Politikai Ellenőr, 1904 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1904-01-01 / 1. szám
2. oldal, 3-ik szám. Politikai Ellenőr kapitány 1820-ban a sarkvidéken —40° hideget mért, Nansen expedicziója 1895-ben — 62° C.-t, Bach kapitány Port Relianceban — 567 C.-t. Sok utazó beszél — 40, — 60 fokos hidegről és nem jelzi, hogy kiállhatatlan lett volna az. , 1868-ban a Germania hajó legénysége meg volt akadva a szabadban való dohányzással. Ha valamelyikeik a pipáját vagy szivarét kivette a szájából, jégcsappá változottan tehette azt vissza, még a fűtött kályhánál is nehéz volt kiengesztelni. A hordókban összefagyott gyümölcsöt bárddal kellett szétdarabolni és csak az összefogó faedény föláldozásával. A savanyított káposztából feszítő vassal lehetett darabot szakítani. A szalonnához, vajhoz véső és kalapács elkerülhetetlen volt. A hús vörös eres márványnyá merevült, fejszével hasogatták. Az olaj sárga kőhengerré keménykedett, le kellett szedni róla a hordódongát. A Tegethoff sarki expedíció tagjainak a kése is elpattant, ha vele vágni próbáltak. Aki pálinkát akart inni, az üveget nem vehette a szájához, menten oda fagyott az, szabadon kellett beönteni a szeszfolyadékot, letérdelt a szomjas ember és a társa vigyázattal öntötte neki a szájába az italt, sőt szét is veszítette a pálinka, gyönge lett, mint a tej és oly sűrű, mint a kátrány. Megvérezte ajkukat a kenyér, a lehelletök rögtön hóvá változott, a szempillák megteltek jéggel. Gilder 1877. augusztustól 1879. márcziusig tartózkodott Capsaly-ban, Grönland keleti partján az észt szélesség 751/s foka alatt és átélte a léghőmérséklet ingadozását + 14 és — 61° fok között. Greely expedíciója a Discovery-öbölnél — 66° hőmérsékletet figyelt meg, Dawson kapitán Port Rae-ben 62° 31' alatt áprilisban — 67° C.-t, dr. Hayes 1841-ben — 681 ■ fokot élt át, Hanc 1853-ban —70° C.-t, a New-York Herald világlap szerkesztősége költségén fölszerelt Shwake-féle expediczió — 710 C. hideget szenvedett, Nansen pedig 1876-ban — 72° C.-t, de ez a licitáczió talán egészen nem felel meg a való viszonyoknak. Sok már ad 63° is arra, hogy ember elviselhesse ártalom nélkül. Leírja Kané sarkvidéki expedícziója, mivé varázsolta át a rémítő hideg az ő konyhaczikkeiket is. Az aszalt alma kalozedontömeggé jegeczesedett össze, hordóstól kellett fejszével szétdarabolni és az olvasztó üstbe vetni. A barna ezukor mulatságos képű kuriózumot képezett; tessék fürészport és folyékony guttaperdát vagy kaucsukot összekeverni, megszilárdulni engedni és fogalma lesz róla, mivé változik a raffinálatlan ezukor; csak fürészszel lehetett sikeresen hozzá férni. A szalonna és vaj vésőt kívántak, a törésök kagylós volt, mint nem egy ásványé. A marha- és disznóhús pompás firenzei mozaik képét öltötte föl, nála csak feszítő rúd segített, a 30 fokos hidegnél a fejsze csak forgácsolta. Egy hússal teli hordót ketté fűrészelték, két napon át 76° meegnek tették ki és 5 centiméteren belül még kemény volt, mint a kő. Leszedték egy olajos hordó dongáit s olyan volt a megmeredt olaj, mintha sárga homokból idomították volna hengerré, melylyel a kertek útjainak porondját egyengetik. A konzervek beváltak volna ágyúlövegekül. Parry kapitány a boothiki eszkimóknál olyan szánkákat látott, amelyek tavaszszal a gazdájuk gyomrában vándorolnak. Ha gazdagon üt ki a lazacz fogás, a nagyobb példányokat forróvízzel ragasztják össze szántalpnak, egyéb részek is halból készülnek. Az eszkimó öltözete, amelyben — 40— 60° hideggel szembeszáll, körülbelül a következő : első gondja a teste minden bőrlikacsát hajzsirral jól eltapasztani, erre rókabőrből készült feszes ruhát ölt a bundájával befelé és jegesmedve prémbőrt kifordítva, melyen a fejre is húzható kamzsa van. Vízhatlan rozmár-bőr lábbeliét dunnalúd pelyhével tömi meg és le nem húzza az egész hosszú télen át. Úgy kell öltözni ott, hol a bicsak vagy kulcs tűrhetetlenül mar a nadrágzsebben s olyan hideg érzetet kelt, mintha jégdarab volna mezítelen testen és szinte éget, mint a tűz. Ha nyelvét az eszkimó kiölti, úgy odafagy a gyér bajuszához, hogy kés nélkül föl nem szabadíthatja. Ki nem mozdul pedig a jégviskójából, ha szél fúj, mert igazán akkor tűrhetetlen a hideg, csöndes időben akár alhatik a havon, ha alkoholt nem ivott. A sarkvidéki utazók visszatértekben szinte ájuldoznak, ha a mi fűtött szobáinkba belépnek; idő telik bele, míg újra megszokják az európai kultúra kényeztetését, mert ott jártak, ahol igazán hideg van. Színház. A sok operette, franczia nyegleségek után jólesett Szigligeti Nagyapóját hallanunk, mely naiv meséjével a régi magyar világ elzárkózottságára, egyszerű gondolkodásmódjára vet elénk világot. A mese azon sablon határain belül mozog, mely valamennyi népszínművet jellemez. A szereplők mindent megtettek a darab érdekében, mert az előadás eltekintve a karok disszonancziájától — kitűnően ment. A czímszerepben (Peterdi) Nagy Dezső érvényesítette kiváló komikumát, Kövessy is páratlan humorú „mendikáns“ volt. Rózsa Sándor dalai nagy hatást keltettek, Mányai gyönyörű koloratúrája is teljes mértékben érvényesült. Rafaella szerepében Sárossy Paula ügyeskedett, epizódszerepeikben Aitner S., Pesti, Benedek és Latabár érdemelték ki a nagy számban egybegyűlt közönség elismerését. Keleti Juliska vendégszereplései az egész héten át letudták kötni közönségünk érdeklődését. A művésznő valóban rá is szolgált arra a meleg fogadtatásra s arra a nem mindennapi kitüntetésre, melylyel minden egyes fellépte alkalmával elhalmozták. Bájos megjelenése, subbretteknél ritka számba menő üde, kellemes s különösen a felsőbb regiszterekben oly édesen csengő sopránja, sikkes tánczcza s élénk, mondhatnám szertelen temperamentuma egyenként és külön-külön is mindmegannyi kitűnő ajánló levél, melylyel oly könnyű befészkelődni a közönség kegyeibe. S a publikum már az első felléptekor meghódolt Thaliának eme igazán művészetre termett bájos papnője előtt. Mieink közül Sárossy, Rózsa Sándor és Nagy Dezső vették ki részü h írek. — — A hét apró története. Az orleánsi herczegnek, a legmagyarabb főherczegünk vejének válópöréről kezdtek sugdosni előkelő körökben. Ok — mint a bécsi lapok írják — volt rá, de ő felsége már teljesen elsimította a kitörni készülő családi viszályt. A japán-orosz konfliktus még mindig nem nyert végleges megoldást, de úgy látszik, a békét mégis sikerül majd továbbra is fönntartani. A sorolást ismét kilátásba helyezte Nyiry honvédelmi miniszter. Ez alkalommal február 20-tól számítja a sorozás lehetőségét. Csakugyan kiváncsiak vagyunk, hogy várjon majd soroznak-e. — Pest megye közigazgatási bizottsága Beniczky Ferencz főispán elnökletével ülést tartott, melyben a pénzügyigazgatóság és tanfelügyelőség apróbb ügyeit tárgyalták le. — Festettek Andor gróf, a vidéki színészet országos főfelügyelője hivatalosan megkereste Csongrád városát az iránt, hogy csatlakozzék az alföldi szinikerület alakításához, amely Békés-Csaba, Halas, Cegléd, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Abony, Kalocsa és Nagy-Szalonta városokból állana. A kereskedelemügyi kormány a szakkörökkel vállvetve, hozzálátott a munkástörvény megalkotásához, mely a munkások baleset biztosításáról és a munkások betegsegélyezéséről szól. A magyar törvényhozás ezzel szocziális kérdéseink egyik legégetőbbjét fogja rendezni. — Az országos magyar gazdasági egyesület állattenyésztési szakosztálya megkereste a földművelésügyi minisztert új állatszámlálás elrendelése végett. — Péteriben e héten egy ismeretlen tanítójelölt forgó pisztollyal fültövön lőtte magát és szörnyet halt. Kilétét még nem állapították meg. Meghívó a Siketnémákat Gyámolitó Egyesület által saját pénztára javára Kecskeméten, 1904. évi január 23-án, ma szombaton a Kereskedelmi Casinó összes termeiben tartandó Hangversenynyel egybekötött tánczvigalomra. A hangverseny kezdete este 8 órakor. Belépő-díj személyenkint 2 korona. Műsor: 1. Felolvasás. Tartja Malonyay Dezső úr. 2. Liszt F.: Szerelmi álom és Polonaise. Zongorán előadja H. Halmay Irma úrhölgy. 3 Farkas Imre : a) Utalvány; b) Magyar nóta; c) A kis kadét. Szavalja Rozsnyay V."H. Kálmán úr. 4. a Szent-Gály Gyula: Úton; b) Reinecke: Párdal. Énekli Tóth Lajosné úrhölgy, zongorán kiséri Szent-Gály Gyula úr. 5. Temérdek: Szökevény. Szavalja Rozsnyay V. H. Kálmán úr. Adomány. A czeglédi Egyenlőségi kör 60 koronát adományozott az árvák részére. Kecskmét város 1. főkapitányához! A mostani ködös, zúzos, csurgós napokban látni és érezni való, hogy tizedik,sőt századik ház előtt sincs hamuval, vagy homokkal meghinve a síkos járda. Miért nem látja, vagy „láttatja“ ezt meg a mi „jogos és pedáns“ főkapitányunk ? A járdákat meghinteni kötelessége minden háztulajdonosnak, hát mert nem birságoltat meg egy-két ilyen hanyag háztulajdonost a főkapitány úr alaposan, akkor 1904. január he ket a sikerből, előbbi San Toy valóban sikkes szobaleányában, Rózsa Robbie Maryson partijában. Nagy a vendégjátékok mindegyikének erős, talán nélkülözhetlen oldala volt. (rj).