Politikai Ellenőr, 1907 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-19 / 1. szám

2. oldal. »POLITIKAI ELLENŐR“ 1907. január 19. nyugvásra kell a népet nevelni. De itt van azután a nagy kérdőjel: kik és ho­gyan ? Mindenütt és mindenki, akinek csak adatott, hogy a kicsinyek és nagyok lelkére igy vagy úgy hatást gyakorolja­nak, nevelőleg hassanak! Az óvodától fel az egyetemig, min­den iskola tanítsa, nevelje növendékeit a felebaráti szeretetre, az­ Isten igaz tiszte­letére, illedelmes magaviseletre, a tulajdon szentségére, a szülőföld és a haza rajongó szeretetére ! Kövessenek el az egyházak, a jóté­kony humánus intézetek, társadalmi kö­rök vezetői mindent, hogy a nép becsü­letes, istenfélő, józan, takarékos, egymás iránti türelmes legyen, ami viszont csak úgy ér valamit, úgy lesz eredményes, ha odahaza különösen az édesanyák ehhez szigorúan alkalmazzák magukat. Szívhez, észhez szóló okos tanítással barátságos, sima észrevételekkel minde­nütt lehet sikert elérni. A durva lelkű a művelt emberek között csiszolódik, a go­romba finomodik, a parázna beszédű, lát­ván, hogy ocsmányságain nem nevetnek, hanem megbotránkoznak, szégyenkezve elhallgat. Nevelni felnőtteket is lehet, csak a hivatottak kitartók legyenek. A nevelés terén a család után ta­gadhatatlanul az iskolákra hárul a legfőbb feladat. Az iskoláknak a szeretetet, bé­kességet, hitet és reményt kell a szívekbe plántálni. Itt azonban egy nagy baj van. A mai iskolák tanterve szerint ugyanis nem a nevelésre, hanem az oktatásra fektetik a fősúlyt. Tanulni, tanulni, az észt tele­tömni , de a lélek ezt megemészteni nem tudván, üresen marad az és a szív. Az iskolák tantervének megváltoztatása le­gyen tehát az első , hogy nevelhessenek a tanítók és csak azután oktassanak. Legnagyobb figyelmet kell a leá­nyok nevelésére fordítani úgy otthon, mint az iskolában, hogy mint leendő édes­anyák, már gyermekkorukban megszok­ják a szerénység, szorgalom, takarékos­ság, hazaszeretet, istenfélelem és türelem nemes erényeit. Hogy pedig a féktelen, istenkáromló parázna gyermekeket megfenyíthesse a tanító, meg kell adni a szülői fenyítés jogát, hogy nyomban megfenyíthesse ér­demileg az ilyeneket, hiszen a közmon­dás is azt mondja: „Sokat ér egy pofon a maga idejében!“ Ha az utczán min­denki megpirongatná az arra érdemes vá­sott fiúkat, lassanként tisztességhez szok­nának. Szigorú felügyelet a szülői háznál, a műhelyben, valamint az iskolában, ezt tartsuk szem előtt. Az istenkáromlást, parázna beszé­deket régente pellengérre állítással, bottal büntették. Most sem ártana a nyilvános helyen megbotránkoztatókat ily radikális gyógymóddal gyógyítani. De ha a rendőr maga is neveti, vagy ha már nem állhatja, végső szükség­ből befogja a fülét, hogy ne hallja az át­kozódást, akkor bizony a másik „mihaszna“ is kedvet kap s versenyt káromkodik. Ha „beviszik“ is azt a részeg, ordí­tozó s káromkodó „pernebajdert“, kényel­mesen elhelyezik s aztán, mikor kialussza magát, szépen talán bocsánatot kérve (?) eresztik útnak. Meg kellene biz azt odabenn egy kicsit „tapogatni“, ha azt akarjuk, hogy az utczai káromkodásnak, orditozásnak vége legyen. A tulságba vitt emberszeretet is egyik oka a káromkodás és erkölcstelen beszédek terjedésének, úgyszintén a pá­linka butikok is. Becsukatni vagy leg­alább is korlátozni kell az egyes családok nyomorúságának e bünte­tőjét s környé­künket állandó felügyelet alatt tartani. Az írás azt mondja, hogy minden kimondott szóért felelőségre vonatunk az Ítélet napján , én pedig azt mondom, hogy nem kell várni az Ítélet napig, hanem felelősségre kell vonni minden megveszett beszédű embert már itt e nyomot ült sár­­tekén, hogy legyen végre tiszta, nemes lelkű, becsületes, jószivű minden polgára e sokat szenvedett hazának, mert higgyék el nekem, ez lendítene csak nagyot a kultúra, a műveltség— árva nemzetünkön. Amely nemzet tanult, művelt, okos és istenfélő, az megelégedett, boldog és gazdag is. (y) HIT. Irta: 33 a §■­­ László. Szavalta B&íjí Josfiuka a Kecskeméti Katholikus Egy­letnek 1907. évi január hó 13. napján tartott estélyén. Ha ábránd is, ha csak hiú remény is, Mely mint a hajnal, útadón dereng, Vezesse léptedet ha álomkép is, Egy gondolat, melyen lelked mereng. Csak hassa lelked át egy fénysugár, Amit ajakad hitnek elnevez, — Csak higyy, remélj , s az élted nem kopár, Mert hinni jó, mert hinni szép, nemes. Remény, csalódások karöltve járnak, Az ő szülöttük küzdés, szenvedés, Hívőre kétség, tépelődés várnak, S az álmodásra kinos ébredés . . . Letűnt napot mégis hajnal követ, S hogy a sir­éjét is az váltja fel, Kételkedel ? minek ? míg elhiszed A mennyben vagy . . . hited oda emel. Miként a világ hozza a gyümölcsöt, Már a törekvésed sikert jelent, Ha óvni tudod az igaz erkölcsöt És ápolod hited, a végtelent. Tiéd egész világ, mert van világ, Örök — igaz, mely telkedben kiforr, — S egy eszmény az, nem józan kapzsiság. Mely, mint a részeg, mindent eltipor. A nagyvilág zajától elvonulva Keresd azért a lét örömeit, Remenyid száját titkon szőve-fonva, Segítse édes művedet a hit! S ha messze csillan is mint röpke fény, Ha azt se tudod , jő, vagy elkerül, Egy szikra bár telkedben a remény : Van társaságod, nem vagy egyedül ! Csolnakot kérünk. Minek van tél, ha nem az igazi ? Minek esik a hó, ha másnap már el­olvad? Minek e nagy locs-pocs ? Azért hogy a Szolnoki­ utczai lakosok jó vi­zes hetekben megtanulhassanak úszni! Tényleg nagyon praktikus eszme is ez! Ha majd meg lesz a duna-tiszai csatornánk és ha majd elönt egyszer bennünket a víz, hát legalább nem fullunk bele, mert akkorra már meg­tanulunk úszni a Szolnoki utczai átjá­róknál. Csak jöjjenek erre, akik még nem tudnak úszni, itt ingyen megta­nulhatnak, mentőcsónakról gondos­kodva van. De tegyük félre az élc­elődést, beszéljünk komolyan. Igazán nem tudják eltalálni, hogy többszöri felszó­lalásunkra sincs intézkedés, hogy a Szolnoki utczát megmentsék a vízára­dástól. Vadász-csizmás bácsikák csak át tudnak ott valahogy jutni, fia vi­gyáznak, de hát az asszony népség, az arra lakó csizma nélküli emberek. Nem kívánunk mást, csak azt, hogy az illetőnek, kinek a kötelességei közé tartozik az utczák átjárói tisztántartá­sára ügyelni, Szolnoki­ utczán kelljen járni vizes időben, úgy amint mi úsz­kálunk hazafele, tudom tiszta lenne egyszerre. Ami sok, az sok. Különben mint értesültünk, az ottani lakosok komp és csolnak engedélyezését fogják kérni a tanácstól. Hogy a vállalkozó egy év alatt milliomos lesz, az már bizonyos. Egy a sok közül. Tisztviselők Egyesülete Kecskeméten Az állam­i­, városi és magántisztviselők mozgalmat indítottak egy egyesület léte­sítése érdekében és a következő felhívást bocsájtották ki : Tisztelt Kortárs Úr ! Szá­mos tisztviselő részvételével egy értekez­letet tartottunk, melyen általános lelke­sedéssel elhatároztuk, hogy a „Tisztvise­lők egyesületét Kecskeméten“ rövidesen életre hívjuk. Nem kell ecsetelnünk, hogy milyen hiányt pótló társadalmi tényezővé fog egyesületünk kialakulni és fejlődni, ahol megtalálja a hivatalnok azok társa­ságát, akikénél az ő életkörülményei, ügyei bajai közösek. Azon kört, amely­ben eszméket cserélhetünk s egyesült erő­vel úgy az egyesek, mint az egész hiva­talnoki kar előnyére sikereket érhetünk el. Nemes szórakozásról fogunk gondos­kodni, hogy szabad időnkben örömmel keressük fel a magunk otthonát és ne le­gyünk ráutalva a minden nemesebb inten­­cziót nélkülöző füstös, dohos közhelyeken egy-egy sarokba meghúzódva tölteni időn­ket, melyet sokkal hasznosabban tölthe­tünk el a magunk és kartársak javára.“ Kiküldött ötös bizottság. Az esküdtszéki tárgyalások Kecskemé­ten február hó 1-én kezdődnek. Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen m­ndenki» „Rochhe41 eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Riech­e A Co. Basel (Svájc) 99Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertáran­­kaa. — Ara Bregenkint 4.— korona

Next