Pestmegyei Hirlap, 1892 (5. évfolyam, 1-33. szám)
1892-10-09 / 4. szám
Kecskemét, 1892. V. évfolyam 4. sz. Vasárnap, október 9. Pestmegyei Hírlap (EZELŐTT „KECSKEMÉT ÉS VIDÉKE“) MEGJELENIK HETENKÉNT HÁROMSZOR: SZERDÁN, PÉNTEKEN ÉS VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, Szerkesztő és kiadó: Szerkesztőség és kiadóhivatal: III. tized, Nagynegyedévre I frt 50 kr. Egy hóra 50 kr. SOMOGYI JÁNOS. Budai utca 4. szám. od tsv FÚTiiiiikfitfiiink * Egyes szám ára 4 Kr. ___1 honthy István, dercsényi dezső. Hirdetések díjszabály szerint. Vasútügy. Sokkal fontosabb, semhogy bármikor is írni róla, időszerűtlen lenne. Sőt most annál inkább időszerűbb, mert megyénkben több ilyen vasútügy alszik. Ott van a félegyháza-szolnoki, a félegyháza-majsai vasútvonal kiépítési ügye; itt van közelebb, egészen Kecskeméten, a tiszaughi és a lajosmizsei vasút. S mindezek ügye manapság a legrosszabbul áll, a végelmúlásnak van kitéve. S hogy miért? . . . Hiányzik a vállalkozási kedv és az áldozatkészség. Hiányzik pedig közönségnél és egyeseknél egyaránt, de hiányzik legfőkép — a vasutak államosítása óta — a vasútnál, az államnál. Ez az első ok, hogy manapság vasútügyünk nem halad előre. Mert hiszen az államnak kellene nemcsak a kezdeményezést megtenni, de az első engedményt, az első áldozatot és kedvezményt megadnia. De nem adja. Kém követi elődét, a különben olyannyira simselt osztrákmagyar államvasút-társaságot, melynek áldozatkészsége és engedményei folytán , hogy példát mutassunk , Félegyháza és Csongrád lokális vasútat kapott, melynek erre a két városra nagy haszna van ugyan, de különben csak vicinális útvonal biz’ at ! Hiányzik a vállalkozási kedv és szellem. Vállalkozási szellemet csak egyesekben fedezhetünk fel, de kik — e szellemtől vezettetve — saját hasznukat tekintik a vasútépítési ügyeknél. Mi ezt ellensúlyozná, nincs meg népünkben a vállalkozási kedv, mely a tőkét rizikóra be merné fektetni vállalatokba. S nincs meg az áldozatkészség sem, mely a vállalkozási szellemnek és kedvnek segítségére lenne, azzal karöltve létesítene valamit. Pedig tekintsük vasútügyeinket, mindegyiknél feltaláljuk a sürgető szükségszerűséget; mindegyiknél, úgyszólván, kivitelért könyörög elhanyagolt kereskedelmünk és iparunk s mindegyiknél nemhogy rizikó nem fenyegeti pénzünket és munkánkat, de a rögtöni haszon, fényes siker és gazdag eredmény elvitathatatlanul bizonyosra vehető. De engedjük tehát vasútügyünket elaludni, ne engedjük a végelmúlás örvényébe bukni. Tegyenek meg létesülésük érdekében állam és közönség, egyesek és társaságok mindent; legyen kitartó a vállalkozási szellem, ébredjen fel a vállalkozási kedv s ne rettegjünk egy kis áldozattól sem. Mert mindez kifizeti magát. És akár Kecskemét s vidéke, akár Félegyháza vagy Szolnok, akár Majsa és környéke óriási nyereséget és hasznot talál majdan vasútaiban, — csak váljék testté az ige! Merkur. A pestmegijei síklap tárcája. Este.*) Nyájas, őszi, holdas este, Messze szól az estharang, Mint a bölcső dajkadalja : Én szivemnek ez a hang. Fenn az égnek, lenn a földnek Néma nyelve ígyen esd : Térdepelj le és imádkozz’, Kit nyom a bú, a kereszt! Kétszeres csend: a halálé, Mely kifoszta fát, mezőt, És az este, mely a földre Vont fehérlő szemfedőt. Hallni vélem a természet Síri hangját titkosan: Térdepelj le és imádkozz’, Ez az élet elrohan! Fenn az égen haloványan Rezgenek a csillagok: Biztató jel mindegyikben, Hogy az égre fény ragyog. 8 én szivembe zárom e hit Csüggedetlen szózatát: Térdepelj le és imádkozz’, Lelsz te is egy jobb hazát! *) Szerzőnek „Buzgóság Könyve* című imakönyvéből. Ott örök hon, itt múló csak, Ott a lélek, itt a test, Ott a béke, itt a küzdés, Csak az égit, azt keresd ! Higyj szilárdul az örökben, Oh mi drága kincs a hit — Térdepelj le és imádkozz’, S nem lesz, mi megtántorit! Sántha Károly, fiatal férj. — Rajz a házas életből. — Irta: MÁRTONFFY IMRE. — Vége. — Öt perc múlva már ötven lépésnyi távolságban követtem. Igen nehéz volt szem előtt tartani a sok embertömegen keresztül. Azután meg nagyon is sietett. .. Ilyenek a nők! Ismerem az ily fogásokat. Most jobb oldalra fordul. Nini! A múzeumkörút felé tart! Annál jobb, innen nincs már messze lakásom. Szerettem volna, ha érdekes kalandom végre megoldást nyerne. Alig vártam azt a percet, melyben megtudom, hogy ki az a bájos teremtés, az az istennő. A véletlen mily nagy szerepet játszik! Csakugyan a körútra megy! Én tehát minden idővesztegetés nélkül lakásáig kísérem, ha mindjárt a város legkülsőbb részén lakik is. Fortuna istenasszony nagyon kedvez nekem ! És úgy lehetséges lett volna, hogy a kis angyal a váci körút felé tart! De most veszem észre, hogy nagyon is a sarkában vagyok. Visszafordítja fejét s lassítja lépteit. Ez vagy azt jelenti, hogy komoly pillantásával távol tart minden közeledőt, vagy bájos kacérságra vall. De hála istennek, annyira nem jöttem ki a gyakorlatból, hogy az ilyen parforce-vadász-sétákat ne győzném, s türelmemet veszteném mellette. Nagy prakszisom van benne, mondhatom. De bámulatos, hogy mily erősen és mégis könynyedén lépdel. Ez a nők járásának költészete, melytől még Appoló is kétrészeg lenne. A dolog kezd mulatságossá lenni. A talányszerű bájos lény ugyanazon úton halad, melyen én szoktam, midőn hazafelé indulok. Már benne van a Baross-utcában. Ha babonás volnék, vagy mesehivő, azt hinném, valami őszinte gondolkozásig tündért követek, ki mintegy gúnyolni akarja a házas életet s lépre csal. A bájos gracia, mintha Titánok földjéről termett volna ide, szent élettől megszállva, kedvesit tévútra csábítja, vagy mintha a háláját kivető szirén alakját vette fel s engem tudtomon kívül a házi istenek oltalma alá vezetne. Most keresztül vág a József-körútra és jobbra tart a a Mária-Terézia-tér felé, merre lakásom van. Nem vagyok megbabonázva ! ? Ez volna érdekes kaland! Csak ne rohanna oly sebesen, legalább úgy en passent arcába tekinthetnék. Alkalmasint ő is érzi már ösztönszerűleg, hogy mily heves lángra lobbantotta szivemet s kerüli a velem való találkozást. A legkellemetlenebb, hogy ép lakásom előtt kell elhaladnom. A külső Baross-utca, bár ez időben néptelen, de ilyen Valanyi az anyatlábakról. Ha a föld pusztul, pusztul vele együtt a föld népe is. Egész Magyarország bizonyítja ezen állítást, hol a nép leginkább földek és szőlők művelésével foglalkozik. A földek erősen kihasználva vannak. A szőlőket emészti a perenospora és filloxera s alig van az országnak egy kis része, hol még az idén jó termést kapott a szőlőművelő. Hozzájárul még az, hogy az adó nagy családját fenn kell tartania a gazdának. A termés nem jó, tehát mindinkább rászorulnak a kölcsönre, melyet különösen Kecskeméten a legmagasabb kamat mellett adnak ki. • De nemcsak a gazda, hanem maga a hivatalnok osztály is rászorul a kölcsönre, mert ha rangjához méltóan akar megélni csekély fizetéséből, nem képes s következik, hogy kölcsönt vesz fel. Utána jártunk a kamatláb milyenségének