szivében oly erős és hatalmas orgánum, behatóan foglal­kozik a művel . IRODALOM. Káprázatok és porszemek. — ■ Negyedszázad története. — Hatalmas diszkötet, egy író negyed­­százados munkásságát felölelve hagyta el karácsonyra Engel Lajos könyvnyomdáját, oly megkapóan szép kiállításban, mely a nyomdai technikának becsületére és el­ismerésére válik. A könyvet a vidéki hirlapirás egy nagy munkásságú tagja, Somogyi János kecskeméti lapszerkesztő irta, ajánlva azt AlkililTli Dacara az általános áremelkedésnek nagy újévi arle- 01M1111­ . szállítás mellett kaphatók az összes raktári áruk vétel! Dudogh István áruházában, Kecskeméten, Piac­tér, Ref. egyház bazár.

Next