Pestmegyei Hirlap, 1896 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1896-01-01 / 1. szám
4. — Alapos mentség. X. úrnak főpróbára kellett volna mennie, de az álom annyira erőt vett rajta, hogy Tháliának dicső papja még késő délben is Morpheus karjaiban ringatta magát, — nyugodtan aludva a boldogok álmát. Amint este felmegy a színházba, kollegái hangos kaczajjal fogadták, a rendező úr pedig a legkomolyabban felhívta mulasztásának igazolására, amire X. úr azzal védte magát, hogy mély álmában azt, álmodta, hogy szerepét másnak osztották ki és ezért nem is jött fel a próbára. A bíróság azonban ezt a kifogást nem fogadta el mentség alapjául, és X. urat megbüntetendőnek javaslotta. — „Hogy merte? “ A minap a bérkocsi-placcon eldögönyözte egymást két fiakkeres legény és bekerült az ügy a rendőrséghez. A rendőrség persze megtelefonálta nekünk és kitettük a fiakkeres drámát az újságba. A tulajdonos aztán pár napra az eset után meglátja szerkesztőnket a piaczon keresztül menni és ott rögtön meginterviválja, hogy: »Hogy merte szerkesztő úr annak a két sehonnainak a rakonczátlankodását az újságba kitenni? . . .« »Hm! tessék lelkem megköszönni, hogy csak azt tettük ki és sok olyan botrányról meghallgatunk, mint a »műkerti elesernyőzés« és azok által a nyegle uracsok által támasztott nem épen régi »ablakbeverés is,« ami nem épen kellemes lehet önök közül a » szomszédoknak! stb. stb. . . . Ám jövőre, mindenféle történetre nézve Péterrel-Pállal szemben — teljesen titkolatlanok leszünk. De hogy is lehet azt kívánni, hogy újságíró, valami nyilvánosan megtörtént dolgot — épen ő f elhalgasson ? Hisz a lap, a nagyközönségé! Nem írunk mi sem konsorcziumnak, sem zárdabeli szüzeknek ! — Leesett a padlásról. Tokai Erzsébet kecskeméti szolgálóleány múlt hó 27-én délután a padlásra felment és onnan oly szerencsésen esett le, hogy a nagy ijedségen kívül — semmi baja sem történt . . . I. Horogra Kecskemét! — Kritika egy uj könyvre. — Kecskeméti szép lányok közt Nagy a félsz. Olyanok, mint kiket a sors Kicserélt. Halaványul két orczájuk Hirtelen, Ha legénynép — ismeretlen — Oldaluknál ott terem. Karcsú testük meg-megrándul, Csak remeg; Kebleiknek hóhalmai Rengenek S csókratermett piros ajkuk Szóra nyíl, Szemeikben fel van ajzva És czélba vesz már az is. így szólítják meg a legényt Hidegen; Auaságod itt ugye bár Idegen ? Hozta isten, hogy ha való Bárhova, — De ha Kőrös szülte, akkor Csak rohanjon ám haza! Mert maguk most kiadtak egy Könyvecskét, Czime pedig, hogy: Horogra Kecskemét! Van abban bár számtalan viccz S tréfa jó, De a czime az ránk nézve Szörnyen botránkoztató! Elgondolták úgy maguk közt, Ugyebár, Hogy jó volna, hogyha ennyi Szép leány, Kecskeméten mennyi van, Egy csapatba' Mennyei kéj! — a horgukra Akadna ! pestmegyei hirlap. S könyvüket, mely Budapesten Eisler G.-nél kapható, Meg is vettük, 50 krajczár Érte nem oly nagy adó! S haragudni ? Kőrösre ? Nem Illenék! Hátha, hátha — — ott leszünk még Menyecskék! II. A hal dicsérete. Vagyis Szatíra egy kritikusról Szerkesztő úr, már kérem, megbocsásson, Hogy im a halról mondok éneket, Ez prózai és habár be is látom, Mégis elállnom tőle nem lehet: Eszembe van itt is, a Mecsek alján, Hol a félhold uralgott egykoron; És ösztökél, hogy megdalolnám, Hogy örül a halnak a jó gyomor. A hal sokféle: süllő, potyka, harcsa. S a jó ég tudja, hogy hány s milyen fajta; A hal ízletes: legalább ki éli, Hogy milyen jó, csak mindig azt dicséri; A hal oly jámbor: soha sincsen harczba' Az emésztéssel a jóllakott halba’ S a hal végtére finom böjti étel, — De dicséretét még nem végezem el. A hal főképen kritikus gyomorba’ Tesz igen jót, mert ily ember goromba És hevülékeny; bizony nincs halvére, Lévén csak üldözés a bére! A hal pedig bús, pupák állatocska, S a kritikus tüzét úgy lefokozza! Sőt ha felolvas . . . »mopszli« jajveszékel, S ő? — szundit egyet a t. közönséggel. * Jaj! Pilátus látott olyan halérát, Midőn Hazafinak Őa halat hordta, És dicső Hazafi Szépen »lecsuklotta« . . . Kritikus gallérját! Hintho Törvényházból — Karácsonyi magyar sajt sorsa. Múlt hó 24-én L. M. sajtkofa 16 drb magyar sajtot és egy fazék vajat helyezett nyugalomba Vzék udvarán lévő wertheim szerkezetű lakattal elzárt faládába. A mi ünnepi tolvajunknak sehogy sem fért a fejükbe, hogy miokból nyugodjék az a sajt ott épen szent karácsony napján és így ismeretlen tetteseink ezt elszállították, azon czélból, hogyha az ország Budapesten kiállítást rendez, miért ne rendezhetnének ők is Kecskeméten kiállítást e hóban általuk ellopott dolgokból? No de majd csak meglátogatja rendőrségünk is ezt a kiállítást! — Kierőszakolt karácsonyi ajándék. Tar Gábor alpári-községi kosárkötő múlt hó 24-én délután bejött a hirös városba kosarainak elárusítása czéljából. Áruinak eladása után a Hévizi-féle korcsmába ment egy kis böjti pálinkára, hol Katai László és Rácz István kecskeméti emberekkel találkozott. Eme találkozás örömére Taruram alaposan berúgott, Kátai és Rácz pedig az alkalmat felhasználva, afal zsebében volt 19 frtot ellopták és tajtékpipákat vásároltak, a többi pénzt pedig megtalálta náluk a rendőrség. Tettüket beismerték. A bíróság végez velők. — Megfoltozott emberi arcz. Nagy Pál és Kócsó Imre kecskemét-pusztai lakosok régebb idő óta igen jó viszonyban éltek komaságukat illetőleg egymás közt. 1895. decz. hó 24-én is együtt jöttek be a Kócsó kocsiján a városba, és mihelyt a Teresi-féle mária városi korcsma czégérét megpillantották, eszükbe jutott az a nóta: »Ahol czégért látok lógni, Be kell oda botorkálni«. A gondolatot tett követte. A tettnek pedig, mint rendesen, berúgás náluk a következménye. Színház. Nagy örömet s kellemes meglepetést okozott Rakodczay a kecskeméti közönségnek azáltal, hogy Mihályfit, a nemzeti színház egyik legkiválóbb művészét megnyerte vendégszereplésre. Két előadásban szerzett élvezetet a szép testalkatú, megnyerő modorú s rendkívüli behízelgő, kellemes orgánumú művész, de ki is használta közönségünk az alkalmat, mindkétszer egészen megtöltötte a színházat. Pénteken, decz. 20-án az »Ármány és szerelemben«, szombaton pedig »Delilában« játszott. Mind a két alkalommal nemcsak a közönséget, hanem magával ragadta játszó társait is, kik mindannyian szerepüket jól megtanulva sikerülten megállják helyüket. Közöttük elsősorban Békést (Miller) illeti az elismerés. Jelenete az idősb Walterrel (Morvay) kitűnő volt. Soha tapsot jobban meg nem érdemelt, mint akkor! Morvay szintén kifogástalanul játszott, csak maszkírozva nem vol jól, kicsit idősebbnek kellett volna lennie. Gyurmann (Lujza) sok érzéssel és természetességgel játszott. Sikerült alakítás volt Rakodczay Wurmja is. Jó volt még Iványi az üresfejű, piperkőcz udvarnagy szerepében. Delilában jól játszottak Gyurmann (Mártha,) Csetényi (Leonóra,) Rajz (Carnioli) és Rakodczay (Sertorius.) Vasárnap, decz. 22. »A három pár czipő« ment. A főszerepeket Békés (Flink) és Torossi (Flinkné) játszották. Mindketten a 1. szám. Végre aztán most a berúgást követte egy kis takaros verekedés. Kezdte pedig Kacsó uram a törést-zúzást először az ablaküvegeken, minthogy azonban Nagy Pál ebben társát meggátolta, neki rontott Kocsó uram Nagy uram élőablakainak, azaz szemevilágának. Nem sikerült neki teljesen beverni, hanem az ablak rámáit alaposan össze-vissza törte, úgy hogy még az arca is érzékeny sérüléseket szenvedett. Nagy uram ezek után panaszt emelt társa ellen, ki azzal védekezik, hogy ő csak megfoltozta a Nagy arczocskáját. Mi elhisszük, csak a bíróság is aztán olyan hiszékeny legyen! — Verekedő iparossegédek. Deczember hó 24-én, éjjeli 12 órakor a két templom közti utczában nagy népcsődülést okozot három verekedő iparossegéd, kiket azonban az éber rendőrőrjárat hamar lefegyverezett és a rendőrségre be is kisért. A rendőrségnél aztán kitűnt, hogy a három úriember — valamennyi, vidéki származású gavallér a hírös városban. Már engedelmet kérünk, igen tisztelt vidéki polgártársak, de igy nem lehet nálunk Kecskeméten híressé válni, mert úgy eltalál egyszer bánni véletek a rendőrség, hogy hire megy a dolognak még az endrődi hármas határig is . . . — Azért is lármázok ! Virág Apró László lakás nélküli »piaczi légy«úriembernek igen jó kedve kerekedett deczember hó 24-én délben és botrányt gerjesztő részeg állapotban nagy garral járt-kelt — gesztikulálva a kezeivel — a kecskeméti piaczon, miközben folyton ordította, hogy: »azért is kiabálok!« A rendőrségre kisérték, de még a börtönbe zárása közben is egyre ordította: »azért is lármázok!« És lármázott is egész addig, mig az alkohol drága nyelvét teljesen el nem nyomta. A bérkocsiján mulató kocsis. Múlt hó 24-én virradóra ugyancsak czudarul berúgott Járomi János 16-os számú bérkocsis, mert a mondott éjjel, fél 3 órakor két czigányt ültetett a kocsijára, kik húzták a fülébe a jó magyar dallokat, mit a bérkocsis énekkel kisért. E közben azonban Járomi uram vadsebességgel hajtott a kecskeméti nagyvásári után végig . . . Minthogy azonban éjjel részegen és sebesen hajtani, valamint az éji csendet is annyira botrányos módon megzavarni, tilos. Az ott őrködő őrjárat pártfogásába és jármába vette Járomi urat. Hogy azután is húzták e még neki a czigányok, vagy hogy a rendőrség milyen nótát húzott neki, azt csak a »kis Blassza« tudná megmondani !