Pestmegyei Hirlap, 1892 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1892-10-09 / 4. szám

Kecskemét, 1892. V. évfolyam 4. sz. Vasárnap, október 9. Pestmegyei Hírlap (EZELŐTT „KECSKEMÉT ÉS VIDÉKE“) MEGJELENIK HETENKÉNT HÁROMSZOR: SZERDÁN, PÉNTEKEN ÉS VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, Szerkesztő és kiadó: Szerkesztőség és kiadóhivatal: III. tized, Nagy­negyedévre I frt 50 kr. Egy hóra 50 kr. SOMOGYI JÁNOS. Budai utca 4. szám. od t­sv FÚTiiiii­kfitfiiink * Egyes szám ára 4 Kr. ___1 honthy István, dercsényi dezső. Hirdetések díjszabály szerint. Vasútügy. Sokkal fontosabb, semhogy bármi­kor is írni róla, időszerűtlen lenne. Sőt most annál inkább időszerűbb, mert megyénkben több ilyen vasút­­ügy­­ alszik. Ott van a félegyháza-szolnoki, a félegyháza-majsai vasútvonal kiépí­tési ügye; itt van közelebb, egészen Kecskeméten, a tisza­ughi és a lajos­­mizsei vasút. S mindezek ügye ma­napság a legrosszabbul áll, a vég­elmúlásnak van kitéve. S hogy miért? . . . Hiányzik a vállalkozási kedv és az áldozatkészség. Hiányzik pedig közönségnél és egye­seknél egyaránt, de hiányzik legfőkép — a vasutak államosítása óta — a vasútnál, az államnál. Ez az első ok, hogy manapság vasút­ügy­ünk nem halad előre. Mert hiszen az államnak kellene nemcsak a kezde­ményezést megtenni, de az első enged­ményt, az első áldozatot és kedvez­ményt megadnia. De nem adja. Kém követi elődét, a különben oly­annyira simselt osztrák­magyar államvasút-társaságot, mely­nek áldozatkészsége és engedmé­nyei folytán , hogy példát mutassunk , Félegyháza és Csongrád lokális vas­útat kapott, melynek erre a két vá­rosra nagy haszna van ugyan, de különben csak vicinális útvonal biz’ at ! Hiányzik a vállalkozási kedv és szellem. Vállalkozási szellemet csak egyesekben fedezhetünk fel, de kik — e szellemtől vezettetve — saját hasz­nukat tekintik a vasútépítési ügyek­nél. Mi ezt ellensúlyozná, nincs meg népünkben a vállalkozási kedv, mely a tőkét rizikóra be merné fektetni vállalatokba. S nincs meg az áldozatkészség sem, mely a vállalkozási szellemnek és kedvnek segítségére lenne, azzal kar­öltve létesítene valamit. Pedig tekintsük vasútügyeinket,­­ mindegyiknél feltaláljuk a sürgető szük­ségszerűséget; mindegyiknél, úgyszól­ván, kivitelért könyörög elhanyagolt kereskedelmünk és iparunk s mind­egyiknél nemhogy rizikó nem fenye­geti pénzünket és munkánkat, de a rögtöni haszon, fényes siker és gaz­dag eredmény elvitathatatlanul bizo­­­­nyosra vehető. De engedjük tehát vasútügyünket elaludni, ne engedjük a végelmúlás örvényébe bukni. Tegyenek meg léte­­sülésük érdekében állam és közönség, egyesek és társaságok mindent; legyen kitartó a vállalkozási szellem, ébred­jen fel a vállalkozási kedv s ne ret­tegjünk egy kis áldozattól sem. Mert mindez kifizeti magát. És akár Kecskemét s vidéke, akár Félegy­háza vagy Szolnok, akár Majsa és környéke óriási nyereséget és hasznot talál majdan vasútaiban, — csak vál­jék testté az ige! Merkur. A pestmegijei sík­lap tárcája. Este.*) Nyájas, őszi, holdas este, Messze szól az estharang, Mint a bölcső dajkadalja : Én szivemnek ez a hang. Fenn az égnek, lenn a földnek Néma nyelve ígyen esd : Térdepelj le és imádkozz’, Kit nyom a bú, a kereszt! Kétszeres csend: a halálé, Mely kifoszta fát, mezőt, És az este, mely a­ földre Vont fehérlő szemfedőt. Hallni vélem a természet Síri hangját titkosan: Térdepelj le és imádkozz’, Ez az élet elrohan! Fenn az égen haloványan Rezgenek a csillagok: Biztató jel mindegyikben, Hogy az égre fény ragyog. 8 én szivembe zárom e hit Csüggedetlen szózatát: Térdepelj le és imádkozz’, Lelsz te is egy jobb hazát! *) Szerzőnek „Buzgóság Könyve* című ima­könyvéből. Ott örök hon, itt múló csak, Ott a lélek, itt a test, Ott a béke, itt a küzdés, Csak az égit, azt keresd ! Higyj szilárdul az örökben, Oh mi drága kincs a hit — Térdepelj le és imádkozz’, S nem lesz, mi megtántorit! Sántha Károly, fiatal férj. — Rajz a házas életből. — Irta: M­ÁRTO­N­FF­Y IMRE. — Vége. — Öt perc múlva már ötven lépésnyi távol­ságban követtem. Igen nehéz volt szem előtt tartani a sok embertömegen keresztül. Azután meg nagyon is sietett. .. Ilyenek a nők! Ismerem az ily fogásokat. Most jobb oldalra fordul. Nini! A múzeum­­körút felé tart! Annál jobb, innen nincs már messze lakásom. Szerettem volna, ha érdekes kalandom végre megoldást nyerne. Alig vártam azt a percet, melyben megtu­dom, hogy ki az a bájos teremtés, az az istennő. A véletlen mily nagy szerepet ját­szik! Csakugyan a körútra megy! Én tehát minden idővesztegetés nélkül lakásáig kísé­rem, ha mindjárt a város legkülsőbb részén lakik is. Fortuna istenasszony nagyon ked­vez nekem ! És úgy lehetséges lett volna, hogy a kis angyal a váci körút felé tart! De most veszem észre, hogy nagyon is a sarkában vagyok. Visszafordítja fejét s las­sítja lépteit. Ez vagy azt jelenti, hogy ko­moly pillantásával távol tart minden közele­dőt, vagy bájos kacérságra vall. De hála is­tennek, annyira nem jöttem ki a gyakor­latból, hogy az ilyen parforce-vadász-sétákat ne győzném, s türelmemet veszteném mellette. Nagy prakszisom van benne, mondhatom. De bámulatos, hogy mily erősen és mégis köny­­nyedén lépdel. Ez a nők járásának költészete, melytől még Appoló is kétrészeg lenne. A dolog kezd mulatságossá lenni. A talány­szerű bájos lény ugyanazon úton halad, me­lyen én szoktam, midőn hazafelé indulok. Már benne van a Baross-utcában. Ha babo­nás volnék, vagy mesehivő, azt hinném, valami őszinte gondolkozásig tündért köve­tek, ki mintegy gúnyolni akarja a házas életet s lépre csal. A bájos gracia, mintha Titánok földjéről termett volna ide, szent élettől megszállva, kedvesit tévútra csábítja, vagy mintha a háláját kivető szirén alakját vette fel s engem tudtomon kívül a házi istenek oltalma alá vezetne. Most keresztül vág a József-körútra és jobbra tart a a Mária-Terézia-tér felé, merre lakásom van. Nem vagyok megbabonázva ! ? Ez volna érdekes kaland! Csak ne rohanna oly sebesen, legalább úgy en passent arcába tekinthetnék. Alkalmasint ő is érzi már ösztönszerűleg, hogy mily heves lángra lobbantotta szivemet s kerüli a velem való találkozást. A legkellemetlenebb, hogy ép lakásom előtt kell elhaladnom. A külső Baross-utca, bár ez időben néptelen, de ilyen­ Valanyi a­z anyatlábakról. Ha a föld pusztul, pusztul vele együtt a föld népe is. Egész Magyarország bizonyítja ezen állítást, hol a nép leginkább földek és szőlők művelésével foglalkozik. A földek erő­sen kihasználva vannak. A szőlőket emészti a perenospora és filloxera s alig van az or­szágnak egy kis része, hol még az idén jó termést kapott a szőlőművelő. Hozzá­járul még az, hogy az adó nagy­­ családját fenn kell tartania a gazdának. A termés nem jó, tehát mindinkább rá­szorulnak a kölcsönre, melyet különösen Kecskeméten a legmagasabb kamat mellett­­ adnak ki. • De nemcsak a gazda, hanem maga a hi­vatalnok osztály is rászorul a kölcsönre, mert ha rangjához méltóan akar megélni csekély fizetéséből, nem képes s következik, hogy kölcsönt vesz fel. Utána jártunk a kamatláb milyenségének

Next