Pestmegyei Hirlap, 1893 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1893-01-13 / 6. szám
Kecskemét, 1893. VI. évfolyam, 6. sz. Péntek, január 13. Pestmegyei Hírlap MEGJELENIK HETEN KINT HÁROMSZOR: VASÁRNAP, SZERDÁN ÉS PÉNTEKEN. Előfizetési árak: Egész évre 8 frt, félévre 4 frt, Szerkesztő és kiadó : Szerkesztőség és kiadóhivatal: III. tized, Nagynegyedévre 2 frt SOMOGYI JÁNOS. B«W «K» «••rám. _ Főmunkatárs: Hirdetések,díjszabály szerint. EgyCS SZ3D1 árs 7 KF. HONTHY ISTVÁN. Bélyegdij minden beigtatás után ISO kr. Lapunk előfizetői a „pestmegiyei Hírlap Naptáráét ingyen kapják. Tűz Egy lépéssel előre. Hogy a vármegye előre menjen: ritka eset. Ilyen ritka eset az, amelyről szólni akarunk. A megyei állandó választmány ugyanis legutóbbi ülésén elhatározta, hogy az új mesteri kerületeket járásokra osztják be, hogy így a felügyelet egységesebb lehessen s a kerületi rendszer sok visszássága megszűnjék. Íme tehát a vármegye maga beismeri, hogy az úrmesteri kerületek eddigi fennállása eredményre nem vezetett; beismeri, hogy a megyei közutak rossz, elhanyagolt állapotban vannak, amiről mi is írtunk már unosuatig eleget. S e szép beismerés mellett igyekszik valami módot találni, hogy a múlt mulasztásait helyrepótolja; reformot tervez, hogy az eddigi hibákat jóvá tegye. Nem mondhatjuk e reformra, hogy valami nagy szabású, de azért a megyétől mégis elég. Elég, mert nincs meg a fő dolog, a nervus rerum gerendarum, a pénz nagyobb szabású és célravezetőbb reform létesítésére. A megyei utak gyökeres útjavítására pénz volna szükséges, ez tény. Hanem az eddigi költségek mellett való jó karban tartására még felügyeletet sem fordítottak: ez is tény. Tehát ha nincs is több pénz, de legyen meg legalább a felügyelet, ezt mi már régen hangoztatjuk. Hogy a vármegye csak most vette észre ennek szükségességét, neki ez is dicséretére válik. E szerint megszűnnek a megyei útmesteri kerületek s helyükbe lépnek az útmesteri járások, vagyis egy-egy útmesternek nem lesz oly nagy felügyeleti tere, mint eddig volt s tevékenysége nem egymástól távoleső vidékekre, hanem egy bizonyos összpontra terjed ki, s így időt, utat s fáradtságot egyformán megkímél. Hanem kérjük alásan, e reform ne az úrmesterek kényelmére szolgáljon, hanem a megyei közutak jókarban tartására vezessen, mert elleneseiben a vármegye haladt ugyan, de egy lépéssel — hátra! pestsmegiei síklap tárcája. Olga,. Irta: L—y L—a. (Folytatás ) Itt is a kegyetlen sors szeszélyes játéka csak azért hozta össze őket, hogy megizleljék a boldogságot, s hogy aztán iszonyúbb legyen a kétségbeesés, szenvedés és csalódás ! Vigdal mellett, pohár mellett gyorsan telt az idő. A társaság rendkívül jól mulatott, nem is vették észre, hogy odakint már a hajnal rózsás pirja derengett. Melegen búcsúzott Olga, bármennyire akarta vidámságával takarni, mégis erősen dobogott a szíve, s csak akkor tért nyugalma némileg vissza, a midőn apja — Károly abbeli kérésére, hogy teheti-e Olgánál tiszteletét — igennel felelt. V. Olga épen naplójába irt, midőn halk kopogtatás ébresztette föl méla merengéséből, s az ajtón Károly lépett be. Olga hirtelent fölállt s sietve ment a kedves vendéget üdvözölni. Mind a kettő meglehetősen elfogult volt s ennek következtében a társalgás elég feszesen ment. Nemsokára Olga apja is bejött, kinek Károly látogatása mindjárt tudomására jutott. Az öreg Felleghy elég hideg magatartást tanúsított Károlyival szemben s e látogatást sem tekintette másnak, mint hogy Károlynak ezt kötelessége volt megtenni, hogy azonban máskor is eljöjjön, arra nem is számított. Hogy mily érzelmek foglalták el a két fiatal lelket, arról persze fogalma sem volt. Olga el tudta takarni lelki világát apja előtt. A rövid látogatás alig tartott fél óráig. Károly izgatottan távozott; gépiesen ült föl paripájára, mely szélsebesen vitte urát tova. * * * Gyönyörű májusi nap volt. Olga a kertben virágait nézte; egyet-egyet csokorba kötött, hogy majd szobájába viszi. Épen egy „Gretchen“-virágcsoport mellett áll s tépegeti a fiatal lányok kedves szokásával : „Szeret, nem szeret“ — kedves foglalkozásából gyorsan ügető lódobogás zavarja fel, felpillant s kit lát maga előtt, Károlyt. Szívélyesen üdvözli s szobájába vezeti. Károly első sorban Olga atyja után kérdezősködött, óhajtván vele beszélni. De Olga nagy sajnálatára jelenti, hogy nincs itthon, rendkívüli dolgai jelenleg távoltartják. Károly egy pillanatig gondolkozik. Végre szakgatott, de egyszerű szavakban megkéri Olga kezét. Oiga még nagyobb zavarba jön, szemeit lesüti, hallgat. De csakhamar fölpillant s boldog mosolylyal „igen“-t mond, mire Károly elragadtatva aszerelem mámorától, keblére szorítja agát s egy csókot nyom homlokára. Olga odébb ugrik, mire az ajtó kinyílik és Felleghy lép be, kérdő tekintetet vetve a két zavart félre. Károly csakhamar feltalája magát, előadja ünnepélyesen az előbb történteket, s még egyszer megkéri Olga kezét. Felleghy arca komorrá válik, szemei haragos villámokat szórnak s a következő szavakra fakad : — Ön nagy merészéget követett el, midőn másodszori látogatásakor megkérte leányom kezét, holott én is fellépésre semmiféle jogot nem adtam. Kérem, távozzék s többé ne legyen itt szerencsém. Leányomat különben sincs szándékom tiszthez adni !“ Károly iszonyú kínokon ment keresztül e pár pillanat alatt, mint a ki forró lázból felocsúdott, ő is a valóra ébredett. Néma meghajtással hirtelen távozott, lovára ült, ez pedig, mintha tudta volna, mi történt, őrült sebességgel vágtatott. Károly azt se tudta, hol van, csak mikor lova nagybátyja udvarán megállott, akkor jött magához. VI. Olga, aki Károly eltávozása után atyjával egyedül maradt. A némán és megalázva hallgatta atyjának szigorú szavait, ki kijelentette abbeli kívánságát, hogy ki A vén csataló. A „volt“ képviselő és „ügyvéd volnék “-féle fiskális, Csatár Zsigmond, kit országos hite dacára, országosan ismert kedélyessége miatt sehol sem szoktak komolyan venni: megyénk közgyűlésén egy igen figyelemreméltó indítványt tett. Hogy ez az indítvány figyelemreméltó volt, legjobban bizonyítja, hogy a megye oszloposai levétették a napirendről. Állt pedig abból, hogy mondja ki a megye közgyűlése, miszerint legalább 50 bizottsági tag jelenléte szükséges mindenkor ahoz, hogy a közgyűlés jogérvényesen határozhasson. Csatár Zsigmond indítványa alapjául azt hozta fel, hogy ilykép kívánja ő megakadályozni a folytonos adóemelést, mely a népre mindinkább ránehezedik. A nép nagy embere most is a népért beszélt hát, s ő ezzel, habár nem is ért vele célt, egy időre lecsillapította lelkiismeretét. Hanem mi mást vettünk ki az indítványból. Kivettük azt, mit régtől hangoztatunk, hogy megyénk bizottsági tagjai nem határoznak együttesen a megye dolgaiban, mert nem jelennek meg a közgyűléseken, ki közönyösségből, ki mert nem utazna